A Vendég a háznál kilencedik évét járja: 1992. május 4-én szólalt meg először a máig élő szignál. Az első időkben sok-sok vitánk volt hallgatókkal: miért is ez a cím??

Érdekes, ma már ez szóba sem jön, de akkoriban sokszor mondtuk, igen, legyen a gyerek vendég a házunknál, akit várunk, aki érkezésének örülünk, akit ottléte alatt figyelmünkkel tüntetünk ki, akire időt szánunk, jól tartunk, és akiről tudjuk, hogy idővel elhagyja majd a házunkat, hogy sajátot teremtsen magának. Mert vendég. Nem tulajdonunk-, egy másik ember. Ezzel volt a legtöbb vitánk. Szemünk fénye, igenis, a miénk, a sajátunk Egy másik ember - mondjuk a sok-sok műsorral kilenc éve.

És vajon ahhoz majd mit szólnak a hallgatók, hogy csak úgy jönnek egymás után az "anyagok", riportok, interjúk, irodalmi részletek, gyerekfecsejek és professzorok - semmi műsorvezetés, semmi magyarázkodás, (most akkor ez következik, az imént meg azt hallották nélkül,) csak úgy asszociálva akár, - szóval ez milyen lesz? - kérdezgettük. És megértették.

Persze, volt, aki nem. Az pont hatalomban volt, úgy gondolta 1993 táján, nem kell ez a műsor. A hallgatónak meg kellett volna, így aztán csak rövidebb lett, meg kevesebbszer szólalt meg a hét folyamán a szignál. Az meg, aki a hatalomban volt úgy gondolta, ha nem lenne az az ember, aki készíti ezeket a műsorokat, nem lenne gondja semmi a műsorokkal. Ezért aztán 1994. márciusában ki is dobta. Sokan mondták - írták szeptemberben, jó, hogy újra vannak. Jó volt újra lenni. Azóta újra vagyunk minden hétköznap. Változtunk-e? Nem, hiszen ugyanarról beszélünk egyfolytában: egészségesen született-e, alszik-e, eszik-e, menjen-e óvodába és milyenbe, iskolát azt milyet választunk. Igen, változtunk, persze, hiszen közben gyerekeink születtek és elváltunk, nagyszülők lettünk és engedékenyebbek. Jobban tudjuk mi a fontos.

Jobban megismertük az országot, akik élnek benne, azokat. Emberek jönnek szembe az utcán és arra gondolok, talán vele beszéltem tegnap, talán ő ír levelet holnap. Talán éppen Ön, aki most mindezt olvassa felhív, mert a kicsi olyan fájdalmasan felsírt az éjjel.

A történet folytatódik. A műsoré, a miénk.

	Szakértőink
	e-mail