Babanet - Vendég a Háznál  01.11.06
   Mûsorarchiv
   Mûsortörténelem
   Stáblista

Vendég a háznál
2001. november. 6.
Kossuth rádió, 13.05

- Nekem általában három, négy kilós a táskám és nekem is olyan a tartásom, hogy görnyedek, mert egyszerûen ez nagyon nehéz. Azt szoktam csinálni, hogy reggel fölmegyek nagymamához és onnan elviszem a táskát, mert az közelebb van az iskolához.

Rip.: - Mennyit kell vinned egy tantárgyhoz ?

- A legnagyobb a földrajz, az négy könyves.

- Nekem elsõben öt kilós volt a táskám könyvvel együtt.

Rip.: - Megmértétek otthon ?

- Igen megmértük.

Rip.: - És ezt ki vitte ?

- Apukám vitte, nem én.

- Amikor viszem a táskámat, akkor görnyedek és úgy viszem. Elég sokszor fáj is a hátam, amikor ülök.

- Nekem is azért rossz, mert én is úgy írok, hogy nagyon ráfekszem az asztalra.

- Nekem csak az a bajom a tartásommal, hogy nem egyenesen szoktam ülni. Így görnyedve általában.

- K. M. vagyok és a mai mûsorukhoz szeretnék hozzászólni.

Mv.: - Hallgatom.

K. M..: - A gerincferdüléses gyermekek problémájával kapcsolatban egy nagyon súlyos probléma a rendkívül nehéz iskolatáska.

Mv.: - Igen.

K. M.: - Na most több irányból halljuk ennek a problémáját, az illetékeseket, az Oktatási Minisztérium részérõl. Mindenki elismeri, hogy alsó tagozatos gyermekek hat, hét, nyolc kilós táskákat kénytelenek cipelni.

Mv.: - Sajnos.

K. M.: - Na most az iskolai orvosi szûrésen az én kislányom, negyedik osztályos, majdnem minden harmadik gyermeket ortopédiai szakrendelésre irányítottak. Gyógytestnevelésre, tehát ez egy ördögi kör.

Mv.: - Pontosan.

K. M.: Hogy mit lehetne ez ügyben tenni ? Hova hatni ? Egy ízben hallottam egy illetékes úrtól az Oktatási Minisztérium részérõl, hogy a gyermekek súlyának tíz százaléka az a meghatározott kiló, súly amit cipelhetnek. Hát 30, 35 kilós gyermekekrõl van szó és súlyos gerincferdüléssel küszködnek.

Mv.: - Igen. Sajnos nagyon nagy probléma és ez a korosztály, vagy a teljes ifjúsági korosztály már ugyanezekkel a gondokkal küzd.

K. M - Én azt gondolom, hogy a megoldás erõsen helyi. Vannak azért jó példák arra, hogy ha összefognak a szülõk a tanító nénivel találnak megoldást. Ilyenekre gondolok, mint hogy nem feltétlenül fontos például, hogy minden tantárgyból a gyereknek jó vastag füzete legyen.

Mv.: - Vannak iskolák, ahol például úgy döntenek, hogy a füzet eleje az egyik, a másik oldala a másik füzet és akkor egy füzetet máris megspóroltunk. Nem biztos, hogy minden könyvet állandóan haza kell hurcibálni.

- Igen. Ilyen mennyiségû tananyag mellett, amire ugye szükség van, hát szükség nem tudjuk, hogy egyáltalán szükség van-e.

Mv.: - Bizony nem.

- De elsõ lenne az egészségük megõrzése.

Mv.: - Így van. Így van.

- Hát köszönöm szépen, ha foglalkoznának ezzel a témával egy rövid, szûk idõben.

Dr. Brunner Péter orvos Ifjúsági Egészségvédelmi Intézet:- Nagyon szívembõl beszélt, mert egy komoly problémáról van szó. Valóban vizsgáljuk ezt az iskolatáska, különbözõ tanszerek szállításának kérdését is. Nemcsak azért, mert hogy nehéz, hanem azért is, mert a magyar tanuló ifjúság körülbelül 30 %-nak valamilyen mozgásszervi és ezen belül is gerinc problémái vannak. Ennek a megelõzése egy nagyon összetett probléma. Ennek csak egy része az iskolatáska. De nagyon fontos része. De azt szeretném tulajdonképpen megosztani a hallgatóval azt a gondunkat, hogy itt egy komplex megelõzési programot kell indítani, aminek nagyon sok eleme van.

 

 


 

Szakértõink
  e-mail

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?