Kérdés:
A kislányom  1999.dec.7.-en született. Húsvét elõtt pár nappal nagyon belázasodott, 40 °C fölé emelkedett a láza. Sokáig vizsgálták, és csak nemrég jöttek rá, hogy 'reflux vesicorenalis' a betegsége diagnózisa. Ránk ijesztettek hogy mûteni kell. Emlegettek valamilyen instilaciot, amit nem értünk. Berendeltek minket 3 hét múlva a kórházba, és narkózissal fogják végrehajtani a beavatkozást. Nagyon aggódunk, lehet  egy 6 hónapos 7,5 Kg súlyú kisbabát altatni ? Milyen beavatkozást akarnak csinálni, homályosan emlegettek egy optikus csövet, amit bevezetnek a húgyhólyagba, és valamilyen spriccelést is a gyenge izomra.  Nagyon örülnénk neki, ha valamilyen válasszal tudnának szolgálni errõl a beavatkozásról, ill. a betegségrõl is.
Válasz:
Leírásuk alapján kislányuk betegsége az ún. vesico-ureteralis reflux (továbbiakban VUR). Ez a leggyakoribb húgyúti rendellenesség gyermekkorban. Lényege, hogy a vizelet a húgyhólyagból visszafolyik a húgyvezetékbe is (normálisan ez nem fordul elõ). Ennek különbözõ súlyosságú formái vannak. A legenyhébb esetben csak a húgyvezetékbe terjed, súlyosabb esetben azonban a vesébe is visszakerül a vizelet. Az elváltozás súlyos esetben a húgyvezeték és a vesemedence, vesekelyhek tágulatával jár együtt. Tartós fennállás esetén a VUR súlyosan károsítja a vesét, emellett a felszálló fertõzések, vesemedence gyulladások kialakulását is elõsegíti (legtöbbször így derül ki).
Csecsemõkorban viszonylag nagy számban észleljük a VUR spontán javulását, megszûnését, de a VUR-t mindenképpen kezelni kell. A kezelés elsõ lépcsõje a tartós (akár évekig tartó) vizeletfertõtlenítés, mely szájon át folyamatosan szedett gyógyszerekkel oldható meg. Ennek hatására az esetek jelentõs részében megszûnik a visszafolyás. A kezelésnek nem szokott komoly mellékhatása lenni tapasztalatunk szerint. Olyan gyógyszereket alkalmazunk, amelyek nem okoznak gyomor-bél panaszokat.
 Súlyosabb, illetve gyógyszeres kezelésre nem reagáló esetekben valamilyen beavatkozásra van szükség.
Egy viszonylag új módszer a szülõ által már említett "endoszkópos" eljárás. Ennek lényege, hogy altatásban a húgycsövön keresztül egy csõ formájú optikát vezetünk a húgyhólyagba. Ezzel egyrészt megvizsgáljuk a hólyagban az anatómiai helyzetet, a húgyvezetékek nyílását, melyek ilyenkor általában tátongóak. Ezt követõen az eszköz segítségével a húgyvezeték nyílásába a nyálkahártya alá különbözõ "szövetbarát" anyagokat lehet fecskendezni, melyek beszûkítik a tátongó nyílást. Ez a beavatkozás az elváltozás súlyosságától függõ arányban, de többnyire megszünteti a VUR-t. Ha a beavatkozás eredménytelen, akkor meg lehet ismételni, vagy a legsúlyosabb esetekben illetve ha az endoszkópos beavatkozásra valamilyen egyéb okból nincs lehetõség "nyílt" mûtétet kell végezni.
Ilyenkor a hólyag megnyitása után korrigáljuk az anatómiai helyzetet - a húgyvezetékeket újra "beültetjük" a hólyagba. Ez az elõbbinél sokkal nagyobb beavatkozás kb. 10-14 napos kórházi bentfekvéssel jár (szemben az endoszkópos beavatkozás 1-2 napos kórházi tartózkodásával). A nyílt mûtét szinte minden esetben megszünteti a VUR-t.
Dr. Kálmán Attila

Kérdés:
Kisfiam jelenleg 17 hónapos. 10 hónaposan egy befertõzõdés során derült ki, hogy vesemedence tágulata van. 6 hónap antibiotikum után - noha újabb befertõzõdés nem történt - a leletek változatlanok (4-es VUR, izotópos vizsg. szerint a vesék mûködése 54-46%-ez sajnos romlott 2%-ot az elõzõhöz képest). Mûtétet javasoltak, mely kb. 2 hét múlva lesz. Elõször egy ún. teflonos befecskendezés lesz, majd ha ez eredménytelen, akkor nyílt mûtét. 
1. Mekkora a kockázata ezeknek a mûtéteknek, és ez miben nyilvánulhat meg? 
2. Ha - minden reményünk szerint- sikerül a mûtét, ez 100% javulást jelent-e a vesére, mûködésére nézve, azaz semmilyen késõbbi szövõdmény nem alakulhat ki?
Válasz:
Gyermeküknél az ún. vesico-ureteralis reflux (VUR) betegség áll fenn.
Ennek az a lényege, hogy míg normálisan a húgyvezetékbõl (ureter) egyirányú vizeletáramlás van a húgyhólyag (vesica) felé, addig ilyenkor a vizelet visszafelé is tud áramlani (reflux). Ez már
önmagában is károsítja a vesét, de emellett a pangó vizelet miatt hajlamosít a vizelet befertõzõdésére és ezáltal vesemedencegyulladás kialakulására is. 
A refluxnak különbözõ súlyossági fokozatai vannak. A kezelés elsõ lépésben a vizelet tartós fertõtlenítése, ami az esetek egy részében, azáltal, hogy megakadályozza a gyulladást, önmagában gyógyulást eredményezhet. Ez leginkább csecsemõknél várható.
Amennyiben ez nem vezet eredményre, akkor valamilyen sebészi beavatkozás indokolt. Ez elsõ lépésként legtöbbször endoszkópos beavatkozás. Ennek során vékony hólyagtükrözõ eszközt vezetünk a húgycsövön keresztül a hólyagba és ennek segítségével a húgyvezeték szájadéka alá fecskendezünk egy olyan anyagot (teflon, szilikon stb.), amely beszûkíti a szájadékot és ezáltal megakadályozza a vizelet visszafolyását. Ez a beavatkozás a VUR súlyosságától függõen 50-70 %-ban eredményes. Ameddig nem igazolódik a reflux gyógyulása, addig azonban továbbra is szükség van a vizelet fertõtlenítésére. Amennyiben az elsõ befecskendezés sikertelen volt, akkor az megismételhetõ.
Ismételt sikertelenség esetén vagy olyankor jön szóba nyílt mûtét, ha a húgyvezeték szájadékának külleme (anatómiája) eleve reménytelenné teszi a befecskendezést. A nyílt mûtét során a húgyvezetéket újra beültetjük a hólyagba létrehozva annak szelepszerû zárómechanizmusát. 
Mindkét beavatkozás után elvileg kétfajta probléma léphet fel. Az egyik az, hogy a reflux megmarad. Ennek esélyérõl a befecskendezés után már írtam, a nyílt mûtét után ennek esélye 10 % alatt van. A másik lehetséges probléma az lehet, hogy a húgyvezeték szájadéka beszûkül, akadályozva a vizelet leürülését. Ennek a kockázata befecskendezés esetén csak ezrelékben mérhetõ, nyílt mûtét esetén néhány százalék. 
Normálisan a két vese mûködésaránya 50-50 %, amibe néhány százalék eltérés természetesen belefér. Az, hogy most 2 %-kal kevesebbet teljesít a vese az izotóp vizsgálat szerint az még a
vizsgálat hibahatárán belül van.
Ha egy vese már károsodott a reflux következtében, akkor nem várható, hogy az helyreálljon. A mûtét célja az, hogy a vese további károsodását megakadályozzuk a visszafolyás megszûntetésével, ami csaknem minden esetben sikerül is. Nagyon, nagyon ritka az, hogy
sikeres mûtétet követõen a vese károsodása tovább folytatódik.
Dr. Kálmán Attila
2004.05.20

Kérdés:
Tudni szeretném, hogy refluxos vizsgálatnál (VCUG) mennyire károsodhatnak a röntgennel a kisgyerek (2 éves) ivarmirigyei. Miért csinálják meg ezt a vizsgálatot elsõ UTI fertõzés után, ha a vese ultrahang vizsgálata jó volt és a vizelet is jó eredményt mutatott antibiotikumos kúra után? Sok tanakodás tárgya a fentebb említett kérdés most családunkban.
Válasz:
A vesemedencegyulladás hátterében nagyon sokszor a vizelet kóros visszafolyása áll. Ez azt jelenti, hogy a húgyhólyagból a vizelet  visszakerülhet a vesemedencébe is. Ez fennállhat teljesen normális ultrahangkép és vizeletlelet mellett is.
Azért nagyon fontos a visszafolyás (reflux) vizsgálata, mert ennek fennállása önmagában is károsítja a vesét, másrészt hajlamosít újabb vesemedencegyulladások kialakulására. 2 éves gyermekben a reflux csak röntgen vizsgálattal mutatható ki biztonsággal.
A vizsgálattól a kisgyermek nem szenved maradandó károsodást.
Dr. Kálmán Attila

2002.12.12