Szuperanyu, hurcimami, paramami, szaranya- Anyukák társadalma a facebookon

Legyen bármilyen népes baráti köröd, amikor anya leszel keresni fogod más anyukák társaságát. Akármilyen jól elbeszélgettél a barátnőiddel munkáról, pasikról, politikáról, bármiről, amikor édesanya leszel, lesznek dolgok, amiket velük már nem tudsz megvitatni, ezért elkezdesz anyukák után kutatni, és örülni fogsz akár olyanoknak is, akikkel lehet, hogy egyébként semmi közös témátok nem lenne, de mivel kisbabátok van, rögtön megértitek egymást, miközben azt veszed észre, hogy a megszokott és szeretett társaságban egyre inkább kívülállóvá válsz. 

Persze ilyenkor lehet mondani, ne zárkózz be, meg, hogy nő is vagy, nem csak anyuka, apja is van a gyereknek, ne hanyagold el a barátaidat, rajtad múlik és egyéb közhelyeket..
 
Azonban nézzünk szembe a valósággal. Nálad a reggel 5-6 fele kezdődik, fürdetés 7-kor, alvás 8-kor. Amíg szoptatsz 2-3 óránként etetned kell (vagy olykor fél óránként) és nem, az anyatej nem jó üvegből apától és nagyitól, a gyerek csak a cicidből fogadja el. A nap nem ér véget 8-kor, éjjel 2-3 óránként ébreszthet a pici, úgyhogy ilyen éjszakák után nagyon meg fogod gondolni, hogy kiért áldozod föl a délutáni pihit. Ugyan te nem dolgozol, de mindenki más igen. Ez azt jelenti, hogy 5-6 előtt senki nem fog ráérni hétköznap, te meg ugye altatsz 8-tól. ( Hétvégén meg választhatnak randi, buli, koncert, alvás, párkapcsolat vagy babanézés nálad között ). Választhatsz, hogy babástul elindultok valahova valakikkel találkozni, olyankor felpakolod a fél házat, gyereket, és reménykedsz, hogy meg tudod oldani az etetést és peluscserét ott, ahova mentek, nem lesz nagyon nyűgös a gyerek és hagy beszélgetni, vagy ők jönnek hozzátok, és akkor még a vendégül látás és takarítás is a te feladatod. Ilyenkor se délelőtti,se délutáni pihi, gyerek hanyagolva, ezért extra nyűgös, te is nyűgös, úgyhogy nagyon felhőtlen összejövetelre lehet számítani. Aztán ha végre összejön a tali, baba is hagy beszélgetni meglepődve veszed észre, hogy a jó sztorid a babakakiról, amivel apával annyit röhögtetek itt nem vált ki akkora ovációt...
 
 
Nincs mit tenni, ha nem akarsz megőrülni, szeretnéd kielégíteni a közösségi igényedet és kibeszélgetni magad emberi időbe olyanokkal, akik nem néznek UFO-nak, akkor maradnak az ismeretlen anyukák. Anyukákkal nem csak a játszótéren, védőnőnél, gyermekorvosnál és babázós klubbokban, hanem napi szinten az anyukás fb csoportokban találkozhatsz. Minden kérdésedre van egy csoport! De tényleg. Anyukaként pedig lesz kérdésed bőven. A kezdeti kizálólag anyatejes baba nagyon hamar kóstolgatni kezd, sikít, gügyög, forog, halad, matat, pakol, totyog, rohan, esik-kel, és egyre több szervezést ,tudatosságot és utána járást igényel. Ekkor kezdenek a fb anyukákból előjönni az indulatok, különbségek, és a viták, amik általában csoportból való távozással, sértődéssel vagy közhelyekkel zárulnak.
 
Szaranya, paramami, szuperanyu, hurcimami....ilyen kifejezéssel illeti önmagát, illetve anyatársait a fb mamik társadalma. És hogy miken is vitatkoznak? Íme egy csokor belőle a teljesség igénye nélkül:
 
Szoptatás
 
Állandó vitatéma, ami leginkább a tájékozatlanságból fakad, amire rásegít az anyáinkra és nagyanyáinkra rákényszerített erőltetett napirend, ami az előző rendszer eszméjét, és nem az anya és gyermek szükségleteit volt hivatott kiszolgálni. Emellett a tápszer és bébiétel gyártóknak sem érdeke a minél tovább tartó anyatejes táplálás. Annak ellenére, hogy már egyre több kórházban dolgoznak szoptatási tanácsadók, akik honlapjukon és szóró anyagaikon is ingyenesen és szakszerűen tájékoztatnak, képzett tanácsadóik elérhetőek rendezvényeken, nem emelt díjas számon és emailen is adnak tanácsokat és tájékoztatást, illetve tápszer árakhoz képest jelképes összegért házhoz jönnek, és tejet fakasztanak, ha kell, még mindig vita téma a szoptatás. Aki nem tud szoptatni rendszerint megbántódik, aki tud, azt pedig lehet kikezdeni mindennel. Igény szerint vagy sem? Mikor és mennyit táplál hozzá? Cicivel altat, vagy sem? Miért akarja vagy miért nem akarja elválasztani a picit?  Vita helyett talán érdemesebb lenne ráguglizni a témára, vagy felkeresni egy szakembert. Kis kutatómunka után egyenesen rajongani fogsz a szoptatásért és nem fogod nyűgként megélni.

 

 
Hozzátáplálás
 
Talán az egyik legnehezebb téma. Ez az a terület, ahol igazán nagyot lehet ártani hosszú távon, és amiben sokszor még az orvosok vèleménye sem egyezik, ráadásul nincs két egyforma táblázat sem, az üveges bébiételekkel pedig jobb, ha nem csak a paramamik vigyáznak. Azért azt ma már mindenki sejti, hogy a bolti élelmiszerekkel ezer és egy gond van. Színezők, aromák, tartósítók, vegyszerek.... Aztán ugye azt is sejtjük, hogy az egészségtelen életmód része a hozzáadott cukor és só mértéktelen fogyasztása. Ehhez jön a fehérliszt, a rossz arányok, az antibiotikumozott csirke és tehén, ami ugyebár átmegy a tejbe, a repülőn érlelt banán és vegyszerezett zöldségek, amik ki tudja, hogyan, ès milyen állapotban érnek hozzánk... 
Attól függően, hogy mindezekbe mennyire lovaltad bele magad még gyerek előtt esküdhetsz a biora, lehetsz vega, paleo, vagy szartál bele és etted, ami ízlik, mondván, egyszer úgy is meg kell halni, a kutatások meg állandóan ellent mondanak egymásnak. Most viszont életed legféltettebb kincséről van szó, akinek a legjobbat szeretnéd. Ès ekkor leszel a legnagyobb gondban. Találkozol egyik oldalon az 5 hósnak olajban sült csirkecombot adó (merthogy a nyagyi szerint ennyi idősnek már ezt kell adni), másik oldalon pedig a csakis biopiacról vásároló és a babakekszet is házilag gyártó anyukával. Persze mindkét típus nagyon büszke önmagára. Te átnyálazod a táblázatot, látod, hogy kb mit mikor érdemes bevezetni, elkezdesz otthon főzni, eszi, imádja, boldogok vagytok, majd ahogy olvasgatsz, rájössz, hogy lehet, hogy a zöldséges vegyszeres zöldséget hozott és a húsban is elbizonytalanodsz, talán jobban jártok az üveges bióval, azt mégis jobban ellenőrzik, és nagyobb a választék. Aztán ahogy körülnézel, te is paramamivá változol, hiszen teljes kavar van a bébiételes polcokon. Annyit azért tudsz, hogy 6 hós nem ehetne cukrot, sót, olajat, tojást, tejterméket, ennek ellenére ott sorakoznak a cukrozott tehéntejből készített pépek, 4 hósnak szánva a túrós, joghurtos gyümölcsök, a pangasius hallal kevert főzelék (amit felnőtteknek sem javasolnak).... Lehet, hogy a minőségük jó, de igazán kikérhetnék egy szakértő véleményét is a fogyasztóvédelmisek.
 
Mozgásfejlődés
 
Minden gyerek más ütemben fejlődik. Tudod. Akkor meg minek idegesíted fel magad hiába?! Egyik nap örülsz, hogy a tiéd már forog, következő nap meg látod, hogy az ismeretlen Éváé a csoportból meg már ül.... ( amit 58-an bejájkolnak, 15-en pedig leszólnak, hiszen biztosan ültette és nem magától ül) Őszintén, számít ez?! Mi az, ami számít? Az, hogy fejlődjön, időközönként mutasson újat és a sorrend helyes legyen. Ami pedig a te feladatod, hogy engedd fejlődni. Biztosíts neki biztonságos teret, érdekes tárgyakat, különböző anyagokat. Ami pedig nagyon fontos, hogy ne árts neki! Igen, tudsz neki ártani. Érdemes rákeresni a Dévényes füzetre, ami jól összeszedi, hogy mi használ, és mi árt a picinek. Emellett vedd észre, ha nem fejlődik ès merj segítséget kérni szakembertől, nem pedig a kedvenc fb csoportod adminjától, mert a mozgásfejlődése kihat majd később az iskolai teljesítményére is.
 
Hurcimamik vs mindenki más
 
Megtetszett egy anyuka, akinek a kabátja alól kikukucskál a csemetéje, vagy kaptál ajándékba egy hordozókendőt, esetleg egy kengurut? Hamar rátalálhatsz a megfelelő csoportra a fb-on, akik készséggel segítenek az eszközkiválasztásban és a helyes használatban is. Rengeteg dokumentumukból tájékozódhatsz, hogy mivel ártasz, mivel használsz, és melyik életkorban milyen hordozóba, illetve milyen kötéssel érdemes kötni a picit. Praktikus dolog, megtanulható, és gyakran hasznát fogod venni, ha van egy hurcikendőd otthon. Tömegközlekedésnél, altatásnál, fogfájásnál, szepa szorinál sokat segít, hogy ne őrülj meg, neked is megmaradjon a szabad mozgástered, és a pici is megkapja, amire vágyik, a testközelséget. Azonban szabad annyira önállóan gondolkodnod, hogy csak mert a hurcimamik szerint éjjel-nappal magadra kell kötni a csemetét, a drága 3 az 1-ben babakocsit pedig megátkozni és elégetni, lerakhatod nyugodtan a picit, játszhattok együtt, vagy figyelheti pihenő székből, amíg mosogatsz, és talán megbocsájtható, ha szülés után pár hónappal még kényelmesebb babakocsira támaszkodva parkba menni, amibe még pelusozni is lehet, ha a szükség úgy kívánja, ráadásul a fél házat belepakolhatod, így biztosan semmi nem marad otthon. Az ortopédiai tanácsokat viszont nagyon is érdemes megfogadni. Ha a gyermek lóg, nincs megtámasztva rendesen, vagy nem magad felé fordítod és homorít a háta, azzal nagyon sokat árthatsz neki, még akkor is, ha látszólag élvezi. Sajnos a bababoltokat itt is csak a profit érdekli, szakember véleményét szintén nem kérték ki, így számos olyan hordozó került forgalomba, ami ártalmas, vagy csak épp korábbi életkorban ajánlják, mint ahogyan optimális lenne használni.

 

 
Együtt alvás, külön alvás..
 
Tulajdonképpen senkinek semmi köze hozzá, mégis mindenki az éjszakátokról kérdez, amióta gyereked van. Számtalan alvással foglalkozó, különböző szemléletekre épülő csoporttal találkozunk, melyeknek eredménytelenségét bizonyítja létükön túl a tagok éjszakai aktivitása és kialvatlanságukból fakadó egymáshoz szólásaik. Azon túl, hogy amióta anyuka vagy, küzdesz a kialvatlansággal választasz magadnak egy szimpatikus módszert, és így küzdhetsz az ellentáborral is. Vannak az alvástréningesek, akik különböző könyvek alapján elhiszik, hogy gyermeküket úgy tudják leginkább aludni tanítani, ha kifáradásik siratják és az éjjel szopiért és anyai közelségért kelő csecsemőt ridegséggel, folyadékkal, vagy simogatással próbálják alvásra bírni. Lehet, hogy szopival 10 perc múlva anya is, baba is boldogan aludnának tovább, de így legalább megtanulja, hogy az élet nem habos torta, a sötétben jobb, ha keres magának egy élettelen alvótársat, vagy kitalált barátot, anyát inkább ne zavarja, mert neki lámpaoltás után apával van dolga, majd szépre szeretné aludni magát. Ilyenkor ugyan a kutatások bebizonyították, hogy a gyermekek ugyan úgy ébrednek, csak már inkább nem is sírnak. Ha innen nézzük, kitartó munkával , azaz néhány napos szívbemarkoló sírás árán megtaníthatók a picik, hogy éjjel ne hívják anyát. A másik tábor a szülői ágyban alvós. A legtöbb szülő bevallottan, vagy titokban, de itt végzi. Amikor az 5 hónaposod "elromlik", és 1-2 óránként felkel mozgást gyakorolni, majd jön a foga, elkezdődik a szepaszori.... Na igen. Akkor eljutsz oda, hogyha nem akarsz óránként kikelni az ágyból, kivenni a gyereket, megetetni, elringatni, úgy tartani, letenni, visszabújni, aludni, és újra kelni végtelenségig, akkor magad mellé veszed, amíg ez a korszak el nem múlik. Lehet, hogy néha oldalba rúg, vagy leesel az ágyról, de legalább reggel nem emlékszel, hányszor keltetek az éjjel. Van viszont az a tábor, akik meg sem várják, mit igényel a gyermek, kérés nélkül befektetik a hitvesi ágyba és különösebben nem ösztönzik, hogy egyszer majd saját ágyba és szobába kerüljön. Ők általában a babakocsi ellenes hurcimamik, akik kötődően nevelnek, tehát reggel magukra kötik, este pedig az ágyukba fektetik alvósbabájukat, a szoptatást pedig még ovis korban is jó ötletnek tartják... Gyermekeik felé igyekeznek a szeretetet és a biztonságot közvetíteni, azonban bárkit széttépnek, aki esetleg észreveszi, hogy egy picit rezeg a léc.
 
Ízlés kérdése...
 
Az, hogy hogyan öltözteted, vagy milyen színűre fested a gyerekszobát a saját ízlésed és pénztárcád kérdése. Azonban, hogy hogyan fotózod és mit posztolsz róla már nem csak magánügy. Meztelen vagy megalázó helyzetben ábrázoló fotót nem kéne senkiről se posztolni, nemhogy egy kiszolgáltatott rád bízott kisbabáról. Mégis valahogy naponta hátuk közepéig szaros, és fürdős képekkel találkozhatsz bizonyos csoportokban...amit édesanyjuk büszkén mutogat a csoportbeli idegen anyukáknak. ( Meg a beszivárgó csúnya bácsiknak)
 
Sterilizálsz vasalóval, vagy ügyesen teregetsz?
 
Van, aki újszülött koron túl is kifőzi, ami a babához ér, naponta kétszer porszívóz és fertőtlenítővel mos kezet, a mosott bodyt is élére vasalja, és a padlója is tisztább, mint a te főzőlapod, mert te kevésbé félsz a kosztól, inkább attól rettegsz, hogy amíg ezeket megcsinálod, a pici utánad sír, és nagytakarítás helyett inkább boldogan hancúrozol vele a fűben, homokozóban, hagyod, hogy tapasztaljon. Aztán vasalás és hancúrozás helyett inkább a fb-on savazzátok egymást. 
 
Szaranya vagyok...?
 
A kérdés, amit gyakran feltesznek, vagy fel se tesznek olyan anyukák, akik igen is meggondolatlanok, és gyakran veszélyeztetik, vagy ártanak csemetéjük fejlődésének. Nem illik az igazságot a képükbe vágni, hiszen a gyerek még az olyan szülőhöz is kötődik, akitől már a gyermekvédelem mentette meg. Azonban kikívánkozik, hogy vannak olyan esetek, amikor észhez kéne térni és felnőni a feladathoz, amíg nagyobb baj nem történik. Ne üvölts a pár hónapos babáddal! Sőt, senkivel se! Ha veled üvöltenének, szeretve és fontosnak éreznéd magad és a másikat teljesen beszámíthatónak tartanád? Ugye azt mondani se kell, hogy ne üsd meg a gyereked! Ne tegyél ki egy steril, pár napos újszülöttet fertőzéseknek, csak mert a tesónak szerinted oviban a helye! Ne adj neki olyat, amitől megfulladhat, amire egyszer már allergiás volt, vagy ami még nem való neki! Ne hagyd egyedül a kutyával. Biztos nagyon cuki, de azért azzal ugye tisztában vagy, hogy kedvenced egy állat ösztönökkel és bacikkal? Ha tudod, hogy tud forogni, nem kéne az ágyon hagyni egy pillanatra se, ha pedig valamiért fél órája sem alszik, csak üvölt, ne várd meg, amíg elhányja magát a sírástól, és ne az anyukákat kérdezd körbe, hogy mit csinálj, inkább hallgass a szívedre, öleld már meg, ne foszd meg magadtól. Te vagy az anyja. Ez nem csak azt jelenti, hogy azt csinálsz vele, amit akarsz, hanem azt is, hogy te felelsz az épségéért, a boldog gyerekkoráért, és te alapozod meg, hogy milyen felnőtt lesz belőle.

 

 
Első gyerekes vs többgyerekes
 
Első gyerekesként talán több mindenért aggódsz, jobban tájékozódsz, és hamarabb magadra veszed a kritikát. Képes vagy megvásárolni felesleges dolgokat is, lábujjhegyen lépkedsz, ha alszik, vagy kifáradva mellé fekszel a délutáni szundi során. Minden gondolatod a pici körül forog. Ezzel szemben azt tapasztalod, hogy egyes többgyerekesek körberöhögik minden igyekezeted, lelkesedésed és féltésed, miközben fennhangon hirdetik, hogy ők már a sokadikkal sorra szegik a szabályokat, folyamatos kiképzésnek teszik ki mind egészségügyileg, mind érzelmileg, csak mert a nagyok miatt az élet nem áll meg. Te meg adsz egy puszit a sajátodnak, és megfogadod, hogy kistesó csak akkor lesz, ha vállalni tudod, hogy senki nem sérül nagyot a családban, és inkább mész a minőségre, mint a mennyiségre. 
 
Valóban nem vagyunk egyformák, és valóban, mi is felnőttünk valahogy, de ha már felnőttek vagyunk, és egy csöpp kis élet megajándékozott minket a feltétel nélküli bizalmával, akkor talán nem árthat, ha utánanézünk mindannak, ami rá vár, és tényleg igyekszünk neki a legjobbat adni, amiből csak lehet. És bár mások vagyunk, és a gyermekeink is sokban különböznek, abban azért biztosak lehetünk, hogy adott korban mivel segíthetjük a fejlődésüket, mivel veszélyeztetjük, és mi az, amiről személyiségünkből fakadóan dönthetünk belátásunk szerint. Vannak anyai ösztöneink, kért és kéretlen jó tanácsokkal is bőven ellátnak minket, azonban hacsak nem rendelkezünk minimum csecsemőgondozói, dietetikus, gyermekorvosi, ortopédiai, gyógypedagógiai és pszichológiai végzettségekkel egyszerre, akkor úgy érzem, tartozunk annyival ennek a kis életkének, illetve szabad annyira igényesnek lennünk, hogy átnyálazzuk a kutatási eredményeket és módszereket, életkori sajátosságokat, és mindezen tudás függvényében hozunk döntéseket. Nem árt átgondolni, mit közvetítünk a gyermekeink felé, amikor így, úgy, ígyus-úgyis, vagy sehogy se neveljük őket. 
 
Facebook viták ide, vagy oda, azért mégis olyan jó, hogy léteznek ezek a csoportok! Vitákon túl rengeteg megerősítést, bátorítást, ötletet, segítséget kaphatunk, és azt az érzést, hogy tartozunk valahova, nem vagyunk egyedül. 
Csercsa-Kincses Anita , 2016. június 20.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
X
Kölöknet Könyvfesztivál és vásár