Újra van energiám…
Mindenkinek igaza volt, aki azt mondta, hogy majd a 3. hónap után minden más lesz. Szépen lassan eltűntek a rosszullétek tünetei. Ma már csak akkor van baj, ha valamilyen számomra fura illatot érzek. Eddig pl. nem tudtam, hogy a mogyorónak bármilyen illata is lenne, hát most már tudom, és nem tetszik. Az étkezésre is oda tudok figyelni, egyre több mindent tudok megenni.
Egyre több energiám is van. A korán kelés nehezen megy, de az egész napi pörgés visszatért a mindennapjaimba.
Ha minden igaz, akkor most lesz 3 aktív hónapom, ammi igen gyorsan fog eltelni, hiszen már túl vagyok a 4. hónapon.
Voltunk genetikai vizsgálaton, itt újra láttuk Bogyót. Akkor még nem derült ki, hogy kisfiú vagy kislány lesz-e, de megtudtuk, hogy minden rendben van vele, és ez a lényeg! Amit akkor láttunk, azt azóta is emlegetjük. A doki kinagyította nekünk a kis fejét, és már ott megállapítottam, hogy már most milyen okosan tud nézni.
Ez újabb lendületet adott, mert a következő 4 hétben nem sok minden történt. Teltek a napok, lassan visszatértem a rendes kerékvágásba és vártuk az újabb ultrahangot.
Közben mintha valami már látszana is. Jóllakott óvodásnak tituláltam, de az én babapocakom.
Hát eljött a nap, amikor kiderült, hogy van kuki, vagy nincs kuki. Örömmel jelentem, a jelenlegi állás (80%), hogy kislány! Nagyon örültünk neki, és most már bízom is benne, hogy ez így marad. Nekem nem volt kívánságom, egyik reggel kislány felé hajlottam, a másikon meg már kisfiút szerettem volna, Tomi kislányt várt jobban. Az öröm nagy volt a családban, apát nem sikerült meglepni, mert ő mindig is tudta, hogy kislány, ő már ezt valahol tényként kezelte. Voltak olyanok is akik fogadást kötöttek, és vesztettek? Persze nekik még van 20% esélyük (remélem nincsen).
Bogyó most szólok, téged itt kint egy rém rendes család vár!
Nagy Adrienn, 2015. augusztus 10.
