Kérdés:
A kislányom 1999.dec.7.-en született. Húsvét
elõtt pár nappal nagyon belázasodott, 40 °C fölé
emelkedett a láza. Sokáig vizsgálták, és csak nemrég jöttek
rá, hogy 'reflux vesicorenalis' a betegsége diagnózisa. Ránk
ijesztettek hogy mûteni kell. Emlegettek valamilyen instilaciot,
amit nem értünk. Berendeltek minket 3 hét múlva a kórházba,
és narkózissal fogják végrehajtani a beavatkozást. Nagyon
aggódunk, lehet egy
6 hónapos 7,5 Kg súlyú kisbabát altatni ? Milyen beavatkozást
akarnak csinálni, homályosan emlegettek egy optikus csövet,
amit bevezetnek a húgyhólyagba, és valamilyen spriccelést is
a gyenge izomra. Nagyon örülnénk neki, ha valamilyen válasszal
tudnának szolgálni errõl a beavatkozásról, ill. a betegségrõl
is.
Válasz:
Leírásuk alapján kislányuk betegsége az ún.
vesico-ureteralis reflux (továbbiakban VUR). Ez a leggyakoribb
húgyúti rendellenesség gyermekkorban. Lényege, hogy a
vizelet a húgyhólyagból visszafolyik a húgyvezetékbe is
(normálisan ez nem fordul elõ). Ennek különbözõ súlyosságú
formái vannak. A legenyhébb esetben csak a húgyvezetékbe
terjed, súlyosabb esetben azonban a vesébe is visszakerül a
vizelet. Az elváltozás súlyos esetben a húgyvezeték és a
vesemedence, vesekelyhek tágulatával jár együtt. Tartós
fennállás esetén a VUR súlyosan károsítja a vesét,
emellett a felszálló fertõzések, vesemedence gyulladások
kialakulását is elõsegíti (legtöbbször így derül ki).
Csecsemõkorban viszonylag nagy számban észleljük a VUR spontán
javulását, megszûnését, de a VUR-t mindenképpen kezelni
kell. A kezelés elsõ lépcsõje a tartós (akár évekig tartó)
vizeletfertõtlenítés, mely szájon át folyamatosan szedett
gyógyszerekkel oldható meg. Ennek hatására az esetek jelentõs
részében megszûnik a visszafolyás. A kezelésnek nem szokott
komoly mellékhatása lenni tapasztalatunk szerint. Olyan gyógyszereket
alkalmazunk, amelyek nem okoznak gyomor-bél panaszokat.
Súlyosabb, illetve gyógyszeres kezelésre nem reagáló
esetekben valamilyen beavatkozásra van szükség.
Egy viszonylag új módszer a szülõ által már említett
"endoszkópos" eljárás. Ennek lényege, hogy altatásban
a húgycsövön keresztül egy csõ formájú optikát vezetünk
a húgyhólyagba. Ezzel egyrészt megvizsgáljuk a hólyagban az
anatómiai helyzetet, a húgyvezetékek nyílását, melyek
ilyenkor általában tátongóak. Ezt követõen az eszköz segítségével
a húgyvezeték nyílásába a nyálkahártya alá különbözõ
"szövetbarát" anyagokat lehet fecskendezni, melyek
beszûkítik a tátongó nyílást. Ez a beavatkozás az elváltozás
súlyosságától függõ arányban, de többnyire megszünteti
a VUR-t. Ha a beavatkozás eredménytelen, akkor meg lehet ismételni,
vagy a legsúlyosabb esetekben illetve ha az endoszkópos
beavatkozásra valamilyen egyéb okból nincs lehetõség
"nyílt" mûtétet kell végezni.
Ilyenkor a hólyag megnyitása után korrigáljuk az anatómiai
helyzetet - a húgyvezetékeket újra "beültetjük" a
hólyagba. Ez az elõbbinél sokkal nagyobb beavatkozás kb.
10-14 napos kórházi bentfekvéssel jár (szemben az endoszkópos
beavatkozás 1-2 napos kórházi tartózkodásával). A nyílt mûtét
szinte minden esetben megszünteti a VUR-t.
Dr. Kálmán Attila
Kérdés:
Kisfiam
jelenleg 17 hónapos. 10 hónaposan egy befertõzõdés során
derült ki, hogy vesemedence tágulata van. 6 hónap
antibiotikum után - noha újabb befertõzõdés nem történt -
a leletek változatlanok (4-es VUR, izotópos vizsg. szerint a
vesék mûködése 54-46%-ez sajnos romlott 2%-ot az elõzõhöz
képest). Mûtétet javasoltak, mely kb. 2 hét múlva lesz. Elõször
egy ún. teflonos befecskendezés lesz, majd ha ez eredménytelen,
akkor nyílt mûtét.
1. Mekkora a kockázata ezeknek a mûtéteknek, és ez miben
nyilvánulhat meg?
2. Ha - minden reményünk szerint- sikerül a mûtét, ez 100%
javulást jelent-e a vesére, mûködésére nézve, azaz
semmilyen késõbbi szövõdmény nem alakulhat ki?
Válasz:
Gyermeküknél az ún. vesico-ureteralis reflux (VUR) betegség
áll fenn.
Ennek az a lényege, hogy míg normálisan a húgyvezetékbõl (ureter)
egyirányú vizeletáramlás van a húgyhólyag (vesica) felé,
addig ilyenkor a vizelet visszafelé is tud áramlani (reflux).
Ez már
önmagában is károsítja a vesét, de emellett a pangó
vizelet miatt hajlamosít a vizelet befertõzõdésére és ezáltal
vesemedencegyulladás kialakulására is.
A refluxnak különbözõ súlyossági fokozatai vannak. A kezelés
elsõ lépésben a vizelet tartós fertõtlenítése, ami az
esetek egy részében, azáltal, hogy megakadályozza a gyulladást,
önmagában gyógyulást eredményezhet. Ez leginkább csecsemõknél
várható.
Amennyiben ez nem vezet eredményre, akkor valamilyen sebészi
beavatkozás indokolt. Ez elsõ lépésként legtöbbször
endoszkópos beavatkozás. Ennek során vékony hólyagtükrözõ
eszközt vezetünk a húgycsövön keresztül a hólyagba és
ennek segítségével a húgyvezeték szájadéka alá
fecskendezünk egy olyan anyagot (teflon, szilikon stb.), amely
beszûkíti a szájadékot és ezáltal megakadályozza a
vizelet visszafolyását. Ez a beavatkozás a VUR súlyosságától
függõen 50-70 %-ban eredményes. Ameddig nem igazolódik a
reflux gyógyulása, addig azonban továbbra is szükség van a
vizelet fertõtlenítésére. Amennyiben az elsõ befecskendezés
sikertelen volt, akkor az megismételhetõ.
Ismételt sikertelenség esetén vagy olyankor jön szóba nyílt
mûtét, ha a húgyvezeték szájadékának külleme (anatómiája)
eleve reménytelenné teszi a befecskendezést. A nyílt mûtét
során a húgyvezetéket újra beültetjük a hólyagba létrehozva
annak szelepszerû zárómechanizmusát.
Mindkét beavatkozás után elvileg kétfajta probléma léphet
fel. Az egyik az, hogy a reflux megmarad. Ennek esélyérõl a
befecskendezés után már írtam, a nyílt mûtét után ennek
esélye 10 % alatt van. A másik lehetséges probléma az lehet,
hogy a húgyvezeték szájadéka beszûkül, akadályozva a
vizelet leürülését. Ennek a kockázata befecskendezés esetén
csak ezrelékben mérhetõ, nyílt mûtét esetén néhány százalék.
Normálisan a két vese mûködésaránya 50-50 %, amibe néhány
százalék eltérés természetesen belefér. Az, hogy most 2 %-kal
kevesebbet teljesít a vese az izotóp vizsgálat szerint az még
a
vizsgálat hibahatárán belül van.
Ha egy vese már károsodott a reflux következtében, akkor nem
várható, hogy az helyreálljon. A mûtét célja az, hogy a
vese további károsodását megakadályozzuk a visszafolyás
megszûntetésével, ami csaknem minden esetben sikerül is.
Nagyon, nagyon ritka az, hogy
sikeres mûtétet követõen a vese károsodása tovább folytatódik.
Dr. Kálmán Attila
2004.05.20
Kérdés:
Tudni
szeretném, hogy refluxos vizsgálatnál (VCUG) mennyire károsodhatnak
a röntgennel a kisgyerek (2 éves) ivarmirigyei. Miért csinálják
meg ezt a vizsgálatot elsõ UTI fertõzés után, ha a vese
ultrahang vizsgálata jó volt és a vizelet is jó eredményt mutatott antibiotikumos kúra
után? Sok
tanakodás tárgya a fentebb említett kérdés most családunkban.
Válasz:
A vesemedencegyulladás hátterében nagyon sokszor a vizelet kóros
visszafolyása áll. Ez azt jelenti, hogy a húgyhólyagból a
vizelet visszakerülhet a vesemedencébe is. Ez fennállhat
teljesen normális ultrahangkép és vizeletlelet mellett is.
Azért nagyon fontos a visszafolyás (reflux) vizsgálata, mert
ennek fennállása önmagában is károsítja a vesét, másrészt
hajlamosít újabb vesemedencegyulladások kialakulására. 2 éves
gyermekben a reflux csak röntgen vizsgálattal mutatható ki
biztonsággal.
A vizsgálattól a kisgyermek nem szenved maradandó károsodást.
Dr. Kálmán Attila
2002.12.12
|