Anyu Tűsarkúban! - Babanapló Zalánki Fruzsival

Bár az előző rész címe Hello Magyarország, mégis arról számolhatok be, hogy megint külföldön voltunk. Zénikével és a anyukámékkal kimentünk Gergő után a belgrádi BL final8-re. 

Sziasztok, Zalánki Fruzsina vagyok. Korábban divatmodellként jártam a világot, majd a Miss Balaton szépségversenyen próbáltam ki magam 2018-ban, ezzel nagyjából egy időben megismerkedtem Zalánki Gergő vízilabdázóval, aki azóta már a férjem. Az életünk nemrég fenekestül felfordult: Gergő munkája miatt pár hónapja Olaszországba költöztünk, és néhány hete megszületett a kisfiunk, Zénó. 
Őszintén mondom, hogy imádom az életem, azonban ennek ellenére is akadnak nehézségek bőven. Ezekről és a boldog pillanatokról egyaránt szívesen írok Nektek itt, a Babanet honlapján

Belgrádban gyerekkel

Ez minden szezon egyik legjobban várt eseménye, hiszen ilyenkor a legjobb klub csapatok mérkőznek meg egymással nemzetközi szinten. Így, hogy ezúttal Magyarországhoz ennyire közel rendezték meg, úgy döntöttem nem hagyom ki és élőben szurkolok a helyszínen. A kiutazás nem volt vészes, pár óra kocsival és Zénó imád utazni, sejtettem, hogy ebből nem lesz baj. A meccsen sajnos már nem várt akadályokba ütköztünk, ugyanis megijedt a hangos szurkolóktól. Ilyen Reccoban a meccsnézéseknél sosem fordult elő. Valószínűleg az is hozzájárult, hogy ott nyitott az uszoda és jóval kevesebb a befogadóképessége. Természetesen azonnal kivittem, így majdnem a teljes mérkőzésről lemaradtam.

Tanulság, hogy készülni kell az ilyen helyzetekre kisbabáknak való  zajszűrővel. (Már meg is rendeltem.) Még szerencse, hogy ebből az élményből kiindulva a döntő napján jobbnak láttam Őt anyukámra bízni arra az egy-két órára. A szállásunkon vigyázott rá amíg én a hugommal és apukámmal Gergőnek szurkoltunk. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen az egyik legnagyobb vágya teljesült: megnyerte az olasz csapatával a Pro Reccoval a Bajnokok Ligáját. Őszintén mondom, hogy tomboltunk a lelátón, főleg hogy szerintem az elmúlt évek legizgalmasabb meccsét láthattuk. Nagyon jó döntésnek bizonyult, hogy gyerek nélkül mentünk mert eléggé elszabadultak a nézőtéren az indulatok, illetve hatalmas tömeg volt. Egy babakocsinak sehol nem is lett volna hely. Másnap hazafele három órát álltunk a határon, de még így is teljesen megérte elmenni. Amit viszont nagyon nem gondoltunk át, az az volt, hogy a belgrádi hazatérés másnapján rögtön Eger fele vettük az irányt, ami Gergő szülővárosa. Az ő családja még nem is látta Zénit és ezt próbáltuk pótólni. Ez a két napos utazás már kicsit sok volt neki, így teljesen felborult az amúgy sikeresen beállított napirendje.

Azóta már beszéltem többször a védőnővel, ilyenkor hiába nyügös nagyon a baba, nem lehet mit tenni. Ki kell várni azt a pár napot, amíg rendeződnek nála a dolgok. Mi türelmesen várunk és többet biztos, hogy nem szervezzük ennyire tele magunkat. 

Zalánki Fruzsi , 2022. június 09.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?