- Óvodával kapcsolatban lenne egy kérdésem. A kerületünkben összevontak óvodákat. Úgy tûnt, hogy a mi csoportunkat és mi óvodánkat érinti legkevésbé az óvoda összevonás, amikor kiderült, hogy elveszik az óvó néninket. Mindegyiket. Na most a mi csoportunkban van egy óvó néni, aki állandó, õ már kiscsoporttól viszi a gyerekeket, most nagycsoportos a fiam, 6 éves. Hát utolsó éves tulajdonképpen és az óvónéni õ olyan nagyon aranyos, anyás, kedves, viszont eléggé, nem a gyerekekkel gyengekezû, hanem a csoporttal, tehát õ nem tudja annyira megvédeni a csoportot a külsõ hatásoktól. És a másik óvó néni, akit elvettek tõlünk õ volt az, aki kicsikét harcolt a csoportért, aki megharcolta, hogy nekünk legyen ez, nekünk legyen az, ne csak a másiknak. És õt most elvették tõlünk. Ráadásul nem is tudják megindokolni. Tehát megpróbálja a vezetõnõ megindokolni, hogy itt összevonás volt, meg mások is károsodtak, de nem igazán hisszük el, meg nem tudjuk, hogy ez nem így van. Szóval a szemünkbe hazudik, magyarul. Csak annyit kértünk a szülõi értekezleten a vezetõnõtõl, hogy a most helyettesítõ óvó nénit, akit szintén kedvelnek a gyerekek és már tulajdonképpen megszokták, mert mindig õ helyettesített, nekünk nagyon sokszor volt óvó néni váltásunk. Ez az egy állandó óvó nénin kívül rengeteg más óvó nénink volt és õ mindig helyettesített, ez a kedves öreg óvó néni és csak azt kértük, hogy év végéig maradhasson a gyerekeinkkel.

- Mire elkezdett velünk kiabálni szülõkkel a szülõi értekezleten, úgy kiabált, mint pedagógus, hogy mindannyian megdermedtünk és hát nem is tudtunk mit kezdeni.

- Hát hogy ez nem lehetséges, meg hát mit képzelünk mi, mások is vannak, akik károsodtak az óvoda összevonás miatt és egyébként is, hogy miért szólunk bele személyzeti kérdésekbe az óvodában. Tehetünk-e valamit?

-dr. Adry Tamás Lajos az oktatási jogok miniszteri biztosa: Több kérdéskör keveredik, az ügyben, de nagyon jól mutatja, hogy az oktatás az nem létezhet önmagában vagy önmagáért. Az oktatási intézményen belül történõ események értelemszerûen kihatnak minden olyan szereplõre, aki az oktatásban valamilyen módon érintett szülõre, gyermekre, pedagógusra, fenntartóra vagy az intézmény vezetõjére.

dr.Á.T.L.: - Nézzük meg egyrészrõl, hogy milyen jogai vannak. Szülõként tájékoztatást kérhet, magyarázatot kérhet mindenre, ami az intézményen belül a gyermekével, vagy gyermeke körül történik. És õ jogosult arra, hogy érdemi tájékoztatást kapjon. Nem lehet vele egyrészrõl kiabálni, mert az a méltóságát sérti, engem is nagyon bosszant, ha bárki kiabál velem. Másrészt a válasznak érdeminek kell lenni még akkor is, hogyha úgy tûnik, hogy ez egy személyzeti kérdés. A különbözõ munkaügyi kérdésekben értelemszerûen az intézményvezetõ jogosult dönteni, de ezeket a döntéseket meg kell tudnia magyarázni mindazoknak, akik érintettek az ügyben. Tehát keveredik itt az érdek kérdése is. Nem jog kérdés, hogy ki legyen az óvónõ, hanem az ügy érdek kérdés. Én azt szeretném, ha a gyermekem ugyanannál az óvónõnél lenne hosszabb ideig, amíg a pedagógiai program befejezõdik az adott intézményben.

R.: - De ez egy teljesen jogos elvárás, nem? Hiszen pont a kisgyermek életében a legfontosabb az, hogy az állandóságot biztosítsák.

dr.Á.T.L.: - Jogos elvárás természetesen, vagy az érdekemnek megfelelõ elvárás. Amikor összevonnak egy csoportot és két óvónõ közül csak egy marad, akkor az adott intézményben lévõ gyermekek szüleinek fele rosszabb helyzetbe kerül az érdekességrõl. Ilyenkor az intézmény vezetõ kénytelen mérlegelni, hogy melyik legyen az a fele, akinek az érdekeit nem veszi figyelembe, vagy kevésbé veszi figyelembe. Tehát valakinek az érdeke mindenképpen sérül. Most egy bölcs döntés kell ahhoz, hogy a lehetõ legkevesebb érdek sérüljön, a lehetõ legjobb megoldást találják. Tehát valószínûleg az ilyen esetekben nincs olyan megoldás, ami minden érdeknek megfelel. Na most az érdekérvényesítésnek számos technikája van, a megbízástól az említette a hallgató is a lobbizástól a keményebb föllépésig, a fenntartó megkörnyékezéséig, levelek megírásáig, nagyon sok mindennel élhet a szülõ, ha jónak látja. De a dolognak ez a része nem jogi kérdés. Ha egy ilyen panasz hozzám kerül, én azt tudom megvizsgálni, hogy az a döntés, ahogyan az iskolát, óvodát, csoportot összevonták, az jogszerû volt-e és ha jogszerû volt, akkor én nem tudok abban segíteni, hogy Juci néni helyett, Manci néni legyen az óvónõ, mert ez kívül esik a jog területén.

dr.Á.T.L.: - Nemcsak munkajogi kérdés, a végsõ döntés természetesen az munkajogi természetû döntés, de hát érdekek harcáról van szó és az érdekek harcának vannak különbözõ formái, módozatai, ezzel lehet élni vagy nem élni. Mondom inkább érdekkonfliktust látok, amit egy munkaügyi döntés old meg vagy nem old meg, vagy nyit föl, ebben nem lehet okosnak lenni.

dr.Á.T.L.: - Én nem is tudok semmilyen esetben sem igazságot tenni, én a jogok érvényesítésében tudok segítségre lenni. Ennek a hallgatónak csak akkor tudok segíteni, ha kiderült, hogy az az eljárás, ahogyan összevonták a csoportot, vagy ahogy megszüntettek egy pedagógus állást, az jogszerûtlen volt és olyankor ajánlást fogalmazhatok meg.

- Tapasztalataikat, kérdéseiket a 328-8972-es számon várjuk.

- Nálunk az a helyzet, hogy nekem szívbeteg a kisfiam, most várunk a mûtétre, és volt egy katétere, ami azt jelentette, hogy végül is egy éjszakát kellett kórházban töltenie, de ez azért megviselte õt lelkileg, hát ez már a végleges mûtét lesz.

- Nem, hát nem olyan, ez nem. Ez sajnos nem olyan, nagyon szeretnék, de mindenesetre azt mondta a kardiológus, nagyon rendes volt, hogy mivel pestiek vagyunk ugye a vizsgálat idejére nem kell bemenni. Az utolsó éjszakát kell benn töltenünk, arra azt mondta nekem, hogyha nagyon, minden kötél szakad, mert ugye most vagyunk a legkeményebb hiszti korszakban, meg az anyai kötõdésben, hogyha kell, akkor egy sámlin elalhatok mellette, szóval õk nem csinálnak ebbõl gondot. Na most egy éjszakát kibír az ember, fél lábon is, szóval szerintem az teljesen megoldható. Inkább az van, hogy ugye megcsinálják a mûtétet és õk egy olyan speciális õrzõbe kerülnek, ahova tényleg beöltözve, mit tudom én egy nap, egyszer mehet be az ember. Szóval inkább ezt az idõt kell átvészelni. Mert az intenzív osztályon is, amikor a katéter volt, szó nélkül hagyták, hogy maradjak a gyerek mellett, mert ugye sírdogált, meg nem érezte jól magát, nyûgös volt, tehát nem is a látogatási idõ végén küldtek el, hanem azt mondták, amikor elalszik, majd menjen el. Szóval tényleg rugalmasak, egy szót nem lehet rájuk mondani. Én meg vagyok velük elégedve ilyen szinten, én nem tudok rájuk semmi rosszat mondani.

- Nem tudom. Nem tudom. Másfél éves gyereknek ezt nem lehet elmondani. Azt észreveszi rajtam, hogy szóval hogy én most már idegesebb vagyok, meg feszültebb. Azt mondani, hogy uralkodjunk, ezt borzasztó könnyû mondani. Nem fél, õ egy nagyon barátságos kisfiú, tehát járunk mi kontrollra, ott azért jó, szóval hogy mondjam? úgy ahogy elvan, meg jól érzi magát, meg végül is mondjuk még olyan sokat nem kellett bent tölteni. De hát ez is olyan dolog, hogy bent voltunk azon az egy éjszakán, mivel az az intenzív osztályon volt, ezt úgy higgye el, hogy ez tényleg így volt, egy nõvér ott ült mellette és a hátát simogatta egész éjszaka.

- Szóval én azért mondom, hogy ott tényleg az elsõ a gyerek, ott tudták, hogy ennek a kisfiúnak ez az egy éjszakája van, tudják, hogy hány éves, hogy milyen korszakban van, hogy mi van. Megetették, megvacsoráztatták és reggel, én reggel hívtam õket, hogy mi volt és akkor mondta a nõvér, hát azt mondja, nem tudtam eljönni mellõle, mert azt mondja, akkor sírt, de így, hogy simogattam a hátát, így végigaludta az éjszakát.

- És tényleg annyira rendesek voltak. Jó, a lejjebb levõ osztályokon ezt nem lehet megcsinálni, mert egy nõvérre jut nyolc gyerek, én azzal tisztában vagyok, de azt tudom, hogy amíg õ fönt van a komolyabb részeken, addig az, hát meg az más volt, mert azért ki vannak õk ilyenkor kötve, ezek komoly beavatkozások.

- Úgyhogy az a legrosszabb része, de hát azon meg sajnos torokszorítva, de túl kell esni. Szóval ez iszonyú, nem tudom.

- Hát lekopogom, remélem.

-dr. Apróé Valéria gyermekkardiológus: A magzati szívbetegségeknek a felfedezéséhez speciális vizsgáló eljárások, speciális gép és nagy tudású szakember szükséges. Ma a világon sehol nincs szûrés tekintetében speciálisan magzati szív ultrahang vizsgálat, mert ez egy rendkívül drága munka és gépigényes eljárás. Tehát így rejtve marad egy része a szívbetegségeknek.

dr.A.É.V.: - A szívbetegségeknek a döntõ többsége úgynevezett multifaktoriális. Azt jelenti, hogy nem tudjuk megmondani igazából, hogy mi okozza. Azt tudjuk, hogy egy 5-8 százalékban valamilyen kromoszóma elváltozáshoz tartozik, egy 2-4 százalékban valamilyen környezeti hatás, az anyának betegsége, például a diabetes, ez egy ilyen elváltozást okozhat, vagy olyan súlyos gyógyszerkárosító, amely a magzatra is kiterjed. Vagy olyan vírusinfekció, hiszen tudjuk olyan nagy számú vírus van, amit nem is tudunk követni. Tudott, hogy a rubelola okozhat szívelváltozást. Ez egy olyan kérdés, amire az esetek döntõ többségében nem tudunk választ adni, hiszen egy gondos rákészült terhességbõl is sajnos megszülethet olyan komplex viciumos gyerek, akinek igen-igen nehéz a gyógyítása.

R.: - Ha már egy családban született egy szívbeteg gyerek, akkor mekkora a valószínûsége annak, hogy esetleg egy következõ terhességnél ez ismét elõfordulhat?

dr.A.É.V.: - Az ismétlõdés kockázata egy-két százalék körül mozog, de már akkor rendelkezésre áll a magzati szív-ultrahang vizsgálat és azáltal ki lehet szûrni.

- A múltkor beszélgettem önnel, én végighallgattam valamelyik nap azt a mûsort, amiben arról volt szó, hogy a mûtétre való felkészítés. Na most ugye másfél éves a babánk és várjuk a mûtétet, a szívmûtétet.

- Igen. És az a helyzet, hogy figyelem, ahogy játszik, meg próbálok bekapcsolódni, de õ még a kis maga világában van és hol azt szereti, ha összerakom az összes játékát és õ szétrakja. Tehát úgy még nem tudom leültetni, hogy gyere, játszunk ilyet vagy olyat, amiben elmutogatom neki legalább hogy mivel fog ez járni. Hogy nem tudom valami ötlet, mert azt hallgattam az orvos is folyton azt mondta, hogy beszéljük meg vele vagy mondjuk, merthogy azért értik. Én tisztában vagyok vele, hogy sok mindent ért, meg meg is csinál dolgokat. Csakhogy kicsit konkrétabban, valami segítséget adnának, hogy hogy lehet ezt és esetleg majd valamelyik mûsorban arról tudnak beszélni, hogy amikor így kihozzuk õket a kórházból, hogy mi az, amivel a legjobban el tudom tüntetni azon kívül, hogy tényleg hát maximálisan vele vagyok. Megpróbálom az enyémet majd kicsit átbeszélni vele azért is vagyok kétségbe esve, hogy hogyan tudom, de hát nem tudom. A játékban meg mondom, azt próbáltam, hogyha más nem, akkor hát még így utolsó kétségbeesésemben veszek egy ilyen orvosi táskát és legfeljebb hallgatjuk, hogy mije van a macinak, kénytelen leszek ehhez a játékhoz folyamodni, mert egyszerûen viszont nem tudom lekötni. Õ a kis barátjával is van egy 1 évvel idõsebb kis barátja, jönnek-mennek, rohangálnak, kipakolnak, bepakolnak,

- Semmit, semmit, semmit tudom. Mindig mondom a férjemnek is, ami a könyvben is van, hogy ültessük le egy újsággal és olvasson a sarokban.

- Vekerdy Tamás pszichológus: - Hát a mama azt nagyon jól mondta, vagy hallotta, hogy mivel a gyerek már sok mindent ért. Ahogy közeledik az a nap, hogy bemegyünk, de nyilván már elõtte is vannak vizsgálatok, pár szót lehet arról mondani, hogy megyünk a nagy piros házba, piros téglás házba, ahol fehér köpenyes bácsik vannak és ott majd nézegetnek. Tudod rád teszik megint ezt a hallgatót és mutatom. Nem kell ezt minden szó szerint értenie, szóval nem azt kell mondani, hogy szívmûtétre vonulunk be kisfiam, mert ebbõl egy szót nem fog érteni. Hanem ami konkrétum ebbõl és ott majd fogsz aludni, és amikor felébredsz, akkor majd nyugodtan kell feküdnöd. Ezt nem azért mondom, hogy tényleg nyugodtan feküdjön, hanem hogy valamit ebbõl fel fog fogni, valamit fel fog fogni ebbõl. Maga az a tény, hogy ezek szóba kerültek, fehér köpeny, alvás, nagyház, feküdni, stb. a gyerekben ez valahol megmarad. És egy ismert dolog lesz számára, amikor valami ilyesmi vele bekövetkezik. Egyébként vannak ilyen régebbi kiadású könyvek, például Képzeld, kórházban voltam és egyebek, ahol lehet képeket nézni. Kórház, ápolónõ, mûtõ, nem kell tudni, hogy ezek - lift, a lényeg az, hogy a gyerek valamennyire tudja, hogy mirõl van szó és tudja, hogy mi is tudjuk, hogy mirõl van szó és ez a döntõ. Az én nyugalmam, az én tájékozottságom, amit pár szavamból felfog rá megnyugtató hatással van. Amikor pedig kijön a kórházból a gyerek, ez egy jó kérdés, akkor szoktak a gyerekeknek venni ilyen kis orvosi táskát, amit a mama is emlegetett, amiben van játék injekcióstû, játék sztetoszkóp és egyebek. És akkor a gyerek a macival vagy babával vagy egyebekkel szokott elég sokáig kórházast játszani.

V.T.: - Utána, úgy van utána. Le és kijátssza magából, amik vele történtek. Elõtte nem lehet vele ezeket játszani természetesen. Futkározzon a barátjával.

R.: - Azt gondolom, hogy az édesanyát fõleg az a néhány nap aggasztja, amikor a gyerek az intenzíven lesz. Ahol viszont nem lehet mellette, ahol nem töltheti az éjszakát a gyerek mellett.

V.T.: - Hát igen, ez van. Hát ezt ki kell bírni a gyereknek is és neki is. Ha elõtte beszéltek a dologról, akkor ezt jobban fogja kibírni. Természetesen még ez az anyai zsenialitásra van bízva, hogy hogyan mondja azt, hogy majd lesz, amikor engem nem látsz, de én akkor is rád gondolok. És nem tudom, ha így csinálsz a kezeddel, akkor mindig tudd, hogy akkor én gondolok rád. És ezer ilyen ötlet lehet.

V.T.: - Én úgy gondolom, hogy ez így van és természetesen keveset kell beszélni és nagyon konkrétan. Sokkal fontosabb, amit én magamban látok ehhez, amit mondok és gondolok.

V.T.: - Nyilván, ezt a pillanat intuíciója fogja megmondani, hogy mit kell éppen tennie, mert lehet, hogy a gyerek tartózkodó lesz és el is utasítja az anyának ezt a heves közeledését, szemrehányásul azért, mert nem volt ott négy napig vagy háromig. De akkor ezt ki kell bírni és ez lassan fel fog oldódni.

- 14 óráig hívhatják mûsorunkat a 328-8972-es számon.

- Nekem kétszer volt mellgyulladásom, amíg szoptattam és akkor azt hallottam nem orvostól, bár orvostól is hallottam, hogy nem szabad szoptatni, amikor lázas az ember. Viszont azt senki nem mondta meg, igaz, hogy mindig elfelejtettem megkérdezni, hogy miért nem.

- Szõdy Judit szoptatási tanácsadó: A mellgyulladás az egy olyan jelenség, amikor egy tejcsatorna valamitõl elzáródik, általában fertõzés lehet ennek az oka és a tejcsatorna fölötti terület, tehát az elzáródás fölötti területbõl nem tud kiürülni a tej. Nyomja a szöveteket, nagy fájdalmat okoz és ez ilyen influenzaszerû érzés, tehát elesettség, láz, magas láz is létrejöhet, szóval az egyik legrosszabb állapot, amit én is átéltem valaha, mert egyszerûen szinte nem is tud fölkelni az ember olyan állapotba kerülhet. Az érintett terület fölött kivörösödik a mell és minden érintésre fáj. Most van, amikor csak elzáródik egy tejcsatorna mindenféle fertõzés nélkül, mondjuk attól például, ilyen egyszerû eset, hogy valaki hátizsákot vesz magára és a hátizsák pántja nyomja oldalt a tejmirigyeket vagy egy szoros melltartótól. Vagy ha a nagyobb gyerekkel nekiáll birkózni és mondjuk megnyomódik egy tejcsatorna. Hát egy ilyen elzáródástól szintén keletkezhetnek csomók a mellben és ez is elfajulhat. Hát az, hogy ilyenkor nem szoptathat, az talán a legnagyobb bajt csinálja az anyukának, mert maga a gyerek tudja tulajdonképpen meggyógyítani.

Sz.J.: - Hogy szívja, igen. Tehát a szopás indítja be a tejkilövellõ reflexet, ami azt jelenti, hogy a tejmirigyek körülötti kis sima izmok összehúzódnak. Most ha nem szoptat, akkor nincs meg ez az összehúzódás, tehát nem tud kidugulni tulajdonképpen ez a tejcsatorna. Hát ilyenkor azt szoktuk javasolni, hogyha csak az egyik mell érintett, akkor nagyon gyakran tegye arra a mellére a babát az anyuka, azt semmiképpen nem, hogy ne szoptasson és azt sem, hogy erõsen masszírozza, mert még fokozhatja ezt a gyulladást. Tehát itt ilyenkor inkább arról van szó, hogy olajos vagy krémes kézzel így simogatni kell körkörösen az érintett területet és hát mondhatom azt, hogy masszírozni, de nem durván. És ez hát fõleg akkor hatékony, amikor a baba szopik. Tehát szopik a kisbaba és közben simogatja a baba arca felé ezt az érintett csomót és akkor vagy egyszer csak kidugul vagy szépen leapad lassan.

Sz.J.: - Hát amikor összehúzódnak ezek a kis sima izmok, akkor fáj, de azt hiszem, hogy ez a szopásnak az elsõ egy-két percében, talán még csak az egy-két percet se mondanám, az elsõ fél percére vonatkozik ez az éles fájdalom, de utána elég jól megnyugszik és megkönnyebbül az anyuka.

Sz.J.: - Hát a mellgyulladás esetében feltétlenül kell gyógyszert szedni akkor, ha elhúzódik, tehát hogyha két-három napig is tart és a magas láz nem csökken, antibiotikumra van szükség, mert ilyenkor valószínû tényleg kórokozó kerülhetett a mell szöveteibe. Most kétféle antibiotikumot szoktak ilyenkor adni, ami már régóta bevált és tudjuk, hogy amennyi átkerül az anyatejbe, az nem okoz problémát a gyereknél. Ezt be kell szedni és mégpedig végig kell szedni, a kúrát mindenképpen nem szabad abbahagyni, ezt tudjuk az antibiotikumokról, hogyha félbehagyjuk, akkor inkább bajt csinálnak, mint hasznot. És hát végig kell szoptatni.

Sz.J.: - Most az elején azért kritikusabb a helyzet, mert a tejbelövellés következtében még ödémás is szokott lenni a mell, tehát amikor olyan nagyon hatalmas az ember melle, az nem azt jelenti, hogy két liter tej van benne, hanem fölgyûlik a szövet közötti folyadék is ilyenkor és az a nagyon sok folyadék és a belövelt tej az még kritikusabbá teszi azt, hogy elzáródhat a tejcsatorna egy nyomás hatására. És a másik az, ami még a szoptatás elsõ heteit nehezíti meg, hogy megsérülhet a mellbimbó szopás közben és ha esetleg mondjuk a gyermeknek szájpenésze van vagy valami más akár felsõlégúti betegsége, akkor a kórokozók behatolhatnak a mellbimbó sérülésén keresztül, tehát ez is okozhat mellgyulladást és itt meg az a rettentõen fontos, hogy együtt kell kezelni a gyereket is, meg a mamát is.

Sz.J.: - Nagyon kevés olyan gyógyszer van, ami mellett teljes mértékben abba kell hagyni a szoptatást. Na most Magyarországon általában, hogyha kicsi a rizikó, akkor is azt javasolják, hogy hagyja abba az anyuka a szoptatást. De több nyugati országban azt csinálják, hogyha az anyukának hosszadalmasan kell egy gyógyszert szedni, akkor ellenõrzik a kisbabának a vérszintjét, tehát hogy megjelenik-e az õ szervezetében is a gyógyszer és hogyha azt találják, hogy igen, akkor állítják csak le a szoptatást. És hát a másik, ami ugye hazánkban is megoldás lenne, hogy vannak olyan gyógyszer csoportok, amiken belül az egyik gyógyszer mellett szabad szoptatni, a másik mellett nem. Tehát hogyha erre nagyon odafigyelne az orvos és az anyukát átállítaná, akkor lehetne tovább szoptatni.