- Igen, mindenképpen otthon maradok vele. Úgy gondolom, hogy nem jó, hogyha betegen az óvodába jön. Vagy én maradok otthon vele, vagy az édesanyám.

- Én most a kisebbik kislányommal gyesen vagyok. Tehát egyrészt emiatt is, másrészt meg a nagymama, az édesanyám tud segíteni. Elesettebb lesz akkor a kislányom, és úgy gondolom, hogy akkor sokkal fontosabb, hogy én ápoljam, mint hogy az óvodában úgymond elvesszen a többi kisgyerek között. Ilyenkor érzékenyebb is, jobb, hogyha otthon van.

- Hát akkor általában rá szoktam kérdezni az óvónõnél, hogy ez most mennyire komoly betegség, vagy tényleg komoly-e, fertõzõ-e, mint ahogy én látom, és hát bevallom én nem nagyon örülök annak, hogy ha betegen hozzák a gyerekeket az óvodába. Tehát én ezt megértem, a mai világban tudom, hogy nem könnyû táppénzre menni egy munkahelyrõl, ez is közrejátszik abban, hogy be kell hozni sajnos a nem lázas gyereket az óvodába. Én nagyon szerencsés vagyok a nagymama miatt, hogy õ tud segíteni. Nem tudom, hogy másoknak milyen lehetõségük lenne erre. Nagyon nehéz. Tudom, hogy nehéz az édesanyáknak megoldani azt, hogy otthon is legyenek a gyerekkel, de az állásukat se kockáztassák azzal, hogy hosszabb ideig kimaradnak a munkából.

- Talán megpróbálnék barátnõt, vagy ismerost keresni aki vállalná fél napra a kisgyerek felügyeletét.

- Hát sokkal több türelmet igényel. Több odafigyelést. Amivel mi el szoktuk tölteni az idõt ilyenkor zömében olvasunk, rengeteget olvasunk, nagyon szereti a könyveket. Van egy külön kis kuckó a régi, anyu régi könyveinek, azokat nagyon szeretjük ilyenkor elõvenni. De persze azért nálunk is elõkerülnek ilyenkor a mese videokazetták és azokat nézzük együtt, meg hát persze a betegápolás is rengeteg idõt elvesz. Értem ezalatt a különféle gyógyszerek bevételét ugye idõre. Ha olyan kis elesett, beteges hangulatban vagyunk, akkor többet alszik, és hát igényli azt, hogy együtt legyünk ilyenkor többet.

- Igen lehet, mert ma reggel is mondta a kislányom, hogy kezd gombócos lenni a torkom. Jelölve, hogy lehet, hogy beteg leszek anyu, lehet, hogy nem fogok tudni oviba jönni.

- Most így õsz elején még azt mondom, hogy nem jut, mert ilyenkor a legtöbb idõt a szabad levegõn töltjük, de téli idõszakban próbálom úgy beosztani az idõnket, hogy igen, akkor is legyenek közös olvasások, közös játékok.

- Szerencsére eddig felsõlégúti megbetegedéseink voltak zömében. Tehát ezeknek az egy, két napos lázzal járó állapotát kellett átvészelnünk és hát a nátha ami vele jár.

- Jó napot kívánok T. T. vagyok, és éppen most hallgatom a mûsorukat.

- És errõl szeretnék beszélni, mert errõl sokszor beszéltünk már anyukákkal, hogy az én gyerekeim miért nem olyan betegek, mint sokszor másoknak a gyerekei, miért nem kapják úgy el a fertõzéseket.

- Hát négy gyerekünk van. A legkisebb az most két hónapos, a legnagyobb pedig kilenc éves.

- És én csak annyit szeretnék elmondani saját tapasztalatból, hogy nagyon sokszor azt veszem észre, hogy túl vannak fûtve a lakások, nagyon meleg van. És a gyerekek vagy leizzadnak, vagy rövid ujjúban, vagy mezítláb, meg zokniban szaladgálnak. Mi ezt úgy szoktuk, szóval télen szerintem nem kell annyira befûteni, még éjszakára sem, tehát éjszakára fõleg nem. Én úgy vettem észre, hogy sokat vannak kint a levegõn és sokat szellõztetünk is, tehát, hogy sok friss levegõ jöjjön be a lakásba.

- Igen pontosan. Pontosan. Ezt kisbabánál is nagyon gyakran vettem észre, hogy nagyon féltik. Van aki két sapkát adott rá, meg ilyeneket csinálnak velük. Szóval én azt gondolom, hogy ez az ami a mai világban nagyon benne van az emberekben, hogy úgy akarnak öltözni, mint nyáron, pedig nem. Fel kell húzni egy mamuszt, fel kell húzni a pulóvert, a mellényt.

- És úgy kell lenni otthon.

- Ez nagyon fontos. Meg a szellõztetés. Nagyon gyakran tapasztalom, hozzánk, hogy bekopognak az utcáról, mert ilyen karitatív dolgokat is csinálok és olyankor kinyitom az ablakot és akkor mondják, hogy jaj csukjam be gyorsan, mert megfázik a gyerek. Mert ugye rögtön odajönnek, hogy hát ki kopog, vagy mit akar. És sose fáznak meg ilyen miatt, mások meg azt mondják, hogy tényleg egyszer ráment a gyerekre a huzat és mindjárt megfázott.

- Pedig ez csak azért lehet, mert le van izzadva a gyerek, mert melege van odabent.

- Hát most errõl nagy tapasztalatom nincsen, mert nálunk helyhiány van az óvodában, úgyhogy nálunk csak a legnagyobb gyerek járt óvodába, a kicsik azok még sajnos nem járhattak, de hát amennyire emlékszem én azt hiszem, hogy ott elég meleg volt. Az iskolát azt jobban tudnám mondani, hogy hittant tanítunk a férjemmel és amikor megyünk mindig úgy öltözünk, hogy nagyon nyáriasan, mert nagyon melegünk van odabent.

- Igen. Itt legalábbis úgy van.

- Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: Természetesen van. Akkor amikor ugye szmognak nevezzük idegen szóval, amikor a városra telepszik a szennyezett levegõ. Ez általában hûvös, téli, õszi napokon szokott bekövetkezni, amikor megáll a levegõ, és továbbra is termelõdik a levegõszennyezõdés. Érdemes erre odafigyelni, hogy a levegõ szennyezettsége milyen. Ez fõleg a nagyvárosokra vonatkozik.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos.: - Hogy akkor ne vigyük ki a gyereket. Azt a napot, vagy azokat a napokat hagyjuk ki a levegõztetésbõl.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos.: - Hát a szûrõfunkció az mindenféleképpen segít, bár a nagy szemcséjû szennyezõdést szûri ki tulajdonképpen. Tehát a kormot meg a füstnek az összetevõit. A szénmonoxidot nem lehet szûrni ezekkel a szája elé tett kendõkkel.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos.: - Amikor ilyen haraphatóan mocskos a levegõ körülöttünk, akkor föltétlenül, mert hogy legalább a koromtól, meg az ilyen megszûrhetõ szennyezõdésektõl próbáljuk meg megóvni a gyereket. Hát persze minél kisebb, annál jobban kell figyelni arra, hogy ezáltal az úgynevezett holttér, tehát, hogy ugyanazt a levegõt szívja vissza a gyerek, amit kifújt az ne növekedjen meg kóros és veszélyes mértékben. Tehát azért ez nagy figyelmet igényel, amikor ilyet alkalmazunk egy picit gyereknek  a szája elõtt, hogy ne szenvedjen kárt a levegõ fölvétele.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos.: - Az én véleményem szerint nincs. Az én véleményem szerint nincsen. Az öltöztetést kell hozzá alkalmazni.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos.: - Az idõtartamot, hát a pici gyerekeknél végül is egy óránál, másfél óránál hosszabb idõt nem nagyon lehet az étkezéseknek a gyakorisága miatt sem kint tartózkodni.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos.: - Hát és a mama se bírja ki, úgyhogy nem érzek korlátozó tényezõt. Az öltözködésre viszont figyelni kell, és még egy dologra kell nagyon odafigyelni. Ugye a kistömegû gyerek, tehát a kis súlyú t gyerek az könnyen, vagy könnyebben tud kihûlni egyszerûen, mint a nagyobbik. Tehát az nem jó módja a levegõztetésnek, különösen nagy hidegekben, hogy az öt, hat hónapos, öt, hat, vagy nyolc kilós, vagy hét kilós gyereket ugyan szépen becsomagolva, de kirakni az erkélyre, vagy kirakom az udvarra.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos.: - És aztán Isten vele. Nem túl gyakran és nem akarok én ezzel félelmeket kelteni az anyukákban, de azért amikor nagy hideg van, akkor az a jó módja a levegõztetésnek, ha ott vagyok mellette, és idõrõl, idõre észlelem azt, hogy pillog egy kicsikét, álmában moccan egy kicsikét, esetleg meg lehet tapogatni egy kicsikét a nyakát, hogy semmiféle módon nem indult meg a kihûlés felé a gyerek.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos.: - Mínusz nyolc, tíz fok körül már föltétlenül fölügyeletet kell biztosítani a gyereknek.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos.: - Azt rosszul bírják a gyerekek. Tehát az olyan értelemben véve, hogyha ez nem egészségre ártalmas, hanem nyûgösek. Nem lehet bírni velük, ki akarnak ugrani a kocsiból, a kezébõl a szülõnek. Pláne, hogyha a szél fúj, attól nagyon szoktak szenvedni a kicsi gyerekek a fél évestõl, a két, két és fél éves korig. Nem kínzásnak kell lenni a levegõzésnek. Még azért egy mondatot ugye a kihûléssel kapcsolatban. Ugye azt mondta, hogy hány fok ez. Erre azért nehéz így válaszolni. Ki lehet hûlni nulla fokon is. Az öltöztetésnek a minõségétõl függõen és a vastagságától függõen. Tehát talán, hogy ha már minden áron fokot, meg szabályt akarunk, akkor azért a nulla fok alatti hõmérsékleteknél ne legyen a gyerek magára hagyva. Szóval akkor legyen megnézve, tapogatva, legyünk ott körülötte. Szóval a figyelmünk az ne lankadjon, mert a kihûlés rendkívüli módon alattomos. Hát amikor megindul egy szervezet a kihûlésnek az irányába, akkor elveszti a veszélyérzetét, az összes vészreakció leáll, és ezért halnak meg az emberek. Békésen alszik és nagyon jól érzi magát a kihûlõfélben lévõ ember. Amikor ilyennel találkoztam a mentõs gyakorlaton nehéz volt rábeszélni arra, hogy hajlandó legyen alávetni magát a kezelésnek, amivel aztán hát visszahoztuk a normál testhõmérsékletét. Ez az igazi veszedelme a kihûlésnek. Nincs vészreakciója.

- Sajnos elég nehéz helyzetben vagyunk, ugyanis mióta én elkezdtem ismét dolgozni, az körülbelül egy éve már a második munkahelyemen vagyok. Tehát ez azt jelenti, hogy körülbelül mondjuk három hónap próbaidõ letelte után talán egy kicsit szabadabban kezelheti ezt a kérdést, de addig erre nagyon vigyázni kell. Úgyhogy azt mondom, hogy szerencsére ez alatt az idõ alatt nagyon ritkán voltunk betegek. Egy-egy napot kellett emiatt távol lennem, sõt nem is, mert hiszen egy napot hagytam ki a munkából. Ugyanis ilyenkor anyukámat tudom riasztani, õ akkor feljön vonattal és ott marad a beteg gyerekkel, vagy pedig egyik esetben még járt hozzánk egy bébiszitter és akkor õ tudott ebben segíteni. Sajnos egyik se jó megoldás, mert tudom, és annak idején amikor elkezdtünk közösségbe járni, emlékszem a védõnõnek szinte az volt az egyetlen instrukciója, hogy hát hogyha beteg a gyerek azért próbáljak legalább az elsõ nap otthon maradni vele, és ezt nagyon is éreztem ezekben az esetekben. Tehát amikor mondjuk fél napig otthon voltam a Bogival mikor lázasan ébredt és vártuk anyukámat, utána alig akart elengedni és én is nagyon nehéz szívvel mentem el, de hát akkor kezdtem egy új helyen. Pár hete dolgoztam ott és még így is sajnos nekem kellett hálásnak lenni odabenn, hogy egy fél napot kihagyhattam. Hát ez így nagyon nincs jól. Másik esetben is sajnos az volt, mondjuk a Zsófi talán kicsit könnyebben viselte, hogy telefonáltak az óvodából, hogy lázas, ez olyan dél körül lehetett. Szerencsére akkor el tudott jönni a bébiszitter, de hát mint egy lázas gyerek ezt azért elég nehezen viselte akkor is. Azt mondom, hogy végül is, hogyha olyan helyzet adódik, akkor igenis otthon maradok, hát vállalom a következményeit, csak elég nehéz megoldani ezt így dolgozó anyaként.

- Annyit biztos nem tudok. Ez ugye általában legalább három, négy nap, Én úgy gondolom, hogy egy-egy, legfeljebb két napot azért áldozhatok-e, vagy legalábbis szeretnék. Többet sajnos nem lehet. Esetleg a férjem is, hogyha el tud intézni, akkor szabadságot vesz ki és így oldjuk meg a helyzetet.

- Én úgy tapasztaltam, hogy az elsõ napokba van rá igény, hogy az édesanya legyen mellettük. Utána általában kigyógyulnak, szerencsére az én gyerekeim ritkán lázasak és komoly lázuk nem is szokott lenni. Harmadik, negyedik nap én azt mondom, hogy már szinte mindegy, hogy ki van mellettük. Persze jó, hogyha valamilyen jó ismerõs, rokon, nagymama, apuka, vagy bárki, de ilyenkor már könnyebben viselik, hogyha nincs az anyukájuk mellettük.