Miért van az, hogy sokkal csibészebb a gyerek, ha az anyja a közelben van?

Tulajdonképpen erre a kérdésre nagyon egyszerű a válasz: ha szemben ül a gyerkőcöd és marháskodik, rosszalkodik, azt felfoghatod úgyis, hogy tökéletesen látod el az anyai szerepkört – hiszen ő pontosan azt csinálja a közeledben, ami egy gyereknek a dolga!

 

Kate Surfs, egy blogger anyuka osztja meg velünk tapasztalatait a témában (bővebben itt olvashatsz tőle: http://www.katesurfs.com/)

Két gyermekes családanyaként Kate azzal kellett, szembesüljön, hogy amikor a kicsik vele vannak, körülbelül 800%-on teljesítenek a rosszasági skálán; sokkal aktívabbak a kisördögök, mint amikor az apjuk vigyáz rájuk. Ez annyira konkrétan így van, hogy abban a minutumban elkezdenek rendetlenkedni a gyerkőcök, amint Kate belép a szobába, holott előtte csöndben eljátszottak. A környezetében élő családos anyákkal is beszélt erről, akik szintén megerősítették a dolgot, azért megpróbálta kideríteni, mi lehet az oka. Íme, az eredmény:

Mi, anyukák, egyben lelki szemetesládák is vagyunk

A babákat és az anyjukat összekötő pótolhatatlan, utánozhatatlan és hihetetlen kapocs, a későbbi életszakaszokban nyilvánvalón megváltozik. Ahogy a kisgyermekben egyre inkább tudatosul, hogy egy független, önálló lény, elkezdi felfedezni a világot, egyre több élmény éri; szüksége van egy „biztonságos helyre”, ahol bármi is történik Vele, megnyugvás várja, feltétlen szeretet övezi. Ez nem más; mint a Te közelséged, a Te öled, ölelésed.

Hiszen „Anya a mindent megoldó, Anya a mindig védelmező, Anya, akinek mindent elmondhatok!” Tehát ha egész nap ilyen-olyan ingerek érik a picit, amit csak órákkal később, a nap végén tud megosztani Veled, persze, hogy alig várja a pillanatot, hogy végre kiönthesse Neked a szívét és kiengedhesse az indulatait – sírás, bömbölés, ordítás formájában. (Később aztán megtanuljuk kezelni a minket érő stresszt, traumákat és feldolgozni azokat – és van, aki túlságosan is magába fojtja...).

Tisztában vagyunk vele, hogy nagyon nehéz higgadtan és józanul kezelni azt a szituációt, amikor végre kicsit kiszabadulsz otthonról és egy jó kis mozizás után a barátnőkkel, hazatérsz és a gyerkőc  zabolátlan, féktelen érzelemkitörésével találkozol, már rögtön az ajtóban… Még inkább, ha dolgozó anyaként hulla fáradtan hazaesel… De ha leszidod a lurkót, azzal óriási törést okozhatsz Neki, hiszen ki tudja, mi zajlik Benne.

Azt tanácsoljuk, ha van elég lélekjelenléted, próbáld meg szépen, türelmesen elmagyarázni Neki, hogy ha ad tíz percet, hogy levetkőzz, összeszedd magad; utána az övé vagy! Addig pedig menjen és játsszon egy picit a játékaival vagy Apuval, mindjárt megkeresed Őt.

            Talán így, hogy már tudod, minek köszönhető a hirtelen hiperaktivitás minden megérkezésedkor, az is kezelhetőbbé válik számodra, amikor távozáskor alig akar elszakadni Tőled a szemed fénye: nyugtasd meg, hogy ha hazajössz, elmesélhet Neked mindent, ami történt Vele!

 

Plézer Panna , 2017. április 21.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?