[tuncimami]

Szia Kriszta!
Nagyon megértem a problémádat! Mi is Anyósoméknál kezdtünk, ráadásul a Párom főiskolás volt, és csak hétvégén járt haza. Eleinte minden mozdulatomat irányítani akarta, a picivel kapcsolatban, és minden téren. Ha főztem, ott állt mellettem, és dirigált, "ne így vágd, ne annyi sót, mi nem úgy szoktuk, stb...) Természetesen elegem lett és nagyon finoman, de határozottan megmondtam Neki a véleményem. Nagyon megsértődött, 2 hétig nem szólt hozzám, utána viszont némileg javult a helyzet. Nálunk az elköltözés viszont segített.(300km) Azóta szinte jobb a kapcsolatunk, mint a saját anyukámmal. Ehhez azért az kellet, hogy az első véleménynyilvánításom óta mindig kiállok a magam igazáért, és ez bevált. Próbálj vele beszélni, hátha segít. Bár lehet, hogy a Ti esetetekben ez sem lesz megoldás, de egy próbát megér, ennél rosszabb már úgysem lehet. Próbálj a lelkére hatni, hogy milyen jó lenne Neked, ha számíthatnál rá, és bízhatnál benne...stb.
Éva

[mohácska]

Szia Éva!

Én nem panaszkodásért írtam, hanem azért, mert létezik olyan, hogy nem csinálsz semmi rosszat, mégsem felelsz meg.
Nekem már könnyű a helyzetem. A mi dolgunk már odáig fajult, hogy nem beszélünk, sőt vissza sem köszön (egy helyen dolgozunk ). Ez engem nem zavar, én nem leszek sem gazdagabb, sem szegényebb emiatt. Õrá pedig a kollegáink néznek furcsán, amikor hallják, ha köszönök . És még akkor nem is mondtam, hogy kb. 8 éve az idősebbik fiával, most karácsony előtt a férjemmel is megszakadt a kapcsolata. A sógorom legkisebb fiát nem is ismeri (új házzasság), sőt, a másik 3-at (kettő a sógoromé - első házasság, a másik az enyém) sem keresi, nem érdeklődik utánuk. Ellenben a huga unokáiról naprakész infoi vannak. Furcsa nem?
De szerencsére senki sem érzi hiányát.
Próbáltam, próbáltunk a lelkére hatni, de egy önző, egoista nőnek nem lehet. Ennek és sok más dolognak lett az a vége, hogy megszakítottunk vele minden kapcsolatot karácsony előtt, ráadásul még az exsógornőméknek is elege lett belőle, ők sem voltak nála. Nem baj, együtt lehetett azokkal, akikért odavan .
Azért bevallom, sajnálom őt...

Kriszta

---

[tuncimami]

Szia Kriszta!
Hát, tényleg csak sajnálni lehet az anyósodat. Így, hogy több mindent leírtál, teljesebb a kép. Minden jó nagyi azt mondja, hogy milyen csodálatos dolog nagymamának lenni, hiszen a nagyiknak "csak" az öröm jut. A Te anyósod megfosztja magát ettől. Lehet, hogy majd egyszer bánni fogja.

Éva

[kelimoni]

„Muzsikával az újszülöttekért!”


Különleges eseménynek, a Gólyahír Egyesület javára szervezett gálakoncertnek ad helyszínt hamarosan a Magyar Állami Operaház Jókai utcai különterme!
Valóban különleges koncert ígérkezik ez estére, ami így is van rendjén: a segítendő cél sem hétköznapi!

A Magyar Állami Operaház művészei - jelenlegi és volt énekkari művészek, korrepetitorok - a Gólyahír Egyesület nemes és önzetlen tevékenységének segítésére muzsikálnak majd ez alkalommal!
A koncert fővédnöke Medveczky Ádám, a Magyar Állami Operaház karmestere.

A Gólyahír Egyesület a nem kívántként születendő újszülöttek életben maradásához és családba kerüléséhez nyújt segítséget.
Válsághelyzetbe került várandós anyák fordulnak hozzájuk, ezért egy ingyen hívható krízisvonalat működtetnek, mely Magyarország területéről az év minden napján reggel 6-tól este 22 óráig ingyen hívható.
Megyénként egy mobiltelefonos karitatív munkatárs végez szolgálatot, mely önfeláldozó munka nélkül megannyi sorsára hagyott várandós anya és születendő gyermek sorsa maradna továbbra is kilátástalan.
Fennállásuk óta végzet munkájuk eredményességéről legékesebben a tények beszélnek…

Az elmúlt öt év alatt:
- 234 anyát sikerült elhelyezniük anyaotthonban, hogy fedél legyen a fejük felett
- 311 esetben gondoskodtak kelengyéről a rászoruló újszülöttek számára

A Gólyahír Egyesület által gondoskodásba vett terhességek közül:

- 112 gyermeket előzetes örökbeadási szándékának megváltoztatásával végül
saját családja vállalt
- 220 újszülött alig egy hetesen örökbefogadó családokhoz kerülhetett
- 620 házaspárt világosítottak fel az örökbefogadással kapcsolatban.
- 39 családi találkozót szerveztek örökbefogadó családoknak Budapesten, Tatabányán, Veszprémben, Százhalombattán és Székesfehérváron
- 3 konferenciát is tartottak a nyílt örökbefogadásról szakemberek számára
- folyamatosan biztosítanak ellátást és szállást a krízishelyzetbe került várandósoknak
- 2004-ben könyvük jelent meg GÓLYAMESÉK címmel
- Az újságokban, rádiókban, televíziókban, 5 év alatt 145-ször esett szó munkájukról
Sajnos azonban az állami támogatás megvonása miatt mostanában igen nehéz anyagi körülmények között kénytelenek küzdeni pártfogásukba vett várandósaik és aprócska újszülöttjeik sorsáért…
A 2006. február 6-án, 17 órától tartandó jótékonysági operagála teljes bevétele ezen nemes tevékenység támogatására kerül majd felajánlásra!
Az este műsoráról Töreky Katalin, a koncert szervezője mesélt nekünk:

„A gálakoncert műsorának összeállításakor fontosnak tartottuk, hogy minden kedves megjelent számára emlékezetes pillanatokat jelentsen majd ez a korafebruári hétfő este!
Választásunk végül az operairodalom négy remekművére:
- Mozart: A varázsfuvola,
- Rossini: A sevillai borbély,
- Bizet: Carmen és
- J. Strauss: A denevér című művére esett.

Az opera műfaját jól ismerők bizonyára örömmel hallgatják majd e méltán népszerű művek felejthetetlen pillanatait, az operai dallamokkal ismerkedők pedig olyan ízelítőt kaphatnak, mely reményeink szerint kedvcsináló lehet az opera műfajának mélyebb megismeréséhez!
A koncert sikere a népszerű dallamokon túl természetesen az előadóművészeken is múlik.
Személyes érintettségem okán külön figyelemmel igyekeztem az operakórus olyan tehetséges művészeit - énekeseket, korrepetitorokat - megnyerni ez estére, akik személye már önmagában is garancia, hogy színvonalas és szórakoztató koncertnek lehessünk majd részesei!”


A Jótékonysági operagála időpontja tehát: 2006. február 6. (hétfő) - 17 óra.
Helyszíne a Magyar Állami Operaház Jókai utcai különterme - Bp. VI. ker., Jókai u. 4. (az Oktogontól 1 percre!)
Jegyek 2006. január 9-től kezdve válthatók a Magyar Állami Operaház jegypénztáraiban és szervezési osztályán (Bp. VI. ker., Andrássy út 22.), valamint beszerezhetők a Gólyahír Egyesület segítségével (tel. 06-30-529-8329, bankszámlaszám: 64800073-10705005).

Szívből reméljük, e nemes cél érdekében sokak döntenek majd úgy, hogy részesei kívánnak lenni a remek szórakozást ígérő koncertnek, és adomány-tartalmú jegyeik megvásárlásával - melyek ára 1400 Ft - segítik a Gólyahír Egyesület munkáját!

---

[klári_néni]

Sziasztok!
Hát az én anyósomra sem lehet azt mondani, hogy mintaanyós. A mi kapcsolatunkat két részre lehet bontani: a gyere előtti és utáni korszakra.
Már az első pillanattól kezdve ellenérzése volt velem szemben, amit csak később tudtam meg, hogy azért volt, mert a párom volt barátnője jobban megfelelt volna az ő ízlésének. Na meg a lány családja is. De gondoltam, ha jobban megismer, majdcsak jobb lesz. Én mindig kifogástalanul tisztelettudó voltam vele szemben, próbáltam beszélgetéseket kezdeményezni. De amikor 1 év után a volt barátnő nevén szólított, akkor besokalltam tőle. Persze semmit nem tettem, de már csak akkor beszéltem vele, amikor nagyon kellett.
3 évi együtt járás után jelentettük (bocs, jelentette a férjem) be, hogy összeköltözünk. Mert amikor én ott voltam, akkor nem lehetett ilyenekről beszélgetni. Hát nem örültek neki, a lakást is az én agyukámék fizették nagyrészt, meg a párom félretett pénzéből vettük. Mát több mint egy éve laktunk ott, amikor először meglátogattak minket, de akkor is külön-külön. Mi persze rendületlenül mentünk hozzájuk majdnem minden hétvégén. Aztán a férjem bejelentette nekik 1 év együttélés után, hogy össze fogunk házasodni. Persze én akkor sem lehettem ott. Velem semmit sem egyeztettek, nem is beszéltünk a lagziról. Pedig vidéken nagy, sátras lagzi dukál a fiataloknak. Mi szerettük volnak, hogyha az én szüleim házánál lesz közös lagzi, de ők nem egyeztek bele, külön csinálták a lagzit náluk. Ekkorra már odáig jutottunk, hogy kedvem sem volt odamenni hozzájuk, nem hogy még jópofizni velük. Lagzi után 1 évvel lediplomáztam, természetesen hívtam őket is, el is jöttek, csak épp alig szóltak hozzám. Átadták a pénzes boítékot egy kurta gratulálunk mellett, és annyi. Mivel elég pici volt a lakásunk, szerettünk volna nagyobba költözni, hogy tudjunk gyerkőcöt vállalni. Sajnos naívak voltunk, azt hittük, hogy majd az első unokáért mindent alapon fognak nekünk segíteni, és támogatnak minket egy kis pénzzel, hogy minél nagyobb legyen a lakás. Hát semmit sem adtak. Mondván, hogy nincs. Aztán rá pár hónapra vettek egy vadiúj autót, amibe érdekes módon bele tudtak fizetni több mint fél millió forintot. De még ezt is lenyeltük. Felújítottuk a lakást, de akkor sem jöttek segíteni, mondván, hogy mi nem szóltunk nekik. Lenyeltük. Több mint fél évig ismét felénk sem néztek. Lenyeltük. A sógrom Gödöllőre jár suliba, őt autóval felköltöztették, de nekünk nem szóltak, és hétvégén mentünk hozzájuk. Nem voltak otthon. Párom fölhívja kedves anyukáját, aki közli, hogy Gödöllőn vannak. Na ezt már nem nyeltük le. 2 hétig nem beszéltünk még telefonon sem, majd ők jelentkeztek, hogy meg kellene beszélnünk. Na a nagy megbeszélésből az lett, hogy anyósom végig sírta az egészet, apósom veszekedett a férjemmel, én próbáltam higgadt maradni. Ennek az lett a vége, hogy kijeletették, hogy párom nem a fiuk, mert alig jár haza, és már inkább az én szüleimet szeretni. Na itt fölálltunk, és elmentünk. Megint hallgatás pár hétig, aztán mintha mi sem történt volna, fölhívnak minket, hogy menjük hozzájuk disznóvágásra. Nem mentünk. Aztán fokozatosan mentünk, de nem beszéltünk többet erről a beszélgetésről.
Aztán jött a bébi. Azóta nyomunlnak ezerre, főleg anyósom. Állandóan jönni akar, alig lehet levakarni magunkról. Míg terhes nem lette, jó ha kétszer fölhívott, akkor minden másnap, és azóta is elég gyakran. Persze mindig ferde szemmel néz rám, ha mondok valamit, hogy én mit szeretnék, elmondja az ellenkezőjét, de rögtön hozzáteszi, "de ahogy te gondolod". Megőrülök tőle. És a csúcspont múlt héten következett be, amikor is közölte velem, hogy otthagyná a munkahelyét, ha odaadnám neki a lányomat. Esküszöm úgy lefagytam, hogy alig kaptam levegőt. Aztán tök másról elkezdett beszélni. Majd hazafelé indulván közölte, hogy menjünk csak nyugodtan szórakozni a férjemmel, majd ő jön és vigyáz a bébire. Hát soha!!!!! Nem fogom kettesben hagyni a lányommal.
Na most jól kipanaszkodtam magamat, de már szegény férjem is unja a dolgot, eleget traktáltam már ezzel.
Köszönöm, hogy itt kiönthettem a szívemet!
Mindenkinek kitartást!!!!

[denizsa]

Szia Klári!

Sajnálom, hogy ilyen az anyósod, nem irigyellek.
Megértem, hogy nem lopta be magát a szívedbe, de szerintem most békülni akar. Legalábbis próbálkozik, mégha a korlátain nem is tud túllépni.
Lehet, hogy érdemes lenne megragadni az alkalmat, hogy rendezzétek a viszonyotokat. Tudom, hogy nem könnyű olyan valakinek megbocsátani, aki ronda dolgokat művelt, de nem is feltétlenül kell egyből a kebledre ölelned, egyszerűen csak fegyverszünetet kellene kötni. Szerintem azért kéne most engedned, mert most Te vagy előnyben, Te diktálhatod a feltételeket. Hiszen megszületett a gyermeked, aki az anyósod unokája is (ezt azért ne felejtsd el), és érte az anyósod valószínűleg mindent el fog fogadni.
Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy engedd át neki a bébit. Semmi esetre sem! De például megengedhetnéd neki, hogy rendszeresen lássa az unokáját, de nem muszáj egyedül hagyni őket. Ha egy kicsit engedsz neki, talán javulni fog a helyzet köztetek.
Nálunk is hasonló volt a helyzet, miután megszületett a kisfiam. Az én anyósom is állandóan jönni akart, tanácsok, stb., de szerencsére én meg tudtam vele beszélni a dolgokat, mert bár kezdetben mi sem voltunk puszipajtások, sikerült elrendezni vele a dolgainkat. Most már őszintén kedvelem, de attól megőrültem volna, ha minden nap a nyakamra járt volna. Szóval nálunk úgy néz ki a helyzet, hogy hetente egy délutánt tölt nálunk, amikor "kiunokázhatja" magát. Én nem szoktam őket magukra hagyni, szerencsére ebben a kisfiam is a "segítségemre van", ugyanis ha hosszabb ideig nem lát, akkor nemtetszésének szokott hangot adni. Így anyósom is kénytelen elfogadni, hogy a közelben vagyok és a babának rám is szüksége van. Ez a rendszer nekem is jó, mert amíg a nagyi foglalkozik a babával, addig tudok a házimunkával foglalkozni, vagy pihenni egy kicsit.
Szóval szerintem érdemes megpróbálni a dolgot! Ráadásul valószínűleg a férjed is értékelni fogja, ha azt látja, hogy Te megpróbáltad.
Kitartást Neked is!

---

[kormosmzs]

Sziasztok!

Látom, az anyósproblémákkal továbbra is változatlan a helyzet! Nálunk is mindíg úgy történik, hogy megsértődik valamin anyósom, (csak olyan dolgokon akad ki, ami nem úgy történik, ahogyan azt ő eltervezte, gondolta) utána mosolyszünet kb. 2 hétig, majd megpróbáljuk többet nem megemlíteni a dolgot ! Én ezt undorítónak tartom! Szerintem senkinek sem kellene egy ilyen vagy ehhez hasonló szituáció után megalázkodnia, békülés és jobb kapcsolattartás reményében, mert teljesen felesleges! A helyzet csak az adott időszakban lesz aktuális, utána minden folytatódik a korábbi kerékvágásban. Ha egyszer nem sikerült rendezni a kapcsolatot, és másodjára sem történt változás, akkor reménytelenűl próbálkozik az a fél, aki jobb kapcsolatot szeretne! Ez így van a szerelemben is: "ne fuss olyan szekér után, ami nem vesz fel!" Később is ugyanazokkal a problémákkal fogtok szembsűlni! Nagyon ritka az olyan anyós, aki rosszallás nélkül, tényleg szívből szereti a menyét. Én is eleinte jobban kijöttem az anyósommal, utána kezde el az áskálódást. Nem rajtam múlt a kapcsolatunk romlása, és nem nekem árt azzal, ha nem jön a közelünkbe. Én megvagyok nélküle. Csak a fiaimat sajnálom, amikor az utcán a fiam nyújtja felé a kis kezét, és mondja, hogy mama-mama, az a szívtelen szutyok pedig elfordúl tőle, és elmegy a másik irányba!

Hát ennyit mondok én az én anyósomról! Akinek nem inge ne vegye magára, én nem általánosítani akarok!

üdv

[hoope]

Marabu,
bár te lennél az anyósom!

[romy1]

Sziasztok!

Nálunk is ilyen katasztrófális az anyós helyzet. A két fiunkat sokszor 2 hónapig se látja, nem érdeklődik, ha én próbálok mesélni róluk., másra tereli a szót. Aztán egyszer gondol egyet minden előzetes jelzés nélkül beállít, és üvölt, hogy miért nem nyitunk ajtót. Na persze ez körülményes, ha épp nem vagyunk otthon. Mire ő: Eldugom az unokáit előle, vegyem tudomásul, hogy akkor látja,mikor kedve tartja............. Aztán megint hónapokig semmi. Kiakad, hogy a nagyobbik fiunk elbújik, ha meglátja, de ha nem ismeri fel, mit tegyek egy másfél éves gyerekkel?
Szóval ő csak elméletben az ő nagymamájuk. Pedig mindössze 20km választ el egymástól. engem egyébként a picik előtt sem szívlelt, mert a volt feleség volt a sztár. Hiába nem miattam váltak el egykor, engem alapból útál, és mindig azt mondja: Neki egy unokája van (a férjem előző házasságából van egy kisfia), "ja meg ez a kettő"-mutat a közös fiainkra.

Az anyós az anyós. Jujj, de jó volt kipanaszkodni magam. Romy

---

[hoope]

Romy,
ugye???én is csak itt önthetem ki a szívem...

Lányok,
Sziasztok!
Bocs, hogy legutóbb csak egy mondatot írtam, de akkor találtam a topicra, mikor már éjfél volt és hulla voltam...

Hát, anyósomról nekem is van mit mesélnem...
Nagyon buta szegény, de még sunyi is, halál féltékeny volt rám, mióta csak összejöttem a párommal, ráadásul folyton utánozott...elment a fodrászomhoz,akinél rám hivatkozva ugyanolyan frizurát kért, mint nekem volt, utánozta az öltözködésemet, csak az a ciki, hogy én 22vagyok ő pedig 60...vele kellett együtt dolgoznom mert a páromnak van egy edzőterme, ahol neki is munkát adott...meg én is ott dolgoztam.

Terhes lettem, és tavaly az influenzajárvány idején 16hetes terhes voltam, amikor abbahagytam a munkát és neki kellett helyettem bejönnie, be is jött, vágta a pofákat...én kényszert éreztem, hogy magyarázkodjak, elmondtam neki, hogy a doki(egy doki is dolgozott az épületben, sportorvos) azt mondta nem szabadna ennyi beteg közt lennem, meg félek, hogy elkapom az influt,hogy lázas leszek, hogy a picinek a hasamban baja lesz...stb...tényleg nagyon aggódtam, erre mikor befejeztem a hozzá intézett mondandómat, fapofával megkérdezte, hogy:"akkor most rossz a futógép???"
hát ha már én nem, az unokája legalább érdekelhette volna...ja, aztán azért azt még beköpte, hogy:"jaaaj, most akkor én kapjam el az influenzát?"...
egész terhesség alatt meg nem kérdezte, hogy vagyok, mi van a terhességemmel, a babával, pedig veszélyeztetett voltam, de mikor hajnal négykor a világr hoztam az én kincsemet, akkor képes volt 7-kor reggel bepofátlankodni a szobámba, a nővéreknek azt hzudta, hogy az anyám, és ezért engedték be, aztán ott várt a folyosó, hogy menjek ki...szülés után 3órával...fel sem tudtam állni...
ngyon durva volt...
nekem is volt olyan, hogy mikor az első heteket szenvedtem végig a picurral, 3hónapig borzasztó hasfájós volt akkor sem fogta fel, hogy egész éjjel nem aludtam, reggel 8-kor nyomult benn a hálónkban, ahol épp a picit próbáltm végre elaltatni és én is aludtam volna, nagyon finoman kiküldtem egy idő után, erre elment és felhívta a páromat, hogy én, büdös r..nc eltiltom az unokájától, nem engedem a kicsi közelébe, stb...
akkora szemét...hála az ő "jó nevelésének " a párom sem könnyű eset, de ő még külön igyelszik viszályt szítani köztünk....
bocs lányok!
de ha itt nem írom ki ezeket, én felrobbanok!!!

üdv
Hope

[mohácska]

Sziasztok!

Változás: a férjem újra beszél anyóssal, megint oda-vissza van tőle, isteníti. Nekem továbbra sem köszön vissza. Most lázadok ellene egy kicsit, na persze módjával, ezidáig kevés sikerrel. Majd lesz nekem megint igazam, csak ki kell várni. Mert ugye ritka, ha a kutyából szalonna lesz... azuram meg egyelőre úgy gondolja, hogy szalonna lett.

Mindenkinek azt tudom mondani: kitartás.
Én már 13 éve kitartok .

Kriszta

---

[hoope]

Mohácska,
a férjed imádja az anyját megint? vagy anyós van oda vissza a párodtól?
Tojjál rá,hogy nem köszön!legalább nem kell vele bájolognod!
Nekem az a legrámesebb, hogy tudom miket mond rólam a hátam mögött, de mikor jön, akkor jópofizik és nem lehetek vele én sem más, hisz a szemembe nem mondja meg amiket gondol...
egyszer a babát altattam, mikor csörög a telefon...anyós jött. mivel nem tudtam 1percen belül, csak 5percen belül ajtót nyitni, beviharzott, ledobált dolgokat az asztalra amiket a páromnak hozott és köszönés nélkül elhúzott, közben ugatott valamit, de olyan ideges voltam, nem is hallottam, hogy mit...valami olyat, hogy mit szórakozok én vele...
ezt később a párommal is eljátszota, hogy mondta neki párom, jöjjön 2-re, mi fél egykor elvittük a picit sétálni, erre 1-kor telefonál, hogy mi van, miért nem engedjük be őt....és hogy mi csak ne akarjuk beosztani az ő idejét, meg ilenek...
megyek is, mert felébredt a kicsimanóm!

kitartás lányok!!!
üdv. Hope

[ila_mama]

Sziasztok!
Mindig azt hittem, az anyóskonfliktusok túloznak. Anyukám és a nagymamám kapcsolata annyira jó volt, hogy szüleim válásakor a nagymamám próbált békíteni, bár sikertelenül, ezt követően haláláig kapcsolatban voltak anyukámmal. Kórházban látogatták egymást, beszéltek telefonon, néha együtt kávéztak. Első férjem édesanyja tudathasadásos beteg volt. Soha, egy rossz szava nem volt hozzám. Jó, az állapotára tekintettel kellett lenni, de soha nem bántott. Annyira nem, hogy a válásunk után egy évvel felhívott és bocsánatot kért tőlem, hogy nem tudott elég szeretetet adni a fiának, ezért lett a fia olyan, amilyen, ami végül a válásunkhoz vezetett. Megdöbbentő beszélgetés volt. Ezzel szemben most van egy ANYÓSOM. A helyzet oly rémes, hogy a férjem szájából elhangzott a következő mondat, amikor azt kérdeztem tőle, árulja már el, hogy egy adott szituációban mit csináltam rosszul, hogy már megint én vagyok a HIBÁS anyukája szerint: "Te egyetlen dolgot csináltál rosszul. Amikor megismerted a családomat, nem szakítottál velem. Ezt csináltad rosszul." Anyósomat X néninek kell szólítsam és magáznom kell, ő tegez. Ebben még semmi nem lenne, az apukámék magázták a nagyszüleimet. Igen ám, de anyósom családjában általános a tegeződés. Az unokái is tegezik. Naponta háromszor hív fel, hogy hogy vagyunk. (Nem én, a gyerekek.) Ha nem ér el, akkor kérdez, miért nem vettük fel a telefont. Rendszeresen este 9 után hív, ha aznap én elfelejtem megelőzni. Nem érti, hogy a gyerekek alszanak és felébrednek a csörgésre. Ha lehalkítom a telefont: "Titeket soha nem lehet elérni." Négy gyereke van, de csak a legkisebb házas. A többiek 43, 37, 36 évesek. Az esküvői videónkon látszik, ha lehetne szemmel verni, én már nem élnék. A párom nem is akart szólni, hogy összeházasodunk. Én bírtam rá, mert azért mégis... Két hétig össze-vissza telefonálgatott a barátainknak, sőt még apámnak is, hogy megakadályozza az esküvőt. Később ezt a szemünkbe letagadta, miközben az egyik beszélgetést végighallgattuk. (Épp ott voltunk, amikor férjem legjobb barátját hívta. Kihűlt szegénynek a vacsorája.) Ja, ekkor már négy hónapos terhes voltam, együtt éltünk egy éve és több mint három éve jártunk együtt. Felébredt a kisebbik gyerkőcöm. Muszáj befejeznem, bár regényt írhatnék.
Üdv:
Ila mama

[romy1]

Hope!
Nem rokonok véletlenül az anyósaink.
Most megintz ott tartok, hogy legszivesebben bőgnék ettől a vén tyúktól. A férjem fejét telefonon próbálta telebeszélni arról, hogy miért nem megy vissza a volt feleségétől. Hozzá tette: "ott is van gyerek de az lefgalább már nem bőg éjszakánként" (A kisebbik fiunk tejcukorérzékeny, így tényleg sokat sír.) Komolyan úgy éreztem fel tudnám pofozni. Álszent, mert a szememben meg olyan negédes.
Lesz valaha jobb???
Üdv: Romy

---

[mohácska]

Sziasztok!

Hoope!
Igen, bár megjegyzem és lekopogom gyorsan: kop,kop,kop, nem annyira. Idehaza anyós nem telefonál, azuram meg itthonról nagyon minimálisat. Nekem továbbra sem köszön.

Lányok!
Nem akarlak Titeket elszomorítani, de jobb nem lesz. Az általam megélt állapot sem jó, engem felettébb zavar, idegesít, legalább visszaköszönne (lehet, hogy én emberből vagyok?), csak azért nem megyek oda hozzá, mert én vagyok a hibás (az ő szemében), nekem kellene bocsánatot kérnem. Én meg nem fogok, mert semmi rosszat nem csináltam. Egyszer, úgy 12 éve megtettem (akkor sem csináltam semmi rosszat, de a békesség kedvéért én kértem bocsánatot, (ügyelve arra, hogy a lelkem a legkevesebb sérülést szenvedje el), utánna megfogadtam, ilyet többet soha.

Kitartás lányok!

Üdv Mohácska

---

[julcus]

Szülők Háza KHT. A FELNÕTTEKÉRT ÉS GYEREKEKÉRT

Áprilisban a Szülők Háza tréninget indít, kisgyermekes szülők részére.

A szülői tréning öt alkalmas, minden alkalom másfél órás.
Az alkalmak érzelmi fejlesztő és kapcsolatépítő gyerekfoglalkozással indulnak, majd ezt követően csoportos beszélgetéseken vehetnek részt az anyukák, apukák.

A beszélgetések során – sok egyéb kérdés mellett – foglalkozunk az esetleges nehézségek, elakadások okaival is. A feldolgozásokat szupervíziós eszközökkel, drámajátékokkal, szituációs játékokkal és tesztekkel segítjük.

Amíg mi beszélgetünk, a gyerekekkel a drámapedagógus foglalkozik, de nem jelent problémát az sem, ha a gyermek „bekapcsolódik”, vagy akár egy-egy pillanatra meg is állítja a beszélgetés folyamatát.

A Tréning péntekenként 10.30 - tól 12-ig tart.
Első alkalom: április 7. Péntek
Jelentkezni lehet:
- Személyesen, a Bálint Házban (Révay utca 16)
- Telefonon: 06-30/ 942-3699-es számon
- Emailben: info@szulokhaza.hu

www.szulokhaza.hu

[diamond]

Sziasztok!

Nagyon rossz ilyeneket hallani, mert nekem szerencsére semmi problémám nincs leendő anyósommal. Mi három éve vagyunk együtt a párommal, de eddig még semmi jelét nem adta volna, hogy bármi gondja lenne velem. Lassan 1 éve lesz, hogy vettünk egy házat abban a kisvárosban, ahol ők is laknak, de mindenben nagyon segítőkész, de tudja, hogy hol a határ. Semmibe sem szól bele, viszont meg lehet kérni bármire. Õ otthon van, mert az anyukája is velük él, mert beteges, ezért bármit elintéz nekünk, amire mi nem érünk rá. Én nagyon örülök, neki, hogy ilyen jól vagyunk egymással.
Eleinte féltem, mert páromnak van egy öccse, és állítólag akinek csak fiai vannak az a lehető legrosszabb.De ő nem ilyen. Sok mindent csak nekem mond el (pl. női dolgokat), de ez szerintem nem baj.

Remélem, hogy megváltozik majd a helyzet mindannyiótoknál.

Kitartást nektek:-)

Timi

[zea]

Szia Timi!
Először Neked írok pár szót, aztán én is kicsit kiöntöm a szívem, hátha könnyebb lesz.
Mi is jól megvoltunk az anyósommal. Tudni kell, hogy a férjem apukája '93-ban meghalt, szóval anyósom azóta özvegy. 3 fia van. A párom a legkisebb. És azt hiszem nekem ebben volt a kudarc eleve megírva. Talán Neked ezért soha nem lesznek ilyen gondjaid. Szurkolok, hogy így legyen, mert a nagyobb fiút sokkal könnyebben elengedik, mint az "utolsót".
Szóval, jól megvoltunk, velem beszélt meg olyasmit, amit a fiaival nem tudott. Az első jelek, már ekkor jelentkeztek: mindig azt mondta, hogy a másik két menyével nem lehet így beszélgetni. Hát már velem sem...

És akkor én is kiöntöm a szívem, ahogy más is tette...Hátha jobb lesz kicsit a kedvem.
Most kb 3 éve vagyunk együtt a párommal. Áprilisban lesz az első házassági évfordulónk. A valódi bajok 2 éve jelentkeztek. Anyósom megismerkedett egy nála 12 évvel idősebb, nagyon undok, ronda vénemberrel. A pasas szabályosan ráakaszkodott. Most ott tartunk, hogy én szívből gyűlölöm a pasit, aki 65 éves, toprongyos, alig tud közlekedni, és mindent, mindenkinél jobban tud, és ennek óriási hangerővel ad hangot. Mindenbe beleszól, semmit nem csinálunk jól. A férjemet egyenesen ugráltatja. Anyósom pedig úgy tesz mintha ezt nem látná, sőt, a szemünkre vetette többször is, hogy nagyon barátságtalanok vagyunk a pasijával.
A férjemmel eleinte nagyon sokat veszekedtünk, mert a vénember engem pécézett ki magának először. A páromat csak akkor kezdte "izélgetni", amikor már jól megmelegedett az anyósom mellett, és már nem a fiát védte meg, hanem inkább őt a kényes helyzetekben.
Ma ott tartunk, hogy rettegek attól, hogy eljönnek látogatóba (szerencsére 120 km-re laknak), mert tudom, hogy cirkusz lesz. Elsősorban a párom és köztem. Én ugynis nem mondhatok semmit, mert akkor az anyját bántom, és azt nem szabad. Ezért ha nincsenek ott akkor veszekszünk. 2 hónap múlva kell jöjjön a babánk, de félek, hogy ha húsvétra eljönnek megindul a szülés a stressz miatt. Szabályosan beteg vagyok ugyanis egy-egy látogatás után. Egy hete az anyósom azt mondta a férjemnek, hogy azért van együtt a pasival, mert egy fiának sem kellett (mármint, hogy együtt lakjanak - ezt én sem akartam). Zsarolja a férjemet, hogy ha azt akarja, hogy szakítson a pasival, akkor gondoskodjon arról, hogy ne érezze magát egyedül. A msáik két fia és menye egyszerűen nem tartják vele a kapcsolatot. A párom állandóan hívja, próbál segíteni is, ha kell anyagilag. De ha olyan napja van akkor ez a kedves fia is az utolsó undok, érthetetlen fráter, akit kár volt felnevelni, és áldozatot hozni érte... Az ilyen telefonok után általában 2 napig nem alszunk. Utána újra jelentkezik, mézesmázosan kérdezget, és minden indul előről, újra és újra.
Mikor megtudta, hogy terhes vagyok, akkor az volt az első szava, hogy ugye az én szüleimnek már rég elmondtuk, csak tőle titkoltuk el. De hát azért nem mondtuk senkinek semmit, mert veszélyben volt a pici, és nem akartuk, hogy az egész család sirassa, ha mégsem...
Aztán mikor kiderült, hogy fiú lesz, akkor annyit mondott, hogy csak egészséges legyen, és rózsaszín cumisüveget adott ajándékba, merthogy ő lány unokát akart...
Nem tudom, hogy ilyen lenne-e a helyzet akkor is, ha nem lenne az új pasas. De attól tartok, nem lenne sokkal jobb. Én nem akarok közös háztartást, és emiatt én is bekerültem az undok menyek sorába... Én csak azért vagyok azoknál is rosszabb, mert én az utolsó fiát raboltam el, aki előttem csak az anyját támogatta anyagilag is, lelkileg is...
Hát, ez a helyzet. Sajnos, a szívemet nagyon ritkán önthetem ki, mert a szüleim is távol laknak tőlünk, a férjem pedig úgy tesz mintha minden gond 90 százalékben miattam lenne. Azt belátja hogy 10 százalékben az ő magányos, szeretetreméltó, önfeláldozó anyukája is hibás lehet...Szóval sokat hallgatok, sokat sírok, és aggódok, amivel rengeteget ártok a picikémnek... És ez aztán nagyon lehangol.
Én nem látom ennek a végét. Csak a kis szüneteket szeretem és várom, amikor ő haragszik ránk és nem akar velünk szóbaállni. Sajnos, eddig 2 hét volt a leghosszabb ilyen időszak és az nagyon hamar eltelt.
Kitartást kívánok mindenkinek ebben!!! A szülők és testvérek ebben sokat sgíthetnek. Engem a végső kétségbeesésemből a húgaim szoktak kihúzni, akiknek hasonló a helyzete. Csak az egyiknél legalább még van egy (valódi) após. Az sokat tompít a gondokon...
Sok sikert!
Lilla

---

[mohácska]

Szia Timi!

Örülök, hogy ilyen jó a viszonyod anyósoddal!

Lilla!
Először is: ne idegeskedj, árt a babának!
Másodszor: Próbálj róla nem tudomást venni! Nagyon nehéz, tudom, én már túl vagyok mindenen, így könnyen beszélek. De, ha felidegesíted magad, akkor jó alap anyósnak, ha fapofát vágsz, akkor nem tud mit szólni. Aztán, ha már hozzászokott a "fapofádhoz" (bocsi a kifejezésért), és elég erőt szívtál magadba, akkor lehet visszavágni. De ehhez talán még több erő és női fifika kell, mert ha ügyesen szólsz, akkor az urad is szép lassan rájön, hogy ki a ludas. Nálunk ehhez 10-11 év kellett. Most ott tartunk, hogy velem nem beszél, sőt, nem is köszön (egy mh-en dolgozunk, én pedig illendően köszönök).
Amúgy elég szomorú, hogy egy jöttment ember védelmére kel a fiával szemben is! (Nálunk a keresztfiát védte a fiával szemben - de mégsem jöttment).
Amúgy tényleg tompít egy jó após: előtte soha nem mert veszekedni, sőt, mivel após mindig otthon volt a szobában, anyósom a fogai között sziszegett, mint egy álnok kígyó. Nem mert veszekedni após miatt. És mindíg úgy tett, mintha minket védene ezzel, pedig magát féltette. Sajnos após 9 éve meghalt...

Szóval kitartás! A babád érdekében is!

Kriszta

---

[romy1]

Liila!
Csak a babára koncentrálj. (én is azt csináltam.) Mi rózsaszín ruhát kaptunk, mert az én anyósom is lányt akart. Neki három fia volt, és már három fiú unokája, ezért közölte, "hm, már megint egy fiú, mikor lesz már végre lány?". Azt hittem képen vágom. Mondott ennél durvábbat is, de ezzel nem is idegesítelek. Annyit bírtam kinyögni, hogy a baba nemének kérdését a férjem sejtecskéivel próbálja meg megtárgyalni legközelebb. Na azóta beállt a mosolyszünet, de legálabb nem szekál. Azóta otthon is béke van. Vigyázz a picire, kitartás!!!!!!!!!!!! Puszi: Romy

---

[ila_mama]

Lilla!
A baj csak az, hogy mondani könnyebb, mint tenni: "ne idegeskedj". Nálunk annyival jobb, hogy a páromat és engem egyszerre szekál. Leginkább a látványos sértődéseivel. Sajnos ő nem fog megváltozni. Az egyetlen, ami változást hoz, a saját hozzáállásunk. Az én anyósom 160 km-re lakik, mégis képes akár minden hétvégénket elszúrni. Pontosabban képes volt. Mostanára (7 év)egészen lerövidült a regenerálódási időnk. Pl. régen Pestig dühöngtünk egy-egy együtt töltött hétvége után. Tegnap már 60 km után nyugodtak voltunk. Már ott tartok, hogy megértem, sajnálom, hogy így tönkreteszi a saját életét a természetével, de nem tudom elviselni, mert valóban elviselhetetlen. A babák nagyon érzékenyek, de sok mindent ki is bírnak. Ne félj! Nekem a legjobb módszer eddig az volt, hogy nagyon kedvesen beszéltem vele, másról. Kb. mintha süket vagy hülye lennék. Amikor egyértelmű volt, hogy belém akar veszni, mintha meg sem hallottam volna a mondatát, egész másról kezdtem beszélni. Ha együtt voltunk és olyasmiről beszélt, ami zavart, vagy tudtam-éreztem, provokáció, akkor valamilyen ürüggyel ki-elmentem onnan, ahol épp volt. Persze sokszor ez sem használt. Ha van e-mail címed, szívesen írok magánban.
Üdv:
Ila mama

[tícia30]

Kedves Lilla!

Nekem ennyire nem tragikus a helyzetem, sőt, de engem is megtaláltak már anyósék.
A férjeden múlik minden, az én párom kiállt mellettem, így a szülők attól félve, hogy elveszítik a szeretett fiúkat, inkább meghátráltak. A férjed lelkére nem tud valamelyik testvér pozitívan hani, mert ha te nyúzod a férjed tegyen valamit, az csak a kettőtök közötti ellentétet növeli.
Neked azt tudom tanácsolni, hogy menekülj el otthonról, ha jönnek és ne menj, ha a férjed megy. Ha máshogy nem megy olyan programokat szervezz, amibe nem lehet belekötni. Pl. terhesgondozás, vizsgálatok, szülésfelkészítők stb. Vagy testvéreiddel való találkozás, "mert nekik csak akkor jó"
Vagy begörcsöltél, menned kell a kórházba stb.
Én kerek perec megmondtam a páromnak, hogy ha a szülei még egyszer megtalálnak valamivel, akkor egyszerűen nem leszek hajlandó velük találkozni. Most még eludvariaskodok velük, kerülöm a kényes témákat, nem adom ki magam és ezzel kerülöm a konfliktusokat. Az hogy ő lányunokát vár legyen az ő baja, a babának nem lesznek identitás problémái a rózsaszín cumitól, de ha jó minőségű akkor legalább erre már nem kell költeni.
Kitartást, erőt és minden jót kívánok!!

[zea]

Nagyon köszönöm, hogy ennyien figyeltetek arra, amit leírtam. Szerencsére, most napok óta elő sem került a téma, telefon sem volt Így a férjem a munka ellenére is jól tud este lazítani. Ma voltunk szüléselőkészítő foglalkozáson is Egészen jó a kedvem

Kedves Kriszta!
Köszi a "fapofás" tanácsot Igazából próbálkoztam vele, egyszer. Az lett a vége, hogy én is olyan vagyok, mint a másik két undok menye, akik még csak nem is mosolyognak, ha vele beszélnek. Kivonult a garázsba (épp nálunk vendégeskedtek, és én majd kinyúltam, hogy minden rendben legyen), és nekiállt sírni, hogy őt senki nem szereti. A férjem kb egy órán keresztül kellett vígasztalja. Közben nekem a pasasát kellett hallgatni, hogy mostanában "szegény" anyósom nagyon érzékeny időszakban van...Azt nem tudta megmagyarázni, hogy miért.
Amúgy igyekszem fifikával kicselezni. Amikor sikerül, és kimutatja a fiának a foga fehérjét, akkor elkezd sírni, hogy ő milyen szerencsétlen. Hú, nehéz volt megállni az utóbbi 2-3 alkalommal ehhez nem fűztem semmi kommentárt, és igazad van: a férjem mondta, hogy úgy érzi, az anyja eltaszítja magától ezzel a viselkedéssel. Sajnos, nem minden alkalommal van így, de dereng a remény És, ha Te is hosszú idő alatt, de megvívtad a háborút, remélem, nekem is sikerül...
Ja, én az apósomat nem is ismertem, de a nyáron az én kezdeményezésemre került a neve a sírjára. Az én szüleim jártak a márvány tábla után, mi csak kinéztük, és leírtuk a szöveget. Apukám volt 2szer is, hogy minden rendben legyen. Nagyon szép lett, és a férjem egy napos munkával csavarozta fel a beton fejfára, utána egy hétig mindene fájt. 1993 óta erre anyósomnak nem volt alkalma...

Kedves Romy!
Jó "hallani", hogy nem csak nekem fájt így, amikor a fiam nem volt jó az anyósomnak. Úgy éreztem először, hogy csak én vagyok túl érzékeny. Hát, a cumi nem az igazi, de kiiktatni nem lehet a férjem miatt, mert nagyon rosszul esne neki.
Mellesleg az én anyósomnak van egy lány unokája, de nem találkoznak, mert annak a menyének annak idején azt mondta, hogy a fia majd úgyis elhagyja, ne élje bele magát a házasságba... Azóta nem tartják a kapcsolatot. Még amúgy nagyon is együtt vannak, de a sógorom is csak néha, egyedül ugrik fel az anyjához, titokban... Vajon miért?

Kedves Ila mama!
Az email címemet nem adnám meg. Nem titkos, megadtam már másik topikban (Ceglédi kismamák), de véletlenül sem szeretném, ha valaki erről írna nekem mailt. A férjem hozza ugyanis haza a leveleimet, mert otthon nincs internet. A babanetre csak akkor jövök, amikor elkísérem a férjemet munkába (tanfolyamot tart). Ilyenkor internetezek. A mailjeimet nem szokta amúgy elolvasni, de ha véletlenül olyat látna, ami fáj neki, az nekem is rosszul esne. Õt ugyanis nagyon nem akarom bántani az anyja miatt.
Azt hiszem az én esetemben is a Te módszered válna be. Mert az egyetlen, amivel nem tud mit kezdeni az anyósom, ha mosolyogva semleges dolgokról tárgyalok vele. De ez nem mindig megy. Túl hamar felkapom a vizet, ha belém köt. Akkor sem szoktam mondani semmi sértőt, csak otthagyom, de akkor jön az érzelmi zsarolás, és a férjemet kínozza...Még sokat kell edződjek.

Kedves Tícia!
Hát a testvérek nagyon kényes téma nálunk. A férjemet az anyja teljesen elvadította a két bátyjától. Addig sulykolta belé, hogy a másik kettő nem szereti, és elhagyták őt a rossz életű feleségeik miatt, hogy a férjem emiatt összeveszett mindkettővel. A középsővel azóta már beszélőviszonyban van, de nagyobbik még nem is ismer engem. Ezt nem lehet kimondani, de nyilvánvaló, a férjem még mindig meg van róla győződve, hogy a nagyobbik fiú elárulta az anyját a felesége családja miatt. Holott én már nagyon jól látom, hogy ez nem így van, hanem azokat is tönkretette az állandó siránkozásával, érzelmi zsarolásaival . Ja, és mostanában az anyósom eljár a nagyfiához, és a menyéről is azt mondta (előttem persze), hogy olyan kedves volt vele, hogy alig ismert rá... Na, ezt azért a férjem sem hagyta szó nélkül. Azt mondta, hogy könnyű 3 évente egyszer fél órát mosolyogni...
Az én testvéreim emiatt háttérbe szorulnak. A férjem szerint ugyanis a testvér nem is igazi rokon, vagyis ha engem meglátogatnak a húgaim, akkor hallgatnom kell, hogy most az anyja pasija a soros a vendégségben. Logika nincs benne, de a húgaim emiatt nem nagyon mernek látogatóba jönni, mert akkor meg kell hívni a nyavalyás pasast...
Kicsit a húsvét miatt nyugodtabb vagyok, mert anyukám volt a hétvégén, és azt mondta, ha mégis meglátogatnak, akkor írjak egy smst, és rohan ide, hogy felfogja a támadásokat. Õ ugyanis nagyon aggódik a babám miatt Azt mondta, hogy ha úgy érzem nem bírom fél napon belül ideér, és azt mondja majd, hogy dolga volt erre. Nagyon jól meg tudja oldani az ilyen helyzeteket. Nem úgy mint én Azért remélem, nem kell iderángassam, mert anyagilag is, fizikailag is megterhelő lenne neki. De az, hogy van ez a lehetőségem sokkal nyugodtabbá tesz.
Én annyit szoktam még ezügyben tenni, hogy amikor lehet, akkor tudatom a középső sógorommal, hogy szeretek vele beszélgetni, és szeretném hozzánk meghívni, majd ha kész átköltözünk a másik lakásba. Talán, ha a férjem érzi, hogy nincs egyedül a világban (rajtam kívül), akkor könnyebben távolodik az anyjától, és jobban látja a hibáit. Amióta a babát várjuk, érezhetően távolodott az anyjától (emiatt súlyosbodtak a támadások...).

Még egyszer köszi a bíztatásokat! nagyon sokat segítettetek
Kb hetente, 2 hetente tudok a társalgóba bejelentkezni. Leírtam miért. Mostanában meg nagy pocakkal nehezen mozdulok ki otthonról, ha nem muszály. Május 20ra várjuk a fiunkat. Remélem, ő le fog eléggé kötni, és eléggé "anyatigris" leszek, hogy akár az apukáját is megvédjem
Üdv mindenkinek!
Lilla

---

[mohácska]

Sziasztok!

"Drága" anyóspajti ma 60 éves . Úgy kell neki !

A munkahelyünkön gyűjtenek ajándékra. Nálam is próbálkoztak, de megmagyaráztam, hogy egy olyan embernek, aki nem fogadja a kolleganője köszönését, és nem köszön vissza, (mert ugye ott elsősorban kollegák vagyunk), annak nincs felajánlható pénzem . Sőt oda sem megyek hozzá (az meg pofátlanság lenne, ha ezek után még ott bájolognék és verném magam...), de nem is akartam. És ma sem hívtam még és nem is fogom .
Gonosz vagyok ?

[Névtelen]

Sziasztok! örülök, h. rátaláltam erre a fórumra, mert anyós-gondjaim vannak és nem tudom kivel megbeszélni. A párommal még ugyan nem vagyunk házasok, de egy éve együtt élünk és anyósnál lakunk. Az elején, főleg amíg csak látogatóba jártam ide (380 km-re vagyok az otthonomtól), addig minden a legnagyobb rendben volt, kedves volt, vett nekem ezt-azt, jól elbeszélgettünk meg minden. Amióta én is itt lakom és eldöntöttük, h. összeházasodunk, azóta állandóan mindenbe beleszól. Egy darabig ezzel nem is volt semmi problémám, mert elég jól kezeltem, nem vettem fel, amit mond, nem idegesítettem magam, de mostanában egyre rosszabb a helyzet. beleszól az esküvőbe, hogy mit hogy rendezzünk, azt és azt ne hivjuk meg, mert mittudoménmi, csak ennyi személy legyen, meg ilyenek. Mivel nálunk két esküvő lesz a nagy távolság miatt, ezért én kétfele rohangálok, azt mondtam, h. oké, h. elmondja a véleményét az ittenivel kapcsolatban (azaz kijelenti, h. mi hogy legyen, mert "ő fizeti"), azt még elfogadom, de ne akarja meghatározni, h. otthon (nem is ismeri a mi hagyományainkat, szokásainkat) mi hogy legyen. Márpedig ezt teszi. Elkezdett kérdezősködni, h. mit szervezünk az otthonival kapcsolatban, mikor mondtam, rögötn jött, h. az úgy nem jó, nem igy kell, nem számít, h. az a szokás, nekünk igy lesz és kész! Hát se köpni, se nyelni nem tudtam. Inkább otthagytam egyedül a konyhában (aznap nem is ettem). nemrég volt egy elég súlyos epekrizisem (orvos még nem vizsgált ki rendesen), ezért feküdnöm kellett pár napig és szigorúan diétáznom (ismertem a tüneteket, mert már volt pár ilyen), erre ő azóta duzzog, h. minden neki kell megcsinálni (ő dolgozik, én itthon vagyok, és ha nem vagyok kivételesen nagyon szarul, akkor én mosogatok, takarítok, mosok, főzök, stb. ) és ő milyen fáradt. Ráadásul a két véglet, vagy nem szól, h. legyek szíves segiteni neki ebben vagy abban, vagy azt mondja "csináld meg!" . Szóval nem tudok vele mit kezdeni. A párom meg nem érti mitől van rossz kedvem. 3 éve depressziós voltam, nagy nehezen összeraktak, néha elő szokott jönni, ilyenkor sok kirándulásra és odafigyelésre van szükségem. Most úgy érzem megint kezdek depis lenni és hiába kérlelem a páromat, h. menjünk el sétálni, mindig az a válasz, h. fáradt, meg hogy sétál eleget benn a munkahelyén, meg hogy értsem meg rühel sétálni. Szóval nem tudom mihez kezdjek...jó lenne egy kis időre haza menni, h. egyedül legyek (nem mintha most nem egyedül lennék) és gondolkodni tudjak. Bocs, h. sokat irtam, de nagyon jólesett kiönteni a szívem.

[mohácska]

Szia Kauka!

Üdv itt! Bár ne kéne itt üdvözölni...

Első kérdésem: hol fogtok lakni esküvő után?
És apósod?

Anyudék szervezik a másik esküvőt? Esetleg kérjél tőle segítséget anyós leszerelésére.
Ne engedd, hogy nagyon beleszóljon, mert a te esküvőd! És ha emiatt nem úgy sikerül, ahogy te szeretnéd, örökké fájni fog! És erre nem ott és akkor fogsz rájönni, hanem évek múlva. Úgy, ahogy én.... mert nekem is fáj....

Beszélj a pároddal! Ha pedig nem sikerül, a Te érdeked, hogy lépjél ki ebből a kapcsolatból! Mert az azt jelenti, hogy a párod a mama befolyása alatt áll(hat). Ha nem maradnátok anyóssal, akkor tarts ki! Ez csak rosszabb lesz esküvő után.

Ez most így hirtelen elég durva, de higgyj nekem! Én 13 éve élek a párommal, 7 éve vagyok a felesége, de a poklok poklák megjártam. Az anyósom és a férjem miatt. Az a szerencsém, hogy nem voltam depressziós alapból, de majdnem az lettem. Nehezítette a dolgot, hogy hamar terhes lettem, de könnyített valamelyest, hogy fél évig laktam csak anyóssal és apóssal. Csak nem voltunk nagyon távol tőle. Most meg már beletörődtem, vagyis inkább túléltem , és nem hagyom magam. De ehhez rengeteg erő és kitartás kell!

Nyugodtan írj, megpróbálunk jó tanácsokkal segíteni.

Kriszta

---

[Névtelen]

Mohácska, köszi!

Az esküvő után is itt (anyósomnál) fogunk lakni, csak külön kasszán leszünk, mert felköltözünk a tetőtéri lakásba, ha sikerül elkészíteni. Akkor már nem tud mindenbe beleszólni. Apósom sajnos már nem él, hét éve halt meg, nem ismertem, de ahogy mesélnek róla a rokonok, barátok, nagyon jó ember lehetett. Beszélgettem a párommal, azt mondja, hogy az anyukája az apja halála óta ilyen, és látja rajta, hogy egyre jobban megy tönkre. Nem tudta feldolgozni a halálát, sőt még túl sem lépett rajta. Anyukám tanácsára tegnaptól minden reggel "beveszem a leszarom tablettát, kettesivel" és nem érdekelnek a dolgok. elmondja, meghallgatom, aztán úgy csinálom, ahogy én akarom. Egyelőre mükődik:). ősszel suliba megyek, mert szeretém befejezni a tanulmányaimat, mikor ide költöztem, otthon otthagytam a sulit, de továbbra is szeretnék tanulni. Ha minden jól megy és a suli meg a munka (ősztől az is lesz, ha minden igaz) nem fáraszt le teljesen, akkor jövő évre életbe lép a babaprojekt. Mivel dolgoztam bébiszitterként, vannak tapasztalataim és eléggé hatérozott vagyok, ami a nevelést illeti, ezért már régebben kijelntettem a családnak, hogy abba nem szólhatnak bele, hogy hogy nevelem a gyerekeimet. ezt elfogadták és azt mondják tiszteletben tartják, majd kiváncsi leszek. Egyelőre ennyi, minden jót és szép hetet kivánok mindenkinek!

[mohácska]

Kauka!

Hát drukkolok Nektek! És kívános sok-sok erőt Neked!
Legalább annyit, mint nekem volt ! És akkor nem vagyok önző!
Ha lesz ennyi erőd, akkor ki fogod bírni!

Kriszta

---

[Névtelen]

Sziasztok! Újra itt!
Egy ideje már nem voltam, mert eléggé lefoglal a szervezés és nyaralni voltunk egy hónapig!!! (otthon voltam) Nagyon jó volt!!! Már csak 10 nap van az esküvőig , nagyon izgulok, hogy minden rendben legyen. rengeteg vita, hiszti, veszekedés után az anyósom végre rájött, hogy nem az ő esküvője ! a fia meg azt mondta neki, h. örülök, hogy végre rájöttél erre! Szóval a készülődés az kész rémálom volt, most már nem annyira az, mert nem beszélünk, csak minimálisat. nekem igy jó. A párom teljesen mellém áll, nekünk kettőnknek egy a véleményünk, csak ránk próbálják erőltetni a másét. Erre azt mondta a párom, h. ha nem igy lesz, ahogy mi akarjuk, akkor lemondja az egészet és bemegyünk ketten az anyakönyvvezetőhöz két tanuval és kész! Na ettől lett a csend! Most minden úgy van, ahogy akarjuk! Remélem ugy is marad! MAjd megirom a további fejleményeket! Mindenkinek további szép nyarat kivánok!

[julcus]

Társalgás - Topikok - Elmúlt napon - Elmúlt héten - Moderálási alapelvek Segédletek - Gy.I.K. - Keresés - Profil - Taglista Kilépés [ julcus ] | Nincs privid | BabaNet | Chat
Ugrás a köv. oldalra: 1234567891011121314151617181920212223 Előző 1, 2, 3 ... 21, 22, 23

Babanet Társalgó » Anyaságról » "KIREKESZTETTEK" « Előző :: Következő »

Szerző Üzenet
julcus
Kezdõ felhasználó


Csatlakozott: 2004.04.06.
Üzenetek: 91
Tartózkodási hely: Magyar o., Budapest
Elküldve: 2006 Szeptember 14 Csütörtök - 21:41

--------------------------------------------------------------------------------

? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ?

 Nagyon fog fájni a szülés?
 Hova menjek szülni?
 Melyik orvost válasszam?
 Hogyan készüljek fel a szülésre?
 Hogyan legyek jó anyuka?
 Jól érzi magát a kisbabám?
 Miért alszik ennyit?
 Miért nem alszik rendesen?
 Nem megy a szoptatás!
 Le fogok valaha fogyni?
 Miért lettem ilyen sovány?
 Miért nem kívánom a szexet?
 A férjem miért nem akar velem lefeküdni?
 Mikor mehetek vissza dolgozni?
 Adjam bölcsibe, vagy ne?
 Hogy mondjam el a gyerekeknek, hogy elválok?
 Megszökjek, vagy megszokjam? Mit tegyek, hogy jó legyen?
 Idegesít a saját anyám!
 Idegeimre megy az anyósom!
 Segítség, szerelmes lettem!
 Lehet, hogy megcsal a férjem?
 Teherbe esek valaha is?


Feltette valaha magának ezeket a kérdéseket? Minden kérdésére kielégítő választ kapott? Ha maradt még megválaszolandó kérdése, várom a Szülők Házában és keressük meg rá együtt a választ!

Részletes információ: www.szulokhaza.hu
Személyes felvilágosítás a +(36)-30 / 942-3699-es telefonszámon


Mi az a Szülők Háza?

A Szülők Háza, egy családi tanácsadó, és programszervező társaság, amely abból a célból alakult, hogy segítse a családdá alakulás kezdeti nehézségeit, felkészítsen a szülővé válásra, testi-lelki és szellemi értelemben egyaránt.

Ennek érdekében:

 Egyéni és csoportos tanácsadást biztosítunk a családok részére.
 A családi életre felkészítő tanfolyamokat, és tréningeket tartunk.
 Családi, felnőtt és gyerek programokat szervezünk.
 Információs hálózatot hoztunk létre, olyan szakemberekből, akik szaktudásukkal segítik a fiatal családokat, személyesen, illetve interneten keresztül.

Kiket várok a beszélgetéseinkre?

 akik tervezik, hogy gyermeket vállalnak és szeretnének testileg-lelkileg felkészülten állni e nagyszerű kihívás elé,
 akik, szeretnének gyermeket, de még nem sikerült teherbe esniük, és szeretnék megtalálni mi lehet az elmaradt gyermekáldás, testi-lelki oka,
 akik gyermeket várnak, és szeretnének testileg-lelkileg felkészülni a fogadtatására,
 akik pici babájukkal szeretnének túljutni a kezdeti nehézségeken
 akik gyermeket nevelnek és nevelési, életvezetési, párkapcsolati, vagy életmódi kérdéseik, problémáik vannak,
 akik sikertelen terhességen, vetélésen vagy gyermekágyi gyászon mentek keresztül.
 akik, fogyatékkal élő gyermeküket nevelik
 akiket valamilyen trauma, veszteség ért


Programjainkról részletes információ a www.szulokhaza.hu weboldalon található.

Jelentkezni lehet: e-mailben (info@szulokhaza.hu),

[cecile]

Kedves Sorstársak!

Nálunk egészen más a helyzet, mint amikről olvastam, ugyanis a párom látni sem bírja a saját anyját, ami természetesen nem véletlen. Egész életében csak negatívumokat kapott tőle. Ez nem mellébeszélés, hanem nagyon komoly tény. A részleteket nem szeretném leírni. Sajnos látszanak is a nyomai a párom lelkén. Régóta nem él otthon, és soha egyetlenegyszer sem látogatta meg az anyját, ami fordítva is igaz. Örült, hogy végre megszabadult a fiától. Csak az a helyzet, hogy elszúrta, mert azt hitte, hogy a fiának sosem lesz gyereke.

Amikor megismerkedtem a párommal, egyetlen jó szót nem hallottam a leendő anyósról. Aztán pusztán jóindulatból elkezdtük „kiépíteni” a kapcsolatot vele. Azóta is szidom magam ezért a húzásomért. Elhívtuk egy-két helyre magunkkal, és a dolog odáig fajult, hogy amikor meghallotta, hogy valahova megyünk, állandóan a nyakunkba akarta varrni magát.

Amikor terhes lettem, már éreztem konkrétan a hurkot a nyakam körül, hogy itt nem lesz menekvés. Higgyétek el, akik mondtátok, hogy lányt akart az anyós és fiú lett, hogy Ti jártatok jobban. Nekem lányom lett SAJNOS! Mi kislányt szerettünk volna, mégis azt mondom, bár ne az lenne. Rajta akarja kiélni a „barbiálmait”. Tolakodó, erőszakos és a szemembe mézes-mázas, miközben folyamatosan hallom, hogy megpróbál fúrni a hátam mögött, és összeugrasztani minket a párommal. Mióta megszületett a kislányom, neki JOGAI vannak, hogy milyen gyakran láthatja őt, ránktörhet itthon, amikor csak ő akarja (előtte pedig egyszer nem látogatott meg minket). Természetesen én ezt nem hagyom, és ebből az következik, hogy én el akarom tőle tiltani az Ő UNOKÁJÁT. Ez azért véleményem szerint nem igazságos! A fiát tönkreteszi, elzavarja, utálja, aztán meg az unokát megszimatolva hirtelen, mintha „mi sem történt volna”, mintha ő lenne a világ legaranyosabb anyukája, édeleg, és irányítani akarja az életünket. Emellé még végtelenül ostoba is szegény. Hozzáteszem, nem azért kell szeretni egy unokát, mert kislány vagy amit éppen „akarnak”, hanem azért, mert egy csodálatos kis lény a maga egyéniségével.

Engem mindenki kompromisszumkész, kedves embernek ismer. Semmi bajom nem lenne egy normális, intellingens anyóssal, sőt még örülnék is neki. De ezt azért már soknak tartom. Olvastam olyan véleményt is, hogy gondoljunk bele, hogy nekünk hogyan fog esni majd egy ilyen dolog. Erre azt tudom mondani, hogy mindenkinek azt kellene kapnia, amit megérdemel. Ha valaki „nem fektetett be” jól a gyerekébe, az ne várja az unokájával a kamatot. Véleményem szerint itt a birtokos jelző (unokája) csak akkor érvényes, ha kiérdemelte az illető. Ne felejtsük el, hogy csupán az a tény, hogy valakinek valaki az anyja vagy az apja (nagyanyja vagy nagyapja), nem hatalmazza fel bármire. És arról miért nem beszél senki, hogy ők is nyugodtan visszagondolhatnak fiatalasszony korukra, hogy mennyire utálták, hogy nem hagyta őket élni az anyós?

Hogy én mit szólok, ha belegondolok, hogy esetleg ilyen lenne velem a meny? Nekem nem kenyerem az erőszakosság. Ha valakinek terhére vagyok, akkor visszahúzódom. Megpróbálnék normálisan hozzáállni a dolgokhoz, és úgy viselkedni, hogy ne kívánjanak a pokolba.

Fenti dolgok ellenére én még mindig azt mondom, hogy megadom neki a lehetőséget, hogy rendszeresen lássa a kislányunkat, de nem ő fogja szabni a feltételeket, és nem vagyok hajlandó mézes-mázosan viselkedni. Utálom a képmutatást. Udvariasan, távolságtartóan viselkedek, de nem szeretnék úgy csinálni, mintha mi sem történt volna.

Nem értem, miért kellene egy anyóst barátnőként kezelni. Barátnőt én választok magamnak, és az egy egészen más műfaj. Anyukámként pláne nem szeretném kezelni, mert köszönöm szépen, van egy saját kis tündéri anyukám. (Hozzáteszem, ő semmibe nem szól bele, és SOHA nem jön a nyakunkra.) Persze az más dolog, ha úgy alakul, hogy véletlenül nagyon kedves ember az anyós, de ez ritka kincs, és irigylem azokat, akiknek ez megadatott. Azzal nem értek egyet, amit Walkiria mondott, hogy „ők szülők, és a felnőtt ember is gyermek”. Ha az én saját anyukám nem dirigál engem, és felnőtt emberként tud kezelni, akkor ne tegye ezt egy számomra teljesen idegen ember. Igen, én ma is az anyukám „kislánya” vagyok, ami abban mutatkozik meg, hogy ugyanúgy szeret. De a szeretet nem egyenlő a rátelepedéssel és az erőszakossággal. Mert azt azért ne felejtsük el, hogy mi idegenek vagyunk egymásnak tulajdonképpen.

Én sokkal hálásabb meny lennék, ha minden rossz tulajdonsága ellenére (és annak ellenére, hogyha nem lenne kötelező kapcsolat közöttünk, messzire elkerülném, mert olyan ember) ő is hajlandó lenne elfogadni, hogy én egy felnőtt ember vagyok, és ÉN szeretném irányítani a saját életemet. Ha szolídabb lenne, ha türelmesen kivárná a sorát, sokkal gyakrabban és szívesebben hívnám el, még akkor is, ha nem szeretem. Kulturáltan és intelligensen kellene kezelni ezt a témát, és akkor nem lenne ennyi gondja senkinek. TISZTELETBEN kellene tartani egymást. Ez a kulcsszó szerintem. Nem kell barátnőnek lenni, jóban lenni, csak elfogadni egymást. Élni és élni hagyni!

Ami még nagyon fontos, és nehéz belátni, hogy bizony, az esetek legnagyobb részében a férj a hibás, mert neki kellene villámhárítóként működni, ennek ellenére azt veszem észre, hogy a ffiak szívesebben „kivonulnak” a problémák mögül, és otthagynak minket egyedül küszködni.

Kitartást kívánok mindenkinek, és bár nem hiszek benne, de egyszer talán lesz jobb is. Ha más miatt nem, talán amiatt, mert már nem vesszük fel ezeket a dolgokat.

[mohácska]

Szia Cecil!

Szívemből szóltál!!! Csak ne lennének azok a fránya kompromisszumok, amiket nekünk kell kötni, a másik meg tojik rá!

Gratulálok, hogy ilyen erős nő vagy és ilyen remek hozzáállású férjet kaptál!

Üdv

Kriszta

---

[cyntia]

Sziasztok!

Úgy látom nem vagyok egyedül, ahogy olvastam az írásokat.
Nálunk sem különbb a helyzet. A párommal megismerkedésünk után fél évre rá el jegyeztük egymást egy Pozsonyi kirándulás alkalmával. Akkor az anyukámon kívül sajnos az anyósom is ott volt. Eljegyzés elött semmi probléma nem volt vele, megértettük egymást. Aztán szép lassan kiderültek a turpiságok. Ugyanis neki senki nem fog meg felellni soha az életben. A párom volt barátnőjét is mindennek elhordta. Aztán eljegyzés alkalmából azt mondta, hogy a telekre költözzek ki a párommal. El is kezdtük csinálgatni, szerencsére nem öltünk bele nagyobb pénz, de már azon elkezdett veszekedni velünk, hogy a csümölcsfát hova rakjuk. Ő akarta írányítani, mit hova teszünk és hogy rendezzük be a picike kis házat. Aztán jól megmondtam a magamét, persze azóta be sem tehetem a lábamat oda, de a felvett adóságot mi fizetjük a párommal. Ugyan is a telek a párom nevén van, de az anyosomé a haszonélvezeti jog sajnos. Mindenek felett azt is megkaptam, hogy a párom számláján mért nincs félretett pénz, holott nem nekem volt adóságom. Aztán annyira bepipultam, hogy én is vettem egy telket hitelre, és arra az én anyukám nem mondja, hogy a párom nem használhatja és nem mehet ki. Így már ugyan nekem is van adóságom, de így 1-1 és nem szólhat bele az anyósom semmibe.
Mi ugyan még nem házasodtunk össze, de ha megtörténik, úgy is egy házasság elötti szerződéshez fogok ragazkodni. Ha bármi van akkor rajtam és anyukámon kívül és a jelenleg a pocakomban lévő kb: 4-5 hetesd picin kívül senkinek sem lesz köze ahhoz ami az eljegyzés elött a mienk volt. ( anyukámé és az enyém). És így nekik is megmarad a telek és a házuk. Amit pedig a házasságunk alatt megszerzünk az pedig közös lesz. De mivel jön a pici, így a páromnak mondtam, hogy a mostani lakásban amiben lakunk az anyukámmal, nem lesz elég, így új lakásra lesz szükségünk. Azt mondta, hogy az anyukáját meggyőzi, hogy az ő telkét ( páromé) eladja és veszünk itt fönt Bp-.en egy lakást belőle, ami úgy is a pici nevén fog szerepelni. De én mondtam a páromnak, hogy az anyukája ebbe úgy sem fog bele egyezni, de majd kiváncsi vagyok rá. Nem lenne rossz, mert így sok anyagi gondtol meg kímélne minket. Amikor meg tudta az anyosóm, hogy várandós vagyok, nem is gratulált. A páromnak van egy testvére ( fiú), ő legalább megtette amit az anyosóm nem.
Hát egyenlőre ennyit. Köszönöm, hogy leírhattam én is ezt az anyós problémát.

Ui: Az biztos, hogy a pici közelébe soha sem fogom engedni. Remélem fájni fog neki.

Üdv

Cyntia




úgy gondolta, hogy majd az adóságát én fogom kifizetni és hogy a fia nevére irattassam rá azt amit én illetve anyukám a két kezünkkel kapartunk össze.

[Névtelen]

Sziasztok!

Újra itt! Nos, ha lehet ezt mondani az sküvő után rosszabb lett minden! Teljesne el vagyok keseredve, nem tudom mit csináljak. Lassan a házasságunk is veszélybe kerül. A vizsgaidőszak és a sok tanulás jó volt arra, hogy rájöjjek mi aprobléma oka: az anyósom nem tudja elengedni a halott férjét és nem tud leválni a fiáról. A párom meg úgy érzi, hogy neki kell az anyjával törödni, segíteni neki, támogatni, stb. Az az érzésem, h. ezt ki is használják maximálisan. Sokszor feleslegesnek érzem magam. főleg kettejük kapcoslatát tekintve. Nem egyszer előfordult már, h.- a konyhába beszélgettek, ha kimentem elhalgattak és az anyósom bement a szobába, majd miután és is bejöttem, hallottam, h. vgay ő ment vissza a konyháab, vagy a párom ment be a szobájába. Ilyenkor nem tudom, h. miről ebszélgetnek, mertt a párom nem mond semmit. Már probáltam jelezni neki, h. ez igy nem megy, de vagy nem vette észre, vagy azt mondta, h. képzelődöm. Tanácstalan vagyok, ezért ha van vmi ötletetek, azt szívesen veszem.

[Névtelen]

Hello Csajok!

Mindenkinek megjavult (v. eltűnt) az anyósa??? Hónapok óta nem járt erre senki...tudjátok én még mindig vívom a magam kis harcait az anyóssal, több kevesebb sikerrel. Most nem beszélünk egymással, nekem így jó, csak már sokszor az is idegesít, amikor itthon van...

[rifu]

Szervusz, Kauka!

Az anyós kérdés még mindig probléma nálunk is. De itt annyira nincs mozgás, hogy átjárok az indexes anyósos fórumra - Index/házasélet alatt van.

Lehet, hogy azért nincs sem itt, sem ott különösebb mozgás, mert ezt a fajta problémát talán csak az élet oldja meg. Dehát nem győzöm kivárni én sem...

Teljesen átérzem a fájdalmadad. Amikor olvastam a hsz-t nekem is úgy tünt, hogy sem a férjed, sem az anyós nem vesznek be a "klubba". Az lenne a normális, ha te is ott beszélgetnél velük a konyhában. A férjednek talán jobban tetszene, ha elköltöznél és ő békésen éldegélne a mamát vigasztalva? Most akkor erre teszi fel az életét, hogy a mama boldog legyen? A gyereknek nem az a dolga, hogy a szülőt vigasztalja. Az a szülő dolga. Mi ez a szerepcsere? Most a férjed lépett az apja helyébe? Tényleg kár, hogy az após meghalt, de az sehol sincs szabályba vésve, hogy a házastársaknak egyszerre kell meghalni. Ha már megtörtént ez valóban tragikus, de akkor sem helyezzük át a terhet a gyerekünk vállára.

Második házasságban élek, de mindkét esetben gond volt és van az anyóssal, mert annyira imádja a fiát, hogy csak ő lehet a Nő az életében. Szerencsére a jelenlegi férjem ezt nem így gondolja. Mégis bűntudata van a mama miatt, mert már olyan öreg és inkább meghunyászakodik, a béke kedvéért. Szerencsére mi külön lakunk a mamától. De a telefon, no meg a Matáv átkozott "favorit" csomagja lehetőséget adott arra, hogy naponta legalább kétszer zaklasson. Azért nevezem zaklatásnak, mert beszámoltat, faggat és tanácsokat osztogat. Letol, kérdezősködik, belemászik az életünkbe.

Inkább te mesélj. Úgy látom nálad most rosszabb a helyzet, mint nálunk...

rifu

[rifu]

Hülyeséget írtam: index/életmód/házasélet, családi élet

[Névtelen]

Szia rifu!

Sanios nem találom, amit irtál, pedig szívesen benzénék oda is! Most vagy én vagyok a béna vagy egyszerűen eltűnt! Be tudnád linkelni?
Köszi!

[rifu]

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9036079&la=69979582

itt a link, de leírom az elérhetőséget külön, ha nem sikerül megtalálni egyből.

www.index.hu
fórumok
házasélet, család
anyósom, anyósom

[jószándékú]

Sziasztok!

Jó,hogy van egy ilyen topik.Sajnos én sem pozitív anyóspéldával jöttem... A helyzet nálunk is durva. Bár a férjem teljesen mellettem áll, de miután eléggé viráglelkű vagyok, rosszul esik ha anyós be akar kavarni rosszindulatúságával.
Velem szemben nagyon kedves aranyos. A férjemet célozza meg, a különböző célzásaival. Pl: vajon amikor dolgozom, akkor tényleg dolgozom-e,vagy mást csinálok... rosszul befolyásolom őt / mármint a férjemet/ stb stb.Sokkal durvább dolgok is elhangzottak már...
Nem is szeretném nagyon részletezni. De fura nekem ez. Mért akar belerondítani a fia boldogságába? Mért susmorog rólam a hátam mögött,miközben szemtől szembe, kedves? Remélem a gyerekem fejét ezekkel nem fogja tömni, ha nagyobb lesz...
Vajon mi is ilyen anyósok leszünk? Remélem nem...

[rifu]

Szia!

Részvétem az anyós miatt. Egyben gratulálok, hogy a férjed melletted áll. Akkor nincs is különösebb baj. Nekem éppen ez hiányzik, hogy a férjem mellém álljon. Ő nem igazán áll sehová. Illetve mellettem áll, de nem anyós ellen. Lelkiismeret furdalása van, mert "anya csak egy van", meg hogy már öreg (80 éves, de nagyon aktív). Nem rosszindulatú nyíltan, csak mindenbe beleszól és minden tudni akar rólunk.

Mi nem leszünk ilyenek, mert már most nem vagyunk olyanok.

rifu

[ggabszi]

Sziasztok!
Bocsánat, hogy a topicotokba befurakodok, de egy nagyon klassz koncertre hívnám fel a figyelmeteket!
Köszönöm, hogy elolvassátok.


Muzsikával az újszülöttekért
- jótékonysági gálakoncert a Gólyahír Egyesület javára -



Időpontja: 2007. november 03. szombat - 16h

Helyszíne: Otthon Művelődési Ház - Bp. XXIII. kerület (Soroksár)
Szitás u. 112.
(a Hősök terei Templomtól egy percre)



Műsorunkban felejthetetlen dallamok hangzanak fel
egyebek mellett Puccini -A bohémélet, Gounod-Faust, Donizetti -A szerelmi bájital
és Donizetti -Don Pasquale című operáiból!


Fellépnek a Magyar Állami Operaház művészei:

Cecília Loyd, Boross Csilla, Csák József, Szvétek László, Vághelyi Gábor, Ghillány Márta
Németh Mónika, Szentidai Szilvia, Töreky Katalin, Angyal Enikő, Czira Judit, Réder Katalin
Zongorán közreműködnek: Katona Anikó és Köteles Géza
"Szívből reméljük, e nemes cél érdekében sokan döntenek majd úgy, hogy részesei kívánnak lenni e remek szórakozást ígérő koncertnek, és adomány-tartalmú jegyeik megvásárlásával segítik a Gólyahír Egyesület munkáját!"
Jegyek 2007. október 1-től válthatók 2000 Ft-os áron az Operaház jegypénztáraiban, vagy elővételben a Gólyahír Egyesületnél, számlára befizetve a jegy árát 2000Ft/fő
név megjelöléssel, (a jegyek a koncert előtt a helyszínen vehetők majd át).
Érd és Vidéke Takarékszövetkezet: 64800073 - 10705005

---

[fehernárcisz]

szia Rifu!
nalunk ugyanez a helyzet, a parom anyukaja imad mindenbe beleszolni
azt is megertem, hogy a parom sem akar ellene fordulni, O all kozepen, en vagyok a viz, anyos meg a tuz
szornyu

fehernárcisz

[rifu]

Szia, szép nick-ed van.

Teljesen tehetetlen vagyok. Például, 2 éve kaptam a születésnapomra anyóstól lámpát az éjjeli szekrényre. Rágta a fülemet hónapokig, hogy egy antik lámpának a párját vegyem már meg, hogy legyen szimmetrikus a két éjjeli szekrényen.

Nekem nem tetszett az antik lámpácska, régen eltettem onnan, ahová anyósom eredetileg elhelyezte és eszem ágában nem volt a párját megvenni. Erre anyósom azért is "lakberendezett", vett valamit, ami tetszik neki. Nekünk nem tetszik, de kellett egy olvasólámpa, ezért használjuk. Születésnapi ajándéknak szánta, visszautasítani nem lehet, végül is világít. Anyósom elérte a célját, szimmetrikus, ott van, neki tetszik.

Most ez nem egy durva történet, de százezer hasonló van, mert hogy ő "mindig jót akar". Engem meg 40 évesen úgy kezel, mintha csak 5 éves lennék. Nem érzem magam itthon a saját otthonomban, mert anyósom mindig csak a férjem nevét használja, amikor a házról, a kertől beszél. Annyira megalázó.

Persze én is igyekszem megérteni a férjem álláspontját, de ha már nem áll ki mellettem, legalább tűrné, ha panaszkodom az anyjára (az anyját soha nem bántottam meg, 5 éve vagyunk házasok, második házasság). Cserébe a férjem haragszik rám és védi az anyját. Pedig halálra idegesíti. Azért költözött el Pestről 170km-re, hogy ne legyen az anyja közelében, hogy ne kelljen pl minden vasárnap ott ebédelni! Mégis, állandó lelkiismeretfurdalása van. Nem normális állapot ez.

Nálatok mi a helyzet?

rifu

[fehernárcisz]

szia rifu!

Igazabol mindenbe beleszol anyos, amibe ugy erzi, hogy O jobban tudja es ezt azert is tudja megtenni, mert meg mindig a nyakan elunk.
Mar eleg regota ismerjuk egymast a parommal, de meg mindig nem tudtunk osszecsiszolodni anyossal, en igazabol mar feladtam, hogy mi valaha is egy oszintet tudnank beszelgetni. Hiaba vagyunk pillanatnyilag joban, ugyis valamivel belemkot idovel, megint en leszek a bunbak.
En nem hiszem, hogy ezt erdemelnem barkitol is. Egyszeruen keptelen elviselni, hogy megvan nekem is az onallo velemenyem, nem vagyok hajlando babukent ugy csinalni, ahogy O elvarna.
Amugy egy kivulallonak, ha elmeselnem, hogy milyen, el se hinne, mert idegenek elott olyan nagyon kedves, mezes-mazos, jo fejnek mutatja magat. Peldaul ugy ker meg dolgokra, hogy ne lehessen arra nem-et mondani, tehat igazabol nem is megker, hanem parancsba ad. Persze, ha valamit nem tudsz akkor es ugy teljesiteni, ahogy elkepzelte, akkor le vagy irva vagy egy masik borzasztoan irritalo tulajdonsaga, hogy mindent tudni akar, azt is ami nem tartozik ra.
Na meg jo sokaig tudnam folytatni, de most mennem kell.

Udv
fehernárcisz

[kisbuta]

hehe, látom nagyon nem vagyok egyedül.

Kapásból megdől az állítás, hogy a nagyobbik fiúkat könnyebben engedik. A férjem öccse még otthon lakik, az apósom is jól van, de ez nem elég.

Anyósomról annyit, hogy maximalista ezerrel, mindennek tökéletesnek kell lennie, és természetesen csak ő tud mindent tökéletesre megcsinálni, akár a munkahelyén, akár a háztartásban, akárhol máshol. Napi húsz órát pörög, magas a vérnyomása, hát bírja, és természetesen még a célzás is súlyos sértés, ha felvetnénk, hogy túlhajszolja magát, és azért olyan feszült körülötte mindig a légkör. Segítséget nem fogad el, pedig nagyon fáj a dereka. -
Szerinte a tökéletes nő gyakorlatilag házi rabszolga. A férjem másfajta ember, szeret a lényegesre koncentrálni, és nagyon igényli, hogy akár a tökéletes háztartás rovására is - vele is foglalkozzak, mint ahogy ezt én is fontosabbnak tartom, tehát jól egymásra találtunk.
Vissza-visszatérő panasza, hogy elraboltam tőle a fiát - merthogy nem velük lakunk, hál Istennek kezdetektől, hanem tőlük kb. 10 perc sétára. Soha nem jön el hozzánk. Talán kétszer ha volt a négy év alatt. Közben folyton a fejemhez vágja, hogy mi nem hívjuk meg őt soha. Többször próbálkoztam ezzel is. Ilyenkor mindig hat hétre előre pontosan meg tudta mondani, hogy miért nem ér rá felugrani hozzánk egy fél órácskára - közben, ha a barátnője hívja, bármikor ráér színházba menni. Hat hét múlva újra próbálkozom, persze az eredmény ugyanaz, illetve egy ideje már nem próbálkozom. Mindenkinek arra van ideje, amire időt akar szakítani.
Mikor vetélés után kórházban feküdtem, egy szeptember eleji napon, a fejemhez vágta, hogy ő bezzeg mindig megfőzi a karácsonyi kötelezőt. Eltekintve attól, hogy ez igen durván nem oda illő megnyilatkozás volt, övön aluli is. Ugyanis a férjem családjában az a szokás, hogy mindenki, a tág család anyósoméknál vacsorázik 24-én. Nálunk, 200 km-rel odébb ez nem így szokás, hát némi fejtörés után úgy határoztam, hogy akkor ne rúgjuk fel a hagyományokat, akkor talán nem is gondolják annyira, hogy el akarom tőle idegeníteni a fiát, mert hát az azért nem. 25-én viszont már utazunk az én szüleimhez, 200 km a jeges, téli úton, ezért aznap megintcsak nem látok neki ünnepi menüt főzni, ki enné meg? Hát erre kaptam meg, mikor épp kisebb bajom is nagyobb volt, hogy még a karácsonyi kötelezőt sem főzöm végig.
Emellett persze a kollégái és rokonai között nyomja a szöveget, hogy én még egy rántottát sem tudok főzni, meg mennyire rossz asszony vagyok, és vele is gonosz vagyok, mert soha nem hívom meg, és nem is szoktam hozzá beülni bájcsevegni. Mellesleg, ha bármit mondok neki, a szavaimat a hátam mögött kiforgatja, sőt szemtől pofába is, és egyébként sem az érdekli, amit mondunk, hanem amit épp ő a fejünkhöz akar vágni.
Egyébként is, velem személyesen sok panasza van. Egyrészt nem lehet velem receptekről beszélgetni. Egész egyszerűen engem a főzés addig érdekel, amíg a konyhában vagyok, amúgy hidegen hagy a téma. Ez megbocsáthatatlan bűn a szemében. Sajnálom, így vagyok összerakva.
És ami mindennek a csúcsa: kifogásolja, hogy én nem vagyok vele olyan bizalmi viszonyban, mint a saját édesanyámmal. Az lenne az érdekes, ha de...

Idén lázadásra készülünk a párommal, aki szerencsére mellettem áll, mert látja, hogy kicsit gáz a helyzet. Karácsonykor, 24-én itthon vacsorázunk, legföljebb utána sétálunk át, a közös ajándékozásra (amikor anyósom egy újabb kínai boltban beszerzett felsőt és egy szakácskönyvet fog a fejemhez vágni, mozdulataiban kifejezve, hogy nesze, te is kapsz valamit, ha már itt vagy, és tanulj meg főzni.)

ahogy elnézem, nem valami aktív fórum, de jól esett kiönteni a szívem.

[fehernárcisz]

Szia Kisbuta

Ahogy olvastam a hozzászólásodat, sajnos rengeteg közöset találtam anyósainkban.
Az én anyósom is imád mindent az ember pofájába /-pardon-/ vágni, igazság szerint csak a kellő alkalmat keresi és akkor jól odamondogat.
Imád szurkálódni, ja és mindig azt hiszi, hogy az az igaz, amit ő összerakott innen-onnan a fejében. Én egyébként már meg sem próbálom ilyenkor elmagyarázni neki, hogy hogy is van a történet, már rég feladtam, csak nevetek magamban.
Azt is észre vettem, hogy mivel látja, hogy nem veszem fel azt, amit mond, ezért többször is felhozza, más alkalmakkor is, hátha egyszer ráharapok.... teljesen hülyének néz?!? Szerintem csak szimplán ennyire rosszindulatú.
A párommal már 7 éve ismerjük egymást, ha ez idő alatt nem sikerült összecsiszolódnunk anyóspajtival, akkor már nagyon naiv lenne ebben egy hangyányit is reménykedni.
Hullámhegyek és völgyek váltakoznak a kapcsoltakunkban anyóssal, egy darabig minden rendben van köztünk, aztán pedig megint én leszek a szemét, ez már nem fog megváltozni...

Kisbuta, szerintem a Te anyósod és az enyém nagyon jól kijönnének egymással

[Névtelen]

Sziasztok!

Kisbuta,

Nekem szintén ilyen az anyósom mint a tiéd. Magánál különbet, tökéletesebbet nem ismer, arról nem is beszélve, hogy iszonyatosan erőszakos.
Szeret mindenbe beleszólni, még ha nincs is igaza. Nekem tavaly amit befejeztek terhességemet, azért engem okolt anyósom. Azt mondta, hogy miattam lett fejlődési-rendellenessége a kisbabának.
Mondjuk Én azért néha odamondogatok dolgokat neki, igaz nem tetszik-de az igazság szokott a leginkább fájni-, de igazam van, még ha nem is tetszik.

Nem tehetek róla, de nem igazán rajongunk egymásért. Mondjuk nem is érdekel.

[dia]

Kedves Lányok!

A Babanet szerkesztősége szeretettel várja a Látogatók történeteit a gyerekvárásról, családtervezésről, gyereknevelésről, szülésről, egészségügyről, családról, óvodáról, iskoláról, munkáról. Ha van olyan történeted, amely kacagtató vagy megható, megindító, elgondolkoztató vagy felháborító, esetleg reményt vagy megoldást adhat másoknak, ne habozzatok, hanem ragadjatok billentyűzetet és a kész írást küldjétek ide: szerkeszto@babanet.hu.

A történetek bekerülnek a Babanet Te Történeted rovatába, illetve a főoldalon is láthatók lesznek.

Üdv:

Dia