Babanet - Vendég a Háznál
   Mûsorarchiv
   Mûsortörténelem
   Stáblista

Vendég a háznál
2001.március. 7
.
Kossuth rádió, 13.05


- A legszebb bõr, mindig azt szoktuk mondani az ideális bõr a csecsemõ bõre. Szóval soha olyan szép nem lesz a bõrünk, mint amilyen csecsemõ korban, kivétel természetesen, akik veleszületett ekcémával születnek.
- Dr. Nagy Éva bõrgyógyász. : Hát azoknak fantasztikusan száraz a bõrük és mondjuk van egy olyan átmeneti bõrtípus, amikor azt érzékeli az anyuka, hogy a fürdõvíz után kivéve a gyereket kicsit kipirosodik a bõre és õ érzékeli, hogy szárazzá válik a bõre. Ugye általában csak a popsit szokták krémezni az anyukák, ugye minden tisztába tevésnél, ez nagyon is helyes, és minél gyakrabban kell tisztába tenni a gyereket, mert ezzel védem a popsiját. De ha azt érzékeli, ahogy hozzányúl, azt lehet érezni, hogy nem selyemszerû az a bõr, mert mondom ezt hangsúlyozom, hogy a legszebb bõr a csecsemõ bõre, vagy ha kiviszi az utcára, utána visszamegy a lakásba
Mv.: - egy délelõtti, délutáni napozás, vagy levegõzés után még inkább érzi, hogy vörös is száraz is.
dr.N.É.: - Szárazzá válik és az a pirosság nem múlik el. Tehát nem egy egészséges pirosságról van szó, hogy kitágul a kis erei utána összehúzódnak, hanem marad a pirosság. Sõt, ahhoz társul még egy kis szárazság is, akkor mindenféleképpen valóban a napi ápoláson kívül ápolni kell megfelelõ szerrel. Na most ehhez már valóban bõrgyógyász vagy gyermek bõrgyógyász szakorvos kell és akkor pár nap alatt, tehát hangsúlyozom, hogy egy-két nap alatt gyönyörûen rendbe lehet hozni ezt a bõrt. Sõt, azt szoktuk tanácsolni itt az anyukáknak, hogy amikor ilyen szeles idõben vagy tavasszal, vagy akár nyáron ott meg a melegtõl óvjuk, télen a hidegtõl óvjuk a gyerekeket, kiviszi a sétára a babát, akkor kenje be. Tehát megelõzési célzattal kenje be egy testápolóval, ha ennek ellenére visszavíve úgy látja, hogy ez kevés, akkor jön az a gyógykrém, amivel utána otthon bekeni a pofikáját.
Mv.: - Mert egyébként ez a száraz bõr, ez sokkal hamarabb kidörzsölõdik, ha valamihez hozzáüt és sokkal hamarabb megsérül és utána nagyon sok baj kezdõdhet el, miközben
dr.N.É.: - pontosan így van, tehát sérülékeny, egy száraz bõr, az mindig sérülékenyebb, mint egy zsíros bõr, tehát például egy egész enyhe szél is, ezt a bõrt már bizony irritálja.
Mv.: - Természetesen a másik véglet is igaz lehet, hogy egy tökéletes gyönyörû csecsemõbõrt is, ha a mama túl sok mindennel szeretetbõl gondoskodásból pancsolja, keni állandóan, gondolom az is árthat.
dr.N.É.: - Feltétlenül. Errõl le szoktuk beszélni, általában az elsõ gyerekes anyukák azok, akik a világon mindent megvesznek, tényleg jót akarnak a csecsemõjüknek és amit csak látnak, vagy hirdetnek a reklámok vagy az áruházakban a polcokon van, valóban mindent megvesznek, mert jót szeretnének tenni a gyereknek, csak arra nem gondolnak, hogy ez valóban, ha nagy mennyiségben rendszeresen naponta ötször is, van olyan mama, aki elképesztõ módon mindenegyes tisztába tevésnél bekente a gyereknek a testét is, hát nem kell, felesleges.
Mv.: - És ne váltogassuk a márkákat, fajtákat, tehát ha a gyereknek az bevált
dr.N.É.: - ha egy bevált, akkor annál kell maradni, annál. És nem biztos, hogy az a legdrágább lesz a legjobb.

Telefonáló: - Én csak azt szeretném elmondani, hogy van forgalomban ilyen babahordó kendõ is meg babazsák is, amit újszülött kortól lehet hordani. A kisfiammal egyszerûen csodálatos volt azt megtapasztalni, hogy újszülött korától kezdve ebbe a babahordó kendõbe tettem és 15 hónapos koráig tudtam vele járni kirándulni és pont az újszülött korban, tehát elsõ négy-öt hónapban rengeteget volt rajtam. Azzal mostam, fõztem, vasaltam, teregettem és soha-soha nem sírt a kisfiam és annyira boldog nyugodt volt és ezt azt gondolom, hogy a szoptatás mellett ezt a babahordó kendõnek volt köszönhetõ, tehát van itt egy másik dolog, hogy errõl a kenguru módszerrõl is olyan divatos, meg szoktak beszélni. De nagyon gyakran ez csak az utcára való, az utcai sétákkal kapcsolatban jön elõ és azzal kapcsolatban nem, hogy otthon mit csináljunk a gyerekkel, holott otthon is úgy meg lehet nyugtatni, hogy az semmi máshoz nem hasonlítható.
- Ezzel én teljesen egyetértek, ezek szerint nem hallotta azt a mûsort, amiben a kendõt próbáltuk meg népszerûsíteni.
- Jó, akkor igen, nagyon sokszor hallgatom a mûsort, de akkor ezt nem. -
Nem, nyilván ezt nem hallotta. Magának milyen kendõje volt?
Telefonáló: - Hát én nem boltban vettem meg, hanem varrtam egy hosszú textilbõl, egy négy méter hosszú textilbõl, mert magas vagyok, varrtam egy hosszú ilyen indiánkendõt, vagy hát ki, minek nevezi van, aki indiánkendõnek van, aki afrikai kendõnek nevezi és van, aki babahordó kendõnek ez egy több ezer éves hát akkor elmondom, hogy több ezer éves használatra visszatekintõ dolog és nagyon sokféleképpen lehet a kisbabát beletenni. Vízszintes helyzetbe, függõleges helyzetbe, a mellünkre lehet tenni, amikor már nagy és tájékozódik a világban és nincs annyira erõs szüksége arra, hogy a szemkontaktust állandóan tartsuk, akkor már a hátunkra is lehet nyolc-tízhónapos kortól tenni és nagyon-nagyon stabil. Én tudtam vele úgy veteményezni, palántázni, hogy a hátamra volt kötve és nagyon élvezte. Soha nem akart õ leszállni vagy kijönni belõle és ezt a kendõt nagyon sokan azt gondolják, amikor elsõ alkalommal ránéznek, hogy nehéz használni, de rettenetesen egyszerû. Van a boltban kapható kendõk mellé egy kis tájékoztató füzet és hogyha az ember ezt a kendõt megveszi, vagy egy ilyen füzetet sikerül szerezni, akkor tényleg otthon saját készítésû kendõt is használhat és a csomózás technikáját egy óra alatt megtanulja.
- No azért mondjuk el, mert amikor elõször beszéltünk a kendõrõl, akkor is felhívtuk a mamák figyelmét, hogy mondjuk a szekrényben található akármilyen kendõ nem jó erre a célra.
Telefonáló: - Nem jó erre a célra, legjobb egy nagyon jó minõségû lenvászon, mert a lenvászon kendõ az, ami nagyon jól szellõzik, ami a bõr kipárolgását a legjobban engedi és rugalmas szálú is. Tehát az se mindegy az igaz, hogy milyen szövésû a babahordó kendõ, speciális rugalmas szövéssel készült, amikor a felvetõ szálak nem párhuzamosak, hanem ferdén vannak felválta, átlósak és ennek köszönhetõ, hogy nagyon rugalmasan tartják a babát és nagyon sok kilós terhelésnél sem csúszik ki belõle, nem szakadhat, nem repedhet meg az anyag. És a másik pedig az, hogy nekem nagyon sokan azt mondták, amikor látták, hogy így hordom a kisbabámat, hogy majd a nyakamra fog nõni, meg nem fogom tudni levakarni magamról, most szó szerint idézek, nem szándékosan ilyen alpárian, nem fogom tudni a gyereket levakarni magamról. És azt tapasztaltam, hogy öt hónapos koráig tényleg ezt a testközelséget, amikor csak õ kívánta mindig megadtam neki a fõzés, vasalás, teregetés közben, bármikor és természetesen séta, gereblyézés, kapálás közben ugyanúgy és öthónapos korától annyiszor tudtam letenni, hogy vagy akár egyedül hagyni és rövidebb idõkre 15-20-30 percre a szobában, hogy soha nem sírt. Tehát, hogy úgy éreztem, hogy õ teljesen jóllakott velem és elég volt az, hogy benézek hozzá vagy rámosolyogjak és nem igényelte úgy, mint nagyon sok kisgyerek, aki nem kapja meg ezt a testközelséget a születésétõl fogva, azok pont hat, nyolc, tízhónapos koruktól kezdve állandóan az anyuk karjába kéredzkednek. És nálunk meg ez pont fordítva volt, hogy az elsõ öt hónapban teljesen jóllakott a testemmel és most pedig egy annyira önálló csodálatos mosolygós kiegyensúlyozott kisgyerek és biztos vagyok benne, hogy pont azért, mert nem tagadtam meg tõle a mellemet és nem tagadtam meg tõle a testemet, a kendõ segítségével. Pontosan attól lett ilyen, én ezt egyszerûen nem tudom kihagyni az õ fejlõdéstörténetébõl, hogy ennek a két dolognak milyen hihetetlenül nagy szerepe van.

Szabó Éva: - Fél évvel ezelõtt találkoztunk, akkor még egy kis babád volt, most meg van egy kisgyereked. Mi minden történt azóta?
- Ez most egy különösen olyan idõszak, amikor naponta történik velünk valami új, ugyanis egy hete egyedül föláll a Lili és megpróbál menni is, illetve mindenben kapaszkodik, amit talál, el lehet képzelni, hogy milyen állapotok uralkodnak most a lakásban. És figyel mindenre, tehát nemcsak a mozgása fejlõdik, hanem az értelme is, idáig is nagyon jó humorérzéke volt szerintem, de most már õ provokálja a viccelõdést, a nevetést, elkezd utánozni engem lassan-lassan fölismeri a testrészeket, érti amit mondok, lehet vele már sajátos módon beszélgetni.
Sz.É.: - Láttam õt, amikor odament a CD-lemeztartóhoz és hallatlanul ügyes technikával a mutatóujjával szépen egyenként lepiszkálja a lemezeket. Tudja már vagy próbáltad vele elfogadtatni, hogy van, amit szabad van, amit nem?
- Ez egy nehéz kézügyességi feladat, másfelõl pedig kéne óvni a lakás állagát tõle. Persze megpróbálom, de vannak tabuk, amiket következetesen tiltunk. Ugyanannyira kevéssé sikeres ez, mint az átmeneti állapot. Tudja már, hogy mit nem lehet, de huncut és ha rászólok odafigyel és mondjuk egy öt másodpercig respektálja is a kérést, de hát ugyanúgy odamegy és lepiszkálja és szétszedi. De azért én igyekszem, bizonyos dolgok tényleg tabuk a lakásban számára.
Sz.É.: - Különösebb gond eddig nem volt vele, most az utóbbi idõben mondtad, hogy kiderült, hogy hallatlanul félénk, valamitõl fél. Könnyen megriad.
- Most õ egy nagyon-nagy változáson ment keresztül, õ csecsemõ korától kezdve nagyon sokat volt fönn és nagyon jól elvolt egyedül, nagyon jól eljátszott és mindig barátságos volt, sokat jártunk társaságba, viszonylag sokat bíztuk nagymamákra és mindenkivel nagyon jól elvolt és tényleg nagyon jól eljátszott. És ez itt karácsony, körülbelül két hónapja, hát most kilenc hónapos, hét hónapos kora körül változott és elkezdett borzasztóan anyás lenni. Tehát ugyanúgy barátságos õ idegenekkel, ugyanúgy, ha én nem vagyok ott, akkor elvan bárkivel, de ha ott vagyok, vagy meghallja a hangom, akkor már senki nem kell neki, csak én. És az elmúlt idõszakban durvult ez annyira, hogy most észreveszem rajta, hogy nemcsak, hogy anyás, hanem borzasztóan félénk lett és úgy érzem, hogy szorong. Õ nagyon jól aludt, nem félt sem a sötétben, sem az alvás, soha semmilyen problémát nem okozott, ahogy letettem, akkor mosolyogva jöttem ki este a szobából, integettünk. Õ ha még nem volt nagyon álmos, kicsit eljátszott és elaludt. Mostanában rendszeresen sír, úgy alszik el, hogy fognom kell a kezét és nem foghatja az apukája és a nagymamája, csak én kellek neki. Éjszaka ha fölsír nem tudja megnyugtatni az apukája, csak én tudom megnyugtatni és mindazoktól a megszokott zajoktól fél és fölsír, amihez születése óta hozzá van szokva. Például a porszívó, a függönyelhúzás, ami nálunk játék volt, hiszen esténként együtt húztuk el a függönyt, tehát abszolút megszokott zajokról van szó. És sír. Nagyon fél tõlük. Csak az én kezemben van az, hogy szinte azonnal megnyugszik, más kezében nem. Ez nekem most gond. Egyfelõl persze jó érzés, hogy én vagyok a mindene, másfelõl ez nagyon komoly gondot okoz. És nagyon nehéz, mert egy ördögi kör, hiszen én nem hagyom õt sírni, nem hagyom szorongani, nem hagyom félni, de összekapcsolja, hogy mindenben én jelentek számára megoldást és a megnyugtatást. És egyre inkább kötõdünk egymáshoz. Ez most egy nehéz idõszak ebbõl a szempontból.

- Elhangzott mûsorunkat Horváth Ida, Pásztor Magdolna és Szabó Éva készítette.


 

Szakértõink
  e-mail

 
X
EZT MÁR OLVASTAD?