Pár perces ebédek babának-mamának

Mosolyogva emlékszem vissza a hozzátáplálás kezdetére: az első néhány kanál reszelt almát remegő kézzel, izgatottan adtam érdeklődő kisfiamnak, aki az első perctől jó barátságot kötött az evéssel. Ahogy teltek a hónapok, nagyon megkönnyebbültem, hogy – hozzánk, a szüleihez hasonlóan – Beni is szeret enni. 

Ahogy bővült a felkínált ételek köre, úgy jutottam el arra az elhatározásra, hogy időt és energiát kímélve, olyan ételeket fogok készíteni ebédre, amik mindkettőnknek, sőt, szerencsés esetben a férjemnek is megfelelnek (ő sokszor nem visz ebédet, mert menzán eszik a munkatársaival). Tudom magamról, hogy hajlamos vagyok elszöszölni az időt: egy kis telefonálás, pici kávézás, csipetnyi netezés…No és persze gyakran megyünk délelőtt és délután is játszótérre, ilyen-olyan programokra. Tehát olyan fogásokra van szükségem, amiket könnyen és gyorsan, különösebb előkészületek nélkül elő tudok állítani. Merem remélni, hogy az időhiánnyal nem vagyok egyedül, ezért megosztom veletek kedvenc közös ételeink receptjeit:

Krumplifőzelék

Kis korom óta nagyon szeretem a főzelékeket. Anyukám elmondása szerint már egy éves korom körül is képes voltam betermelni akár fél kilónyit is! Most már azért konszolidáltabb mennyiségeken élek, ám rajongásomat a fiamnak is igyekszem átadni. Ha főzelék téren biztosra akarok menni, akkor ez az étel tuti befutó (azaz Beninél és nálam, a férjem ugyanis nem lelkesedik érte):

Kb. fél kiló felkarikázott krumplit megfőzök annyi vízben, amennyi pont ellepi. Kicsit megsózom, és 1-2 babérlevelet teszek hozzá. 1 evőkanál finomlisztből és ugyanennyi napraforgó olajból rántást készítek, majd beleszórok egy kávéskanál majorannát és ugyanennyi fűszerpaprikát. Ezt végül lassan a főzelékbe keverem és hagyom felforrni őket. Rántás helyett sokszor keményítőt használok, vagy magával a krumplival sűrítek – így sokkal egészségesebb a kapott étel! Aki szereti, tehet bele tejfölt és feltétnek valamilyen husit vagy tükörtojást. Ha két napra főzök, akkor a feltét mindenképp módosul.

Tészta – így is, úgy is

Gyakran vagyunk rohanásban – többnyire ez az én időhúzásomnak köszönhető. Ezért gyakran az a legjobb megoldás, hogy kifőzök egy hatalmas adag spagetti tésztát (egy egész csomagot), amiből aztán 2 napon keresztül jól lakik a család. Legtöbbször durum vagy teljes kiőrlésű lisztből készültet választok. A hatalmas adagot általában kétféleképpen fogyasztjuk el: Beni és én az egyik nap sajttal és tejföllel, másnap bolognai szósszal, Szabolcs a férjem pedig mindkét nap az utóbbi feltéttel – ez az étel szerencsére akkora kedvence, hogy megeszi egymás után kétszer is.

A sajtos-tejfölös, „retrós” receptet azt hiszem, nem kell részleteznem: reszelt sajt és tejföl ízlés szerint. A bolognai szósz pedig így áll össze: felkockázok, és kevés olajon dinsztelek 1 fej vöröshagymát. Ehhez kb. fél kiló darált marhahúst teszek és megvárom, míg kifehéredik. Ezután hozzáöntök 1 konzervnyi darabolt paradicsomot, valamint fűszerezek: egy késhegynyi cukor (a paradicsom ízét remekül kiemeli!), só és ízlés szerint oregánó, bazsalikom, bors. Lefedem a szószt és jó hosszú ideig (akár fél órán keresztül) főzöm kis lángon, amíg az ízek össze nem állnak, illetve a hús kellőképpen meg nem puhul.

Rakott brokkoli vagy karfiol – többféleképpen

Nagyon szeretem ezt a két zöldséget és mivel szinte vajpuhára lehet őket sütni, Beni is megeszi őket már 8-9 hónapos kora óta. Most, hogy már „nagyfiú” (másfél éves), egy kicsit extrább módon is el tudom neki készíteni őket:

Mindkét verzió úgy kezdődik, hogy sós vízben közepesen puhára főzöm a kb. fél kilónyi brokkolit vagy a karfiolt. A brokkolihoz 1-2 gerezd felszelt fokhagymát is bedobok a vízbe, remekül kiemeli az ízét. Közben szalonnát, sonkát vagy kolbászt (esetleg mindhármat) sütök egy serpenyőben. 1 db tojást és 1 kis pohár tejfölt összekeverek, a masszát sózom, borsozom. Sajtot reszelek, ízlés szerint (a legjobb az edami). Kivajazok, és száraz zsemlemorzsával megszórok egy tűzálló tál alját. A tálba teszem a zöldségeket, ráöntöm a szószt, rápergetem a megsült hús alapanyagot és az egészet leszórom sajttal, majd pirulásig sütöm, kb. 180-200 fokon. A másik verziónál a tojást juhtúróval és joghurttal keverem – tejföllel már nagyon nehéz étel lenne. A tartalmasabb ételre vágyók pedig bátran főzzenek ki rizst és süssék össze azzal az ételt – nekünk általában enélkül is elég.

(Csirke)hús, rizs, cukkini – válassz kettőt

Ez nem is egy recept lesz, hanem inkább néhány kombináció. Férjemmel a kedvencünk a csirkecomb, így én ezt a húst készítem el a legtöbbször. A pipicomb egyik fő erénye, hogy van neki alsója és felsője is, mindkettő kicsit másféle. Beni is szereti, hiszen nem olyan száraz mint, a csirkemell ám nem is mondható nehéz ételnek.

A legegyszerűbb recept alapján csak besózom és picit borsozom a husikat, majd a (légkeveréses) sütőben 180-200 fokon kb. 40 percig sütöm és még 10 percig pirítom. Ezalatt az idő alatt felteszek főni rizst és közben felszeletelek egy egész cukkinit, amit pici vajjal és vízzel megpárolok, ízlés szerinti puhaságúra. Tehát 2 köret is elkészül, percek alatt. Így 3 féle ételt kapok. Az alábbiak szerint osztom el őket 2 napra:

Első nap mindhárman húst eszünk: mondjuk csak felsőcombokat. A köret rizs, a felnőtteknek esetleg valami savanyúság is jöhet. Másnap Beni egyszerűen cukkinis rizst kap (általában törekszem arra, hogy húsos főételt csak heti max. 3-4 alkalommal kapjon), mi pedig szintén husit eszünk, de most az alsócombokat és a köret immár cukkini (a férjem általában kenyeret is igényel ekkor).

Biróné Ujhelyi Anna, 2015. október 13.

 
 
 
X
EZT MÁR OLVASTAD?