Vendég a háznál
2001.március. 20.
Kossuth rádió, 13.05

Sz.É.:: - Szereted a fagylaltot?
- Igen.
Sz.É.:: - Melyik fagylaltot szereted a legjobban?
- Én a málnát szeretem.
Sz.É.:: - Tudsz már úszni?
- Igen.
Sz.É.:: - Nem félsz a víztõl?
- Nem.
Sz.É.:: - A Bence tud-e már úszni?
- Az még nem.
Sz.É.:: - Kicsoda ez a Bence neked?
- Kistestvérem.

Sz.É.:: - Mesélsz nekem a bölcsirõl?
- Van abban baba is, megfürdetjük.
Sz.É.:: - És mit adsz neki ebédre?
- Gyümölcslét.
Sz.É.:: - Mi van olyankor, amikor minden unoka itt van az anyónál és mindenki játszik és mindenki kiabál és mindenki kér valamit és mindenki akar csinálni valamit?
- Akkor néha azt szokta mondani, hogy egyenként mondjuk, amit akarunk.

Sz.É.:: - Hány unoka van most a tyúkanyó szárnyaid alatt?
- Mostan tíz és azért még az elkövetkezõ években is ez a létszám gyarapodik, gondolom, hogy simán túlhaladjuk a tucatot.
Sz.É.:: - Mi mindent tudsz kezdeni ennyi gyerekkel magad körül, miközben azért elég szuverén módon a saját életedet is éled.
- Én nagyon fontosnak tartom azt a biztos otthoni hátteret, hogy mindenki, mindent megtalál nyugalmat, kibeszélési lehetõséget, hideg teát, heverészés és olvasási nyugalmat, keleti édességet, mindaz, ami a mindennap alapjához kell, mert azért az a 10-12 ember eszik és iszik és tiszta ruhát vesz és morzsás. Én mindezt szeretem hajnalban elintézni, én olyan reggeli kelõs vagyok, hogy alapjában véve hatra, hétre, nyolcra, hát attól függ, hogy ugye iskolába kell menni vagy valami más program van, én az alapvetõ dolgokat elintézem. Minden föl van törülve, föl van mosva, a sütésre vagy melegítésre készen az ebéd. És akkor így valóban a délelõtt a családtagoké lehet, mert ki piacra megy kinek a gyerekét azért kell õrizni, kit az úszótanfolyamra elkísérni, vagy szóval mindig valami. És azon kívül tényleg az adja az erõt, hogy van ilyen privát szellemi világom, ezért nem tudok semmiért búsulni, vagy feszülni, vagy félni, vagy elkomorodni, mert akkor belevonulok az én kicsi világomba, itt nincs olyan íróasztal részlet, olyan szekrény sarka, hogy én ne tudnék elmerülni a szellemi csemegékben. A dedikált könyveimtõl az édesanyám írásáig a saját népfõiskolai új kapcsolatfelvételemig, de ha most jöttek az olaszok vendégszerepelni, azt biztos, hogyha nem tudtam azt a kétórás mûsort végignézni, de beleszagoltam egy kicsit abba a légkörbe, ami a templomban volt, a zeneiskolában volt. Sokan nem tudták azt, hogy egy kicsi toronyzene is volt és gyorsan még kilenckor oda is elszaladtam két unokával, hogy megnézzük. Lehet, hogy ezért majd másfél órával kevesebbet alszom, de lelkileg ez olyan föltöltõdés, hogy ezért vagyok ilyen derûsen fáradhatatlan, hogy magamat is jellemezzem valahogy.
Sz.É.:: - Nekem azt tetszik itt nálatok, hogy egyszerre hallatlanul gazdag az élet érzékileg. Tehát itt lehet kézbevenni dolgokat, még eltörni is, bár láttam az egyik unokád bejegyzését itt ebben az anyafüzetekben, hogy a nagymama haragszik, amikor eltörök valamit. Ugye. De a gyerekek a délelõtti kakaó vagy a délután gyümölcs mellé olyan magától értetõdõ természetességgel kapnak egy kultúrában gazdag közeget. Ezt hogy csinálod?
- Annyi minden van itt forrás, hogy mindig az az érzésem, hogy erre minden idõ kevés. Mindig gondolom, ha ide bezárnának engem két évre, csak ebbe az egy szobába, én akkor is biztos, hogy szárnyalni tudni. Gabika, õ most a legnagyobb 14 éves elsõ számú leányunoka, itt volt a múlt héten is és valamiért kellett várni másfél órát. Jaj mondom Gabika mit is csináljunk, mert jól van lehet társasjátékozni, kártyázni, valami érdekeset mit is csináljunk? És akkor itt van ez a szemben lévõ könyvespolc, Magyarország felfedezése sorozattal, leszedtem, mert tudtam, hogy a mögött vannak az én gyerekeimnek a gyerekkori naplói és akkor az olyan érdekes volt, akár Gyöngyi ugye, aki legközelebb áll hozzám, mert õ az én hatodik lányom, no akár az õ 8 éves, 10 éves jellemzése, érdekes gondolatai, kifejezései, akkor ugye a vendégkönyvemet is 56-tól vezetjük, hát ott is, itten Sinkovitstól japán professzorig, húsvéti locsolóktól a szomszéd nénéig, szóval annyi mindenki beleírt, hogy ez mind-mind egy történet, egy mese. Én én igyekszem, nincs erre, hogy most egy délután ennek szentelünk. Most van fél óránk, húsz percünk, pillanatnyilag például a csönd, mert az elõbb ugye itt visongtak körülöttünk, akkor én annak át tudom magam adni. Hála istennek ez a képességem nagyon segít az energiagazdálkodásban, hogyha három percem van, én három perc alatt bele tudok zuhanni abba a föltöltekezõ méregtelenítõ öntudatlanságba. De ha van húsz percem valamelyik gyerekkel, valamelyik unokával, akkor valami emlékezeteset gyorsan nézzünk. Olyan fiókot nem szoktak kihúzni máskor, vagy megengedtem most Gergõnek, Imrének, mint a legelevenebb fiúknak, hogy fölmenjenek a padlásra.

- Az elhangzott mûsort Szabó Éva készítette.