Halihó!
Hú, a tegnapi napom olyan volt, senkinek nem kívánom. Már másfél hete kinlódok valamilyen takonykórral, ami is mét az arcüregemre ment. Tegnapra annyira rosszul voltam, hogy elmentem orvoshoz, megint antibigyót kaptam. Itthon meg nem tudtam semmit sem csinálni, mert fájt mindenem, de elaludni sem sikerült. AztánLmég a gyomrom is elkezdett vacakolni, aminek az lett az eredménye, hogy egy köhögési roham után mehettem könnyíteni magamon. Legalább a gyógyszer nem jött ki szerencsére. No, meg étvágyam sem volt tegnap. Alig ettem. Egyelőre még most sem izgat az evés gondolata.
Vindokám, remélem, Rugónak nem lesz baja.
Mondjuk, az itthoniak is tartják magukat, csak én szerencsétlenkedek itt. Már megint a szünetben. Karácsonykor is ez volt.
A dologra a korona, hogy nagylány is lettem. Mi jöhet még?
Egyébként rendben vagyunk, csak a fetrengésem miatt nem haladok a portfóliómmal. Pedig hamarosan határidő van. Ma már megpróbálok tenni valamit az érdekében. Bár erőm, mint egy szúnyognak. Még azt sem tudom, hogy mit fogok főzni a fiúknak, hogy ne legyek rosszul.
Rugó nagyon édes volt. Egyébként hihetetlen, de mindig kakaskodnak a fiúk. Olykor már azt hittem, hogy rendeződni fog a dolog. Mondjuk akkor, amikor a párnákból, szivacsokból várat kezdtek építeni. Be is másztak, aztán egy rövid ideig jól elvoltak.
Na, megpróbálok egy kicsit dolgozni, amíg alvás van.