Szeress és fogadj el tökéletlennek – a Tolerancia Világnapja margójára

„Engedd, hogy én, én legyek!”

XI. kerületben egy terepjáró a Pannonhalmi úton robog. Egy óvodásokat szállító kisbusz az Előpatak utcában gurul, viszi a gyerekeket síoktatásról vissza az oviba. Két 6 éves kisfiú a leghátsó ülésen utazik. A következő pillanatban nagy csattanás. Zavartan, apróbb sérülésekkel másznak ki az oldalára borult buszból az utasok. A két kisfiú a busz alá szorult. Az egyikük enyhe agyrázkódással kerül kórházba. A másik kisfiút halottnak mondja a kárhelyparancsnok. Letakarták, pedig minden perc számít. Majd egy picivel később kiérkező tűzoltódoktor megkezdi az újraélesztést. Sikerrel jár. A kórházban gyors ébredés, regenerálódás, erős szív, élni akarás. De nincs önálló mozgás, nincs érthető beszéd. Értelme, emlékei megmaradtak, újra tanul járni és beszélni. Ő a fiam, Noel.

Nem jelentettem fel sem a sofőrt, sem a kárhelyparancsnokot. Az egyiket intézte a rendőrség, a másikat a főnökei, az én dolgom a megbocsátás volt. Akkor tudjuk bántani a másikat, ha félünk, ha gyűlölettel teli a szívünk. Az én szívemet a hála töltötte el, amivel köszöntem Istennek, hogy óvta a fiam életét.

Kevesebbnek kell lássuk a másikat, hogy többnek érezhessük magunkat. Egy adott pillanatban melyikünkkel ne fordulhatna elő, hogy nem a legjobb döntést hozzuk meg. Nem előre megfontolt szándékossággal bántották a fiam, de nem is születhetett volna olyan bírósági döntés, ami kiegyenlíthette volna a mérleget.

20032025_1914469542130479_1472166137028836860_n.jpg

Választottam. Fontossá vált az idő. Nem volt olyan perc az életemből, amit a tárgyalásnak, az ítélkezésnek adtam volna. Az az idő a fiamé volt és fontosabb volt a szeretet, amit Neki adhattam. Azóta ugyanúgy éljük az életünket, járunk moziba, színházba, koncertre, kirándulni, táncolni, csak most én vagyok a keze és a lába. Vannak kíváncsi emberek, akik megkérdezik, hogy mi történt, van olyan is, aki félrehúzódik, de mindenhol akad segítőkész ember és olyan, aki elmondja milyen erőt ad Neki, hogy látja hogyan élünk. Te döntöd el, hogy kire figyelsz, és mit engedsz be a világodba. Nem a Te hiányosságod, ha más negatív gondolatokkal éli az életét. Lenéz másokat, mert tetováltak, mert túlsúlyosak, mert nő stb. Nem a Te dolgod. Nem értem, miért ne élnénk ugyanúgy?! Noel ugyanaz a gyerek, csak most épp nem jár.

A tolerancia türelmet jelent. Türelmet minden iránt, ami más, mint én. Engedem, hogy a másik önmaga legyen. Ő nem rossz, csak más. Egy másik világ, egy másik szín, egy másik gondolat. A világ nagyon nagy és borzasztóan sok minden van benne. Minden embernek joga van az élethez. Vedd észre a másikban a jót, lásd meg Benne a hasonlót. A tolerancia túlmutat a saját gondolatainkon, a saját kis világunkon. A tolerancia tiszteletben tartja az életet.

22687854_1835390193156690_4216405416032169739_n.jpg

Az örömöt, a kedvességet, a szelídséget hívd magadhoz, mert Ők oldják meg a konfliktusokat. Az önuralom, a béke és a jóság nem engedi közel az erőszakot. Ezek mind, Rólad szólnak. Benned születhetnek meg. És tudod mit még?! Keresd meg gyorsan magadban a gyermeket. Emlékezz csak vissza mennyire érdekelt minden, mennyi kérdésed volt. A felnőtté válás nem azt jelenti, hogy felejtsd el, hiszen Ő is a Te részed. Nem elveszíted, hanem tovább fejleszted. Csodálkozz rá újra a sokféle ember, sokféle világára. Az emberek fantasztikusak, jószívűek. Persze nem tökéletesek. Még ilyen helyzetben is felütheti a fejét az irigység, az érdek és szempillantás alatt léphet közétek a gonosz. Nem értettem hogyan sajnálhat valaki valamit egy gyerektől, hogy adhat fájdalmat, mikor abból már így is van Neki elég. De már nem tudok haragudni rá, csak azt adta, amit Ő is kapott, ami még mindig ott van a lelkében.

baleset.jpg

A cikk további folytatása: http://felelosszulokiskolaja.blog.hu​

2017. november 16.
 
 
 
Címkék:  

színes világ

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?