Kérj bocsánatot az anyáktól!

82 kilósan mentem szülni. Huszonkét kiló jött fel rám a terhesség alatt, szétnyílt a hasfalam, de a bőröm szerencsére megúszta. Most már tudom, mennyire hálás lehetek érte, hogy sokáig, három évig tudtam szoptatni a lányomat, mert ennek köszönhetően szinte olvadtak le rólam a kilók. Amikor a gyerekem apjával szétmentünk, kockás hasam volt, a testzsírszázalékom úgy 12 körül, menstruációm zéró, megborult hormonjaim tucatnyi, testsúlykilogrammom mindössze 53. Mert úgy gondoltam, bizonyítanom kell, magamnak, a társamnak, a társadalomnak, a hozzád hasonlóan felszínes, külsőségekre adó véleményvezéreknek, hogy igenis, tudok vékony és izmos lenni szülés után is. Mert elhitették velem, hogy csak így vagyok értékes.

Kérj bocsánatot az anyáktól!

Nem azért mentünk szét a gyerekem apjával, mert kövér voltam, narancsbőrős vagy túl sovány, túl izmos. Azért mentünk szét, mert a legrosszabbat hoztuk ki egymásból. Mi ketten kellettünk hozzá. Hallod? Nem csak én belőle, és nem csak ő belőlem. Ketten voltunk hunyók, ahogy általában minden tönkrement kapcsolatban. Mondd, hogy csak azért kiáltottad az unalmas hétfő délutánba ezeket a mondatokat, mert csúnyán lekörözött a LifeTilt, és valahogy meg akarod lökni a saját szekeredet. Mondd, hogy szeretnéd, ha kicsit megint a középpontban lennél, mondd, hogy nem gondoltad komolyan egyetlen szavát sem, mondj valamit, bármit, amitől kevésbé lesz dühítő ez a megnyilatkozás. 

Mert ha mégis komolyan gondoltad, akkor kénytelen leszel gyorsan bocsánatot kérni. Azoktól az anyáktól, akik világukat nem tudva gondoskodnak a gyerekükről, főleg az első években. Az összes anyától, aki nem tud aludni, mert igény szerint vagy épp háromóránként eteti a gyerekét. Az összes anyától bocsánatot kell kérned, a természetes szülést választóktól és a császárosoktól is, mert egyikük sem képes két nappal a szülés után a futópadra állni. Lehet, hogy később sem. Bocsánatot kell kérned azoktól, akik segítség nélkül gondozzák az újszülöttjüket, vagy épp nagyobbacska gyereküket, akik a kialvatlanság okozta szülés utáni depressziótól szenvedve azt sem tudják, hogy éljenek túl egy napot. Bocsánatot kell kérned mindazoktól, akik a szülés utáni depresszió poklában nem tudják eldönteni, hogy magukban tegyenek kárt vagy a gyerekükben, akik úgy érzik, megbomlik az elméjük. Bocsánatot kell kérned tőlük, mert épp túlélnek, nemcsak gyerekük, gyerekeik, de saját életükért is felelnek, próbálnak levegőért kapkodni a vadul tajtékzó vízben.

A cikk folytatása >>  kovaryanett.hu

2020. január 22.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
XGyerünk, anyukám! - Teakiadó