Babanet - Vendég a Háznál  01.08.29
   Mûsorarchiv
   Mûsortörténelem
   Stáblista

Vendég a háznál
2001. augusztus. 29.
Kossuth rádió, 13.05

- Azt szeretném megkérdezni, csak nem tudtam, hogy üzenetrögzítõ vagy

- Nem, nem, nem.

- Egy olyan problémám lenne, hogy most szültem és streptococcus B bacilust találtak nálam a hüvelyben és most nem tudom ebbõl kapcsolva, ugye mostanában annyi ilyen agyhártyagyulladásos dolog van, hogy most teljesen fölizgattuk ezen magunkat, hogy mennyire veszélyes ez a dolog.

R.: - A kórházban már megállapították, megtalálták ezt?

- Tehát ezt már elõtte megállapították és elvileg szülés elõtt hat-nyolc órával kellett, hogy kapjak egy antibiotikumot. Na most két óra alatt szültem, tehát ez a hat-nyolc óra ez nem futott le, és utána a gyerek is kapott azt hiszem, meg én is kaptam valami antibiotikumot. És most ott tartunk, hogy letenyésztették a gyereknek a torokváladékát, meg az orrváladékát és találtak két másik bacit, tehát ezt nem találták meg. De ezt, azt mondta a gyerekorvos, hogy elfedheti az colibaktérium, mert valami pafilococcus baktérium az egyik az orrában, a másik a torkában, hogy ez elfedi a streptococcust. Most azért vagyok igazából ideges, hogy most nem lenne jobb esetleg miután ki van tenyésztve, hogy mire reagál, nem lenne jobb egy antibiotikumos valamit csinálni a gyereken?

R.: - A mama néhány napja szült, tehát itt egy néhány napos újszülöttrõl van szó és hát hallatszik a hangján, hogy nagyon izgatott, hogy veszélyben van az õ kisbabája, vagy nincs veszélyben?

-dr.Szamosfalvi Imre gyermekorvos: Az agyhártyagyulladást említette elsõk között, szinte kizárt, hogy ez a baktérium azonnal egy agyhártyagyulladást hozzon létre a gyereknél. Azt nem mondta, nem is biztos, hogy tudta, hogy milyen antibiotikumot kapott õ és milyen antibiotikumot kapott a gyerek a megszületés után. Hála istennek a streptococcus csoport, az olyan, ami általában elég jól reagál az antibiotikumokra, meg tudjuk szüntetni a fertõzését a gyereknek. Az, hogy nem találták meg a streptococcust annak két oka lehet: vagy az, hogy nem kapta meg a fertõzést tõle a gyerek, vagy pedig, hogy az antibiotikum már el is pusztította. Mert gyakran néhány óra alatt tud hatásos lenni az antibiotikum a streptococcus ellen. Ha énnekem teszi föl ezt a kérdést, akkor azt mondom, hogy aludjon nyugodtan. Azt hiszem, hogy a mi hibánk, tehát hogy a tájékoztatások nem teljesek. A baktérium az nem egyenlõ betegséggel. Tehát a baktériumnak a jelenléte valahol, az még nem azonos azzal, hogy már meg is betegedett, vagy létre is hozta a megbetegedést a gyereknél. Ahogy nála ugye arról van szó, hogy colit is kitenyésztettek a gyereknek a váladékaiból, colibaktériummal folyamatosan együtt élünk. Tehát nagyon nehéz elképzelni olyan helyzetet, hogy ne legyen valahol a gyereknek a környezetében colibaktérium.

R.: - Ez azt jelenti, hogyha egy más újszülöttnél is megcsinálnák ezt a tenyésztést, akkor találnának százból akárhányat?

Sz.I.: - Jó eséllyel lehetne találni egy szülés után gondosan kivitelezett leoltás és mintavétel esetén is, jó tenyésztésnek az esetén sokszor lehet ilyet találni. Tehát ez nem jelenti azt, hogy a gyereknek föltétlenül meg kell betegedni, mint ahogy azt is tudni kell, hogy a környezetünkben is folyamatosan elõfordulnak baktériumok. Na most a baktériumokat ugye föl szoktuk osztani úgynevezett patogén, tehát kórokozó baktériumoknak, meg olyan baktériumokra, amikkel együtt tudunk élni. De azért ez a határ nem olyan nagyon éles. Tehát az úgynevezett apatogén, tehát betegséget nem okozó baktériumok közül is hogyha olyan helyre kerül a baktérium, akkor súlyos fertõzést hozhat létre. Erre ha az emberi vonatkozásban a coli az egyik jó példa, ami a belekben folyamatosan jelen van, viszont hogyha a vizeletbe kerül, tehát hogyha hólyagba átkerül a coli baktérium, akkor ott már fertõzõ baktériumként tartjuk számon. Nem akarom a példákat tovább sorolni, én azt gondolom, hogyha a gyereknek az általános állapota és az egyéb tünetei azok, amik eldöntik azt, hogy itt most betegségrõl szó lehet-e vagy van-e szó betegségrõl és abban az esetben kell természetesen az orvossal együttmûködve, illetve hát az orvosnak kell eldönteni, hogy akkor itt most beavatkozásra esetleg antibiotikum alkalmazására szükség van vagy nincsen.

- A 328-8972-es számon várjuk kérdéseiket.

- Tejjel, anyatejjel kapcsolatban. Ugyan én már befejeztem, de szerintem sok szülõ észbe se kap, hogy le lehet adni azt a tejet, ami fölösben van. És nagyon jó lenne, ha lefejné, mert akkor nem gyulladna be és biztosan lenne teje.

R.: - Úgy látja, hogy a mamák erre nem fordítanak gondot?

- Igen, nagyon is úgy látom, mert hogy én is vadásztam, hogy hol lehetne leadni.

R.: - Tényleg, ilyen nehéz volt valamit találni?

- Nagyon nehéz volt, majdnem egy hónapba tellett, míg kiderítettem, hogy hova.

- Hogyhogy, a védõnõ ebben nem segített?

- Hát úgy, hogy nem is nagyon jött, semmit.

R.: - Tehát ott állt teljesen tanácstalanul, hogy most akkor mit csináljak a rengeteg tejjel?

- Úgy bizony, ezt a kórházban kellene esetleg egy kicsit ha nem is föltupírozni, de közreadni.

R.: - Igaza van, a kórházban jó lenne kitenni ilyen tájékoztatókat, hogy az anyatejgyûjtõ állomások hol találhatók. És utána, amikor megtalálta, akkor hogy mûködött ez a mechanizmus, jöttek a tejért? Vagy magának kellett odavinnie?

- Persze, jöttek igen.

R.: - Tehát onnantól kezdve akkor olajozottan mûködött a dolog.

- Onnan már jól mûködött igen.

R.: - És mennyi tejet adott le?

- Hát az elsõnél naponta majdnem egy litert fejtem le.

R.: - Húha! Hány hónapig?

- Legalább olyan négy-öt hónapig.

R.: - Akkor az kemény munka volt.

- Igen, éjszaka is föl kellett keljek és lefejni a fölösleget. Mondjuk a többinél már nem jutott igazán idõ, de annál is hogy úgy mondjam törekedtem arra, hogy lefejjem.

R.: - Sokan hálásak magának az biztos.

- Hát mondjuk nem is fizették meg ezt, hogy leadtam. Föl kellett fedeznem, elõször mert kiöntöttem, mert nekem nem kellett ennyi.

R.: - Szomorú tapasztalat, amit az édesanya elmond. Van-e valami áttekintésed arról, hogy hogy mûködik ez ma Magyarországon?

-Szõdy Judit szoptatási tanácsadó: Hát valójában a védõnõnek kéne tudnia, hogy abban a körzetben létezik-e anyatej gyûjtõ vagy a tágabb körzetben. Elképzelhetõ, hogy kisebb vidéki településeken nincs.

R.: - Ez egy vidéki nagyváros, ahonnan a mama telefonált.

- Ott feltétlenül a védõnõnek ezt tudnia kellett volna, hogy ez hogy mûködik.

R.: - Ha kiment volna.

- Hát igen. Kötelessége lett volna kijárni a családhoz. Lényeg az, hogy ha kiderül, hogy a mama fejni szeretne és már egész kis mennyiségût is szívesen fogadnak a tejgyûjtõk.

R.: - Az mennyi?

Sz.J.: - Olyan napi 50-100 millilitert is már elvisznek, mert annyira nagy a szükség most. Tehát hogyha ezt õk tudják és hogyha az anyuka úgy dönt, hogy õ szeretne tejet adni, akkor egy tüdõszûrésre és egy székletvizsgálatra el kell mennie és ezek után már olajozottan kéne haladni a dolognak. Tehát a nagyobb anyatejgyûjtõk kölcsönöznek is szívesen fejõgépet, vagy pedig, ha erre nincs szükség, akkor az biztos, hogy mindennap vagy minden másnap autóval kimennek az összegyûlt tejért, tehát nagyon-nagy a kereslet, úgyhogy õk mindent megtesznek.

- 328-8972

- Meg, amin még elgondolkodtam, hogy szóval azt is az orvosoktól tudom, hogy az anyatejgyûjtõben egyrészt azért van kevés tej, mert nagyon kevés nõ tud lefejni és leadni. Na most hozzájutni, az valami bonyolult nagyon nehéz dolog.

R.: - Nagyon, nagyon. Tudom.

- Tehát én az elsõ lányommal, ott nagyon nehezen tudtam elérni, hogy kaptunk olyan három vagy négy hétig összesen. Most a második lányommal meg olyan áldott szerencsém volt, hogy a barátnõmnek rengeteg teje volt és õtõle kaptunk három hónapig. Tehát ez egy áldás és sose tudom neki kellõképpen megköszönni, tehát végül is a második lányom már három hónapig kapott anyatejet. De kiderült, hogy ugye az anyatejet nem szûrik AIDS-re, meg hepatitis vírusra tehát hogyha valaki úgy gondolkodik, hogy sajnos nincs teje, akkor is elbizonytalanodik, hogy most anyatejért folyamodjon-e valamilyen módon.

Szõdy Judit.: - AIDS szûrés nincs, az anyatej adó anyáknál ezt azzal indokolják, hogy a sterilizálás alatt elpusztulnának még ha lennének is AIDS kórokozók.

R.: - Igen, ezt több alkalommal elmondták nekünk is, hogy 60 fokon kezelik ezeket a tejeket.

Sz.J.: - Igen, 60 fok, tartósan 60 fokon tartják, tehát nem élnék túl a kórokozók, hogyha lennének, akkor sem. Tehát tulajdonképpen AIDS szempontjából az anyatejgyûjtõtõl kapott tej az biztonságos. Na most ahol nincs anyatej gyûjtõ, ott viszont gyakran elõfordul, hogy anyák egymásnak adják a tejet.

R.: - Igen, persze ez egy nagyon nehéz kérdés, mert gyakran mondják azt is anyák, akik arra kényszerülnek, hogy az anyatejgyûjtõhöz forduljanak tejért, hogy igen, de ott összeöntik a tejüket, szóval, hogy az õ kisbabájuk a Kovácsné, a Szabóné, meg a Baloghné összekevert tejét kapja egyik nap. A másik nap meg Váginé meg a Magyarné tejét kapja. Ez nem probléma?

Sz.J.: - Hát még mindig jobb, mintha megbízhatatlan forrásból jönne, meg azt hiszem, hogy az elsõ hetekben még így is jobb, mintha tápszert kapna, mert az anyatejben olyan élõ sejtek vannak, amit nem lehet utánozni tápszerrel például. És hát az anyatej fehérje az az egyetlen fehérje, ami nem idegen fehérje.

R.: - És az a kezelés, amin átesik az anyatejgyûjtõben ez az anyatej, az ezeket a nagyon értékes anyagokat nem öli meg?

Sz.J.: - Hát ez a 60 fok, ez pont így van kitalálva, hogy még ne pusztuljanak el a védõanyagok az anyatejben, viszont a kórokozók meg igen. 900 forintot kap egy liter tejért az anyuka.

R.: - Természetesen ezt, legalábbis az elsõ három hónapban ugye nem azonnal fizeti, aki igénybe veszi ezt a szolgáltatást.

Sz.J.: - Nem. Nem. Tehát ezt a társadalombiztosítás téríti.

R.: - De három hónapig csak.

Sz.J.: - Ez attól függ, hogy milyen állapotban van a kisbaba, mert hát nagyon, annyira kevés az anyatej, hogy nagyon-nagyon válogatnak most már, hogy ki az, aki megkaphatja az anyatejet.

R.: - Tehát kis súlyú

Sz.J.: - Kis súlyú, esetleg beteg, többféle orvosi indok lehet.

R.: - Azt nem ellenõrzik ugye, hogy ezek az édesanyák, akik beadnak tejet és akik hát tényleg hallottuk meg el is lehet képzelni, hogy sokat dolgoznak ezen, mondjuk dohányoznak-e, fogyasztanak-e alkoholt, hogy táplálkoznak.

Sz.J.: - Ez egy nagy kérdés és hát itt is sajnos az van, hogy csak a bizalom garancia. Tehát nincs, feltételezem, hogy a védõnõ azért tapasztalja, hogyha valami gond van. Tehát sajnos olyan is elõfordult már, de ezt ki tudták szûrni, hogy a leadott tejbe tápszert kevertek és fölhígították, tehát hogy a mennyisége több legyen és ezért õ pénzt kapjon. Hogy ez fölmerült különben Magyarországon is, hogy ugyanúgy, ahogy a véradásért nem jár pénz, hogy az anyatejért se járjon pénz, tehát, hogy ne érdekbõl adják az anyák ezt a tejet, de hát ez nem kivitelezhetõ egyelõre még, akkor még ennyi leadott anyatej se lenne.

R.: - Nem is támogatnám õszintén szólva ezt a megoldást, bármennyire humánusnak tetszik.

Sz.J.: - Hát ezt ilyen biztonsági intézkedésként gondolták, hogy megpróbálják bevezetni, aztán elálltak tõle.

- Tapasztalataikat, saját élményeiket is elmondhatják a 328-8972-es számon.

- A Budapesti Mûszaki Egyetem gyermek nyelvi felméréshez keres olyan gyerekeket, akik 2001 augusztus 20-a és szeptember 25-e között töltik be második, harmadik vagy negyedik életévüket és Budapesten vagy annak környékén élnek. Különösen várjuk olyan gyerekek jelentkezését, akik ezen idõszak alatt lesznek három és félévesek. A gyerekek szüleinek egyszeri juttatásként háromezer forint értékû élelmiszerjegyet adunk.

Jelentkezni lehet a 463-1886-os telefonszámon.

- Jó napot kívánok. Erzsébet vagyok és tanácsot szeretnék kérni azzal kapcsolatban, hogy második kisgyermekünk is megszületett, most kilenc hónapos, ideáig szoptattam és korábban nem fordult elõ csak a szoptatás alatt, hogy hol a kezem, hol a lábam húzódott meg. Hol a talpam fáj, hol a térdem, hogy ennek van-e valami olyan egyszerû oka, hogy bizonyos ételbõl többet érdemes enni? Kálciumot és magnéziumot azt folyamatosan szedtem. Az elõfordult, hogy amikor fájdalmasabb volt a szoptatás, akkor erõsebben érezhetõ volt, de az késõbb is fájt napokig, amikor próbáltam lazítani és most például ez nem fáj, most a térdem. Azért is érdekes ez, mert szeretném továbbra is szoptatni igaz, hogy kisebb mértékben, mint korábban.

R.: - Ülve szoptat?

- Ülve, igen.

R.: - Én azért is kérdeztem meg itt a végén az édesanyát, hogy ülve szoptat-e, mert a doktornõ talán emlékszik volt már korábban is egy ilyen szoptatással kapcsolatos kérdés és akkor a doktornõ a testhelyzettel kapcsolatos problémákról beszélt. Van valami ötlete, hogy mi lehet a fájdalom hátterében?

- Én azt hiszem, hogy tekintettel arra, hogy kilenc hónapos a gyerek és a mai babák elég nagy súlyúak, természetes, hogy másképpen kell tartani vagy másképpen lehet tartani egy három hónapos, négy hónapos kisbabát, amelyik ugye körülbelül ugye 5-6 kiló és más egy kilenc hónapos baba. Tehát elképzelhetõ, hogy egy bizony helyzet után, ahogy tartja a babát, egy olyan görcsös izomállapot jön létre, mert egy súlyt emelni tartósan, az nyilvánvalóan azért nagyobb megterhelés, hogy ennek következtében jön létre. Meg kellene próbálni testhelyzetet változtatni a szoptatás közben. Mert ezek az izomgörcsök, valóban ha csak akkor jelentkeznek, akkor mindig azt kellene megfigyelni, hogy melyik az a testhelyzet, amelyikben jelentkezik. Ha komoly izom probléma lenne, akkor az ugyanúgy jelentkezne például egy mosásnál, amikor elõrehajol az ember és a kádban mos például. Vagy kimossa a kádat, vagy fölmossa a konyhát, hátha akkor nem jelentkezik, mert akkor az ilyen folyamatos mozgás, ellentétben azzal a szoptató helyzettel, amikor az ember tartja a gyereket egy merev tulajdonképpen egy ilyen állandó izomfeszültségben, hogy jaj jó helyzetben legyen a kisbaba. Meg kellene próbálni vagy egy olyan helyzetet, hogy egy nagypárnára vagy valamire rátenni a gyereket, hogy ne karral kelljen tartani és a fejét is esetleg olyan helyzetben, hogy ne mereven lefele nézve, mert bizony a házimunka mellett ezek a túlfáradt izmok egy szoptatásnál esetleg egy görcsös helyzetbe kerülhetnek.

R.: - Hát próbáljuk meg, mert az ugye említette, hogy magnéziumot, kálciumot szed.

- De mondom, szóval az nem stimmel számomra és azért kell mégiscsak a szoptatási helyzetet keresni, mert más mozgásnál miért nem fordul elõ? Ha komoly baj lenne, minden mozgásnál vagy más mozgásnál is jelentkezne.

- Szóval az egyik unokám lány és 7 éves már elmúlt, iskolába még nem jár, mert októberi születésû volt. De én úgy már nem merem mondani a fiamnak, de úgy veszem észre, hogy probléma van a gyerekkel, mert félrevonul, értelmetlen szavakat mormol, nem egy percekig, sokáig úgy magában. És az óvodában is problémák vannak vele, mert még mindig óvodába jár.

R.: - És mi a probléma vele az óvodában?

- Hát kezelhetetlen.

R.: - Milyen értelemben?

- Hát nem figyel oda, süketet csinál, nem közösségbe való azt mondják rá.

R.: - És nem voltak vele még sehol, tehát a szülõk nem látják azt gondolom.

- Nem akarnak, hát én nem tudom, hogy miért nem akarják elvinni egy gyermekpszichológushoz.

R.: - Bizony, az jó lenne. Én mindenképpen megragadnám az alkalmat és kérném az óvodát arra, hogy küldje el egy...

- Õk már elküldték. Csak a szülõk nem hajlandók. Azt mondták, hogy hülyék az óvodákban, amit mondanak.

R.: - Hát nézze asszonyom, akkor széttárjuk a karunkat és tehetetlenek vagyunk, mert sajnos se maga, se én nem tudjuk megfogni ezt a kisgyereket, pedig nagyon jó lenne. Az óvoda nyilván nem véletlenül küldte el iskolaérettségi vizsgálatra.

- Hát én is mondtam a fiamnak, de hát hiába beszélek neki, mert mondom, hát de hiába beszélek, a menyem egy kicsit lökött.

R.: - Legfájdalmasabb beszélgetések az ilyen típusúak, mint amilyenbõl most egy részletet hallottak. Nagyon-nagyon gyakran tapasztalom, hogy egyértelmûen úgy tûnik, hogy a nagymama azt képviseli, ami a gyerek érdekében áll. A szülõk azonban ennek ellenállnak. És a számomra az, hogy a nagyszülõnek ilyen esetben semmi joga, hogy úgy mondjam nincs a gyerek életébe beleszólni, az furcsa. Tehát nem teheti meg a nagyszülõ, hogy például elvigye a gyereket az iskolaérettségi vizsgálatra, ha a szülõk ebbe nem mennek bele. Mert a szülõt fogadják. Szóval tényleg úgy van az bírónõ, hogy a nagymama, a nagypapa az jogfosztott?

-Dr.Vályiné dr. Horváth Ildikó családjogi bíró: Nem hiszem, hogy ez így volna. De elsõsorban a gyermeket a szülõk kötelesek gondozni, nevelni, ápolni, orvoshoz vinni. Tehát ez a szülõk elsõdleges feladata. Ha ezt nem teszik meg és a szülõk együttélnek, bár itt megint azt mondom, hogy ezt így most megítélni nagyon nehéz, mert ugyebár azért akármennyire nézzük, mert aggódó nagymamáról van szó ez nem vitás, de én érzem benne egy kicsit a papa felé az elfogultságot is, mint bíró. Ugye rögtön, mert azt mondta, hogy lökött a mama, nem biztos, hogy ez derülne ki a perben egy ilyen jellegû perben a bizonyítási eljárást illetõen, mert lehetséges, hogy pontosan a fia nem akarná olyan nagyon elvinni a gyermeket az orvoshoz. Na most sajnos azt mondom, hogy amennyiben még házasságban élnek a szülõknek kell ezt megtenni. Ezért van a gyámhivatal, aki az esetleg ha ilyen kirívó esetek vannak, akkor beleszólhat ebbe a körbe. Az is elõfordulhat, hogy harmadik személynél helyezi el a bíróság és ez teszem azt pont az egyik nagyszülõ. Na most ennek viszont olyan feltétele van, hogy a harmadik személynek ezt kérnie kell, de nagyon hangsúlyozom, hogy ez kivételes eset. Ez csak abban az esetben történhetik gyermekelhelyezés körében a bíróságon így, ha megállapítja azt a bíróság, hogy egyik szülõ sem alkalmas a gyermek nevelésére. De azt tanácsolom a nagymamának, hogy emiatt akkor a pedagógushoz, már itt az elõbb is elhangzott és azt nem értem, hogy az iskolának azért ehhez jobb, vagy az óvodának lehetõsége lenne, hogy keresse meg a gyámhivatalt, hogy segítsen neki ebben az ügyben, illetõleg a szülõkkel beszéljenek a gyámhivatalból.

R.: - Tehát a nagymama elmehet ilyen és hasonló esetekben a gyámhivatalhoz.

dr.Vné.: - Igen és az ilyen problematikus családokban a gyámhivatalnak lehetõsége van arra, hogy valamilyen módon beavatkozzék.

R.: - Említette itt a bírónõ az elvált családok esetét is. Ott a másik fájdalom a nagyszülõk részérõl az, hogy nemigen láthatják a gyereket. Szoktak-e megítélni nagyszülõknek kapcsolattartást, láthatást?

dr.Vné.: - Na most a nagyszülõvel való kapcsolattartás az a gyámhivatal hatáskörébe tartozik és hogyha ugye az államigazgatási utat bejárva ez nem megfelelõ, akkor lehet keresetet indítani a bíróságon. Nagyszülõnek szintén joga van arra, hogy az unokájával érintkezzék, ezt általában ha különélõ szülõkrõl van szó, akkor szinte úgy majdnem benne foglaltatik a gyermeket nem gondozó szülõnek az idejébe. De ha két olyan szülõrõl van szó, aki együttél, mert olyan is elõfordulhat, hogy egyikõjük sem engedi a szülõvel a kapcsolattartást, akkor a nagyszülõnek szintén joga van a gyámhivatalhoz fordulni és kérni azt, hogy õk szabályozzák.

R.: - És akkor elképzelhetõ például, hogy akkor a gyereknek minden szombat, vasárnapja beépül a láthatásra, tehát egyik héten apuval találkozom, másik héten az apai nagyszülõkkel találkozom.

dr.Vné.: - Nem, éppen azért mondtam, hogy ha különélõek a szülõk, akármilyen oknál fogva, akkor úgy általában a rendes kapcsolattartás az kéthetente hétvége, péntek délutántól vasárnap délutánig tart. Na most ez általában benne foglaltatik a nagyszülõi

R.: - Mert az apu úgyis odaviszi a nagymamához

dr.Vné.: - Így van, így van, tudniillik az meg már zaklatná a gyereket, hogyha ennél sûrûbb lenne. Tehát azért nem nagyon, ezt úgy nehéz megérteni egy nagyszülõnek, nagyon nehéz megérteni, de azért az sem lehet, hogy minden hétvégét külön töltsön a gyermek a gyermeket gondozó szülõjétõl. Tehát esetlegesen elképzelhetõ olyan variáció, mert ez is mérlegelési jogkörbe tartozik, tehát ezt a törvény konkrétan nem szabályozza, hogy mennyi a kapcsolattartási idõ, hanem ez egy kerek jogszabály és ezen belül lebontva egy külön esetre szabályozhatja akár a gyámhivatal ezt vagy a bíróság. De hát általában én úgy tapasztalatom és én ezzel is értek egyet, hogyha mondjuk a szülõ, az elvált szülõ kéthetente találkozik a gyerekkel, akkor legfeljebb két hónapban egyszer egy hét végén találkozik pluszban nagyszülõvel, tehát rendszerességgel, gyakoribban az már zaklatásnak minõsül szerintem a gyerek szempontjából.

 

 

 


 

Szakértõink
  e-mail

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?