Új privát üzeneted érkezett!

Szia Beus!

Sokat olvastam Banczik Dr.-l, jót és "rosszat".... Én csak jót tudok mondani. Alig 2 hete vagyunk itthon a lányommal, aki szép és nyugodt baba, hála az emlitett "rossz" orvosnak. Remélem elég csak annyit mondanom, hogy akkor, amikor a lányom utnak indult (azok a bizonyos vizsgálatok nélkül...), egy percig nem kellett szenvednem... A párommal együtt, úgy gondoljuk, hogy az Év legjobb döntése az volt, hogy Őt választottuk orvosunknak.
Az anyagiak terén, az én véleményem szerint nem derága!! Az előző orvosom akit lecseréltünk, szakmai és modori téren mind rosszabb és jóval ktg.bb lett volna(Sote)... Ja, a lányom is és én is jól vagyunk.Sem Ő sem pedig Én nem szenvedtük meg szűlést.....
Remélem siker. jól dönteni....

Üdv. és Gratula a Babához....
 


Köszönöm az infót, már be is jelentkeztem hozzá, kedden megyek.
Nagyon remélem, hogy profi, mert nem vagyok egyszerű eset. Veseköveim vannak, amik bármikor elindulhatnak és ha begörcsöl a vesém abból szülés lehet. Jó kezekben szeretném tudni magam.
Meglátjuk.Írok, ha már látogatást tettem nála, egyébként a telefonban teljesen normálisnak tűnt.
Köszi Beus
 


Szia Beus!

Lehet, hogy már későn írok, mivel megvolt a személyes találkozás (hogy sikerült?). Én februárban fogom nála szülni a 2. babámat. Az első terhesgondozás és szülés alatt, ill. most is abszolút elégedett vagyok mind a szaktudásával, mind pedig a hozzáállásával, lelkiismeretességével.
Ha tudsz, írj, hogy mi a helyzet veletek.
 
 

 
 

Sziasztok!

Most talátam rá erre a topicra! Én is Banczik dokinál szültem a második fiamat! Nekem volt összehasonlítási alapom, mert az első babámat nem nála szültem, hanem egy nyugdíjas, kedves, ellenben konzervatív dokinál, aki a tágulási szakasz alatt percenként vizsgálta a méhszájat (brrr...), végig feküdnöm kellett és könyékkel tolta ki a 3 kilós gyereket a hasamból, majd meg fulladtam. Banczik ezzel szemben békén hagyott, nem akart kézzel tágítgatni, sőt mivel nehezen akart leszállni a baba, már ki voltam tágulva, de még mindig fent a gyomromban volt, Banczik felállított és majdnem az egész kitolási szakot állva töltöttem, csak az utolsó két nyomásra fektetett fel a szülőágyra, nem nyomorgatta a hasamat, nem könyökölt, nem tuszakolta kifelé a gyereket, aki majd egy kilóval lett több, mint a bátyja és simán, gond nélkül kibújt. Igen, a szülés közben volt pár beszólása, meg valóban hangulatember, a magánrendelésen is volt, hogy egész közlékeny volt, de olyan is volt, amikor látszott, hogy nincs jó napja.

Szóval én ajánlom őt mindenkinek, aki szakmailag biztos kezekben akarja tudni magát és nem vár lelkizést és elvisel néha egy-egy beszólást is.

Üdv mindenkinek: Meskete
meskete
Őrbottyán
 
 


Látom már régen írtak ehhez a topichoz, de nekem most volt "szerencsém" megismernem Banczik doktort. Én sok jót nem tudok róla írni, de igyekszem tényszerűen elmesélni a történteket, aztán mindenki ítéljen belátása szerint.
5 hetes terhesen tegnap, 3 napi vérzés után erősödött a vérzés, plusz távozott a méhnyálkahártya egy része is, ezért bementünk a MÁV-ba az ügyeletre. Minthogy alapból a vérzés miatt ágynyugalomra voltam ítélve, ezért férjem megkérte a portást, hogy kocsival beállhassunk a kórház parkolójába, plusz adtak nekünk egy kerekes széket, hogy ne erőltessem túl magam amíg a kórházban kell mászkálnunk. Az ambulancián, miután vázoltuk a helyzetet odahívták a fent említett doktor urat, hogy vizsgáljon meg.
Fél óra várakozás után megérkezett, kérdezte mi a probléma, elmondtam, erre leszúrt, hogy az előző leleteket miért nem hoztam el. Oké, még mondhatnám, hogy valamennyire jogos, de minthogy 2 nappal előtte ugyanitt az ügyeleten voltunk, így a számítógépben benne volt, emiatt nem értettem miért ekkora probléma, meg induláskor ez járt legkevésbé a fejemben, szerintem érthető okból.
Utána kérdezte, hogy mennyire vérzek. Mondtam elég erősen, de a menzeszem általában ennél is erősebb szokott lenni. Erre leteremtett, hogy akkor én miért nem a saját lábamon járkálok, miért tologattatom magam a kerekes székkel. Mi úgy voltunk vele, hogyha esetleg mégsem vetéltem még el, akkor ne erőltessem meg magam még pluszban feleslegesen, de ez nem érdekelte. Beparancsolt a vizsgálóba, férjem érdeklődött, hogy bekísérhetne-e engem, amire határozott nem volt válasz. Pedig szerintem ilyen helyzetben, főleg ha már az orvostól semmiféle lelki támogatást nem kap az ember, akkor legalább valaki jó ha ott van vele. De nem. Egyedül mentem be vele az ultrahangra. Előző vizsgálaton egy szabályos, 1 cm petezsák volt látható, igaz, embriót nem látott az akkori doki, de mondta, simán lehet amiatt is, hogy a terhesség annyira korai szakaszában vagyok. Banczik doktor pár szóban vázolta elég rideg stílusban a helyzetet: a méh ki van ürülve, petezsák sehol, maga elvetélt. Hát köszönöm! Sejtettem, hogy ez a helyzet, de a legkisebb együttérzést nem sem tanúsította, én meg teljesen össze voltam törve, és mint említettem, egyedül voltam, mert a férjemet nem engedte be velem. Ezután mondta, hogy még megvizsgál, hogy ki kell-e kaparni vagy sem. Át a másik vizsgálóba, férjem persze oda sem jöhetett, de útközben kérdezgette, hogy mi a helyzet, válaszolni is alig tudtam, a könnyeimmel küszködtem. Kiderült, hogy ki kell kaparni, de minthogy előtte nem sokkal ettem, ezért várni kell, minthogy altatnak. 3 órán keresztül vártam a műtétre, sem tájékoztatást a beavatkozás miben létéről, sem egy kedves, vagy együttérző szót nem kaptam a doktor úrtól. A nővérek próbáltak úgy ahogy nyugtatgatni és felvázolni a helyzetet. Szabályos halálfélelmem volt, amikor betoltak a műtőbe. Banczik doktor egy szót sem szólt hozzám. Műtét után pedig jött a kongó üresség a szobám magányában. 1 órakor műtöttek, egész éjszaka kb másfél órát aludtam. Teljesen összetörtem lelkileg és ki voltam (és vagyok még mindig) borulva. Reggel fél 8-kor bejött hozzám a doktor úr összefoglalni a tényeket. "Tegnap távozott magából a terhessége nagyrésze. A maradékot kikapartuk. 5-6 napig még vérezni fog, és enyhébb alhasi fájdalmai lehetnek. Ha erősödnének, jöjjön vissza. 4-6 hét múlva fog megjönni a következő menzesze, addig ne éljen házas életet, ne fürödjön kádban és ne menjen strandra a fertőzésveszély miatt, mert nyitva a méhszája." És ezzel kiment.
Én nem azt mondom, hogy az orvosnak lelki támasznak kell lennie, de 21 éves vagyok. Igaz, van egy gyönyörű kisfiam, de ennek a második babának is annyira örültünk, bár nem volt betervezve, és ekkora veszteség még soha nem ért, mint most. Legalább valami minimális együttérzésre szükségem lett volna, vagy legalább arra, hogy nem úgy kezel, mint valami utolsó riherongyot.
Ennyit Banczik doktor úrral való személyes tapasztalatomról.
anyuci89
Budapest XIII. kerület
 
 


Sziasztok!

Aki ezen a héten kommentel a Babanet valamelyik cikkéhez, az egy cuki Figurka álommanót nyerhet!

Kép

Úgyhogy mondjatok véleményt bátran: mi az, amit feleslegesnek tartotok megvenni a babának? Mit szóltok az új, otthonszülést szabályozó rendelethez? Vagy pl. szerintetek milyen praktikákkal lehet ránevelni egy gyereket az olvasásra?

Kedden sorsolunk!

Üdv:

Dia
dia
Budapest
 
 
 


Nekem nagyon rossz a tapasztalatom a doktor úrral. Ügyeletes orvosként találkoztam vele a MÁV-ban. Olyan fájdalmasan vizsgált meg mintha kést forgatott volna bennem, mintha csak egy húsdarab lettem volna az asztalon. Nagyon megalázó volt a vizsgálat:( Hazamentem és csak sírtam. Mindenem fájt a vizsgálata után. A modoráról, stílusáról nem is beszélve.
 


17 éve szültem nála, egy életre szóló trauma volt. Stílusa lekezelô, a nôket egyáltalán nem tiszteli. Az élettani szülésrôl fogalma sincs, csak az erôszakos megoldásokat ismeri. 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Szülészetek, kórházak

Jegyzetfüzet:

 

cron