Levél a gólyának Szeretettel nektek egy igaz történet arról, hogy az álmok néha valóra vállnak....

Kislánykám egy napon tányérnyi szemmekkel bújt mellém. Éreztem, bántja valami. Mélységes szomorúság és csöppnyi félelem remegett könnyei mögött.
- Anya, én rossz gyerek vagyok, azért nincs testvérem? Nekem nem lehet egy kis hugikám? Vagy egy kis öcsikém? Annyira rosszul viselkedem, anya? - kérdezte tőlem.

Mit mondhattam volna erre? A torkomat iszonyú sírás fojtogatta.

Hogy magyaráztam volna meg egy 6 évesnek, hogy már 3 éve próbálkozunk kistestvérrel megajándékozni? Hogy mondtam volna el, hogy az elmúlt 3 évben 3 babát vesztettünk el, s hogy az életünk másból sem áll, csak folyamatos körforgásból a próbálkozások, s vetélések között?

Nem mondhattam. Nem értette volna.
De azt sem hagyhattam, hogy azt higgye bárminek is ő az oka. Nem akartam, hogy eméssze magát.
Így megsimogattam buksi fejét, majd komolyan a szemébe nézve, a tőlem telhető legérthetőbb magyarázatba fogtam:
- Dehogy, kicsikém! Nagyon jó gyerek vagy! Csak tudod anya beteg. S amíg meg nem gyógyulok, sajnos nem lehet kistestvérkéd. De a doktorbácsi s anya mindent elkövet a gyógyulásért, talán hamarosan lesz majd egy hugi, vagy egy öcsike.
Hanem tudod mi jutott most az eszembe?
Emlékszel, mit mesélt neked nemrég a kis barátnőd? Levelet küldött a gólyának, s az nemsokára öcsit hozott neki. Talán neked is ezt kéne tenned. Írni ugyan még nem tudsz, de talán rajzolhatnál neki.
S hátha, nem is olyan soká, nálunk is jelentkezik majd az a gólyamadár! 

Kislányom lázas rajzolásba kezdett. Hosszas töprengés után úgy döntött, csörgőt rajzol.
S hogy a címzett se maradjon kétséges, anya kicsi gólyát biggyesztett a rajz aljára.

A levél precízen összehajtogatva a párna alá került. Mert minálunk minden szívből jövő kívánság a párna alá kerül, hogy onnan jusson el a címzetthez.

A kislányom másnap reggel lélekszakadva futott hozzám. 
- Anya! A gólya nem olvasta a levelem!
- Hát ezt miből gondolod? - kérdeztem csodálkozva.
- Hisz nincs kisbaba a párnám alatt! - jött a logikus felelet, mire én majdnem félrenyeltem a kávét.
- Kicsikém! A gólya attól még olvashatta a levelet. De tudod, már meséltem, a kisbabák az anyukájuk pocakjából jönnek, nem csak úgy ott teremnek a párna alatt. Mikor eljön az ideje, a kis élet anya pocakjában kezd majd el fejlődni. Ott fog majd szépen növekedni. Én szólni fogok neked, ha már odabent lesz, jó?
Nem tudom, kislányom értette-e a magyarázatot, de bólintott.

3 hónap telt el addig a napig, míg magam mellé ültettem a kicsit, és megkérdeztem tőle:

- Emlékszel, írtunk levelet a gólyának...

 

A cikk elkészítésében közreműködött: http://kissemese.cafeblog.hu/

 

 

2016. december 25.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?