Az első sokk
Nálam ez ott következett be, amikor Tomival elmentünk az első Várandós klubba. Mi eredetileg az őssejt-levétel miatt mentünk, illetve én úgy voltam vele, hogy ha a szülésznő előadását is meghallgatjuk, csak előnyünkre válhat.
A szülésznő nagyon jó fej volt, mindenre kitért. Anya szerepe, apa szerepe. Eddig igazából nem foglalkoztam a szüléssel. A körülöttem lévőket sem hallgattam meg igazán soha, mert tudatalatt tudtam, hogy ez nekem olyan, mint egy orvosi sorozat, este tuti rosszat álmodok.
Így 17 hetes terhesen, és három nappal túl az előadáson, úgy gondolom, jókor hallgattuk meg, mire számíthatunk, főleg én, mert így van még 5 hónapom átállítani az agyamat. Lelkileg felkészülni a szülésre, és Bogyóval is megbeszélni, hogy mi lenne a legoptimálisabb megoldás a szülőszobában.
Velem szemben Tomi nagyon lelkes. Ő még élvezte is az előadást. Szerintem a főiskolán nem figyelt egyetlen órán sem ennyire, mint most. Ha vissza kéne mondanunk mit hallottunk, akkor valószínűleg az ő előadása hitelesebb lenne. Az én verzióm valahol a pánik-hangulat, "nálam ez úgysem így lesz" között hangzana.
Ha már ott leszek, biztos nem lesz gond és tényleg csak az a lesz a lényeg, hogy hamarosan a kis pocaklakót a karomba tarthatom, és onnantól elkezdődik a hármunk kis élete.
Addig meg még sok idő van, és nem csak a gyerek szobát kell kialakítani, hanem a fejemben a gondolatokat is.
Nagy Adrienn, 2015. szeptember 01.
