13 lecke, amit minden anyuka megtanul

Nagyobbik kisfiam 3 éves volt októberben. Az év végi ünnepi őrületben nem nagyon volt időm ezen elmélázni, úgy gondolom, hogy a nyugodt év eleje tökéletes arra, hogy visszatekintsek az elmúlt 39 hónapra.

Szerintem az első gyerek születése a legmeghatározóbb, hiszen ekkor még minden új, fogalmunk sincs róla, hogy mire számíthatunk, hogyan fogjuk megoldani azokat a helyzeteket, amelyekkel nincs semmi tapasztalatunk. Az első terhességem alatt rengeteg könyvet bújtam, számos szaklapot olvastam a témáról és arra jutottam, hogy felesleges és egyben lehetetlen tervezgetni. A szakemberek, barátnők, testvérek, édesanyák segítsége és tapasztalata mellett,a gyermek igényeihez igazodvaúgyis előjön az a bizonyos anyai ösztön és megy minden, mint a karikacsapás. Gyermekünk alkalmazkodik a külvilághoz, és elindul egy kölcsönös tanító folyamat. Sorra kapjuk mi is a leckéket, az anyaság egy véget nem érő önismereti tréning is egyben.

A teljesség igénye nélkül összegyűjtöttem azt a 13 pontot, amit az elmúlt 3 évben én tanultam az anyaságtól, a gyerekeimtől.

1.    Létezik szerelem első látásra avagy egy szempillantás alatt keletkezik az a leírhatatlanul mély, feltétel nélküli anyai szeretet

Az első pillanattól kezdve, amikor az orvos a karjaidba adja gyermekedet, már tudod, milyen az, igazán szeretni. Egy másodperc alatt feledésbe merülnek az elmúlt órák fájdalmai, csak ő létezik, és az az iránta érzett szeretet, amely csak egyre növekszik minden egyes nap. Ezt csak az anyák érzik, elnézést apukák, de a mi szeretetünk kicsit más.

2.    A szeretettel együtt kialakul a felelősségérzet, az óvás, féltés és aggódás

Ott, amikor először öleled át őt, szíved szerint azt is kívánod, hogy bárcsak mindig, minden helyzetben így meg tudd óvni. Ami persze lehetetlen küldetés, de amint valaki szülővéválik, onnantól kezdve élete végéig aggódik gyermekéért… Erről a Féltés c. cikkemben már részletesen kitértem. És hát most már szülőként, megértem az én szüleimet, mikor azt mondták, hogy ők bizony nem aludtak addig nyugodtan, amíg nem értünk haza testvéremmel a szórakozásból. Akkor úgy gondoltam, hogy miért, mi bajom lehet? Most pedig úgy gondolom, hogy az én fiaim nem mennek sehová! Vagy elkísérem őket! 

3.    Hogy mit jelent az önzetlenség? Az igazi önzetlenség!

Anyává válni azt is jelenti, hogy igazából és mélyen megérted azt a szót, hogy önzetlenség. Teljesen a saját érdekeid elé helyezed egy másik kis ember szükségleteit, jobban törődsz valaki mással, mint saját magaddal, minden egyes nap.

4.    Hogy magadra is kell időt szánni!

Igen, valóban a kisbabád a legfontosabb, de pár hét, és ráérzel, mennyire lényeges az, hogy magadra is figyelj. Ami az elejét illeti, az egyik leghasznosabb tanács - amit mindenki egyaránt javasolt –amikor a baba alszik, akkor én is aludjak. És valóban! Ugyanis a család mozgatórugója, szíve-lelke az édesanya. Ha ő rendben van – kipihent, nyugodt, boldog, vidám stb. -, akkor a család is az… (Ehhez persze külső segítség kell, pl. főzés, takarítás terén). Aztán miután belerázódtam, számomra fontos volt, hogy ki tudjak kapcsolni. Hogy az agyam egy kicsit pihenjen. Nem nagy dolgokra gondolok itt, elég annyi, hogy egyedül megyek vásárolni, máris újratöltve érek haza. 

5.    Milyen érzés igazából megijedni

És aggódni. És imádkozni. És azt érezni, hogy bármit, de tényleg bármit megtennél a világon azért, hogy a gyermekedet egészségesnek és boldognaklásd.

6.    Milyen érzés igazából elfáradni

Nem úgy elfáradni, mint egy átbulizott éjszaka után. Hanem úgy, amikor már gondolat sem kúszik át az agyadon, csak a puszta, csontig hatoló kimerültség van. Fizikailag és lelkileg egyaránt.

7.    Hogy mindannyian a személyiségünkkel együtt születtünk

Látni azt, hogy a gyermeked teljesen más egyéniség, mint ti vagytok - felemelő érzés. Megfigyelni, ahogy fejlődik az értelme és kibontakozik a személyisége - csodálatos dolog. Mindezt nem korlátozni, egyben mégis az egészséges mederben tartani - óriási felelősség és nehéz feladat.

8.    Hogy az anyaság nonstop türelemgyakorlás

Bevallom, nekem ez a legnehezebb lecke! Viszont szerintem egész jól haladok, tudatosan igyekszem a szinte mindennapos tesztelésnek megfelelni. Az innen-onnan hallott, hírhedt, kőkemény helyzetek – mint például a falakon megjelenő zsírkrétarajzok, edényeken való dobolások vagy a bolt közepén előadott hisztitáncok - egyelőre elmaradtak nálunk (kopp-kopp). De azért így is adódik olyan helyzet, amikor szükség van a naaaaagy levegőre. (Erről a témáról már írtam részletesebben a Papagáj cikkemben.)

Apropó! Ezt a videot láttátok már? Kötelező minden kisgyermekes szülőnek!

9.    Hogy mindenkinek van véleménye

Barátok, család, orvosok, könyvek és persze az internet… vannak közöttük, akinek a véleménye érdekel és van, akié nem. Ez van! Bármit csinálsz, teljesen mindegy, minden témakörben bombázni fognak tanácsokkal, hogy mit és hogyan kellene tenni. Megtanulod hamar, hogy mindenkinek van véleménye. És gyorsan rájössz arra is, hogyan szűrd meg ezeket és válaszd ki a számodra megfelelőt.

10.  Hogy az anyaság időgazdálkodás és multifunkcionális tevékenység egyben

Kisgyerekek mellett nincs üres járat. (Legfeljebb éjszaka, a szerencséseknek.) Egyébként mindig egy lépéssel előrébb kell járni, pontosan beosztani fejben a napot, hogy legalább az aznapi teendők meglegyenek. El kell tervezni, mikor eszik, alszik, dolgozunk, játszunk, takarítunk, főzünk. Van olyan – elég sűrűn -, amikor ezen tevékenységekből néhány épp egy időre esik. És mi, anyukák megoldjuk! Varázslatos anyukaképesség!

11.  Hogyan kell rendszerezni

Egy baba érkezése rengeteg holmival jár együtt. Pelenkák, takarók, ruhácskák, gumikacsák, könyvek, játékok és még sorolhatnám. Megtanulod gyorsan, hogy szeparáld el az ő dolgait a tiétektől, és hogyan rendszerezz minden tárgyat. Sikerül elsajátítani azt is, hogyan legyen mindig minden kéznél, amikor szükség van rá, legyen ez AZ a kisautó a több százból, vagy a keksz, a cumi, egy zokni, színes ceruza, törlőkendő…Szintén kivételes anyukaadottság!

12.  Hogy a legjobb dolog a világon a puszi és az ölelés

Egy bizonyos életkorig legalábbis… Ameddig még babák, addig lehet őket ölelgetni és puszilgatni annyiszor, amennyiszer csak kedvünk tartja, sőt még provokálnak és kelletik is magukat! Nincs annyi puszi, ami ne férne el egy babafejen! És a babanyakon! No, meg a hason… popsin… combin… Hol nem?

Hasonlóan boldog időszak, amikor ők is szívesen adnak puszit és ölelést. Itt tartunk mi most… Személy szerint én ki is kérem a napi adagomat, számtalanszor elhangzik nálunk a „gyere, adj egy puszit!” vagy a „gyere, ölelj meg és törj össze!” „utasítás”, amit egyelőre örömmel teljesítenek. Ennél már csak az jobb, amikor maguktól bújnak. Csodálatos!

+1 Tudnék még pár dolgot írni, de egy nagyon fontos ponttal zárom a listát. Egy olyan adottság, képesség, amelynek segítségével, sokkal könnyebben veszed az akadályokat és teljesen más szemmel tudsz visszagondolni a nehézségekre, kellemetlenségekre. Ez pedig a humor! Tudj nevetni magadon!

Krizsa Judit , 2016. február 03.
 
 
 
Címkék:  

posztok

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
X
Mi bántja a gyerek lelkét? - TeakiadóBabázz lazán! - TeakiadóKamaszmentő - TeakiadóNem születtél anyának! - Teakiadó
Nem születtél anyának! - Teakiadó