Ülünk a szőnyegen

Ülünk a szőnyegen. Sokan. Gyerekek, felnőttek. Valami várakozást érzek, izgalmat. Vajon ma mi lesz? Ülünk a szőnyegen. Egy kedves kolléganőm azt mondta, hogy amióta Ringató foglalkozásokat tart, azóta vendégségben is a szőnyegre ül. Nevettünk. De igaza van. Itt is és otthon is. Látszik a térdemen, látszik a térdünkön.

Ülünk a szőnyegen, már levettük a cipőinket. Nincs nálunk más, mint a hangunk, a kezünk a lábunk…meg nálam néhány hangszer.. Nézzük egymást, sosem tudhatjuk ki ül mellettünk, de ez most nem is fontos. Édesanyák vagyunk mind. Édesapák is és néha egy-egy nagyszülő.

Jöttek újak is, szemükben a várakozás. Kicsit feszültek, szokatlan a helyzet. A hirtelen sürgés-forgásból megszületett a baba, megváltozott az élet, s az otthoni munkahely talán még fárasztóbb. Éjjel-nappali műszak. Ebből az otthoni mindennapi alvás-gügyögés-sírás-evés-sírás-kacagás-evés édes kötelességek láncából eljött ide. Egy közösségbe.

És elkezdődik. Előveszem a háromszögű triangulumot és csengetek vele. Látom, ahogy oldódik a feszültség, ahogy száll a dal, elkezdődik a játék.

Figyelnek és egymásra is figyelünk.. A gyerekek is kacagnak…még, még, még egyszer. Aki tudja, mondja, aki nem, húzza, vezeti a kezünket. - Még egy borsólevest! Most megint a Hej, Gyulát! Méééééég!

Sétálunk, együtt. A gyerekek is próbálgatnak lépkedni, ahogy mi. Aztán tapsolni, vagy éppúgy „integetnek”, ahogy vezénylem a kánont. Helyetteseim vannak.

Ülünk a szőnyegen. Megszólalnak a cinegék, a kutyák, a cicák. Megszólal a gitár, simogatni is lehet. – Anya, szóljunk a Mikulásnak, hogy tjiangulumot hozzon nekem! Első koncertélmények, bizony. Ülünk a szőnyegen és egyszerűen jól érezzük magunkat, örülünk egymásnak. Nem fejlesztünk. Egyszerűen együtt vagyunk és énekelünk. Kell ennél több?

Hogy mi történik, miért volt jó, később úgyis látszik. Nem is kell magyarázni. Mesélik az ovis szülők, mesélik az óvónénik, mesélik az édesanyák.

Ülünk a szőnyegen és várjuk a csodát. Csináljuk a csodát. Ami rendszerint meg is érkezik. Ehhez kellenek a csillogó szemű mamák, akik pár foglalkozás után kinyílnak, a gyerekek, akik a szeme fényeik. A csoda mi magunk vagyunk.

Hazafelé még beugrom a boltba. A sorok mögül hallok egy vékony hangocskát. Ha elakad, egy szép, tiszta hang segít neki. Most jöttek a Ringatóról. Leselkedem. Ragyognak. Aztán köszönünk, mosolygunk. Tovább él bennük a mai nap.

Szerencsés vagyok, hogy olyat csinálhatok, amit szeretek. A csoda mi magunk vagyunk.

Fiskus Olga

Ringató-foglalkozásvezető

www.fiskus.hu

A RINGATÓ zenei nevelési program foglalkozásai országszerte megtalálhatók. A program vezetője: Gállné Gróh Ilona, Forrai Katalin-díjas énektanár

2010. szeptember 03.

 
 
 
Címkék:  

család

X
EZT MÁR OLVASTAD?