Gyerünk, anyukám! - Neked mik a legjobb rossz kifogásaid?

Ma beszéljünk pár szót a kifogásokról. Arról, a remélhetően átmeneti állapotról, amikor a tested már engedné, sőt talán igényelné, hogy megmozdulj, de fejben még nem vagy kész. Már tudod, hogy vacak az állóképességed, fogynod vagy formásodnod kéne, de az azonnali kezdés helyett határidőket szabsz, fogadalmakat teszel. Persze hiába.

Amit most leírok, találhatod bántónak, mondhatod, hogy ez a csaj miért gúnyolódik rajtam? De ha tudod, hogy a most következők mind-mind az ÉN kifogásaim voltak pár hónapja, talán más szemmel olvasod.

Télen még én is otthon ültem és képtelen voltam megmozdulni. Talán éppen úgy, ahogy te mostanában. Mindent megpróbáltam, hogy felrázzam magam. Olvastam inspiráló sztorikat a neten, csurgattam mások képére irígyen a nyálam, csináltam magamról elrettentő fotókat a létező összes szögből telefonnal, minden beszélgetőpartneremet arra próbáltam rávenni, hogy helyeseljen, sőt erősítsen meg, mikor azt mondom, hogy ronda vagyok, kövér, tónustalan és nincs kondim - persze senki nem mert. De nem jött. Nem jött az az érzés, hogy MOST elkezdem.

Csak ettem és ettem, mondván, hogy most még lehet, nemsokára úgyis elkezdek figyelni a kajára és edzeni fogok. Már bocsánat, de a nagy szart! Pontosan tudtam, hogy csak időt akarok nyerni, eszem ágában sincs másnap nekikezdeni. Viszont valamivel nyugtatni kell a háborgó lelkiismeretem, mikor megeszem a harmadik szelet friss fehérkenyeret jóféle teavajjal.

Aztán elmeséltem magamnak, hogy nyugi van, 8 hónapos ikreket látok el, úgy cserélem a pelenkákat egész nap, hogy a szalag mellett dolgozó konzervgyári betanított se pörögne jobban. Aztán ott van még a mosás, teregetés, hajtogatás, hozzátáplálás és a világ összes gondja. Ugyan, rá sem érek a fogmosáson túl törődni magammal. Persze az nem magammal törődés, mikor elröppen a Facebook előtt ülve fél órácska. Meg az sem, mikor képekkel bíbelődöm az instagramon vagy az aukciós oldalakat bújom valami kincsért, ami azonnal kell.

Egy márciusi, már éppen napsütéses napon ezeken gondolkoztam, mikor rájöttem, hogy hülye vagyok és baromi fárasztó kifogásokat gyártani. Mert az csak úgy oké, ha minden napra újat találok ki. Összesen annyira volt szükségem, hogy kimondjam, ezekkel a kifogásokkal tulajdonképpen saját magamnak hazudok. Mert ez történt, rajtam ugyan senki nem kérte számon, hogy miért nem mozgok. Ki merne egy ikres anyát ilyenért piszkálni?

Még aznap elindultam a Margitszigetre az első edzésemre. Ne képzelj sokat, talán egy percet tudtam folyamatosan futni a babakocsival - mostanra 45 perces futásaim vannak.

Csatlakozz te is Nórihoz!

Ha eddig nem tudtad rávenni magad a rendszeres mozgásra, itt az idő és az alkalom! Csatlakozz a Gyerünk, anyukám! mozgalomhoz, amit Nóri hozott létre, és aminek lényege, hogy a hasonló élethelyzetben lévő mamák közösen sportolnak.

Nem kell hozzá otthon hagynod a gyerekeket, nem kell órákat töltened a szervezéssel, csak figyeld a Facebook oldalukat, és a megadott időpontokban légy a megadott helyen!

A többi klasszikust gondolom, nem kell bemutatni:

1. nincs edzőruhám
2. nincs pénzem
3. túl kövér vagyok
4. engem ne bámuljon senki
5. nekem főzni/mosni/takarítani kell ma
6. rossz éjszakánk volt, ma inkább nem...
7. mozgok én eleget a gyerekkel
8. tönkremegy a hajam, moshatom meg
9. most fog megjönni
10. holnap/hónap elején/újévtől elkezdem mosmá’ tényleg
11. a férjemnek így is tetszem
.
.
2976. inkább csinálok egy 90 napos káposztaleves kúrát

Ha bármi ismerős és tudtál (magadon) nevetni, az már fél siker!

Kádár-Papp Nóri
Gyerünk, anyukám!


Kádár-Papp Nóri , 2014. június 11.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
X
Babázz lazán! - TeakiadóKamaszmentő - TeakiadóMi bántja a gyerek lelkét? - TeakiadóNem születtél anyának! - Teakiadó
Nem születtél anyának! - Teakiadó