- Nagyon megbetegedett a kislányom. Majdnem egy hétig tartó
komoly lázas állapota volt, hűtőfürdőztettem meg
lázcsillapítót adtam neki és eléggé nehezen lehetett lenyomni
és mi olyan kis faluban vagyunk, ahol csak felnőtt háziorvos van.
Elvittem hozzá és ő adott antibiotikumot. Beadtam neki, néhány
napig rendben volt. Aztán megint mintha mindent minden elölről
kezdődött volna és elvittem egy közeli kisvárosba, inkább nem
mondanám a helyét, ami tőlünk van egy olyan 10-15 kilométerre
és oda elvittem egy gyermekorvoshoz, szakorvoshoz. És szó szerint
fogott bennünket és kidobott. Meg se nézte a gyereket, hanem azt
mondta, hogy menjünk innen, merthogy mi lakunk ott van háziorvos.
Semmit nem tudtam szólni, egyszerűen egy olyan lehetetlen helyzet
alakult ki, nyilván én is feszültebb voltam már, mert már egy
hete lázas a gyerek, nem tudom, hogy mi a baja. Kapott rá
antibiotikumot, nem jött rendbe. És hát tényleg ilyenkor az
ember már úgy van, hogy jó, jó, a háziorvos is valamennyire
ért, de azért aztán jött háziorvos, de aztán azért mégis
biztosabb, ha szakorvoshoz viszi az ember a gyerekét. Úgyhogy azt
szeretném kérdezni, mert én úgy tudom, hogy egy gyermek vagy
hát felnőtt esetében is tehát lehet nemcsak egy háziorvos,
hanem több is, hogy ez valóban így van-e. Mert például a
kislányomat, tehát én nem itt születtem, hanem Szegeden és
amikor otthon voltunk, akkor oda vittem, hogyha
R.: - És ott elfogadták a gyereket.
- Igen. Igen, igen. De hát nyilván, hogyha ilyen dolog van,
akkor nem rohangálhatok Szegeden, hanem a legközelebbi helységbe
kell mennem, ahol gyerekorvos van. Úgyhogy aztán, mivel hogy onnan
kidobtak bennünket, szó szerint és utánam ment még egy ismerős
kismama és ő már előzőleg volt ennél az orvosnál és őt is
szó szerint kitette.
R.: - És nem mondta, hogy esetleg beutalóval fogadná magukat?
- Semmit nem mondott. Azt mondta, hogy ahol önök laknak, ott
van háziorvos, tessék oda vinni.
R.: - Gondolom, hogy azt sem akarja, hogy most akkor elvinni a
gyerek kártyáját ettől a háziorvostól és átvinni ehhez a
hát nem túl rokonszenves
- Most már nem. Ezek után biztos, hogy nem. Úgyhogy hát
Kaposvárra mentünk be beutalóval, mert beutalót kértünk,
úgyhogy ott meg minden rendben ment.
R.: - Nagyon sok olyan település, olyan falu, község van
Magyarországon, ahol ugye nincs gyerekorvos, hanem a háziorvos, a
családorvos látja el a gyerekeket is. Indokolt egyébként a
mamának az az aggodalma, hogy talán egy ilyen komolyabb gondnál
lássa gyerekorvos a gyereket?
dr.Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Ezeket úgynevezett
vegyes praxisnak hívják, amikor a háziorvos nemcsak a fölnőtt
lakosságot látja el, hanem gyerekeket is ellát. A jelenlegi
helyzet szerint Magyarországon a gyerek lakosságnak körülbelül
20-25 százaléka tartozik olyan területekhez vagy lakik olyan
területeken, ahol a gyerekellátás csak úgynevezett
vegyespraxison keresztül valósul meg.
R.: - Nem mintha ez döntő lenne, de ennek a vegyespraxisú
orvosnak milyen szakorvosi képzettsége van?
dr.Sz.I.: - Háziorvosi képesítése van, aminek része egy
gyerekorvosi képzés is, de gyerek szakorvosi vizsgájuk nincsen.
Vegyespraxisok kialakulásának inkább az a föltétele, ahol nincs
annyi gyerek, hogy egy gyerekpraxist fönt tudjon tartani, hogy
elegendő számú gyerek összejöhessen. A másik, az
alapellátásnak a kérdéseiben a vegyespraxisnál nagyon sokszor
kitűnően ellátják a kollégák, de hát azért valamivel
mégiscsak többet jelent a gyerekorvosi szakképesítés. Nem
szeretnék ebből vitát gerjeszteni, mert hát nyilván, aki azt
csinálja, az úgy érzi, hogy ő biztosan el tudja úgy látni.
Vannak olyan vizsgálatok, amelyek azt sejtetik, vagy azt látszanak
bizonyítani, hogy azért az ilyen területekről gyakrabban
kerülnek a gyerekek kórházba. Nem olyan nagyon nagy a
különbség, de biztosan kimutatható különbség van. Azt hiszem,
hogy azt azért meg lehet fogalmazni, hogy az ideális ellátás az
az lenne, hogyha minden gyereket gyerek szakorvos láthatna el
háziorvosi szinten és ezzel talán kevesen vitatkoznak velem az
országban. Hogy visszatérjek ide, problémája is a gyerekorvosi
ellátásnak az, hogy hogyan lehetne és történnek is erre
vonatkozóan erőfeszítések, hogy az ilyen vegyespraxisban
dolgozó kollégák milyen úton-módon vehessék igénybe
gyerek-szakorvosnak a konzíliumát.
R.: - Térjünk vissza akkor a konkrét esetre.
dr.Sz.I.: - Visszatérve az eredeti konkrét esetre, csodálkozva
hallgattam, amit az anyuka mondott. Én nem nagyon emlékszem rá,
hogy akárhol dolgoztam, hogyha egy beteg gyereket elébünk hoztak,
akár az intézetben, ahol voltam, akár pedig már amikor
önállóan háziorvosként dolgoztam, hogy egy gyereket úgy
utasítottam volna el vagy bármelyik kollégám úgy utasított
volna el, hogy egy pillantást se vessen rá, ez a
gyerekorvoslásban kicsikét szokatlan mentalitás. Amikor a
legszigorúbb kísérletek történtek abban a vonatkozásban, hogy
csak az láthasson gyereket, akihez tételesen tartozik és ugye
mindenütt a sandaságot föltételezték esetleg adminisztratív
szervek, akkor is csak abba voltunk hajlandók belemenni, hogyha egy
gyerek a szemünk elé kerül, akkor azért megnézzük, meggyőződünk
róla, hogy nincs olyan veszélyben a gyerek, hogyha a hivatalos
útra tereljük az ellátását, akkor nem szenved közben
semmiféle károsodást. Olyat, hogy megjelenik egy beteg és azt
mondják neki, hogy nem tartozik ide, tűnjön innen, ezt én nem
tudom elképzelni. Na most itt ugye nem halljuk a másik felet.
Tehát ezért lennék én nagyon óvatos abban, hogy most akkor ebből
milyen konzekvencia szűrhető le. Én azért azt hiszem, hogy azt
úgy a gyerekorvos társaimnak a nevében is mondhatom, hogy ez
egyedi példa és azt gondolom, hogy azért úgy mindennel együtt
ilyennek nem szabad előofordulni.
R.: - Én is azt gondolom és hogy egyedi eset-e arról majd
bizonyára tudósítanak bennünket a hallgatók.
- Várjuk véleményüket, kérdéseiket a 328-8972-es számon.



- Jó napot kívánok! Volt egy mama, aki elmesélte, hogy
szülésnél ez a szívhang jelzés nem egészen volt rendben és
nekem is az első gyerekemnél, a lánynál, aki most 3 éves volt
valami ilyesmi. Ott voltam és egy elment ez a hang, nem szólt. De
hogy mennyi ideig, ezt nem tudom, erre nem emlékszem. Csak azóta
is ez úgy foglalkoztat és ahogy hallottam a műsorban, gondoltam,
hogy telefonálok, hogy tudnak-e mondani valami olyan helyet,
intézményt, vagy valamiféle ilyen tanácsadási dolgot, ahol erről
valami bevett tájékoztatást lehetne kapni.
R.: - Van valami baj a kislánynál?
- Igazából nincs, csak nagyon mozgékony, nyugtalan, nehéz,
tehát úgy tűnik, hogy erre azt szokták, hogy ilyen nehezen
kezelhető.
R.: - Tehát maga azt gyanítja, hogy itt a szülés közben volt
egy olyan oxigénhiány, aminek a következtében mint ezt
különböző műsorokban nálunk is, másutt is hallotta, kialakult
egy olyan kép, amire azt mondják, hogy posos gyerekek, vagy
hipermotil gyerekek, túlmozgásosak, figyelemzavarosak és hasonló
ugye?
- Igen. Szóval értelmes a gyerek, de nehezen lehet a bizalmát
megnyerni, nehezebb megnyugtatni, néha megijed, nem igazán
indokoltható vagy nem nagyon indokolt esetben. Lehet, hogy teljesen
normális, ez nekem az első gyerek, úgyhogy lehet, hogy nem tudom
jól megítélni, hogy egyszerűen csak ilyen a karaktere. Úgyhogy
nem tudom megítélni, csak tudom, hogy szóval ez úgy bennem van
ez a dolog, hogy akkor volt a szülésnél ez, hogy a szívhang
megszűnt. Akkor egyébként nagyon gyorsan hamar jött már és
föl is sírt, de nem nagyon, tehát egy kicsit sírt csak.
R.: - Itt a szülők, illetve hát az édesapa
túlaggódásáról van szó, vagy pedig valóban akkor, hogyha
enyhe oxigénhiánnyal születik egy baba, hogyha ilyen problémás
a születése, akkor lehet ennek hosszú távú következménye,
mert ugye a szülészek azt szokták mondani, hogy minden baba
oxigénhiánnyal születik. Kérdés nyilván az, hogy ez az
oxigénhiány mennyi ideig tart.
dr.Schulteisz Judit gyerekorvos: - Látatlanban persze nagyon
nehéz nyilatkozni. Lehet egy túlaggódás, de ugyanakkor valóban
egy kezdeti oxigénhiány nagyon sok apró tüntetet hoz a gyerek
életébe és ahogy fejlődik, úgy egyre látványosabbak ezek a
tünetek, illetve egyik rakódik a másikra. Mindenképpen érdemes
azoknál a gyerekeknél egy szűrőprogramban részt venni, ahol
valamilyen születési nehézség fordult elő, ugyanis csecsemőkorban
kiszűrhetők ezek az apró kis tünetecskék és akkor egy nagyon
egyszerű terápiával lehet rajtuk segíteni és rövidebb úton
lehet őket kibillenteni ebből a rossz mechanizmusból, mintha 2-3
évesen jönnek valamilyen terápiás helyre.
R.: - Egyébként ez a tünet, amiről a papa beszél, tehát
hogy túlmozgásos a baba, hogy nagyon nehezen lehet megnyerni a
bizalmát, ez már egy tünet?
dr.Sch.J.: - Ez lehet akár tünet is, de 3 évesen is lehet
segíteni rajta. Mindenképpen meg kell nézze egy ideggyógyász,
hogy van-e mögötte organikus elváltozás, annak milyen
reflexeltérései vannak és annak lehet-e valamilyen magatartás
következménye vagy egyéb eltérés, vagy csak egy
magatartászavarról van szó.
R.: - Le lehet írni azokat a tüneteket, amikre a szülőknek
oda kellene figyelniük? Tehát teljesen egészségesen születik a
baba, ők azt gondolják, de mégis vannak olyan apró jelek, amik
azt mutatják, hogy érdemes lenne azért elvinni egy szakemberhez?
Sch.J.: - A tünetekkel óvatosan kell bánni. Hogyha egy-egy
tünet megjelenik a gyereknél, azért az nem kóros feltétlenül.
Hogyha kettő-három-négy, vagy annál több, akkor érdemes
szakemberhez fordulni, hogy megnyugodjon a szülő, tehát nézze
meg egy gyerekneurológus. Oda kell figyeljünk a gyerek ébrenlét
és alvás periódusaira, hogy hosszan, nyugodtan képes-e aludni,
mennyire sírós, mennyire, úgy mondjuk, hogy hasfájós, de ez
esetleg egy más reakciót rejt magában. Mennyire fekszik kifliben,
egyik oldalára jobban szeret szopizni vagy a másik oldalára.
Mennyire figyel oda a külső hangokra, rebbenékeny, gyakran
megijed, gyakran sikítva ébred az álmából, az izomzata egy
kicsit feszesebb, nehezen lehet bebújtatni az ingecskébe, vagy
pedig éppen plötty, mint egy kis béke úgy fekszik és alig tudja
fölemelni a fejét. Ezek mind-mind arra utalnak, hogy érdemes
jobban odafigyelni. Vagy gyakran félrenyel, gyakran bukik. Nagyon
sok összetevője van. Nem feltétlenül csak a gyerekgyógyászat
körbe tartoznak ezek a tünetek, hanem mindenképpen jobb, hogyha
több szakember megnézi. És a csípő szűrésnél is hogyha egy
olyan fölmerül, hogy kicsit kötöttebb a csípője, akkor
érdemes azért megmutatni egy gyerekneurológusnak, hogy nem
attól, hogy feszesebb az izomzata és akkor egy rövid távú
terápiával ez mind szépen oldható. Nagyon összetett a
gyerekeknek a problémája és hogyha elmegyünk egy szakemberhez,
elmegyünk egy gyerekneurológushoz, akkor arról is merjünk
beszélni, hogy bukik, tehát ne szűrjük meg az információkat a
szakember előtt, hanem próbáljuk meg összefoglalni a gyerekre
vonatkozó összes észrevételünket. Ez nagyon-nagy segítség
abban, hogy valóban van-e valami kis eltérés a gyereknél és
elindítsunk egy terápiát vagy meg tud nyugodni a szülő, hogy
semmi aggodalomra nincsen ok.
R.: - De ezek egyébként, márcsak hogy mi is megnyugtassuk a
szülőket, olyan apró eltérések, amik nagyon jól és viszonylag
rövid idő alatt fejleszthetőek.
Sch.J.: - Igen. Minél hamarabb felfedezzük és minél hamarabb
rakjuk össze a képet és fölállítunk egy pontos diagnózist,
annál könnyedebben tudunk segíteni. Egy pontosan beállított
kísérőterápia, ami részben terápia, részben pedig prevenció
és ez a kettő együtt tud jó hatással mozogni
R.: - Milyen részekből áll ez a terápia?
Sch.J.: - A központi idegrendszerre hatóan egy ingercsomagot
adunk a gyereknek, ezáltal az õ egyensúlyérzékelése
jobban fejlődik, bizonyos gátak átszakadnak és ezáltal az ő
hipermotilitása csökken. Tehát egy lassúbb, harmonikusabb
mozgású gyerek tud továbblépni majd a közösségbe. A
prevencióra meg azért van szükség, mert ez a túlmozgás esetleg
a grafomotoros teljesítményét rontja.
Mv.: - Ami majd az írásnál fog előjönni.
Sch.J.: - Azaz a ceruzát görcsösen fogja, erősen odavési a
papírra, tehát ott már egy korai finom motoros mozgással,
játéksorozattal meg tudjuk előzni ennek a rossz mechanizmusnak a
kialakulását. Ugyanakkor ha ezek korán nem derülnek ki és
húzódik, halasztódik, akkor 5-6 évesen már bizony teljesen
egyértelművé válik, hogy a beiskolázásnál komoly nehézségei
vannak a gyereknek. És egy három-négy évvel ezelőtti korra vagy
akár egy kisded korra kell visszalépni a terápiával és onnan
újra építeni amennyiben lehetséges az idegrendszeri fejlődést.
A kimaradt mozgáselemeket, a kimaradt figyelmi elemeket
megtanítani a gyereknek.
- 14 óráig várjuk kérdéseiket a 328-8972-es számon.



- Jó napot kívánok! Nekem is egy ilyen nagyon aktív kisfiam
van és egy pár tippet tudnék adni, ami én úgy láttam, hogy
jól le tudom kötni és könnyebbé válik a napunk azzal, hogy
õ is boldogan, meg én is nyugodtabb vagyok.
R.: - És mik ezek?
- Az egyik dolog az, hogy egyszer valahol olvastam Francois
Doltotól egy könyvet és ő mondta, igaz, hogy nagyobb gyerekekről
szólt, de ő azt mondta, hogy nagyjuk a gyereket vízzel
játszani és õ azt javasolta, hogy valahol tartsunk egy
vízzel teli lavort a lakásban, és amikor olyan szakasza van a
gyereknek, hogy úgy nagyon zaklatott vagy nagyon aktív, akkor
R.: - akkor a víz megnyugtatja?
- A víz megnyugtatja.
R.: - De hát attól csuromvizes lesz õ is.
- Na azért mondom, hogy ezek nagyobb gyerekek, tehát mondjuk,
hogy 4-5 évesek, 6 éves gyereknek már ez ajánlható, megmondom
neki, hogy vigyázz picit, hogy ne legyél vizes.
R.: - A maga gyerekénél ez bevált?
- Ő még nagyon pici, viszont a húgomnak a gyerekeinél nagyon
bevált. Tehát őneki, most már az ötödiket várja és azt
mondta, hogy csodákat ért el azzal, hogy vízzel hagyta őket
játszani. Olyan húsz perc, félóra, az én kisfiam, ha ilyen
másfél éves és ő is nagyon aktív, este egy fél órát,
háromnegyed órát el tud tölteni a kádban. Két kis vödörrel,
egy lyukas vödörrel, a homokozó cuccaival egyszerűen boldogan
eljátszik elgagyarászik. Viszont, amit kitaláltam ilyen víz
helyett napközben, búza. Tehát olyan vagy rizs, vagy olyan apró
szemű dolgot, amire ő másfél évesen már rájön, hogy az nem
finom, nem lehet megenni, viszont csurog. Tehát az egyik edényből
a másikba tudom csurgatni és öntögetni és nyilván utána föl
kell seperni, ez az örökmozgó, tehát a térdemen nem ül meg egy
fél percig sem, este lerakom, teszek neki zenét, mert a másik
tipp, hogy zenét Mozartot, Bachot, Vivaldit, furulya vagy fuvola
tehát ilyen magas mintákat és kifejezetten nyugtatja.
R.: - Van magának olyan összehasonlítása, hogy amikor esetleg
elfelejti betenni vagy amíg nem tette be, tehát hogy ahhoz képest
sokkal nyugodtabb?
- Igen. Van olyan este, amikor hazaérkezünk és akkor nem
sikerül vagy nem olyan kedvem van vagy egyszerűen elfelejtem, hogy
berakjam és egyszerűen kettő között, mondom ez a kisfiú, aki
egy nyüzsgő, nyafizó, egy fél órát elül és búzázik és
hallgatja a zenét. Olyan, mintha ilyen varázspálcával
kicserélték volna. Most ehhez az is kell, hogy napközben nyilván
a neki megfelelő mozgást biztosítsam. Tehát
R.: - Tehát sokat viszi ki a levegőre?
- Rengeteget, tehát délelőtt van, hogy két órát, meg
délután két órát, illetve ha olyan az idő, hogy nem lehet
kivinni és varrtam neki ilyen abrosznak való viaszkos vászonból
egy nadrágot, hogy le tudjon ülni, hogy ne legyen az, hogy egy
tíz perc múlva haza kell jönni, mert csuromvíz a nadrágja, ezt
fölhúzom rá. Ez ilyen overálszerű valami és akkor kint tudunk
lenni még ha esik is az eső, egy órát vagy háromnegyed órát
minimum kint vagyunk. És eleinte azt hittem, hogy csak kint akar
lenni és aztán rájöttem, hogy nem is olyan fontos neki az, hogy
kint legyünk, hanem az a fontos, hogy változzon a terep, más
történjen vele. Akkor ha nem tudunk kint lenni, mert mínusz húsz
van vagy tényleg zuhog az eső, akkor elmegyünk valakihez, ahol
szintén van egy kicsi gyerek, vagy hívunk egy kicsi gyereket ide.
Ne legyen ez a nyafi egész nap, hogy jaj foglalkozzál velem mama.
Az ilyen gyerekkel sok öröm is van annál fogva, hogy mivel ilyen
aktív és mivel ilyen kíváncsi, sokat és gyorsan tanul.



- Kósa lakás.
- Jó napot kívánok én Horváth Ida vagyok a Kossuth
rádióból.
- Kezét csóklom, tessék parancsolni, Kósa doktor vagyok.
H.I.: - Abban maradtunk a múltkor, amikor fölhívott engem,
hogy legyen lehetősége arra, hogy nyilvánosan is szóvá tegye,
hogy valami olyasmit hallott a műsorunkban egy korábbi
adásunkban, ami nem volt kedvére való.
dr.Kósa: - Hát a február 20-i adásban elhangzott, hogy
egy édesanya a két éven aluli gyerekével főzés közben nem
nagyon tud mit kezdeni. És javasolta a pszichológusnő, hogy
esetleg vonná be a munkába főzés közben a gyereket és hát
hagyná ott játszódjon a környékén ugyanazokkal a tárgyakkal,
amit az édesanya a főzés közben használ. Példaképpen mondta,
hogy adjon neki egy néhány szem babszemet, hogy egyik dobozból a
másikba csőrölje, vagy néhány szem borsót, amit éppen főz.
És erre kaptam föl én a fejemet, mert rettenetesen félünk
attól, hogy három-négy éven aluli gyerekeknek bármilyen
növényi magot adjunk a kezébe ellenőrizetlenül.
H.I.: - Azt tudom, hogy ön orvos, gyermekorvos?
dr.Kósa: - Nem, én sebészeten dolgoztam nagyon sokáig,
egyébként szájsebész vagyok. És erre kaptam föl a fejemet,
mert sajnos én a praxisom folyamán láttam egy néhány
nagyon-nagyon csúnya esetet.
H.I.: - Például?
dr.Kósa: - A növényi magokat a gyermek, különösen ebben a
korban nagyon gyakran a testnyílásaiba dugja, tehát ez azt
jelenti, hogy az orrába, fülébe, vagy esetleg a szájába veszi.
Nagyon gyakran előfordul, ha a szájába veszi, az egyik
legveszedelmesebb helyzet, hogy légzés közben bekerülnek a felsőlégutakba,
ahonnan az eltávolítása nagyon-nagyon körülményes. A szülők
észre sem veszik, hogy mi került a gyermek légcsövébe, csak a
tüneteket veszik észre.
H.I.: - Hogy a gyerek köhög, ugye próbálja kiköhögni.
dr.Kósa:- Igen, köhög, levegőt nem kap, elkékül tehát
ilyen légzési tünetei vannak. Na most a növényi magvak a
testnedvek jelenlétében megdagadnak, ez még inkább súlyosbítja
a helyzetet. Tehát megdagad a babszem és még jobban elzárja a
légutat. Addig, ameddig a gyermek szakellátásra kerül, addig
nagyon-nagyon nehezen vészeli át ezt az időszakot, arról nem
beszélve, hogy tragédia is történhet.
H.I.: - És ugye ilyenkor a szülő szinte tehetetlen, tehát nem
tudja köhögtetni, hátba verni.
dr.Kósa: - Semmivel nem tud, tehetetlen teljesen, mert a légcső
az mélyen levezet szinte a tüdőkig és hogyha itt valahol megáll
ez a bizonyos növényi mag, ami aztán elkezd dagadni, akkor ez
borzaszó csúnya tüneteket okozhat.
H.I.: - Gondolom hasonló rettenetes következményekkel jár,
akár a fülbe, akár az orrba jutott babszem.
dr.Kósa: - Igen, de kevésbé életveszélyes ugye, mert a
légzést azt nem gátolja. Nagyon-nagyon csúnya a műtétek, hát
számunkra csúnya műtétek, hogyha a fülbe kerülnek, ott is
ugyanez a helyzet, megdagadnak ezek magvak, nagyon-nagyon nehéz
eltávolítani őket.
H.I.: - És mi van a rizzsel? Mert éppen a minap hívott fel egy
édesanya, hogy neki van egy nagyon mozgékony gyereke és ő például
úgy tapasztalta, hogy az egyik kis tálkából a másikba rizst
vagy búzaszemet vagy ilyesmit önt át a gyerek, akkor ez nagyon
jól lefoglalja. Akkor doktor úrnak ez se tetszik?
dr.Kósa: - Nem, nem, hogy őszinte legyek, ugyanez a helyzet.
Azok esetleg annyival kevésbé veszélyesek már a tömegükben,
tehát mit tudom én egy rizsszem nem zárja el teljesen a légutat,
de az is nagyon csúnya tünetekhez vezethet. És ezért van az is
többek között, hogy nem javasoljuk a gyermekeknek ilyen
korosztályban a rágógumit sem. Az is ugyanolyan veszélyes.
H.I.: - Lenyeli a rágógumit?
dr.Kósa: - Ha lenyeli, az még hagyján, de hogyha belégzi
úgymond a légutakba, tehát a légutakba kerül be és nem a nyelőcsőbe,
ott valahol megtapad, az is nagyon-nagyon csúnya tüneteket
okozhat.
H.I.: - Sose hallottam még ilyen balesetet, az is gyakori?
dr.Kósa: - Igen, sajnos igen. Sajnos igen és a laikusok ezek
nem tudják. Na most visszatérve a Magyar Rádióhoz nagyon-nagyon
sokan és joggal szinte bibliának tekintik az önök műsorát, én
nagyon, személy szerint nagyon szeretem a műsort, na most ha egy
anya ilyet hall, az hát a következményeit, azokat gondoljuk
végig.
H.I.: - Köszönöm szépen, ezért még egyszer doktor úr, hogy
fölhívott és remélem, hogy eljut azokhoz, akik hallották az előző
műsort.
dr.Kósa: - Hát köszönöm szépen, én nem ezzel a
szándékkal tettem ezt a megjegyzést, de fölkaptam a fejem, mikor
elhangzott. Dátum :
2002.03.13. Adó
: Kossuth Musor
: Vendég a