4 dolog, amitől simán zavarba jöttem, mielőtt én is anyává váltam

Tudjátok, hogy van ez: mindenki baromi jó szülőnek képzeli magát egészen addig, amíg végre ő maga is azzá válik. Akkor aztán mondhatni feje tetejére áll a világ, megdőlnek a „majd én megmutatom, hogy kell ezt csinálni” teóriák, sőt: mi magunk is sokszor meglepődünk azon, hogy ha egy adott szituációban most már egészen máshogy viselkedünk, reagálunk, mint azelőtt, hogy szülők lettünk volna. 

Azt hiszem az anyasággal kapunk egy jó adag toleranciát is a nyakunkba, amivel utána képesek leszünk elviselni mindazt, amit azelőtt el sem tudtunk volna képzelni, ráadásul ezután már a korábbi énünkkel leszünk képtelenek azonosulni, mondván, hogy hogy lehettünk ennyire nyámnyilák meg prűdek, satöbbi.

Megnyílunk anyatársaink felé, egy-egy nyilvános helyen hisztiző gyerek és tehetetlennek tűnő anyukája láttán elönt minket az empátia, miközben azt gondoljuk: „nyugi, tudom mit érzel”! A minap épp egy bevásárlóközpont mosdójában voltam fültanúja egy anyuka és 4 év körüli kislánya beszélgetésének, amin annyira el kezdtem nevetni, hogy azt hittem beesek a wc-csészébe. Így hangzott:

Anya: -Jajj nem tudtad volna még picit tartani? Nincs nálunk másik bugyi!

Kislány: -Miért, múltkor te is befostál, amikor nem értünk haza időben az étteremből...

És még mennyi ilyet fog átélni az ember! – gondoltam. Mindamellett, hogy a szituáció végtelenül vicces volt, ekkor tudatosult bennem, hogy mennyivel toleránsabb és nyitottabb lettem nőtársaim felé mióta anya vagyok. Korábban bizonyos dolgokkal ki lehetett kergetni a világból, amelyek ma már szinte természetesek. Például ilyenekkel...

1)) Mások mellének látványa, a sajátom láttatása

Még pár éve is totál kiakadtam azon, ha mondjuk egy strand, vagy fürdő öltözőjében lengén, vagy teljesen meztelenül flangáltak a nők. Mert cseppet sem voltam kíváncsi mások testére, különös tekintettel a mellükre és egyéb becses testrészeikre. A sajátomat mindig nagy gonddal takartam, mert úgy éreztem, senkinek nincs joga végigvizslatni, még ha nem is volt rá különösebb oka. Ez akkor változott meg, amikor szülés után a kórházban szoptatnom kellett a kisbabámat, és bizony jött a szoptatós nővér, a szobatársam pedig a mellettem levő ágyon fejte a tejét. Onnantól kezdve valahogy nem érdekelt az egész mell takargatás. Mások előtt mondjuk szoptatós kendőben etetem a babámat, de már nem taszít ennyire mások mellének látványa, mint annak idején.

2)) Nyitott wc-nél gyereket pisiltető szülők

Valahogy rendkívül kellemetlennek tartottam, ahogy a nyilvános wc-kben pisiltetik, kakiltatják gyerekeiket az anyák. Tudjátok, az a tipikus wc fölé görnyedős, gyereket a combjánál tartó pozíció, amibe úgy 2 perc után majd belerokkan az ember! Persze valahogy ezt is meg kell oldani és nyilván senkinek sem épp maga a mennyország a szitu, azt viszont sosem értettem, hogy miért nem képesek magukra zárni ilyenkor az ajtót. Ma már tudom, hogy ebben a helyzetben örülsz, ha beérsz a gyerekkel és le tudod vetkőztetni, illetve, hogy ha mindketten be is fértek a klotyóba.

3)) Más gyerekének hiszti-jelenete

Bevallom, sokszor néztem furcsa szemmel a boltban, vagy éppen a postán hisztiző gyerekek szüleire. „Nem igaz, hogy nem képes megnevelni ennyire...” – gondoltam néha. Most már nagyon is átérzem, hogy ez nem mindig a nevelésen múlik, ha a gyerek egyszer úgy dönt, hogy bevágja a durcát és kiveri a hisztit. Ilyenkor ma már inkább megértő pillantásokat küldök a szülők felé, akik, - mint ilyen esetben én is, - igyekeznek elhagyni a helyszínt.

4)) A „pisi-kaki” téma nyílt kibeszélése

Ki nem állhattam, hogy a már gyerekes barátnőim egymás közt megvitatták, hogy melyikük gyerekének mióta van szorulása, vagy ha nagy nehezen sikerült belőle kituszakolni egy kis kakit, az milyen állagú volt. Ez a típusú beszélgetés persze mindig meg volt spékelve némi székelést segítő termékajánlóval is, hátha egyszer valakinek bejön valamelyik. Ilyen esetben rendszerint távoztam az asztaltársaságból, vagy próbáltam terelni a témát, most viszont már együtt tudok érezni az említett nehézségeket átélő szülőkkel. Van, hogy fel is hívom némelyiküket, hogy tanácsot kérjek, melyik is volt a bevált termék...

Ti milyen dolgoktól akadtatok ki, vagy jöttetek zavarba régebben, ami ma már teljesen természetes számotokra?

 

 

 

 

B.F. , 2019. február 20.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?