Halmi László: - Igen. Ugyanekkor én nem állítom, hogy olcsó a gyümölcs, mert sajnos a közvetítõi lánc miatt ez megdrágul, de mégis sokkal inkább kellene szorgalmazni. Ma Amerikában azt mondják, hogy ötször, vagy tízszer kellene naponta zöldfélét vagy gyümölcsöt enni minden embernek. Hol vagyunk mi ettõl. Örülünk ha ma egy nap egyszer esetleg kétszer fogyaszt valaki gyümölcsöt vagy zöldfélét. Ez az egyik.

Halmi László: - Igen. Sajnos a közétkeztetésbe se ment ez át megfelelõen, de legalább az otthoni étkezésbe vonuljon be, hogy kap egy almát a gyerek. Igaz ugyan, hogy itt viszont a fogászati kérdés jelentkezik, mert minden alma után két óra hosszat a száj savanykás vegyhatású, ez viszont a fogszuvasodás szempontjából nem jó. Tehát almát és utána egy kevés sajtot és akkor kiiktattuk ezt a savanyú hatást, ugyanakkor érvényesül az almának a kellemes laktató és tápláló hatása.

Halmi László: - Egy kevés sajttal ezt eltüntethetik ezt a hatást.

Halmi László: - Vagy kiöblíti a száját. A másik dolog még ezzel a zöldségfélével és gyümölcsfélével: rászokik gyermekkorában ez a kisgyermek, hogy ezzel vegye el az étvágyát vagy rendszeresen étkezés után egyen meg egy almát vagy bármilyen más gyümölcsöt, akkor ez felnõtt korára is átmegy, hiszen a gyermekkorban megtanult élmények azok nagy hatással vannak a késõbbiekre is. Késõbb pedig a szív-érrendszeri és más betegségek kialakulásához alapvetõen fontos a zöldféle, hiszen ha többet ennénk például az érelmeszesedés Magyarországon 13 százalékkal esne vissza, pedig tudjuk, hogy a felnõttkori halálozás az 50 százalék fölött van érelmeszesedés következtében, szív-érrendszeri betegségek következtében. Óriási jelentõsége lenne ennek a fogyasztásnak. Sajnálatos módon ez nem alakult még jól ki.

- 8 hónapra született és 2,90 kilóval.

- Nem voltam azon, hogy minél hamarabb nagy súlyban legyen a gyerek, hanem próbáltam szoptatni, ami nem igazán sikerült. Mellé kellett tápszeresen táplálni. A Robi egyéves korában 9,80 kiló volt, ami nem egy nagy súly szerintem, mert énnekem az ideális súly a 10,5-11 kiló között van egyéves korra.

- 170 centi magas és 90 kiló. Ehhez hozzátartozik, hogy 3 hónapos korában kiderült, hogy a Robi hörgõi 90 százalékra el voltak záródva. Ebbõl adódóan arra gondolok, volt asztmás és hörgõs és hát nagyon volt óva a Robi, széltõl mindentõl. Szóval õrá vigyázni kellett, mert nagyon sokat befulladt. Gondjaink voltak vele.

- Nem. Én szerintem ötéves koráig gyógyszeres kezelés alatt állt és elég sok szteroidot kapott és szerintem a szteroid segítette, hogy õ az átlagtól már három éves korban jóval magasabb volt és jóval fejlettebb volt és folyamatosan évenként rakódik rá az a centiméter is és a súly is, a kilogrammban.

- Hát én õszintén megmondom, hogy én meg se kérdeztem, hogy hány kilónak kéne lenni, mert én így fogadom el a Robit, ahogy van és végül is most nem azt mondom, hogy nem zavar, mert leginkább õneki a legrosszabb, tehát zavarni zavar, de egyszerûen próbálkozunk kevesebbet eszünk, a nasit elvesszük. Most már érettebb, okosabb és most már jobban fordul a jó szóra mint ezelõtt. Mert ezelõtt csak mondtuk, hogy most ezt kell elhagyni meg azt kell elhagyni, de bizony ha hozzáfért befalta, megette. Most ezt nem kell úgy venni, hogy az ember örökké tömi, hanem mint egy gyerek és bizony megvannak neki is a kedvenc kajái és chips.

- Végül is nem, ez így nem igaz. Szóval a Robi a cukros üdítõt nem. Õ az ásványvizet szereti és õ elég régóta már 4-5 éves korától rá van arra szoktatva, hogy most kevesebbet ehetsz, most nem ehetsz most már este késõ van, nem kapsz enni.

- Végül is úgy 7 óra körül eszik, de azt tudni kell, hogy mi késõi fekvõk vagyunk. Általában 11 óra, amikor mi lefekszünk tehát azért lefekvés elõtt az a három óra megvan neki, mert normális család azért fél 9 fele lefekszik.

- Nem, nem eszik. Õ egy kényelmes, egy nyugodt, egy csendes gyerek, õtõle akárki jöhet, mehet, a Robikát egyáltalán nem érdekli, hogy ki van itt, mi van itt, õneki megvan a maga kis birodalma a szoba, ahol most is vagyunk és õ elvan úgy egymaga idebenn. Tévét néz, legózik, régebben autózott, sokat olvasott, szóval végül is a Robi úgy elvan magának.

- Nem. Több mindent kipróbáltunk. Teniszt. Kipróbálta a karatét, de úgy huzamosabb ideig egyiket se csinálta. Ehhez hozzátartozik, mi elég messze lakunk a centrumtól. Mire bizony az iskolától hazaér meg vissza leér akármilyen elfoglaltságra ez idõben nagyon sok. Most a nyári idõszak ugye az alkalmas lenne arra, hogy mehetne, de általában nyári idõszakban nincsenek ilyen szakkörök, ilyen elfoglaltságok, amit nyári idõszakban lehetne ûzni. Téli idõszakban meg azért korán sötétedik. Na most ahhoz, hogy öt órakor valamire elmenjen a gyerek nem tudom neki biztosítani a kíséretet.

- Étolajat használok már nagyon régóta mert én is súlyfölösleggel küzdök. Hát a Robi az igazából a disznóhúst, a vöröshúsokat nem eszi meg. Ami a kedvence a pulykamell meg a csirkemell. Ez a két hús, amit õ szívesen elfogyaszt.

- Érdekes mód, mert õ unokatestvérekkel többször étkezik együtt és nagyon sokszor megfigyeltük, hogy azok a gyerekek, akik talán még korban kisebbek is, mint az õ korosztálya megkíván azok a gyerekek többet esznek, mint a Robi.

- Attól, hogy õ nyugodt. Kényelmes. Õneki maga az egész alaptermészete egy nyugodt, ami furcsa ebben a korba, hogy még a többi gyerek rohangászik, kiabál, veszekszik, ütik egymást az utcán, ez a Robinál nem fordul elõ.

- Nem. Egyszerûen õ elvolt. Azért hatéves koráig õ nagyon sokszor befulladt, ami ugye ki lett mutatva, hogy nagyon sok mindenre allergiás. És akkor én igyekeztem úgy tartani a gyereket, hogy bent a lakásban. Még kisebb volt órákig olvasgattunk neki a szobában.

- Igen. Szóval ezek kimaradtak a Robi életébõl.

- Most jelen pillanatban kivizsgálás alatt áll a Robi.

- Igen. Tavasszal volt neki arcidegbénulása, elég nagy mennyiségû szteroidot kapott és valószínû a szteroid megnyomta neki a vérnyomását. Na mostan ezt így azért konkrétan nem mondták, bár egyik orvos azt mondja, hogy igen, és hogy az nyomta meg, a másik orvos meg azt, hogy nem. Ehhez hozzátartozik, hogy elõtte a Robinak 110-115-nél több vérnyomást nem mértek. Márciusban mikor bevittük a kórházba akkor is 110 volt a vérnyomása neki és sajnos az elmúlt idõszakban 160-at is mértek. És az már egy 11 éves gyereknek szerintem sok.

- Szerintem a Robi le is fog fogyni. Most ér bele abba a korba, amikor le fog fogyni, amikor kezdik majd érdekelni a lányok, amikor akar õ is csinos lenni. Úgy vettem észre az elmúlt idõszakban, hogy õ is hajlik rá, hogy fogyjon.

Halmai László: - Az elhízásért körülbelül 30-50 százalékban a genetikai kód, tehát az öröklött tulajdonságok felelnek. Na most hogy ez tulajdonképp mit jelent. Már a férjhezmenetelnél, ha egy testes lány egy testes fiút választ akkor számolhat azzal, hogy duplájára nõ az esélye annak, hogy a gyermeke is testesek lesznek, ha nem is valamennyien. Természetesen ha csak az egyik szülõ, fõleg az apa nem olyan testes, akkor kevesebb esély van erre. Volt régen egy bécsi tudós aki azt mondta - Tambler -, hogy az alkat az egyén végzete. Vagyis az öröklõdésünk meghatározza egész életünkre, hogy milyenek vagyunk. Ez csak bizonyos fokig igaz.

Halmi László: - Csak az a kérdés, hogy következetesen minden áldott nap évrõl évre hajlandó-e a gyermek és a család ez a munkát elvégezni. Nagyon sok olyan beteget ismerek, akik hajlandók arra, hogy naponta megnézik, hogy mit esznek, meg hogy mennyit mozognak, és így tudják tartani a súlyukat. Egyet még hozzá kell tenni. Kicsi gyermekkorától meg kell szerettetni vele a mozgást. Mert akármennyire is hajlamos elhízásra, ha a bevitt tápanyag energiaértéke meg a leadott, vagyis mozgással leadott energiaérték valahogy egyensúlyba jut, akkor nem is lesz nagyon karcsú az a gyerek, de legalább nagyjából egészséges testsúllyal éli le a gyermekkorát és késõbb az életét, felnõttkori életét.

- Igen. 6 éves.

- Igen.

- Igen.

- Hát mindent.

- A párizsit.

- Néha többet, néha kevesebbet.

- Kettõt.

- Nem.

- Sárgaborsó leves és túrós rétes.

- Igen.

- Nem, néha.

- Mindenhol, menet közben, úgy hogy nyáron ha volt a barátainál, hazajött szendvicset csinált és ment vissza. Úgyhogy mindenhol. Tévé elõtt, menet közben, óvodában, itthon, úgyhogy ahol éri õt.

- Igen.

- Hát dehogyisnem, ebbõl sok balhé volt már, úgyhogy kipakoljuk na hûtõt meg ehhez hasonlók, de hát annyira tud hisztizni, hogy azért az ember szíve sajog. Azért ezt nehéz megállni, ha kér valamit, úgyhogy adunk.

- Igen, pontosan.

- Hát sajnos nem. Mert meglátszik rajta nagyon most már. Mondjuk az elején el is volt kényeztetve, mindent megkapott. Ételtõl kezdve játékig és rajtamaradt sajnos. Most már mondhatom úgy, hogy visszafordíthatatlan.

- 51. Nemrég volt mérve, úgyhogy elég túlsúlyos. Amikor két évvel ezelõtt voltunk vele a kórházban akkor mondjuk sikerült lefogyasztani egy keveset, de utána elkezdõdött az óvoda, ugyanúgy visszahízta. De ott mondták, hogy sajnos nem tudják betartani a diétát.

- Hát két-három hónapig, mert utána sajnos megkezdõdött az óvoda, úgyhogy mondta az óvó néni, õ nem tud kivételt tenni, ha kér a gyerek még repetát, akkor sajnos õ kénytelen adni, de hát egy kicsivel kevesebb mennyiséget mint a többieknek, de azért adni fog neki.

- Igen. Elég sûrûn.

Mv.: - Amikor az anya nagyon erõs akkor azt mondja, hogy na üljünk le oda a konyhába az asztalhoz és ott ebédel. Azért elõ szokott az fordulni?

- Igen elõ szokott, de hát akkor is eszik õ rendesen.

- Levest, utána jön a második, fõzelék, húsfélék, úgyhogy gyümölcsöt is eszik sokszor meg ilyen joghurtokat.

- Nem, hanem folyamatosan. Az ebéd és akkor utána õ úgy gondolja félóra, egy óra múlva, hogy na még õ éhes. Elég sûrûn szokott az lenni, hogy õ nem érzi szerintem, hogy tele van a gyomra, hanem még kér, kér. És akkor már olyan adagokat eszik, mint én meg a férjem együttvéve.

- Sec perc.

- Nem. Nagy ritka, amikor kér hozzá vagy mellé vagy utána. De kiszolgálja magát.

- Vizet szokott legtöbbször, nagy ritkán szoktunk szörpöt meg ilyen üdítõt, ilyen rostosokat venni neki.

- Közben inkább.

- Igen.

- Nem mert õ bent ül a falnál, úgyhogy nincs ott semmi. Még a lábos sincs odatéve. Mi szedünk neki külön, csak õ mondja, hogy kérek még. Jó elég lesz. Õ nem szolgálja úgy ebédnél ki magát.

- Igen, szokott. Azt hiszem a húsleveshez akart õ kenyeret enni, de hát arról sikerült lebeszélni. Elég sok kövér van nálunk a családban. Az én családomban apukám még, itt a férjemékében meg az anyukája. Úgyhogy ez vegyes.

Halmi László: - Szegény testes, mondhatnám kövérkés gyerek késõbb érzi meg a jóllakottság érzést, mint a normális súlyú gyermek. Ugyanis sajnálatos módon a gyomorból és a belekbõl történõ visszajelzés, vagyis, hogy eleget ettem ennek számos idegi és humorális, tehát folyadékokkal történõ visszajelzése lehetséges. Ez az elhízott gyermek és felnõtt szervezetében késõbb jön, tehát tovább eszik, mint amikor megette már a megfelelõ adagot, mert nem érzi, hogy megette már. Ez az idõ, ha gyorsan eszik még rosszabb hatást fejt ki, következésképpen rá kell õt bírni, ezt a gyereket, hogy játszadozzék igenis az evõeszközzel. Tördelje apróra a kenyeret, kenyérhéjat. Majszolgassa, csócsáljon, egyen lassan, nézegesse az asztalon levõ virágot, nézegesse a bögréjének a színeit, a tányérjának a színeit, mert a színek elveszik a figyelmet az ételrõl és megtöltik az agyat, nem kíván annyira habzsolni, de továbbmenõleg, ha egy kellemes zene nem ragaszkodom hozzá, hogy metálrock legyen, ha egy kellemes zene szól például a vacsora közben az megfelelõ ingert képez arra, hogy ne essen neki az ételnek az étkezõ.

Halmi László: - Papának vagy mamának. Mert ha leül az asztalhoz és szép nyugodtan hozzákészülõdik, akkor beáll a szervezet arra, hogy enni kap majd a továbbiakban. A japánok, ha hazamennek elõször is lefürdenek, utána átöltöznek, imádkoznak az õseikhez és aztán ülnek le megnyugodva az asztalhoz. Amibõl az következik, hogy kevesebbet eszik, lassabban, nyugodtabban.

Halmi László: - Igen. Most ezzel szemben a mai nyugtalan világban mi nyugatiak, gyerek, felnõtt egyaránt hazaérünk, kinyitva a fridzsider ajtó, állva, konyhában nekiesve habzsolva megtömve magunkat utána esetleg még asztalhoz is ülve, mert ez csak elõétel volt, és kétségtelen, hogy meg is van a hatása. Tulajdonképpen az étkezés a fridzsiderajtótól való távolsággal egész másképp alakul és minél nagyobb a fridzsiderajtótól a távolság ahol eszik valaki vagyis az étkezés helye annál kedvezõbb a hatás, mert nem gyakorol rá ingert a fridzsiderben látható vonzó falat.

Halmi László: - Valóban a mai fegyelmezett étkezés az alig-alig képzelhetõ el mert tulajdonképpen mint a kacsa állandóan szeretnek inni a gyermekek nagyon nagy százalékban étkezés közben. Ez az elhízott gyereknek azért nem jó, mert így többet tud enni.

Mv.: - Azt hittem, ha tele van a hasa vízzel és akkor már kevesebbet eszik a kenyérbõl, a krumpliból, a húsból.

Halmi László: - A hidegvíz, különösen a szénsav tartalmú hidegvíz a gyomrot a különbözõ anyagok, tehát a sósav, a pepszin, kasztrin, stb. tehát a gyomorban termelõdõ anyagok termelésének az ingerlésével biztatja arra, hogy eméssze meg a bejutott anyagokat. Tehát hogy ha menet közben evés közben iszik valaki, akkor éppen többet termel a gyomor ezekbõl az anyagokból és többet tud enni. Evõversenyeken nem engednek közben inni egy korty vizet sem. Meghatározzák, hogy legfeljebb egy deci vizet ihat meg valaki egy evõversenyen, a verseny idején. Értelemszerûen ez a mindennapi életben is így átvihetõ.

Halmi László: - Csak annyit kell hozzátegyek, hogy ne evés közben igya. Ha fogyókúrázik akár evés elõtti szakaszban, akár evés utáni szakaszban igen is igyon sok folyadékot. Egyébként is sajnos mi magyarok kevés folyadékot és ez nagyon nagy baj. Végeztem egy olyan vizsgálatot ahol az általam vizsgált, ez felnõtteken volt, az emberek 70 százalékának egy enyhe fokú kiszáradt állapotát konstatálhattam.

Halmi László: - Ami vele jár. Tehát sok folyadék kell, de azt ne akkor igyuk, amikor nyeldekeljük a falatokat.