Anyák, valljatok!

Egy anya legyen tökéletes, legyen minden percben anya – ez az általános elvárás a környezetből. Ami erősen rányomja bélyegét egy anya lelkivilágára. Mert hát bármennyire is tökéletesnek kellene lennie, legbelül érzi, hogy nem az. De nem meri mondani, nem meri vállalni, bevallani, mert akkor a környezetből máris érkezne az ítélet: hát, anya az ilyen? Minek az ilyennek gyerek?

Nem merjük például bevallani, ha ritkábban találkozik a gyerek a fürdőkáddal, mint azt a nagy plénum elvárná. Mondjuk, nem mindennap, csak minden másnap. Mert a gyerek utálhatja a vizet – főleg babakorában -, és lehet a fürdetés egy durva kínzással felérő feladat, amit, amíg lehet, a kreatív anya a nedves törlőkendők alternatív használatával kerül el.

Azt is ritkán vállalja egy anya, ha hagyja sírni a gyereket a kiságyban egy kicsit. Mert akkor sérül az ősbizalom és egy életre annyi az anya-gyerek kapcsolatnak. Pedig még egy anyának is kellhet pisilnie, bekapnia egy szendvicset, vagy aludnia még öt percet.

Elvárjuk a gyerektől az őszinteséget, de még ha nem is valljuk be, mi bizony olykor jó nagy hantákkal élünk, hogy egy-egy rázós helyzetet gyorsan megoldjunk. Persze, ezek szerintünk kegyes hazugságok, mint például az, hogy a játékbolt most épp zárva van, vagy nem volt túrórudi a boltban. Vagy amivel én vakítottam a gyereket, hogy a Barbie baba dobozára rá van írva: 10 éves kor alatti gyereknek nem ajánlott.

Azt sem szívesen vállalnánk, hogy ha több gyerekünk van, azokat nem ugyanúgy szeretjük. Mert a naggyal több a zűr, vagy a sajátunkéval kevésbé kompatibilis a személyisége, míg a kicsi hagyja magát agyon cupákolni, miközben édesen gügyög hozzá. Szerintem nem is lehet ugyanúgy szeretni két gyereket, hiszen mindkettő más, ugyanakkor az nyilván nem szerencsés, ha az egyik folyton háttérbe szorítva érzi magát.

Vajon rossz anya lesz-e valaki attól, hogy nem szívesen játszik a gyerekével? Ha a legózás vagy babázás helyett inkább a csempéről vakarná le a vízkövet a fürdőben? A gyerekek játékai felnőtt fejjel unalmasnak tűnhetnek, de azért az is igaz, hogy 10-12 év múlva már hiába vágynánk velük egy közös társasozásra, nem nagyon tudjuk majd rávenni őket.

Sokan azzal az elvvel vágtunk bele a gyerekvállalásba, hogy ő aztán soha, de soha nem fog a nagy doboz előtt bambulni. Aztán az ember hamar rájön, hogy milyen jól is jön az a fél óra nyugalom, amíg a gyerek a tévében a Thomas legújabb epizódjait bámulja. Mennyi mindent el lehet ezalatt intézni! Persze, nem árt határt szabni a dolognak, de kíváncsi lennék, hány mai gyerek van, akit még tényleg sosem ültettek a képernyő elé?

Örök elvárás az is, hogy a gyereket egészségesen tápláljuk, lehetőleg házi koszttal. Mégis jól megélnek a bébiételek gyártói, és a gyorséttermekben is megszámlálhatatlanul sok gyerekmenü fogy egy hónap alatt. De ki merné elmondani, mondjuk a gyerekorvosnak, hogy ma hamburger volt ebédre?

Szégyenletes dolog, ha megütjük a gyereket, de sok családban előfordul, hogy elcsattan egy pofon vagy egy fenékre csapás. Persze, a véresszájúaknak ez bőven elég ok arra, hogy máris gyerekbántalmazásról és szörnyű testi fenyítésről papoljanak. Egy óvónőtől hallottam egyszer azt a véleményt, miszerint a mai gyerekek közül soknak az a baja, hogy sosem kapott pofont, csak túl sok magyarátot, mert bár a gyerekverés egyértelműen rossz dolog, egy-egy jókor elhelyezett, okkal kapott tasli jó irányba terelheti a gyereket.

A terhesség alatt sokan érzik, hogy milyen nemű gyerekük lesz. Aztán az élet vagy ráerősít erre, vagy kiderül, hogy tévedtünk. Bármennyire is vállalhatatlannak tűnik, ilyenkor normális, ha csalódottságot érez az ember. Főleg, ha már nagyon rákészült. Persze, idővel ez általában magától elmúlik, de az egykori csalódottság érzése később okozhat még lelkiismeret furdalást.

Alapot adhatna az ítélkezőknek, ha valaki be merné vallani: ő bizony nem élvezte a szoptatást. Mert elvárás, hogy a szoptatás intimitását élvezze az anya. Pedig ez sem mindig működik így. Szoptathat valaki úgy is évekig, hogy magát a szoptatást kicsit sem szereti. De ettől tényleg rosszabb anya lenne valaki?

Ti mi mindent nem mertetek bevallani a rosszallástól félve?

Ha tetszett a cikk és van kedved, csatlakozz a Babanet Facebook rajongói oldalához is!

Szilágyi Diána , 2011. október 05.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(50 hozzászólás) 

2011 10 05. 20:36
Hát ez mind így igaz. Bár az is igaz hogy nem mindent "követtem" el ezekből, de biztos hogy volt már ilyen vagy ehhez hasonló és az is hogy lesz is. A különbség csak annyi hogy már rájöttem hogy nem érdekel ki mit gondol. Talán csak édesanyám és a nagymamám, nagynéném véleménye még az amit meghallgatok, aztán vagy elfogadom vagy nem. Szerencsére nem szólnak bele, vagy ha igen az általában egyezik az én véleményemmel csak még Ők nem látták vagy hallották. Szóval szerintem senki se foglalkozzon azzal ki mit gondol. De azért a szélsőségektől is óvakodjunk. Talán ez az ami igazán számít. Hiszen van akinek ez van akinek az jön be. A verés talán ami általában nagy felháborodást szokott okozni, de kérdem én Ők sose kaptak ki? Talán nem tett jót így utólag nézve? Szégyen nem szégyen én volt hogy úgy mentem haza (igaz már majdnem 18 voltam) hogy a szemüveget levettem a liftben mert az drága, mert tudtam jön a kiérdemelt pofon. Ez van most már mosolygok rajta, de a mai napig tudom hogy megérdemeltem. Volt hogy kikaptam de mindig megérdemeltem és én is ezt fogom tenni. Azért mielőtt valaki azt hinné hogy agyba-főbe vertek azt is leírom hogy most 28 éves vagyok és ha talán 10-szer kaptam egy fülest lehet sokat mondok. Ez az én véleményem. Emberek vagyunk és gyarlók, anyák de vannak igényeink nekünk is ahogy te is írtad, néha csak ki kellene menni pisilni, talán normálisan enni egy hónapban egyszer és nem két falatot bekapni, ezekbe nem hal bele a gyerek.
→ válasz erre
2011 10 05. 22:16
Nem mindennel értek egyet, de gondolom olyan cikket nem lehet írni ami mindenkire passzol!
A szoptatáshoz szólnék hozzá, kb 8 hónapig élveztem, most már nem annyira 13 hónapos elmúlt a kisfiam, de még elég sokat szopizik, most inkább teherként élem ezt meg, de mi tudok tenni? Szoptatok, mert ez jó neki!
Én soha nem töröltem tisztára nedves törlőkendővel a gyereket, egyszer kipróbáltam magamon, és nagyon csípte a bőröm! Egyszer -egyszer van hogy kimarad a fürdetés, de ez évente 1-2 alkalom!
→ válasz erre
2011 10 06. 07:13
Na akkor lehet,hogy felháborodnak sokan,de mi például minden másnap fürdünk csak,kivéve nyáron!Egyátalán nem szégyenlem,mert senki sincs a családban aki allergiás,ekcémás,szerintem régen rossz ha mindennap magunkra ill. a gyerekünre kenjük azt a sok "vegyszert" :)Szoptatni szeretek,a gyereket néha tényleg muszály leültetni a tévé elé,főleg mikor készülődünk valahova.
→ válasz erre
2011 10 06. 07:27
Én sosem éreztem, hogy tökéletes anyának kéne lennem. Bár az is igaz, hogy hiányoznak a környezetembôl a "felsôbb hatalmak", akik bírálnának. A gyerekeimmel való kapcsolatomban a saját személyiségem és belsô "elveim", vagy inkább meggyôzôdéseim vezérlenek. Ember vagyok, tehát nem tökéletes, és ezt ôk is tudják. Igen, van, hogy kiabálok velük. Van, hogy rácsapok a nagyobbik fenekére, mikor pimasz. Az ôszinteséget és egyenességet nagyon fontosnak tartom, minthogy azt is, hogy egyenrangú félként kezeljem ôket. (Így került egy Barbie-baba a házhoz egy évi könyörgés után, hogy aztán két hét ajnározás után a játékos zsák aljában végezze.)

Fürdés: miért kéne minden nap? Persze nyáron, vagy játszótér után természetes. De a bôrnek nem is tesz jót a folyamatos mosogatás.

Az ember szerintem nem szeretheti "ugyanúgy" a gyerekeit, mert más a személyiségük. De az nem jelenti azt, hogy nem szereti ugyanannyira. Azt észrevettem, hogy a saját hibáimat nem szeretem bennük felfedezni. Ezekkel együtt lehet harcolni. Ilyen nálunk a rendetlenség. Mióta látom, hogy nagyobbik lányom is rendetlen, folyamatosan pakolok és rendet rakok, és ezt tôle is elvárom.

A gyerekkel való együttjátszás számomra nem a játék érdekességében merül ki, hanem ezáltal figyelhetem ôt, a fejlôdését, a gondolkodását, ami mindig nagyon érdekes. Persze van olyan, hogy már ezredszerre kell ugyanazzal játszani, akkor mondom, hogy nem szeretném, aztán valahogy megegyezünk.

TV. Nekünk nincs, de ez nem azt jelenti, hogy nincs mesenézés. Viszont a DVD-ket én veszem, és nincsenek teletömve hirdetéssel sem. Még mindig megvan a "még egy utolsót!" probléma, de szerencsére ritkán van ebbôl konfliktus. Sokszor napokig elfelejtik, hogy mesét kéne nézni.

Az egészséges táplálás nálam belsô késztetés, és ezen a téren szigorú is vagyok. Persze csorog is a nagyobbik nyála a fehér kenyér, a sültkrumpli és az édességek után. Nem akarok ebbôl (sem) mumust csinálni, úgyhogy néha engedek. Azért remélem, hogy az idô és a megszokás megteszi a magáét.
→ válasz erre
2011 10 06. 09:04
Látom nagy téma még a fürdés, fürdetés. El vagyok képedve! Miért is jó kétnaponta a fürdés? Írjátok hogy más ha homokozóban játszik ha nyár ha ez van ha az van. Meg hogy törlőkendővel végig az milyen. Hát mi még eddig mindennap fürödtünk, esetleg a hajmosást halasztottuk egyik napról a másikra. Visszatérve csak azon lepődtem meg hogy a felsoroltak nálunk mindennap vannak. Hiszen minden nap kint vagyunk a játszótéren, a gyerek is megizzad a sok szaladgálásban, így nekem nem nagyon jutott még eszembe hogy ne fürdessem meg. Persze senkit nem ítélek el lehet az én gyermekem ilyen hogy minden nap fürdeni kell. A vegyszerekről annyit hogy ez van ellene tenni nem lehet és hogy magamra is vonatkoztassak én ha netán beesem az ágyba hogy nem tusoltam (ami még nem nagyon fordult elő de már volt rá példa), másnap a tus alatt kezdtem a napot az nekem olyan mintha újjá születnék, szerintem a gyerkőc is szereti vagy jól esik neki, lehet szerencsés vagyok hogy szeret fürdeni, nem tudom. A tv-t írták még hogy reklám mese DVD hát nálunk megy a tv bár csak a reklámok érdeklik, majd biztos később jön a mesekorszak, viszont egész nap lát belőle talán egy órát, szerintem az elviselhető. Kisebb testvér nincs így én csak Őt szeretem de nagyon ahhoz nem tudok hozzászólni. Ja amit még írni akartam, szerintem ez a cikk nem arról szólt most hogy mit is nem csinálunk mintaszerűen hanem a lényeg az hogy nem lehet senki tökéletes hiába törekszik rá és mindenki követ el hibákat, ezért nem hiszem hogy bárkinek lenne joga ítélkezni a másik ember felett persze ahogy először is írtam a szélsőségeket én se szeretem. Na mindegy. De végül is elérte a célját ismét "beszélgetünk". Az hogy ki mit gondol a másikról másodlagos, inkább a lényeg hogy úgy érezheti van egy hely ahol leírhatja búját-baját látja nincs egyedül és meg is hallgatják. Ez a jó ebben az internetben és ebben az oldalban különösen. Na bocsi a hosszért!
→ válasz erre
2011 10 06. 12:21
Amúgy nálatok a szoba közepén homokozik a gyerek és sárdagonyában hempereg???????(BELL25,ZSUZSI81).
Az ilyennek minek gyerek???Jövedelem-kiegészítés???
Fúj,de gy undorító gondolkodás mód!
Az,hogy a gyerek nem kaphat meg mindent(ételre gondolok) a legaljasabb dolog a világon.Mármint korlátozzák,hogy mit ehet és mit nem...Szerencsétlen gyerek a mezőn legel,vagy magvakat gyűjtöget???
Az ilyennek azt javaslom,hogy varassa össze magát alul,s ne szüljön gyereket.
→ válasz erre
2011 10 06. 12:22
Kedves Dia,lehet törlöd a véleményemet,de nagyon felháborítanak a leírtak.S ez nem is igazán már az anyai "hibákhoz" sorolható,hanem az emberiség legaljának az aljasságáról.
→ válasz erre
2011 10 06. 12:40
Memara!Igen,ahogy írtad a szoba közepén homokozik és csak azért szültem őket,mert utálok dolgozni :))))
Szerintem mindenki magából indul ki,úgyhogy nézz magadba és gondold végig a szánalmas hozzászólásodat! :)))
→ válasz erre
2011 10 06. 12:52
A 'ne ítélj, hogy ne ítéltess' mondatnak van folytatása is: 'Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre?' (Mt 7:3)
→ válasz erre
2011 10 06. 12:58
Na innen asszem törölve lett ez-az, mert nem látom a nagy vitakiváltót... de szerintem a lényeg az, hogy a tökéletesség egyrészt relatív, másrészt még csak törekedni sem kell, nem is szabad rá. Feleljünk meg egymásnak, hozzuk ki magunkból, amit tudunk, és ne törődjünk a szomszéd meg a másik játszótéri anyuka elvárásaival. Szerintem.
→ válasz erre
2011 10 06. 13:01
Bell!
A felháborodásom elsősorban nem a te agyamentségednek szólt,hanem a másik veled hasonlóan gondolkodónak...A szartől bűzlik a gyerek,attól szép minden....s csak levegőtől lakhat jól...
Az,hogy te utálsz dolgozni,vagy bármit csinálni,nem igazán érdekel...csak sok helyen az agyamentség párosul a sok gyerek-sok pénz szorzatának elvével...
még a fehéreknél is.
→ válasz erre
2011 10 06. 13:03
Nem baj,az a lényeg,van mobil internet,így a kukoricásban is lehet beírogatni.
→ válasz erre
2011 10 06. 13:04
ERROR
→ válasz erre
2011 10 06. 13:14
Kedves Dia!Ahogy írtad,máris jött az ítélet:"hát, anya az ilyen? Minek az ilyennek gyerek?"és még ismeretlenül is ítélkeznek,ahelyett,hogy saját magukba néznének!

→ válasz erre
2011 10 06. 14:33
dia
Először is: NEM TÖRÖLTÜNK EGYETLEN HOZZÁSZÓLÁST SEM!

Másodszor: memara, lécci, nem baj, hogy van véleményed és kinyilvánítod, de nem lehetne ezt emészthető módon, úgy, hogy ne az indulat, hanem a gondolat kerüljön előtérbe? Arról nem beszélve, hogy ily módon ítélkezni roppant egyszerű, csak felesleges és nem is biztos, hogy megalapozott, hiszen kevéssé valószínű, hogy személyesen és alaposan ismernéd a másikat. Egy pár mondatos kommentből megítélni azt, hogy milyen anya, szerintem enyhén erős lenne...

Ha zsuzsi 81 egészséges táplálkozásról vallott nézeteire érted az éheztetéssel kapcsolatos mondataidat, akkor szerintem félreértetted. Nem azt mondta, hogy nem ad a gyerekének enni, csak azt, hogy megnézi, mit ad enni neki, és ha egy mód van rá, minőségi étrendre szoktatja, nem vacakra. Abban a reményben - és emögött van realitás -, hogy így talán felnőttkorában is hasonló étrendet fog követni, amivel megúszhat egy rakás betegséget és egyéb problémát.
→ válasz erre
2011 10 06. 17:15
Szerintem ez a társadalmunk egyik negatívuma, hogy mindig mindenről meg van mindenkinek a véleménye és ahelyett, hogy először átgondolná ki vajon mit miért csinál rögtön levonja a rossz következtetést. Szerintem a mi anyáink is hagytak minket sírni mielőtt felvettek volna, vagy nem játszottak velünk minden nap és mégis felnőttünk valahogy. Minden anya nevelje úgy a gyerekét ahogyan azt az ő "elvei" helyesnek tartják.
→ válasz erre
2011 10 06. 17:51
Megtaláltam én is közben a vitakiváltót, de még mindig nem értem az indulatokat... Komolyan. Hadd csinálja már mindenki úgy, ahogy nekik jó, ameddig nem veszélyezteti a gyerek testi-lelki egészségét. Kinek akarunk megfelelni?
Leírom akkor én is a cikkben említett szempontokat nálunk.
Fürdés mindennap van, mert az esti rutin része, és mindkét gyerek szereti, program is, játék is. A nyolcéves nagy már inkább zuhanyozik.
A sírni hagyás nálunk nincs, inkább mentem gyerekkel a vécére is, amíg kicsi volt :D na jó, nem, egy wc-re menés belefért, hogy addig sír egy picit, de amíg megeszem a szendvicset, azt már hosszúnak tartottam. Inkább magamra kötöttem, vagy csak ölbe vettem, amíg ettem. Vagy szoptattam - együtt ettünk :)
Kegyes hazugságok sem jellemzőek, de előfordult persze, de inkább megértettem velük, hogy most mit miért nem. Néha vállalom a hisztit is.
UgyanÚGY nyilván nem szerethetem a gyerekeimet, mert két különböző ember, de a mennyiséget nem tudnám méricskélni. Mindkettőt (és a leendő harmadikat is) ugyanANNYIRA szeretem: végtelenül.
Na ez én vagyok, a játékot sokszor unom. Szívesen vagyok ott, ülök közéjük, de inkább csak élvezzék a jelenlétemet, ha lehet, és én addig hadd bambuljak vagy kapcsoljak ki :) Van, amit szeretek saját jogomon is, azt nyilván velük is, és a naggyal a társasozást most már kifejezetten élvezem, de kardozni, fiúsan vadulni vagy hasonlókat sose szerettem. De vannak más közös tevékenységek, amit mindenki élvez, pl. sütit sütünk együtt.
Szándékos képernyő elé ültetés még soha nem volt, de igazán szigor sincs már. A nagynál nem volt előfizetve a tévé, most van, de egyik sem azt nézi, hanem dvd-t: a kicsi főleg egy elefántos természetfilmet.
Az egészséges táplálkozás megvan, nekem ez fontos.
Egy-egy pofon sajnos előfordul :( jó lenne, ha nem...
A nemüket nem igazán sikerült megéreznem, éreztem ezt is, azt is, de igazi csalódottság egyiknél se volt bennem. A harmadiknál egy leheletnyi lemondás, hogy már akkor sose lesz lányom, de ez is tartott kb. két percig :)
És a szoptatást is élveztem, sokáig :)
És nekünk így jó :)
→ válasz erre
2011 10 06. 18:17
Sajnálom, hogy ekkora port kavartam fel. Csak a fürdéshez írnék még néhány kételyeloszlatót, mert Dia már megtette helyettem a táplálkozással kapcsolatban. Mi olyan helyen élünk, ahol 5 hónapig -20 C körül van a hômérséklet. Ilyenkor nem tudunk játszóterezni. :) Visszük a gyerekeket mozogni, de nem fürdünk minden este. Különben lehet káros vegyszerektôl mentes fürdetôt, szappant kapni. Mi is olyat használunk.

Egyébként szerintem éppen arról szólna a cikk, hogy ne ítélkezzünk mások felett...
→ válasz erre
2011 10 07. 06:32
Memara, írd le, szerinted hogyan kell gyereket nevelni, hadd okoljunk mindannyian.
Hány gyereked is van? Mekkorák? Dolgozol, vagy tanulsz mellettük? Van minden napra segítséged melléjük?
Kérlek, taníts minket!!!
→ válasz erre
2011 10 07. 07:17
Jamina!

1.Nem tudom ki vagy,de hozzáteszem nem is érdekel.
2.Gondolom,nem nagy kérés,hogy nekem ne parancsolgass!
3.Ugye nem gondolod,hogy pont neked fogok magyarázkodni???

→ válasz erre
2011 10 07. 07:18
+4.Semmi közöd a magán(családi) életemhez,sem a különböző helyzetekben betöltött szerepemről.
→ válasz erre
2011 10 07. 07:29
Az iróniát csak az intelligens emberek értik és értékelik.
(Egyébként 2000 óta vagyok babanetes, szóval ismerheted a nevemet)
→ válasz erre
2011 10 07. 09:59
Sajnos,nem foglalkozom (foglalkoztam)a te személyiségeddel,személyeddel.De ez érthető,hiszen semmiféle módon nem vagy mérvadó az életemben.Mint ahogyan fordítva is így van.S ez így van rendjén.Mindenkinek meg van a saját "köre".
→ válasz erre
2011 10 07. 10:31
Ez egy hülyeség-itt okoskodni.
Live-lehet még barátkozni is kezdenénk...
→ válasz erre
2011 10 07. 19:04
Lányok-asszonyok, mire jó ez? Eddig szerettem olvasni a cikkeket és kommenteket itt, de ez a mostani irományhalmaz kész tébolyda :(
→ válasz erre
2011 10 07. 19:35
Hát ez a "szép" ebben az internetben lehet írni mindent minden következmény nélkül. Azt hiszem még ilyen kommenteket én se olvastam, ez ügyben csatlakoznom kell bettinyohoz. Én is azért szerettem ide jönni més cikkeket kommenteket olvasni mert jó volt tudni hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal, sőt olyan is volt hogy egy-egy jó ötletet találtam és hasznosítani is tudtam. Azt hiszem a közélet itt is rányomja a bélyegét már az emberekre.(Szerintem ezt mind a pénztelenség és kilátástalanság váltja ki, de ezt lehet csak én gondolom így). A lényeg hogy ne ítélkezzünk elhamarkodottan hiszen sosem tudhatjuk mit hoz a jövő és akkor nekünk hogy fognak esni azok a dolgok amit mondanak nekünk, sose tudhatjuk mit hoz a sors. Egy szó mint száz szerintem ide pont a névtelenség miatt minden szégyenérzet nélkül mindent leírhatunk továbbra is, és jól esik kiírni magunkból a dolgokat. Legalábbis én sokszor megkönnyebbülök egy-egy ilyen után. Volt hogy sokat írtam már máshová is, de kitöröltem mégis megnyugodtam tőle. Memara kérlek félre ne érts de a beszólogatást te kezdted és te szóltál bele először más magánéletébe, és te kérdeztél rá az életkörülményeire is. Viszont látom a végén viszont már más voltál. És ebben tökéletesen egyet kell értsek veled ne okoskodjunk és lehet tök jóba lennénk mindannyian szemtől szemben.
→ válasz erre
2011 10 07. 21:54
Nem Kinguci,tévedsz...nem beszóltam,véleményt formáltam...mások által leírtakra.Tévedés,nem tanácsot osztogattam,miként kell gyereket fürdetni/etetni.
Ez a különbség:a beszólás akkor volt(kezdődött),amikor egy pre szakasz folyományaként reagáltam.Na erről ennyit.

A magyar emberek nagyrészének az a baja,hogy a magyar neyelvet nem tudja érteni és értelmezni.
C'est la vie!
---csak így fellengzősen----
→ válasz erre
2011 10 07. 21:55
nyelvet-javítva

→ válasz erre
2011 10 08. 02:57
memara:
eléggé érdekes, hogy pont te oktatsz másokat, hogy hogyan kéne a magyar nyelvet értelmezni. (Gondolok itt pl ezekre: egészséges táplálkozás=éheztetés, nem mindennapi fürdés=koszosság) Igazad van, nem a gyerek gondozásával kapcsolatban osztogattál tanácsot, hanem nekünk, hogy mit csináljunk az alsófelünkkel. Arról nem beszélek, hogy többünket mélyen megsértettél oktalan vagdalkozásoddal. De akkor legalább a nyelv értelmezésérôl ne értekezzél.
→ válasz erre
2011 10 08. 14:47
Igazad van,magyar nyelvi tudományokból még nem kaptam Nobel-díjat,sőt doktorit sem...Ez van!Kedves,gyereket éheztető Zsuzsanna!
→ válasz erre
2011 10 08. 15:07
S még egy dolog:ha valaki büszkén hirdeti magáról,állítólag szuper anyaként,miképpen kíván meg a gyerek alapvető ételeket meg,s az anyja milyen szívtelen módon tagadja ezt meg...bizony felmerül a kérdés másban..."hejjjj,de egoista,önző..."-mert ez az.Erőéltetni a gyerekre,amit nem biztos,hogy akar...na neeeee...szerintem maradjon a tükör...gondolom az a tundra/tajga területen is van...(ahol állítólag élsz).
→ válasz erre
2011 10 08. 15:09
Bár ebben neked-gondolom-nagyobb tapasztalatod van,milyen a moha vagy zuzmó íze...sajnos én még nem kostoltam...pedig én is húsmentes párti vagyok...
→ válasz erre
2011 10 08. 15:28
Már többször nekifutottam ennek a cikknek, kommenteknek, de nem értem, tényleg nem értem:
Memara, nem az első cikk, ahol nagyon vadul, sárbatipróan mondasz véleményt, bántasz meg számodra vadidegen embereket. Miért szükséges ez? Tudom, tudom, nem vagyok senkid, nem érdekellek, és egyébként sem érdekel, mit gondolok, le ne írd sokadszor....:-)
De ha többen állítják, hogy ez a stílus, amit alkalmazol nem idevaló a babanetre, hátha kicsit elgondolkodsz a dolgon...
Mindenki azt ad a gyermekének, amit jónak lát. Ha szted pl. a gumicukor extra sózott sült krumpli után jó, csak mert a gyerek azt kéri, tedd...de ha vki nem részesíti az ilyen táplálkozás előnyben, attól még nem kell ilyen alpári stílusban elküldeni...
Én is fürdetek amúgy mindennap, sőt van hogy kétszer is, mert nagyon koszosak lesznek a Dedek, de miért nem lehet elfogadni hogy pl Svédországban a mínusz 40 fokban alig vannak kinn a gyerkők max 20 perceket és se nem lesznek koszosak se nem izzadnak meg és ha még nem is igénylik a fürdést, akkor nem mennek a víz alá napi szinten. Ettől még nem eszi meg őket a kosz...
De mindegy is, aki akarja érti, aki meg kötekedni akar, úgyis megteszi.:-)))

A cikkhez: nálunk valahogy úgy zajlanak a dolgok mint pöttyöslabdáéknál:-)
Én is próbálok odafigyelni a kajákra, sokszor fürdünk (de ezt már írtam) mese főleg dvd, vagy "jútúb"...tv heti talán 2x ha megy, nem is hiányzik....
Van hogy türelmetlen vagyok, de ez sztem nem egyedi, és igen, a Bátyus ha nem is pofont de sarokba állítást szokott kapni ha már annyira túlpörgött hogy kicsit le kell higgadnia.
Hanta, próbálom kerülni amennyire lehet, de néha életmentő.
Játékok: nézni sokat, sokat, együtt újra és újra meggyógyítani anya köldökét, ami azt takarja, hogy az injekciós tűvel felváltva böknek a köldököm legmélyére....háát, azt megunom hamar.:-)))
Sírni hagyás: nehéz ügy volt a Naggyal, amíg ki nem derült a sírás oka, mert rettenet sokat sírt, napi 18-20 órát biztosan. Aztán megműtötték és kevesebb lett, de ez megtanította, hogy amíg nem tudom az okát, addig nem hagyom.....ám megértem ha vkinek kell 5 perc nyugi a visítások között.

Szeretet: nagyon jó megfogalmazás, csatlakozom: ugyanannyira, de nem ugyanúgy!!!
→ válasz erre
2011 10 08. 15:33
CSak másodszo,vagy harmadszor lenne a "nem érdekel"-tehát ...mi a konkrétum???????
→ válasz erre
2011 10 08. 15:36
egy r betű lemaradt
→ válasz erre
2011 10 08. 15:37
Látod,én nem fogok a nyilatkozataidnak utána nézni..ez van...
→ válasz erre
2011 10 08. 18:55
Kedves memara! Lassan már sajnállak. Kérlek ne értsd félre de úgy látom közre fogtunk. Nem is tudom ki írta azt és ehhez csatlakozom hogy a véleményedet szívesen vesszük csak a stílussal van baj. Hiszen amit te írsz az lehet irónikus az érdekelje másokat de amit mások írnak az téged nem? Kérdem én akkor minek is? De nem akarok újabb vitát ezért kérlek erre ne is válaszolj és még egyszer NEM MEGBÁNTANI AKARLAK csak egy kicsit fura vagy ami nem baj hiszen nagy sz.. lenne ha egyformák lennénk.
→ válasz erre
2011 10 08. 20:22
Bocsánat, bocsánat, nem tudom miért küldte el kétszer...Dia, törölnéd? Köszi.:-)

A többihez meg no comment, úgysem lehetne mit.:-)))
→ válasz erre
2011 10 08. 20:35
Attribúció-mások általi viselkedés bizonyos reakciókra.Köszönöm,hogy bővítettétek a véleményetek által a munkámhoz kapcsolódó bővítményeket.
→ válasz erre
2011 10 08. 20:37
Komolyan,felemelő érzés,hogy ennyien-csak- velem foglalkoztok.
→ válasz erre
2011 10 08. 22:00
Jó a cikk és érdekes a "vita". :)
Én igyekszem a tökéletes anyát alakítani. Na nem mások miatt, csakis magam miatt. Persze ennek sokszor a háztartás látja a kárát, de ez van, valamit valamiért.
Én először fiút szerettem volna. Megérzésem nem nagyon volt egyik irányba sem, de amikor kiderült, hogy lány lesz, talán egy picit csalódtam, viszont amikor megszületett nem is tudtam volna mást elképzelni. Most már azt sem bánnám ha a második is lány lenne. :)
Ami a fürdetést illeti, nálunk csak különösen indokolt esetben marad el. Pl. ha a kocsiban terven kívül elalszik és már hiba volna ébreszteni. Persze még nagyon Ő sem koszolja magát, még most indult meg igazán két lábon és persze most van már rossz idő, ki sem tudom engedni. Viszont természetes anyagokból készült fürdetővel fürdetem. :) TV-ni még nem. Amióta 3 hónaposan rajta kaptam, hogy elkezdte érdekelni azóta mi sem nézzük. Hantázni még nem nagyon kell neki. Kikapni meg még nem kapott ki, a tervek szerint nem is nagyon fog. Sírni sem hagyom, igen én is inkább viszem a wc-re is, legfeljebb szobatisztaságnál nem lesz teljesen idegen a dolog :) Enni, együtt eszünk.
Testvére még nincs, de érdekes a téma, mert jelen pillanatban nem tudom elképzelni, hogy bárkit is tudnék annyira szeretni mint Őt.
A játékban egyértelműen apa a jobb, én is inkább jelen lenni szeretek, hamar elunom.
→ válasz erre
2011 10 08. 22:08
Ami még kimaradt az a táplálkozás.
Én nem tartom annyira mumusnak a bébiételt. Igen, el kell olvasni mit is tesznek bele és azután ez alapján választani. Én dolgoztam élelmiszer ipari cégnél és tudom, hogy nálunk milyen szigorú követelmények voltak annak ellenére, hogy eleve egészségtelen terméket állítottunk elő.
Gondolom ez egy bébiételt gyártó cégnél négyzetesen így van.
A fentiek ellenére, már hónapok óta nem eszi meg a bébiételt a gyermekem, így többnyire azt eszi amit mi. Nem vagyok a teljes elköteleztje az egészséges táplálkozásnak, mert én sem tudom betartani, az apukáról meg nem is beszélek, de vannak azért olyan dolgok amikre háklis vagyok. Pl a felvágottak és egyéb ízfokozókkal ellátott szemétből előállított társaik. Ezt odáig fokoztam, hogy már a saját étrendemből is kiiktattam őket.
Ennek ellenére a lányom többnyire azt eszik amit kíván, lévén, hogy keveset eszik, persze azért nem fogom kínálni még gumicukorral, meg csokival, de pl a sültkrumpli nem tiltólistás.
→ válasz erre
2011 10 11. 14:01
Nem tudom szó nélkül hagyni sem a cikket, sem a véleményeket!
Végül nem a saját szavaimat írnám!
Íme, s egyben emlékezzünk is Rá!
‎"Az ti időtök is véges, szóval ne vesztegessétek arra, hogy valaki másnak az életét élitek. Ne essetek a dogmák csapdájába, ne hagyjátok, hogy mások gondolkodásmódja irányítsa az életeteket. Ne hagyjátok, hogy mások véleményének zaja elnyomja a saját belső hangotokat. És a legfontosabb: legyen meg a bátorságotok a szívetekre hallgatni és a megérzéseiteket követni. Ezek már tudják, mi akarsz lenni valójában. Minden egyéb másodlagos." (Steve Jobs)
(Ha van időtök kukkantsatok ide: http://www.facebook.com/mosolygosdolgozo.edesanyakert
Köszönöm!)

→ válasz erre
2011 10 11. 21:51
Szerintem is jó a cikk!
Én már akkor éreztem hogy kisfiam lesz amikor megfogant, mondjuk én nagyon fiút szerettem volna. Csak fiú nevek jutottak eszembe, párom az Imre névvel "kergetett az őrületbe", de végül Ákos lett, amit szerettem volna.
A fürdés nálunk napi rutin, amikor mondom hogy megyünk fürdeni a kisfiam már mászik is a fürdőbe és várja hogy engedjem a fürdővizet. Mi nem pancsolunk órákig, megmosom a fogát, kicsit megmosdatom gyógyszertári fürdőkrémmel, aztán már veszem is ki. Szerintem pelenkás babának a napi fürdés felfrissülés, a popsitörlő nem elég az egész napos pelenkaszag lemosásához.
Mi még nem nézünk tvt, de majd fogunk, ez is az élet része.
Szopiról annyit, hogy szülés után 1 hétig alig volt tejem, tápszeres volt a fiam, majd beindult és nagyon örültem neki. Kb 1 hónapja jutottam el oda, hogy elfáradtam, fokozatosan választottam el őt, semmi probléma nem jelentkezett, most már tápszert iszik reggel este, de a védőnő szerint már adhatok neki tejet is.
Étkezés terén, eddig külön főztem Ákosnak, most már van amit megeszik a mi főztünkből, Kap sok gyümölcsöt, tejterméket, változatosan próbálom etetni. Szerintem abból kell kiindulni, hogy a bölcsiben és az oviban sem fognak neki külön kaját adni! Persze a bébiétel sem maradt ki az életünkből, de mivel drágának tartom, így csak szükség esetén (időhiány, utazás) vetem be.

→ válasz erre
2011 11 04. 21:08
Régen elveim voltak. Most gyerekem van.

Gyerekverés minden körlümények között elítélendő! Csak és kizárólag az agresszorról szól, az ő tehetetlenségéről, dühéről, rossz indulat-kezeléséről! Azonnal kivenném az óvódából a gyerekem, ha egy óvónő ilyet mondana (még ha nem is az enyémről). Ha valaki bevallja, hogy ennyire eszköztelen pedagógus, az kiégett, keressen más szakmát! Ha ütünk, hatalmunk van, ha hatalmunk van, a tisztelet amit kivívunk nem tisztelet, hanem félelem. Soha ne azért tiszteljen a gyerekem, mert én vagyok az anyja, hanem mert KÖLCSÖNÖSEN tiszteljük egymást, én is őt. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell korlátokat állítani köré, hiszen korlátok nélkül nem érzi magát biztonságban és azért fog "szörnyen" viselkedni, amitől a szülő tehetetlennek érzi magát, és jön a "jószándékú" fizikai bántalmazás "a te érdekedben" maszlaggal. ("fizikai bántalmazás minden olyan érintkezés, amely fájdalmat okoz, függetlenül attól, hogy hagy-e maradandó sérülést" Susan Forward: Mérgező szülők).
→ válasz erre
2011 11 05. 19:18
Kedves rekuja!
Csak a "gyerekverés"-ről alkotott véleményedhez szólnék. Tedd a szívedre a kezed és mondd meg hogy még soha nem csaptál a kezére vagy a popsijára. Ezt nem úgy értem hogy agyonvered a gyereket vagy ilyesmi sőt. Inkább csak hogy érezze. Sosem voltam és leszek híve az ütlegelésnek, nem látom értelmét, de most is azt mondom van olyan helyzet hogy muszáj. Én két kezemen össze tudom számolni hányszor kaptam ki és nagyon jól tudtam hogy megérdemlem. Én már rácsaptam a kisfiacskám kezére mikor többszöri felszólítás és elvitel a konnektor közeléből (persze van benne dugasz hogy ne csaphassa meg az áram) semmit nem használt, de hiába tettem nem volt sok különbség ez és a simogatás között szóval a gyerek rám nézett és elkezdett röhögni és játéknak nézte a dolgot. Félre ne érts mint írtam a bajom az hogy a konnektorhoz megy és ha itthon nem is idegen helyen belenyúlhat és inkább rácsapok a kezére én mint az áram csapja meg. Nekem azt mondták hogy inkább Ő sírjon mint én és ezzel egyetértek. Ha tudja hogy csak figyelmeztetésnek szánjuk és fájni se fáj neki, addig belefér, de nem szeretném természetesen én sem alkalmazni csak végszükség esetén és csakis én még az apja se. Az óvónő meg pláne ne!!!! Én tudom hogy én mekkorát ütök vagy csapok és azt is hogy az nem fáj neki mindenki másnak tilos! Remélem érted mit szerettem volna mondani és nem vagyok a szemedben "gyerekverő".
→ válasz erre
2011 11 05. 23:51
Egyáltalán nem vagy gyerekverő.Aki olyat mond,hogy nem sózott még oda a gyerekének -hazudik.Persze elsősorban sajátmagát csapja be.Nem kell magyarázkodnod,főleg nem egy idegennek.
→ válasz erre
2011 11 05. 23:54
Azt birom,mindenki a nagy szavakat mástól idézi.Saját gondolat nincsen?????
→ válasz erre
2011 11 06. 00:08
Pontosítok:"mindenki"-aki mások által megfogalmazott gondolatokat másol ide be.
→ válasz erre
2011 11 10. 21:47
Mivel leírtam a gyerekverés definícióját (és bocs, hogy egy igazságügyi pszichológustól idéztem a gyerekverés definícióját, én kérek elnézést :D), szerintem egyértelmű, hogy a kezére suhintasz/popsira csapsz úgy, hogy nem fáj neki, inkább csak megijed/kiakasztja az aktuális cselekvéséből, nem meríti ki a gyermekverés fogalmát. Egyébként nem, még így sem kellett rácsapnom a lányomra, remélem, lesz majd türelmem szó nélkül felemelni és elvinni a konnektortól, egyelőre a határozott NEM-től eléggé megijed, így 4 hónapnyi NEM-ezés után már nem megy a konnektorok közelébe. Nála bevált, mivel csak akkor emeljük fel a hangunkat, ha valami veszélyeset csinál (szóval nincs NE hisztizz, NE vidd el stb. hangosan, csak a rá nézve veszélyes dolgokra van fenntartva).

Azzal viszont egyáltalán nem értek egyet, hogy azért verjük a gyereket, mert a büdös kölyöknek dackorszaka van és nem fogad szót. Más kérdés, ha kézen fogod és mész, nem foglalkozva a hisztivel, vagy hónod alá csapod. De ha ilyen szituban megütném, én úgy érezném, azért tettem, mert nem volt hatásosabb ötletem. Bár meggyőződésem, hogy a verésnek olyan mellékhatásai is vannak, amik hosszú távon hatnak, tehát ez is csak pillanatnyilag rendezi a dolgot.

Nem tudom, ki hogy van vele, én néha kamaszként mondtam apámnak, hogy inkább verne meg, mint szónokoljon. A szó erősebb fegyver, jobban fáj, hatásosabb. Persze piciknél még csak hangsúlyozni lehet.

A cikkre reagáltam, nem a kommentekre. A kommenteket csak most olvastam vissza. De továbbra is úgy gondolom, hogy a cikkre reagálnék inkább. Sok féle képen lehet gyereket nevelni, aminek az eredménye sokszínű emberek, és ez jó. Nem vagyok jó szabálykövető, de törekszem rá, hogy hosszú távú nevelési koncepcióm legyen. A verést, fizikai bántalmazást továbbra is minden körülmény között elítélendőnek tartom, nevelő hatása hosszútávon károsabb, mint a pillanatnyi haszon.

→ válasz erre
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
X
Babázz lazán! - TeakiadóKamaszmentő - TeakiadóNem születtél anyának! - TeakiadóMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó
Nem születtél anyának! - Teakiadó