#baba#anya

Foglalkozások kisgyerekeseknek

Végre megint amolyan átlagos hetünk volt! Elég szép idő volt ahhoz, hogy játszótérre menjünk, mentünk a heti három foglalkozásra, amikre szoktunk, volt vendégségben Kismanó barátnője az anyukájával, és a játszótéren is volt egy előre lebeszélt találkozónk egy magyar anyukával és a kislányával. Szóval pörgős hét volt, nem unatkoztunk egy percig sem. 

A foglalkozásokról még nem írtam. Itt nagyon népszerű a baba jelnyelv (több típusú iskola is van), ami már Magyarországon is egyre ismertebb. A Papinaplóban olvashattok részletesebben a hazai viszonyokról. Kismanóval hat hónapos kora óta járunk mi is. Kismanó ilyenkor mindig az ölembe kucorodik, miközben énekelünk, mutogatunk. A foglalkozás során különböző zsákokból vesznek elő játékokat azok az élelmes gyerekek, akik hamarabb tudnak odarohanni az oktatóhoz. Ezeknek a játékoknak a jelét tanuljuk, hozzájuk kapcsolódó dalok vannak. Ez az egész tolakodás viszont, amit a zsák körül csinálnak a kicsik, Kismanót teljesen sokkolja. Van, hogy megindulna, de amint két-három másik gyerek a többieket félresöpörve vetődik a zsák után, gyorsan visszacsücsül az ölembe, és csak megszeppenve néz. Az előző oktató egyébként ezt remek pedagógiai érzékkel nagyon jól tudta kezelni, az egész foglalkozást mindketten élveztük, de most máshoz járunk sajnos. Jelenleg az egyetlen rész, amit igazán élvez Kismanó, amikor csörgőkkel énekelünk, és mindenki kap játékot. Először ülve, aztán állva is zenélünk, közben menetelünk, táncolunk, lábujjhegyen lépkedünk. A héten a foglalkozás nekem már elég kellemetlen volt, mert nagyrészt a földön ülünk. A pocakommal viszont ez nem épp a legkellemesebb póz. Ráadásul Kismanó az ölemben próbálja minél mélyebbre befészkelni magát, de már nem tudja rendesen, mert bent a Kistesó is igencsak növekedésnek indult. Az egész foglalkozás alatt kint a nagyobb, bent a kisebb mocorgott, kapálózott, én meg úgy éreztem magam, mint egy igazi kétgyerekes anyuka. Egyébként Kismanó nem sok jelet használ a tanultakból, mert elég korán kezdett el szavakat mondani, így mi az egész foglalkozás előnyeit csak kis mértékben éreztük. Viszont jó elfoglaltság, és azok a gyerekek, akik még nem beszélnek, tényleg nagyon sok jelet használnak. Azért azt nem mondanám, hogy jelelve beszél bárki, hiszen mondatszerkezeteket nem tanulunk. Bár egy másik foglalkozáson egy süketnéma anyukával pár jel erejéig tudtunk kommunikálni, a babajelnyelv sok jelet leegyszerűsítve használ, tehát eleve ezért nem azonos a valódi jelnyelvvel (aminek ugye eleve Magyarországon is több "tájszólása" van).

A másik foglalkozás, amire járunk, kizárólag az éneklésről szól. Itt az énekek közben játszunk is a gyerekekkel, olyasmi, mint amilyennek otthon a Kerekítő-típusú foglalkozásokat képzelem. A héten azonban már ezt is egyre nehezebben viseltem, mert bizony emelgetjük, ugráltatjuk őket. Azt hiszem, lassan le kell szoknom erről, mert a végére kicsit megfájdult a pocakom. Legalább akkor, amikor Kismanó választ dalt, próbálom a nyugodtabb melódiák felé terelni. Kistesónak egyébként ez a foglalkozás is tetszik, az éneklőstől felpörög, meg sem áll bent!

A harmadik csoport elsősorban a játékról szól, bár a végén van egy 20 perces barkácsolás is. Egy nagy terembe behordanak sok-sok játékot, és közéjük eresztik a gyerekeket. Érdekes figyelni, hogy 2 éves kor alatt még egyedül játszanak, és valamikor 2 éves kor után kezdenek egymásra is odafigyelni, majd együtt játszani. A barkácsolás egyik héten például muffin díszítés volt. Cukormázzal és cukrokkal. A gyerekek irtó lelkesek voltak. Az anyukák kicsit kevésbé, így közvetlen ebédidő előtt. Ma amúgy azt élvezték legjobban, amikor a végén elpakoltuk a játékokat, és üres lett a terem. Elkezdtek fel-alá futkározni, és közben sikongattak, kiabáltak. Alig találtam meg az én kis lurkómat, hogy kabátot húzzák rá, és indulhassunk haza. Ez a típusú foglalkozás (játék+barkácsolás) is nagyon elterjedt, már más falvakban is voltunk hasonlón, de végül megragadtunk a hozzánk legközelebb lévőnél. Kistesó számára ez viszonylag pihentető foglalkozás, mert az anyukák csak ülnek a terem szélén székeken, és próbálják követni szemmel a saját gyereküket.

Összességében sok lehetőség van errefelé, és már alig várom, hogy a két kis manóval járjunk ezekre a foglalkozásokra. Sok baba is szokott lenni, aki csak az anyukára kötve, oldalt a babakocsiban, vagy épp szopizva vesz részt a programokon. Múltkor volt egy alig három napos csöppség is, a héten egy három hetes baba. Itt nincs a hat hetes ökölszabály...

Tina, 2015. november 20.

 
 
 
Címkék:  

posztok

X
EZT MÁR OLVASTAD?