10 téma, ami tutira egymásnak ugrasztja az anyákat

Sok minden összeköt minket, anyákat, hasonló gondokkal küzdünk, hasonlóak a céljaink és az örömeink is. Mégis akad pár olyan téma, amin képesek vagyunk habzó szájjal egymás torkának ugrani, és körmünk szakadtáig védeni a magunk igazát. Úgy jó anyatigris módjára.

Most ezek közül a témák közül szedtünk össze párat, és nem, nem azzal a céllal, hogy kommentháború induljon a cikk alatt. Persze, kíváncsiak vagyunk a véleményetekre, de örülnénk neki, ha sikerülne azt elérni, hogy az egy-egy témában egymással ellentétes oldalon állók valamelyest nyitottan állnának egymás gondolataihoz, véleményéhez. Lássuk hát!

Tápszer – darázsfészek még mindig, bár az utóbbi években mintha kicsit befogadóbbak lennénk ezzel kapcsolatban. Persze, az az anya ne számítson semmi jóra se, aki azonnal emellett teszi le a voksát. De ma már a szoptatáspárti mamák sokkal elnézőbben állnak hozzá azokhoz az anyatársakhoz, akik számtalan próbálkozás és sírás után azt a nehéz döntést hozták meg, hogy babájukat kiegészítésképpen vagy teljesen tápszerrel fogják táplálni. A tápszeres mamákban azonban még ma is rengeteg a lelkiismeret furdalás és a bűntudat.

Együtt alvás – több iskola létezik: az egyik hívei elejétől kezdve külön altatják a dedet, a másik esetében az első időszakban a szülői hálóban és/vagy ágyban a gyerek helye, míg a harmadik hívei akár éveken keresztül megosztják hálóhelyüket a gyerekkel. Hogy melyik a jó döntés, melyik adja a nagyobb biztonságérzetet és a legkevesebb sérülést a gyereknek, az a vita alapja.

Cumi – van, aki elképzelhetetlennek tartja, hogy a gyerek szájába dugja, van, aki mégis megtette, és van, aki automatikusan előkapja, ha nyűgös a kölök. Akkor is, ha tudatában van annak, hogy okozhat problémákat a szoptatás során vagy hatással lehet a fogazatra-harapásra. Igaz, beszámolójuk szerint nem is sír annyit a baba, és nem küzdenek hegekkel-sebekkel.

Légzésfigyelő – egyesek szerint az alapfelszerelés része kellene, hogy legyen minden babaszobában, hiszen bármi megeshet, és mi van, ha épp a miénkkel, mások szerint csak indokolt esetben, magas kockázatú babáknál érdemes beruházni rá. Megint mások szerint felesleges eszköz, csak a szülői félelmeket lovagolja meg, rengeteg aggódást szülve a téves riasztások miatt.

Hordozás – egyre népszerűbb az anyák körében, létjogosultságát ma már kevesen vitatják, és ha a gyerek is bírja, mindenki szívesen alkalmazza. De az alkalmazás módja, na az kiveri a biztosítékot! Mert már nem elég, ha a baba és anya (vagy apa) közvetlen testközelben élvezik egymás társaságát, figyelni kell a hordozó márkájára, anyagára, szövésére, kötési módjára, és arra, hogy a babát arccal kifelé nanehogymár hordozni merd! És persze meg is van indokolva, hogy miért, sőt, egész tanfolyamokat tartanak a helyes hordozási metódusokról jó pénzért.

Szobatisztaság – egyesek úgy az első életév végén megkezdik a gyerek bilire szoktatását, mások várnak még vele, és vannak olyanok is, akik teljesen a gyerekre bízzák, mikor áll készen arra, hogy lekerüljön róla a pelus. A legszélsőségesebb talán az az iskola, mely arra biztatja az anyákat, hogy már az újszülött dedre se adjanak pelust, inkább árgus tekintettel figyeljék unos-untalan, mikor kell ürítenie. Merthogy ez az igazi, elkötelezett figyelem a gyerek felé.

Császármetszés – alapvetően a többség elfogadja, amennyiben valóban azért végzik, mert az anya egészségi állapota miatt szükséges, vagy ha a vajúdás során felmerül valami probléma. Igaz, hogy olykor ilyen esetben is érik negatív kritikák az anyát, de mi ez ahhoz képest, mint amikor valaki saját maga kéri az orvost arra, hogy a természetes út helyett inkább műtéti úton fejeződjön be a terhessége.

Otthonszülés – igazi parázs vitákat szülő téma, kevés olyan anya van, akit hidegen hagyna. A kórházi szülés hívei képtelenek elfogadni, hogy az otthonszülés is lehet átgondolt és megfontolt döntés, ahol az anya nem felelőtlen módon, direkt veszélyezteti a gyerekét. Az otthonszülést támogatók általában a biztonság, a higiénia, az egyéni döntés szabadsága és a felesleges beavatkozások hiányával érvelnek. Viszonylag vékony réteg lát köztes utat a két véglet között és támogatja nemcsak a kórházi és az otthonszülés lehetőségét, de akár a születésházak létrehozását is. Hogy ez utóbbi megvalósul-e itthon valaha…

Abortusz – van, aki abszolút ellenzi és elfogadhatatlannak, konkrétan gyilkosságnak tartja, mások ennél megengedőbbek. Egy biztos: kevés olyan nő van, aki fogamzásgátló módszernek és könnyen meghozható döntésnek érzi. Akinek része volt benne, az általában úgy gondolja, két rossz közül a kisebbiket választotta hosszas és kemény vívódás után, és számol azzal, hogy még így is számtalan –nem épp kellemes - következménnyel kell megküzdenie.

Munkába állás – nálunk kemény társadalmi elvárás, hogy az anya a gyerek hároméves koráig maradjon otthon a gyerekkel. Aki nem így tesz, az számíthat arra, hogy anyai minőségében fogják elítélni. Holott a világ más részein az a furcsa, ha valaki ennyi időre száműzi magát a munkaerőpiacról a gyerekvállalás miatt – és lássuk be, itthon sem könnyű utána az elhelyezkedés. Ha pedig valaki otthon marad, ott is kérdés, vajon mennyi minőségi idő és figyelem jut valójában a gyerekre. No, és akkor azt még figyelembe sem vettük, vajon az anya személyisége elbírja-e a bezártságot, a családi kassza pedig az egyik fizetés kiesését.

A fenti témák mindegyike esetében személy szerint úgy gondolom, az igazság és a helyes út valahol odaát középen van, de abban egészen biztos vagyok, hogy nincs egyetlen üdvözítő út, egyetlen tuti megoldás. Szerintetek milyen téma hiányzik még a fenti felsorolásból?

Szilágyi Diána , 2014. január 22.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(21 hozzászólás) 

2014 01 26. 21:35
otthon főzőcske - vett bébiétel volt már?
→ válasz erre
2014 01 27. 10:52
dia
Huhú, hát tényleg írok még egyet.:)
→ válasz erre
2016 01 04. 13:25
visszavonására a szobában vannak a tükörben a tiszta
→ válasz erre
Összes hozzászólás (21) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
XGyerünk, anyukám! - Teakiadó