#baba#anya

Babanet: Szülés történet

A Te történeted
 

Az én történetem

Az én történetem egy kicsit rendhagyó ugyanis én otthon szültem meg  kisfiamat, Leventét. Hosszas keresgélés, tájékozódás és sok keserû élménybeszámoló után döntöttem úgy, hogy a babának és nekem is sokkal jobb lesz az otthoni szülés. Elsõ gyermek lévén sokan csodálkoztak rajta, sokan ellenezték. Én azonban tántoríthatlan voltam – szerencsémre a férjem végig maximálisan mellettem állt. A szülést nagyon vártam, biztos voltam benne, hogy nem lesz semmi gond – ha mégis lenne, kb 5-10 perc alatt beérünk a kórházba.  A szülés igen furcsán indult – 2000. január 28-án elég rosszul éreztem magam nap közben, valahogy úgy, mintha menstruálnék. Késõ délután megjelentek az elsõ görcsök is – az elsõ szélgörcsök. Hajnal kettõig biztos voltam benne, hogy csak székrekedés. Akkor azonban megváltoztak a fájások és rájöttem, hogy végre szülni fogok. Hajnal 5 – ig mászkáltam a lakásban, egyáltalán nem voltam álmos. Öt órakor felébredt a férjem és onnantól ketten szültünk. Reggel hétkor szóltunk a doktornõnek, hogy kb 5 perces fájásaim vannak. A doktornõ nem tudott kijönni – egy másik szüléshez ment épp – így a szülésznõ jött hozzám. Miután megvizsgált és megállapította, hogy épp csak elkezdõdött a tágulás hívott egy dúlát – asszonytársi segítõ, akinek már van gyereke - hazament.  Nagyon kellemesen telt a szombat, fájások voltak ugyan de nem éreztem tragikusnak a helyzetet. A dúla és a férjem olajokkal masszírozták a derekamat ami érzésem szerint le akart szakadni. Minden kérésemet lesték és nagyon kedvesek  és önfeláldozóak voltak.  Délután 4 óra felé jött vissza a szülésznõ, akkor már két órája erõs 2-3 perces fájásaim voltak. Este 10-11 óra felé már kezdtem elveszteni a türelmemet – és az eszemet – a fájások szinte egymást érték. Kérésemre a szülésznõ megvizsgált és kiderült, hogy még csak 5 cm-re tágultam ki. Több vizsgálat nem volt a szülés alatt és utána sem – leszámítva a kis kézi ultrahangos magzati szívhangvizsgálót. A hátralévõ 5-6 órát csak a férjem segítségével és csak egy kád meleg vízben tudtam átvészelni. Két igen erõs fájás között szinte elvesztettem az eszméletemet és nagyot aludtam. Sosem gondoltam, hogy 2 perc alatt ennyire kipihenheti magát az ember. Mintha egy éjszakát aludtam volna át. Sokszor belecsúszott a fejem a vízbe, akkor a férjem kihúzta és tartotta a kád szélén ülve. Hajnal négykor a férjem már annyira elfáradt, hogy lefeküdt. Felkeltette a dúlát és a szülésznõt akik addig aludtak egy kicsit. Alig 10 perc múlva szólt a dúla a férjemnek, hogy ez már a kitolási szak, jöjjön ha nem akar lemaradni. Néhány nyomás után megjelent a magzatburok, amit a szülésznõ a kicsipett. Nem sokkal késõbb már éreztem a baba fejét is, ahogy feszített szét. Ez volt a legfájdalmasabb része az egész szülésnek. A farokcsontomat teljesen elnyomta a helyérõl a kicsi feje, szerencsére megtehette hisz nem hanyatt feküdtem, hanem a kádban térdeltem. Már csak néhány nagy és fájdalmas nyomás volt hátra és megszületett a baba. Boldogan és nagyon kimerülten  - de nem fáradtan – öleltem magamhoz a kisfiút, akivel ennyit kellett dolgoznunk, hogy végre lássuk egymást. Levike nagyon sírt és hiába próbáltam megszoptatni. Miután a férjem elvágta a köldökzsinórt megpróbáltam leülni, de nem tudtam a fájdalomtól. Viszont a kimerültségtõl térdelni nem tudtam tovább, így amikor kb 5 perc múlva visszaadta a férjem a kicsit, hogy szoptassam meg, nem tudtam tartani, féltem, hogy elejtem. A lepény nem akart kijönni, így a szülésznõ – már a szobában az ágyon – adott egy injekciót. Ez sem segített, így szóltunk a doktornõnek, hogy segítsen eldönteni  kórházba kell – e mennem, hogy kiszedjék a lepényt. Megérkezett a doktornõ és kiderült, hogy a lepény levált és elakadt a húgyhólyagban. Viszont nem éreztem pisilési ingert és nem is tudtam pisilni – a lepény miatt. Így a doktornõ kézzel szedte ki a lepényt ami szerencsére teljesen rendben volt. Gátmetszés nem volt ugyan, de két öltéssel össze kellett varrni  a gátrepedést – ezt azonban felszívódó cérnával tették, ami egy hét múlva kiesett. A varrás után lezuhanyoztam, hajatmostam és végre megpróbáltam megszoptatni a babát – ami délutánig nem sikerült, mert nem volt éhes. Reggel kilenc körül már megérkeztek az elsõ látogatók. Alvásra csak délután került sor, akkor is csak 1 órát tudtam aludni. Levente 3830 grammal és kb 56 cm-vel született.

 Szommer Dea

   
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   

2003. január 01.

 
X
EZT MÁR OLVASTAD?