Főállású anyaként is megérdemled, hogy egyenrangú társként kezeljenek!

A férjem hála Istennek, teljes értékű partnerként tekint rám, noha pénzkereseti szempontból a szó szoros értelmében nem járulok hozzá a családi kasszához, mióta megszületett a kislányunk, azonban akad egy csomó házi munka (és a babával kapcsolatos dolog), amik legalább olyan fontosak, mint a pénz, ha össze akarsz tartani egy családot!

Az elmúlt évek, évtizedek jelentős változást hoztak a nők általános megítélésében, mind munkafronton, mind az élet egyéb területein, de azért van még hova fejlődnie társadalmunknak. Hogy mire gondolok? A legtöbb feladat, amit ellátunk, például, ha kisbabánk születik, teljesen természetes, sokan nem is veszik számításba, könnyű, magától adódó napi rutinnak tekintik, pedig legalább annyi küzdelemmel, lemondással és fáradtsággal jár főállású anyának lenni, mint egy kimerítő munkanapot végig csinálni.

Szoptatás

Az első kihívás, amivel újdonsült anyaként szembe kell néznünk, a kisbabánk ellátása, ezen belül is a táplálása. Persze léteznek technikák és segédeszközök, amivel serkenthetjük a természetes táplálékforrás; azaz az anyatej termelődését, de sajnos nem mindenkinek sikerül még így sem a megfelelő mennyiséget „kipréselnie” magából.

Én igazán szerencsésnek tartom magam, mert hosszú hónapokig tudtam szoptatni a kislányom, így még pénzt is spóroltam, hiszen nem költöttünk költséges tápszerekre. Ha neked is megadatott ez a lehetőség, légy büszke magadra, ez igenis nagydolog, az egyik legfontosabb anyai feladat!

Alvás-nevelés

Mielőtt Nórika megszületett volna, úgy gondoltam, hogy majd ráhagyom a kicsire, mikor ébred, mikor alszik, nem fogom felébreszteni például etetni, és altatni sem szerettem volna hosszú perceken át. Aztán belecsöppentünk a valóságba, és rájöttem, hogy Nórika bár jó evő, az alvás „nem az erőssége”. Olvastam egy fantasztikus könyvet arról, hogyan lehet napról napra, lépésről lépésre kialakítani egy viszonylag fix alvási ritmus a kisbabáknál, és úgy döntöttem, kipróbálom.

A férjem mai napig hálás érte, hogy egyrészt reggelente fel tudtam kelni, hogy kávét és reggelit készítsek neki munkába indulás előtt, másrészt ő is képes volt napi minimum hat órát egybefüggően aludni, mert a kicsi nem ébredt/nem ébresztett fel minket.

A gyerekek gondozása (főleg, mikor betegek)

Az egyik legkedvesebb barátnőm élete úgy néz ki, hogy délután, este és reggel a gyermekeivel van, nap közben dolgozik. Rengeteg kellemetlen helyzet származik abból, hogy a kicsik sokszor betegek (ami teljesen normális), a főnöke mindig pampog, ha váratlanul otthon kell maradnia velük (és ez is érthető). A férjét sem tudja teljes mértékben támogatni, hiszen váltva szaladnak a kicsikkel orvoshoz vagy gyógyszertárba.

Nálunk ez úgy néz ki, hogy az esetek 90%-ában én vigyázok Nórikára, ha pedig megbetegszik, bármikor el tudom vinni a dokihoz, a nélkül, hogy a főnököm „beszólna”, vagy a férjemet kellene ugrasztanom. Nem beszélve arról, hogy mennyit spórolunk a bébiszitteren!

Iskolai események

A kislányom most kezdte az első osztályt, és azt szeretném, ha semmiből nem maradna ki. Meg szoktam kérdezni tőle, hogy szívesen részt venne-e a fakultatív programokon, de szerencsére ő is annyira aktív, mint én, így mindig elviszem a suli által szervezett eseményekre. Gyakran beszélgetek a szülőkkel és a tanárokkal is, persze olykor a férjem is bekapcsolódik, de nem csinálunk ebből problémát. Ha én is dolgoznék mindemellett, biztos, hogy nehezebb lenne megoldani az aktív sulis jelenlétet és sok mindenről lemaradnék Nórika fejlődésével kapcsolatosan.

 Az itt felsoroltak csak néhány példa volt arra, mennyi mindent csinálok, az otthoni/háztáji teendők mellett, és bizony érzem olykor, hogy nekem is jár egy-egy „szabadnap”. Ha a partnered tisztában van azzal, mennyi munkád van neked is, akár magától is felajánlja, hogy egy kicsit átveszi a feladataidat; oszd meg vele a gondolataidat!

 

 

Orsi , 2019. május 31.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?