Sose növünk fel!

Legalábbis teljesen. Ha minden jól megy. Mert gyereknek lenni jó, akkor is, ha gyerekként az ember mindenáron felnőtt akar lenni. Felnőttként aztán meg óbégatunk azon, hogy de jó lenne óvodába – netán az egykor annyira utált iskolába - járni, és játszani sokat, mondjuk mindig! De azért ott van bennünk az a gyerek. Ha csak nyomokban is tartalmazzuk.

Én például a következőket őriztem meg magamban a gyerekkori imádott dolgaim-cselekvéseim közül:

  • Felhőnézés – hanyatt fekve vízparton vagy réten, mindegy, a lényeg, hogy mit látunk bele a felhők formájába.
     
  • Csillagles – imádom az esti égboltot, mínusz város zaja, plusz kuruttyoló békák és zümmögő szúnyogok. Járulékos jóság a teli szájjal éneklés.

  • Pocsolyázás – nálunk nem gond, ha a gyerek csinálja, mert én is csinálom. Beleugrani a legjobb.
     
  • Hóesés – tátott szájjal az ég felé megpróbálni elkapni a hópelyheket. Van ennél boldogabb pillanat?
     
  • Pörgés – kitárt kezekkel, egyre gyorsabban, egészen a totális szédülésig. Nem lehet nem rötyögni közben.
     
  • Párnacsata – nálunk heti rendszerességgel megrendezésre kerül. A kanapépárnák nem örülnek neki, a családtagok viszont igen.
     
  • Kavicspergetés – amikor a markodba szedsz némi kavicsot, és engeded kihullani az ujjaid között. Imádom a hangját.
     
  • Levélgyűjtés – tipikus őszi elfoglaltság, séta közben komoly vadászat folyik a legszebb színű és formájú levelekért. További jó dolog a lehulló levelekben az avarrugdosás lehetősége.
     
  • Csigaverseny – csigák összegyűjtése, sorba rendezése, majd rajt! Némelyik versenyző nem túl együttműködő, de attól még izgalmas szokott lenni!
     
  • Jégcsap-evés – tiltották, mégis csináltam, és nem szoktam le róla. Jó, arra már figyelek, hogy ne valami nagyon koszos jégcsapot törjek le.
     
  • Viharvadászat – nem, nem indulok utána, de ha vihar van, máig imádom nézni az erejét, ahogy visít a szél és csapkodnak a villámok. Visítani is szoktam közben, de pszt!
     
  • Homokvárépítés – alagútfúrás, hídépítés, tömörítés, csipkézés, ágakkal-bogyókkal feldíszítés. Isteni elfoglaltság, kár, hogy a gyerek kinőtt belőle. A sarazásból azért szerencsére még nem. Lábtemetés homokkal – hát ki az, aki ezt nem szereti?
     
  • Mezítlábazás – ha tehetem, nyáron imádok mezítláb járni. A talpamon érezni a talaj melegét.
     
  • Kagylógyűjtés – kihagyhatatlan tevékenység, akár a Balatonra, akár a tengerre veti a sors az embert.
     
  • Hógolyózás – arcba kapni nem akkora öröm, de milyen jó is egy hatalmas hócsata!

Még biztos tudnám bővíteni a listát, mert ezer olyan dolog van, ami kihagyhatatlanul jó volt gyerekként és semmiképp sem szeretném elhagyni felnőttként. És ami ma segít megérteni a saját gyerekemet, segít szorosabb kapcsolatot ápolni vele.

De inkább meséljetek: Ti mi mindent mentettetek át magatokban az egykori gyerekből?

Szilágyi Diána , 2012. október 04.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(4 hozzászólás) 

2012 10 10. 21:43
Imádom nézni a csigákat a vizes fűben :-) Ahogy integetnek a szarvacskáikkal és ahogy küzdik át magukat a fűszálon...
Szagolni a napégette, forró föld illatát. Az utca végében a vasúti töltés aljában üldögélni a magas fűben, ott volt ilyen illat, keverve a vadvirágok és a fűszálak kesernyés illatával.

Mit mentettem még át? Nádlevélből kis vitorláshajót csinálni. Anyutól tanultam, és "terjesztem", sokszor mutatom meg tóparton a kíváncsiskodó gyerekeknek :-)
Olyan jó volt egyszer - egy gyerektáborban a "tanítványok", teljesen saját ötletből, versenyt rendeztek. Ott bukdácsoltak a kis hajócskák, a gyerkőcök meg úúúgy szurkoltak :-)
→ válasz erre
2012 11 01. 23:31
Azt hiszem, nekem is van jó néhány szokásom, ami gyermekkoromból maradt. A teljesség igénye nélkül néhány:
1. Amit már többen említettetek, a kagyló és csigagyűjtés, emellett a mai napig szeretek terméseket, tobozokat gyűjteni (emlékszem az íroasztalomon egy egész sarok a tobozoknak volt elkülönítve).
2.szintén elhangzott: "Csillagles"-nekem is az egyik kedvenc elfoglaltságom, még 12 éves koromban kezdtem el a csillagképeket tanulmányozni, most is emlékszem a legtöbbre.
3. Fütyülés fűszállal-azt már lányom is próbálgatja.
4. Amikor megyünk a játszótérre, a hintát és a körhintát illetve a homokozót én sem hagyom ki. A csúzda sajnos nem rám van méretezve:).
5. A legjellegzetesebb: ha valami jó hírt hallok, vagy sikerül valami, képes vagyok bárhol és bármikor hangosan ujjongani, ugrálni, néha még tapsolni is-a munkahelyemen azért igyekszem magam e tekintetben visszafogni (szerintem még nem sokan láttak orvost a kórházban indiánszökelléssel közlekedni:)))))).
→ válasz erre
2012 11 04. 21:49
dia
@viktim: pedig mennyivel viccesebb lenne várni a kórházakban, ha erre képesek lennének.:) Talán fele annyira se fájna semmink se... (Jó magyartalan mondat lett, bocs.:))
→ válasz erre
Összes hozzászólás (4) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?