- Játszani.
Mv.: - Miket szoktatok?
- Például memóriát.
Mv.: - Anya mindig ráér, hogyha kéred, hogy gyere most játsszál
velem?
- Hát igen.
Mv.: - És ha dolga van, vagy fõzni kell, vagy takarítani,
akkor mit mond?
- Akkor azt, hogy majd késõbb.
Mv.: - Volt már olyan, hogy egy egész napot vártál rá, mert
mindig csak azt mondta, hogy késõbb?
- Még nem, de majd lehet, hogy lesz.
Mv.: - Honnan van anyának ennyi ideje? Te nemcsak egyedül vagy
a családban, hanem még vannak testvéreid. Hogyan jut mindegyikõtökre
ideje?
- Például egyik nap velem foglalkozik, másik nap a Zsófival,
harmadik nap a Katával, negyedik nap meg a Bálinttal.
Mv.: - Van egy naptár, ahova ez be van jelölve, be van osztva,
hogy melyik gyerekkel melyik nap foglalkozik?
- Nem.
Mv.: - Van nálatok külön Bori nap vagy Kata nap? Neked is van
a héten egy olyan napod amikor többet foglalkozik veled anyu?
- Igen.
Mv: - Amikor nálatok úgymond Bori nap van, miben más ez a nap
mint a többi?
- Abban, hogy az anya a tesókkal csak keveset foglalkozik, máskor
meg velük foglalkozik és velem nem.
Mv.: - Anya, ha néha mérges mit szokott neked mondani?
- Hogy például, hogy ne legyek olyan buta, meg ne verekedjek a
tesóimmal, mert szoktam.
Mv.: - Miért szoktál velük verekedni?
- Azért, mert õk nekem nagyon csúnyákat szoktak mondani.
Mv.: - Ha anya haragszik rád, akkor te mérges vagy rá?
- Nem nagyon, inkább a tesóimra.
Mv.: - És ha anya csúnyán szól neked, akkor sem haragszol rá?
- Akkor sem, akkor senkire.
Mv.: - Anyára sose haragudtál még?
- Csak kicsit szoktam, de nem nagyon.
Mv.: - És akkor miért van ez a kicsit haragvás?
- Azért mert õ haragszik rám, akkor kicsit én is.
Mv.: - Hogyan szoktatok kibékülni?
- Beküld a szobámba, akkor én egy kicsit gondolkozok ezen aztán
kimegyek és megkérdezem õt, hogy most kibékül-e velem vagy nem,
és õ kiszokott.
Mv.: - Milyen jelei vannak annak, hogy anya szeret téged, hogyan
mutatja ki?
- Például úgy, hogy megengedi, hogy mindenfélét csináljak.
Például, hogy tévét nézzek vagy számítógépezzek, meg sok
mindent.
Mv.: - Állandóan megengedi, hogy ott csücsüljél a tévé meg
a számítógép elõtt?
- Hát nem mindig, csak kevésszer. Meg néha magamtól elmegyek,
mert már néha megunom.
Mv.: - Anya miben nagyon ügyes?
- Például az ilyen kézmûves dolgokban.
Mv.: - Szoktál vele ilyenkor együtt dolgozni?
- Igen. Hajtogatni, például behajt egy csücsköt és akkor
mondja, hogy én is csináljam és akkor én is csinálom és ezt
sokszor megcsináljuk egymás után és akkor megjegyzem, hogy ezt
így kellett, azt úgy kellett.
Mv.: - Anya mindenben türelmes?
- Igen.
Mv.: - És milyen anya, hogyha fáradt?
- Hát akkor elég nagyon-nagyon lassan csinálja.
Mv.: - Ilyenkor nem szoktál odabújni hozzá, megsimogatni, cirógatni?
- De. Hogyha fáj a feje, akkor oda szoktam puszit adni neki.
Mv.: - És meg szokott gyógyulni?
- Hát nem mindig.
Mv.: - Anya mitõl szokott a legvidámabb lenni?
- Hát ha Rafaellót kap, mert az a kedvenc csokija.
Mv.: - És mitõl szomorú?
- Hogyha valami rosszat csinálunk.
Mv.: - Ilyenkor hogy néz ki, milyen az arca?
- Hát olyan szomorú.
Mv.: - És miket mond?
- Hát ilyenkor hát nem szokott mondani semmit, csak nem beszél
általában.
Mv.: - És sehogy sem lehet szóra bírni?
- Hát néha fel lehet szólítani, de nem sokszor, de tegnap
nagyon késõn feküdtem le és akkor odabújtam anya mellé.
Mv.: - Ilyenkor mirõl beszélgettek?
- Például, hogy mikor fog mesélni meg ilyenek.
Mv.: - Szokott-e anya olyanról mesélni, hogy milyen voltál
akkor, amikor pici voltál?
- Szokott. Meg hogy kiskoromban milyen édes voltam, meg ilyenek.
Most az vagyok, csak kiskoromban olyan kis édes voltam, hogy mindig
így elestem meg nem tudtam járni meg négykézláb kellett járnom.
Mindig fogni kellett még a kezemet meg ilyenek.
