Éhes vagyok, mami!
Éva tisztában volt vele, hogy hathónapos gyermekének hamarosan kevés lesz csupán az anyatejes táplálás. Olvasott róla, hogy vannak babák, akik kilenc hónapos korig is jól elvannak az anyatejjel, és eleinte nehezen fogadják el a szilárd ételeket, de Éva már a hatodik hónapban azt tapasztalta: mintha az anyatej kevés lenne a kisfiának, aki egyre nagyobb érdeklődést mutatott más ételek iránt is.
Aztán egy csütörtök délelőtt 10 óra 30 perckor - egy szoptatás után –, rátört a felismerés: eljött az idő! Nincs mese, sürgősen el kell kezdeni a szilárd ételre szoktatást! Elrohantak a legközelebbi bababoltba, vettek pár tányérkát, kanalat és villát, és pár üveg bébiételt.
Eredetileg úgy tervezte, hogy majd mindent saját maga fog főzni a picinek, de ezen a csütörtök délelőttön rá kellett ébrednie, valójában mennyire hirtelen és felkészületlenül érte az egész.
Honnan vesszük észre, ha eljött a szilárd ételre szoktatás ideje?
- A baba elmúlt hat hónapos és már önállóan tud ülni
- Utánanyúl és megragad tárgyakat, pontos mozdulatokkal, egyre önállóbb
- Kézzel szájába teszi a játékait vagy más tárgyakat, és láthatóan rágja
- Nyugtalan vagy sír az anyatejes táplálás után, váratlanul gyakrabban szeretne szopizni, sejthető, hogy éhes maradt
- Stagnál a súlygyarapodása
- Van foga és képes rágni
- A szájába tett ételt nem tolja ki a nyelvével, hanem lenyeli
A szilárd ételre átállás az önállósodás illetve a szülőkről leválás természetes folyamatának első és nagyon fontos lépcsőfoka. Az önálló étkezés, a járni tanulás, a beszédfejlődés, a szobatisztaság, az egyedül öltözködés, stb. mind az önálló életre felkészülés fontos állomásai. Sok-sok türelemmel, dicsérettel és bátorítással segítsük őt abban, hogy képes legyen ezeken az állomásokon túljutni.
Az önálló étkezést például gyorsabban sikerül a babának elsajátítania, ha a család közösen étkezik, együtt ülnek asztalhoz, amikor csak lehet – persze, a babának nem ugyanazt kell ennie, amit a szülőknek vagy a nagyobb testvéreknek.
A következő nagy lépés az, amikor a kicsi egyszer csak nem hajlandó a szülők kezében tartott kanálból elfogadni az ételt, elfordítja a fejét, ha a szájához közelítenek az étellel. Ilyenkor jön el az a pillanat, amikor a kezébe lehet adni egy kanalat, hadd próbálkozzon saját maga is. Ez az időszak sok nevetést, sok vicces jelenetet is tartogatnak a szülő és gyermeke számára, azonban bosszankodást is okozhat a kosz és káosz miatt.
Mégis érdemes megengedni a kicsinek az önálló evést! Kosszal és felfordulással járhat, de egy kis kreativitással és türelemmel gyorsan megtanul majd szépen is enni – ráadásul a maszatolás közben ismerkedik meg a legtöbb ízzel is, ami elengedhetetlen a változatos táplálkozáshoz!
Inkább teríts a széke alá egy darab viaszkos vásznat, amit könnyedén letisztíthatsz anélkül, hogy a padló koszos lenne, adj rá evés előtt olyan előkét, ami nemcsak a mellkasát, de a karjait és a lábát is védi – vagy akár pelenkára is vetkőztetheted, és egy kis evés utáni mosdás végeztével ismét magára öltheti a ruháit. Adj a kezébe speciálisan kialakított evőeszközt, az italát pedig kínáld olyan pohárban, amiből kisebb eséllyel tudja kiönteni.
A közös evés legyen igazi és kedvenc családi szokás!
Nézd meg a 
termékeket is!
SoftFlexTM szilikon kanalas etető
