Egy kétgyermekes anya feljegyzései Elkapott beszélgetésfoszlányok

Mikor még pocakban volt az elsőszülöttünk, megbeszéltük Apával, hogy mi biztosan nem fogunk többes számban fogalmazni a gyermekünket érintő kérdésekben. Nem fogunk például olyanokat mondani a gyerek nevében, hogy: nagyon édesen alszunk. Meg: éhesek vagyunk. Persze, akkor még nem gondoltuk, hogy a hormonokkal felturbózott anya-gyermek szimbiózis milyen mértéket tud ölteni! Legmeglepőbb pedig az volt, hogy Apa kevésbé tudta tartani ezt a megállapodást, mint én! Ez az egész aztán számos mosolygást, összekacsintást szült az évek során, amikre ma is szívesen emlékszem. 

Vannak szülők, akik azonban még csak észre sem veszik, ha többes számba beszélnek kisbabájuk, később már totyogó gyermekük tetteivel kapcsolatban. Persze, amikor egy anyuka azt mondja: nem aludtunk éjszaka, még megalapozott lehet a többes szám használata. Számtalan esetben viszont ez a fogalmazásmód inkább kínos és elgondolkodtató. Hiába tudjuk, hogy a gyerekről szól a beszélgetés, akaratlanul is végigfut a fejünkben, hogy a kedves szülő bizonyos helyzetekben - amelyek a gyermek esetében megszokottak - hogyan nézhetne ki. 


Vegyünk erre néhány példát a való életből: 

Egész nap sírtunk. 
Mondjuk elhiszem, hogy egy egész nap síró kisbaba mellett az anyuka könnye is elered, de talán azt nem hirdetnénk ennyire nyíltan. 


Szeretünk pancsikolni a kiskádban. 
Igen, a babák egy része imád pancsolni. Kétségkívül ezt a szülei is élvezik. Na de hogy fér el egy felnőtt is a gyerek mellett abban az apró kádban? 


A hátunk közepe is kakis lett. 
Rendben, ezt nem is akarom elképzelni. 


Nagyon fájt a hasikónk, egész este csak tekeregtünk. 
Szörnyű nézni, amikor egy kisbabát hasfájás gyötör. Az sem szívet melengető, amikor egy felnőtt hasa fáj. De talán egy felnőtt mégsem tekereg. 


Éjszaka is csak a cicin lógtunk. 
Nem akarom elképzelni, főleg, ha egy apuka száját hagyja el ez a mondat... 


Nagyon szeretjük markolászni a cicit szopi közben. 
Mármint ki? Mert a kisbabák tényleg szeretik... De talán etetés alatt inkább csak ők... Ugye erről beszélünk? Igen? Oké, köszi. 


Már van egy kis hajunk. 
Amilyen kevés kis haja tud lenni egy újszülöttnek, jobb nem összehasonlítani egy felnőttel. Kivéve, ha kopaszodik. De akkor MÉG van egy kis hajunk lenne helyes... 


Nézd csak, milyen kis hurkásak a lábaink. 
Na, ennél a pontnál szoktam megkérdőjelezni, hogy a frissen szült kismama tényleg szeretné-e leadni a terhesség során felvett kilókat, vagy inkább versenyezne a babával abban, mennyit sikerül gyarapodni. 


Nagyon nyáladzunk. 
És mindent eláztatunk a nyálunkkal. Igen, elég kellemetlen lehet. Lehet, hogy néhány szülőnek is kellene nyálkendő? 


Már van két fogacskánk. 
Nem reprezentatív felmérésem eredményeként ez az egyik leggyakoribb téma, amit az anyukák szívesen firtatnak többes számban. Legjobb, ha párbeszéd is kialakul belőle: igen? Nekünk már három is van! 


Szeretjük szopni az ujjunkat. 
Bár vannak rossz szokásai az embernek, talán ez kevésbé jellemző egy érett felnőttre, mint egy kisbabára. De lehet tandem ujjszopi babucival anyucinak, csak azt én nem szeretném nézni! 


Szeretünk mindent a szájunkba venni
Pedig nem kellene. Még a kicsinek sem, bár tudom, hogy azt nagyon nehéz kordában tartani. Időnként megkóstolnak ezt-azt. De kérlek, szülőként te ne tedd! 

Anyukák a játszótéren

Kristályvíz , 2016. október 17.
 
 
 
Címkék:  

anyaság

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?