Babanet - Vendég a Háznál  03.02.18
  Mûsorarchiv
  Mûsortörténelem
  Stáblista

Vendég a háznál
2003. Február. 18.
Kossuth rádió, 13.05

Fellegi Ádám: - Én arra gondoltam, hogy bizonyos dolgokat mindig el fogok játszani, hogy megtanuljuk, és más dolgokat viszont ki fogok cserélni, tehát mindig lesznek új elemek. Azon kívül lesz éneklés is. Én tudok zongorázni, ti majd fogtok énekelni. Ami például visszatérõ a zenénél, ez a Mozart variációk, ez a francia gyermekdal, ezt minden alkalommal el fogom játszani. Ajánlom tegnapi tapasztalatok alapján, hogy aki bátrabb, keljen fel a helyérõl, és dugja be a fejét kicsit zongorába, nem csapódik le, mint a guillotine, csak itt azért egész mást hall az ember.

M.v.: - Hogy jött az ötlet, hogy terhes mamáknak játszik?

- Minden ötlet olyan hirtelen jön.

M.v.: - Fellegi Ádám, zongoramûvész.

Fellegi Ádám: - Olvastam különbözõ anyagokat a magzatoknak az érzékelésérõl, a magzati emlékezésrõl, és másfelõl meg annyit bizonygattam az embereknek a tavalyi koncertjeimen, hogy Mozart varázserejû zene, hogy egyszer csak ez a két fajta információ úgy összeolvadt, és mint a nukleáris bombánál, úgy felrobbant bennem is. Azt mondom, miért elméletieskedem? Hát, próbáljuk ki a gyakorlatban. Ha hiszek valóban a zene varázserejében, Mozart varázserejében, és hiszek abban, hogy a magzatok nemcsak érzékelnek, de valamilyen pszichés lelki életük is van, sõt arra még emlékezni is tudnak, akkor tessék, kipróbáljuk a gyakorlatban. Hátha Mozarttal jobbá lehetne tenni az embereket, a születendõ nemzedéket, egy új közönségréteget nyernék meg, ráadásul az az elõnye, hogy nem tudnak elmenni a helyszínrõl, mert be vannak egyelõre zárva. És utána megvizsgáljuk a megszületett csecsemõket és kisgyerekeket, hogy reagálnak-e Mozart zenéjére másképpen.

M.v.: - Mióta zenél a magzatoknak?

Fellegi Ádám: - Hát ez vadonatúj, ebben a naptári évben kezdõdött, az I. számú szülészeti klinikán, ahol rendszeresen, minden héten a gyönyörû amphiteátrumszerû elõadóteremben háromnegyed órát muzsikálok. Hát, persze nemcsak a terhes anyukák, akik ott terhesgondozásra és oktatásra jönnek be, hanem a nõvérek, a madámok, és az orvosok is beülnek, és hát, az egész tulajdonképpen Papp Zoltán professzor úr támogatásával valósult meg, egy saját Bösendorfer zongorám vitettem oda, és mesélek is, meg zongorázom is. Fõleg Mozartot, de nem csak Mozartot. A mesélés nagyon fontos dolog, mert véleményem szerint az értelmi és az érzéki megközelítést nem szembe kell állítani egymással, mint ellentéteket, hanem ezek egymást segítik, ugyanúgy, ahogy két kártyalapot ugye, egymásnak lehet támasztani, amikor kártyavárat építünk. Az értelmi megközelítés segíti át a zene érzelmi reagálását, és jobban lehet érteni, vagy megérteni, hogyha valamihez érzelmileg is viszonyulunk. Az igény óriási, mert minden szülõ szereti a kultúrát és a mûvészetet. Vagy ha véletlenül nem értene hozzá, akkor azt mondja, legyen az én gyerekem több és jobb, mint én. Van egy nagyon fontos köztes réteg, akik maguk nem értenek a mûvészetekhez, vagy jelesül a zenéhez, de megvan bennük a jó szándék. Szeretnének tanulni. És pontosan ezekre utazom én, akik még nincsenek beavatva a mûvészetbe, nem vájt fülûek, de megvan bennük a jóakarat. És ez egyhatalmas réteg. Ha csak a népességnek a 10 %-át vesszük, akkor is óriási szám, és ezekhez nem szól a muzsikus szakma. A muzsikus szakma csak a kész zenehallgatót fogadja el, aki már tudja, hogy a tételszünetekben nem szabad tapsolni, mert akkor lepisszegik a szomszédok az embert, tudja, hogy mikor kell örülni, mikor kell fanyalogni, de ezek egyre kevesebben vannak. Nagy Budapesten már néhány ezer ember mindössze ez. Tízezernél biztos nem több. Viszont óriási azoknak a rétege, akik el sem mennek a Zeneakadémiára, mert azt mondják, hogy ott valami olyasmi történik, ami lehet, hogy magasztos, de számukra idegen, és ezeknek az embereknek van a Fellegi Ádám. Nem szabad adottságnak felfogni, hogy az egyik ember érdeklõdik a magas mûvészet iránt, a másik nem, hanem ezt neveléssel lehet változtatni. Mert biztos, hogy nem genetikusan meghatározott, hanem kulturális, tanítási és nevelési termék, ezt is igazolták bizonyos vizsgálatok. Például a híres Mozart-effektus, amit Kaliforniában írt le egy pszichológus csoport, bizonyos Raushel és Shaw, aztán más pszichológusok vitatták, de ettõl zsong a nyugati szaksajtó. Nevezetesen az, hogy intelligenciateszt feladatokat adtak önként jelentkezõ egyetemistáknak, három csoportra osztva õket. Az elsõ csoporttal a feladatmegoldás elõtt 10 perc Mozart zenét hallgattak, persze felvételrõl. A második csoporttal relaxációs zenét hallgattattak, és a harmadik csoport pedig csendben ült. És utána ugyanazokat a feladatokat kapták, és állítólag a Mozart zenét hallgató csoport lényegesen jobb eredményeket ért el a feladatmegoldásban. Mások vitatták az eredményeket, de kétségtelenül valaminek itt lenni kell. De nagyon fontos, hogy nem háttérnek használták a Mozart zenét, hanem hallgatták. Amit szerintem hibásan csináltak, az, hogy CD-t használtak, ami nagyon jó, hogyha emlékeztetõ funkciójú, de az alapélménynek, az élõzenének kell lenni. Mint ahogy egy természetfilm is jó emlékeztetõ, mondjuk egy Prágát ábrázoló Spektrum film, de azért csak jobb, hogyha mellette az ember saját maga bolyong, és mondjuk lehet látni, amint isszák a derék csehek a sörüket ott a kricsmiben, de az egész más beülni oda, és abban a káposztaillatban az embernek magának meginnia a korsó sörét. Az én gondolatom szerintem a világon az elsõ bizonyos szempontból, mert sok prenatális zenével, tehát születés elõtti zenével kísérleteztek különbözõ eredményekkel, nagyon komoly fizikai és fiziológiai vizsgálatokat végeztek, de mindig gépzenét használtak erre, én viszont szeretnék új közönségréteget kinevelni magamnak, és másoknak is. Végül is, Kodály is azt mondta, hogy a zenei nevelést a születés elõtt 9 hónappal kell elkezdeni, és én hiszek abban, hogy a magzat az egy nagyon fontos és nagy lelkiéletû élõlény. Hát persze, ezt még be is kell bizonyítani. De hogy lehet ezt bebizonyítani másképp, mint kísérlettel? Ezért aztán ezzel az élõzenével én most elindítottam ezt a kísérletet, legalább egy évig fogjuk folytatni, aztán megnézzük az eredményeket. A gyerek nagyon jól tud kommunikálni, akkor is, ha nem tud még beszélni. Repes a kezével, gõgicsél, a vérnyomása, a gesztusai megváltoznak, esetleg elutasítja a zenét dühös sírással, szóval meg fogjuk vizsgálni. De ismétlem, nem a kísérlet az elsõdleges cél, hanem az örömszerzés.

M.v.: - Miért jöttek el, mi az, amire itt számítanak?

- Én csak zenekedvelõ vagyok, és hát veszélyeztetett terhes. Ezért elég sokat vagyok otthon, és egész nap zenét hallgatok, még hogyha dolgozom, akkor is. És úgy gondolom, hogy a mûvész úrnak ez az elképzelése, hogy esetleg a zene valamilyen hatással lehet a magzat késõbbi zenei igényességére, ebben lehet valami, úgyhogy erre lennék kíváncsi, hogy vajon hogyha megszületnek a gyerekek, mert hogy ikreket várok, mind a kettõre van-e hatással, vagy az egyikre van hatással, esetleg semmiféle hatással nincsen, és nem befolyásolja a zenei ízlésüket.

M.v.: - A leendõ apuka hisz ebben?

- Én szeretnék benne hinni, mindenképpen szeretném, ha a gyermekeim egy komoly zenei ízléssel rendelkeznének majd, és mondjuk, én hiszek is benne, hogy ez jó hatással lesz rájuk.

- Otthon is ilyen zenéket hallgatunk, és hátha hatással lesznek rá, és nem riasztják el a komolyzenétõl õket.

M.v.: - Dr. Révai Katalin, pszichiáter.

Révai Katalin: - Tudjuk azt, hogy a magzat az ötödik hónaptól biztosan hall, bár egyre több és egyre újabb információnk van, mindig újabb és újabb adatokat tudunk meg arra vonatkozóan, hogy még korábbi észlelések, nemcsak hallás, különbözõ érzetek, észlelések a külvilág felõl a magzat számára nagyon jelentõsek.

M.v.: - Mi ennek a hatása, jelentõsége?

Révai Katalin: - Óriási jelentõsége van, azt gondolom, hogyha negatív hatások, vagy pedig ijesztõ, ellentétes hatások érik a magzatot. Akár fizikai, például egy cukorbeteg édesanyának egy rosszul beállított cukorbetegségben, egy magas vérnyomásos betegség, vagy éhezés, akár pszichés hatások, például egy nagyon-nagyon súlyos konfliktushelyzetben élõ kismama, vagy ugye, vizsgáltak olyan kismamákat, akinek meghalt háborúban a férje, és közben volt várandós, tehát ilyen fajta pszichés hatások feltétlenül befolyásolják a magzatnak az állapotát is, és a késõbbiekben is a személyiségét. A kisbaba a magzati életkorban gyakorlatilag minden hatást az édesanyán keresztül észlel és él meg. A babának akkor jó az állapota, hogyha az édesanyának jó az állapota. Ha az édesanya szereti a zenét, és teszem azt, egy Mozart zene, rendkívül kellemes hatása van, azt gondolom, mindenkire, még arra is, aki egyébként nem zenekedvelõ, nem zeneszeretõ ember, akkor ez a kellemes állapot feltétlenül jól fog hatni a magzatra is. Ami még nagyon lényeges, hogy nemcsak egy általános állapot, hogy most kellemesen érzem magam, hanem azt tudjuk, hogy a kismamának már a terhesség során, vagy nem is szeretem ezt a szót, hogy terhesség, hanem a baba hordása során nagyon fontos, hogy egy kapcsolat alakuljon ki a magzatával. És a magzat és a kismama kölcsönösen megtanulják egymást érezni, észlelni, kommunikálni beszéd nélkül. És tulajdonképpen egy ilyen kellemes állapot, amiben például egy komolyzenei koncert történik, megtanul a kismama figyelni arra, hogy mi történik, mit szeret a gyereke, milyen hangulatban szeret lenni, milyen érzések, milyen külsõ tényezõk között szeret lenni.

M.v.: - Milyen jelzéseket ad a gyerek?

Révai Katalin: - Azt szokták általában a kisbabák jelezni, megfeszül a has, rugdosni kezd, nagyon intenzív mozgásba kezd, és ezt általában a mamák szokták tudni, hogy ez azt jelenti, hogy a figyelem felkeltõdött a kisbabában vagy a magzatban, vagy pedig ellenkezik ezzel, nem szereti ezt. Például meg lehet figyelni azt, hogy van, aki nagyon sokat dolgozik monitor elõtt, és ez az ülõ helyzet nagyon sok kisbabának kellemetlen, egy idõ után ezt szokták jelezni, ezt nem kérem, köszönöm, ezt nem kérem, tehát megfeszíti magát a kisbaba, ezáltal a has is megfeszül. De ugyanez történik bármilyen szabadidõ töltésénél. Vagy például veszekednek a szülõk, vagy van valami fenyegetõ helyzet a mama számára, ezt feltétlenül a baba jelzi, hogy ezt õ nem szereti. Akik itt ülnek kismamák, én azt látom, hogy csupa olyan kismama, kispapa ül itt, akik várják ezt a babát. Másrészt pedig ez egy nagyon fontos dolog, hogy egy csomó olyan dolgot nyilván csinálnak, nemcsak ezt, amit feltételeznek, hogy jó a gyereknek. Tehát ez egy nagyon fontos dolog, azt gondolom, hogy eleve egy pozitív elvárással és egy pozitív szülõi képpel vannak. Ez nehezen leszûrhetõ, hogy ezek a gyerekek, akik ilyen környezetben vannak, a zenétõl lesznek olyanabbak, vagy pedig eleve attól, hogy hát ezek a szülõk bizony valóban úgy tûnik, hogy a gyerek felé fordulnak, és ami nekem nagyon érdekes, hogy rengeteg kispapa van itt. Tehát, hogy itt a szülõ kapcsolat is nagyon erõs, és a gyerekvárás és a gyerekkel való kapcsolat is nagyon erõsnek látszik már most. Tehát feltételezem azt, hogy ez egy pozitív hatással lesz.

M.v.: - Mit üzent a kisbaba, hogy tetszett neki Mozart?

- Hát egy jó tíz perc után felébredt, és aktív volt végig, úgyhogy kellemesen érintette ez a dolog, azt hiszem.

M.v.: - Van különbség, amikor kellemesen mocorog, meg mint amikor kellemetlenül? Mert mi a különbség?

- Hát, hogyha kellemetlenül mocorog, akkor azt érzem, hogy máshogy kell helyezkednem, például éjszaka, és akkor õneki nem jó, azt éreztem, hogyha kellemes vagy kellemetlen, azt meg tudom különböztetni.

M.v.: - Szereti a zenét a baba?

- Igen, úgy érzem, hogy igen.

M.v.: - És mi a kedvence, azt lehet már tudni?

- Hát, még nem rendeztünk ilyen szisztematikus zenehallgatást, de most például az Offenbach tetszett neki, azt hiszem, a legjobban.

M.v.: - Érez-e valami különbséget az élõzene és a felvétel között?

- Hogyne, persze, hát én, ha tehetem, akkor inkább koncertre járok, és otthon nem is igazán szeretek zenét hallgatni, mert annak nincs olyan hangulata. Úgyhogy most megyünk hamarosan operába, kíváncsi vagyok, az hogy fog neki tetszeni.

M.v.: - Gyakran jár élõzenét hallgatni?

- Igyekszem bérleteket beszerezni, mert akkor biztosan elmegyek. Operabérletem minden évadban van.

M.v.: - Nem fárad el a baba a koncert végére?

- Nem fáradt el, de eléggé megnyugodott, úgyhogy lehet, hogy most ezt így megszokta, kicsit elandalodott, a második részben inkább andalító zenék voltak, úgyhogy most egészen nyugodt volt.

M.v.: - Túl vagyunk a koncerten. Milyenek az elsõ benyomások?

- A babák élvezték szerintem. A másik pedig az, hogy itt ülve, inkább elgondolkoztató volt. Szerintem nagyon találóan mondják erre az állapotra, hogy másállapot, vagy áldott állapot, szerintem az anya is teljesen más lesz. Szóval kell egy fajta nyugalom, és ehhez a zene hozzásegít. És ezt a nyugalmat szerintem, átadja a babáknak valamilyen módon.

M.v.: - Tehát megnyugodtak a babák, nem mozogtak közben?

- Mozogtak, de ez nem az a mozgás, amikor valami miatt megijednek, vagy egy hangos, vagy metrózajtól megijednek, hanem úgy gondolom, hogy jól érezték magukat.

M.v.: - Ez az, amire számított?

- Igen, igen, teljes mértékben. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos magzat állapotban is az anya és a magzat közötti alakuló kapcsolat, és szerintem a zene által ez a kapcsolat, ez javítható, növelhetõ.

M.v.: - Fontos-e az önnek, hogy a férje itt van?

- Nekem nagyon fontos. Az is, hogy végig mellettem van, tulajdonképpen megbeszéltük a terhesség, a szülés folyamatát, hogy végig mellettem lesz, mert szerintem a gyerekek is érzik ezeket az apró rezdüléseket, azt, hogy szereti egymást az apa és az anya, és ez biztos vagyok benne, hogy kihat a késõbbi életükre is.

M.v.: - A férfiak általában nem szokták azt szeretni, hogy õk ebbõl az egész anyaság kérdésbõl ki vannak zárva. Ön hogy viszonyul ehhez a dologhoz?

- Úgy akarom az egész szülési folyamatot is, tehát majd bent szeretnék lenni a szülésnél is, hogy a feleségemmel együtt éljük át azt a csodálatos dolgot, és ahogy ön is most mondta, mindenképpen végig mellette akarok lenni, és büszke vagyok rá.

M.v.: - Próbálja a legtöbbet kivenni ebbõl az állapotból, ami egyáltalán egy férfi számára kivehetõ?

- Hát igyekszem. Aztán majd talán lehet, hogy õt kéne megkérdezni, hogy ez mennyire sikerült?

M.v.: - Ilyenkor a kismamák más állapotba kerülnek, más igényeik vannak, van, aki hisztisebb, van, aki aluszékonyabb. Lehet 9 hónapon keresztül toleránsnak lenni?

- Lehet, mindenképpen. Hát az eredmény, az mindent kárpótol, az esetleges kellemetlenségeket is. Meg hát, ha két ember szereti egymást, akkor az nem hiszem, hogy egyáltalán probléma tud lenni.

M.v.: - Mi az, amire önnek most leginkább szüksége van a férjétõl?

- Megértés, szeretet.

M.v.: - Milyen megértés, mit kell megértenie?

- Néha ilyen hangulati változásai vannak az embernek, ilyen hirtelen elsírja magát teljesen indokolatlan okból, és hogy olyankor mellette legyen. Vagy hogyha gondjai támadnak, nehézségei, rosszullétei vannak.

M.v.: - Mire van szüksége akkor, amikor hirtelen elsírja magát?

- Az, hogy mellettem legyen, és megnyugtasson.

M.v.: - És ez sikerül?

- Többnyire igen.

M.v.: - Mit kell ilyenkor tenni, mit kell csinálni egy síró nõvel?

- Szerintem beszélni kell hozzá, és mindenképpen, hogy mi az adott probléma, ezt körüljárni, hogy lehetne megoldani, és hát ezt is úgy éreztetni vele, hogy minden szinten mellette vagyok, és nem haragszom rá semmit, mondja el, hogy mi a probléma, és akkor én annak a híve vagyok, hogy mindent meg lehet beszélni normálisan.

M.v.: - És aztán ez lehet, hogy még csak a könnyebbik 9 hónap, ezután jön a nehezebbik 9 hónap. Arra fel van készülve?

- Hát, tisztában vagyok vele, igen, hogy pláne még két gyerekkel sok álmatlan éjszakáink lesznek, de hát szerintem a gyerekek, maga a léte, a látványa, az kárpótol ebben, és fel vagyunk rá készülve.

- Ehhez még hozzáfûzném azt, hogy õ nem változott meg, hanem õ kezdettõl fogva ilyen volt, tehát a terhesség elõtt is, tehát nem hiszem, hogy nehézséget jelentene számára, hogy most alkalmazkodjon a helyzethez.

M.v.: - Ismét Fellegi Ádám, zongoramûvészt hallják.

Fellegi Ádám: - Valószínûleg az anyai testnek a belsõ zörejei igen erõsek, és elnyomják a külsõ zörejhatásokat. De ez azért nem ügydöntõ, tudniillik, mi is egy nagyon zajos helyen, tömeg zsibongásában a szeretett lénynek a hangját, még ha halk, akkor is meghalljuk, mert az agy kiválaszt bizonyos hangokat, és felerõsít valósággal. A rádiót is, hogyha csavargatjuk, akkor a hangzavarból az anyanyelvünk beszédét még akkor is kihalljuk, hogyha az recsegõs, és alig hallatszik az idegen nyelv hátterében. Tehát, ugyanezt ki lehet alakítani a magzatban is. De én nem a közvetlen magzati hatást tartom elõfeltételként fontosnak, tehát nem azt, amit a magzat akkor is hall, hogyha az anyuka alszik, hanem az anyuka lelkén átszûrt hatást. Tehát, hogyha az anya élvezi a zenét, felvidul, vagy elérzékenyül, vagy ritmusosan mozog a zenére, ha táncol, az biztos, hogy azonnal hat a magzatra, és õk együtt énekelnek és együtt táncolnak. Én ezt tartom fontosnak. Ezért beszélek például a zenérõl. Nemcsak eljátszom, hanem elmagyarázom, és mesélek is Andersent.

M.v.: - Bár Mozart hihetetlenül gazdag hagyatékot hagyott hátra, de miért pont Mozartot játszik?

Fellegi Ádám: - Azért, mert én is ösztönösen Mozarthoz nyúltam, és mások is. Mozart a boldogság zenéje, ezt az ember egyszerûen intuitíven érzi, ez axióma, ezt nem kell igazolni, ez ugyanúgy érvényes Japánban, mint Alaszkában. Az ember egyszerûen érzi, hogy Mozart más, mint az ugyanabban a stílusban komponáló jeles kortársai, egy Dittersdorf vagy Salieri, akik nagyon jó szerzõk voltak, és nagyjából ugyanazokat a formákat és fordulatokat használták. Van egy pont, amikor a mennyiség minõséggé válik. Mozart olyan finom és pontos hatásokat alkalmaz, amelyek megmagyarázhatatlanok. Ezt az akupunktúrához hasonlíthatnám. Hogyha bizonyos pontjaira a testnek apró tûket szúrnak be, akkor állítólag ezzel óriási hatást lehet elérni, gyógyító, de romboló hatást is. De ha azokat a tûket akár csak egy milliméterrel odébb szúrják be, már semmi hatás nincs. Tehát Mozart valószínûleg nagyon pontosan ösztönösen megérezte, hogy hol kell ingerelni és gátolni az emberi lelkeket, és az õ zenéje tele van ilyen földerengõ napsütéssel beárnyékolódással, kicsit Leonardo festészetéhez hasonlíthatnám, a fény-árnyék játékával. Ez az, amit a többi korabeli szerzõ zenéjében nem találunk meg, és ezért alkalmas szerintem, hogy a mennyország képzetét felkeltse, ami egyáltalán nem unalmas hely. Szóval a mennyországot ne úgy képzeljük el, hogy állandóan hárfáznak fehér hálóingben, hanem ottan dal és tánc, és tréfa és szomorúság, minden helyet foglalhat.

M.v.: - A koncert a magzatnak minden csütörtökön 16 órai kezdettel az I. számú szülészeti klinikán a Baross utca 27-ben várja az érdeklõdõket.

 


 

Szakértõink
  e-mail


X
EZT MÁR OLVASTAD?