Válás és újjászületés Kisgyermekkel egyedül maradva
Egy válási gyász feldolgozása kegyetlenül nehéz folyamat, kisgyermekekkel pedig fokozottabban megterhelő. A szülő birkózik a veszteség fájdalmával, többnyire tele van haraggal a másik fél iránt, vagy bűntudata van, ha ő az elhagyó fél, de akár akkor is, ha ő az, akit elhagytak, vagy közösen jutottak el a válás melletti döntésig. Hiszen, ha türelmesebb lett volna, ha nem tette volna ezt, vagy azt, vagy többet tett volna…
A gyermekeknek azonban vidám és játékos kedvű szülőkre van szükségük, és olyanra, aki tisztelettel beszél szülőtársáról a gyerekeknek. Ez bizony gigantikus feladat egy krízisállapotban lévő ember számára, ugyanakkor a nehézségek mellett erő -és örömforrást is nyújtanak a gyerekek.
Egy válás feldolgozása hosszadalmas folyamat, ami meglepi az elszakadó párokat. Senki nincs arra felkészülve, hogy milyen mély fájdalommal jár a leválás, és nem is álmodják, hogy ez akár évekig is eltarthat. Annál is inkább nem gondolják, mivel a környezet elvárása valóban az, hogy néhány hónap elteltével lépjenek túl a történteken, nézzenek előre, és térjenek napirendre a történtek felett.
Súlyos tévedés azonban azt feltételezni, hogy ez ilyen egyszerű. Még abban az esetben is, ha a pár élete valóságos pokol volt a napirenden lévő veszekedések, vagy a teljes elhidegülés miatt, a szétköltözés után mégis szembe kell nézniük a legkülönbözőbb érzelmi megterheléssel. Ennek a kötődés a magyarázata, amely minden kapcsolatban létrejön, méghozzá igen hamar, ugyanakkor nehezen történik meg az oldódása.
Gyakori, hogy ennek következtében a párok sokáig játsszák a szét-össze, szét-összeköltözés játékát, mivel akkor, amikor szétmennek, súlyos hiányt szenvednek, és rádöbbennek, hogy „nem tudnak egymás nélkül élni”. Amint visszarendeződik a kapcsolat, ismét előjönnek a korábbi problémák, tehát a pár csalódottan ismét szétmegy. Vannak, akik ezt többször is megismétlik, mire elhiszik, hogy a kapcsolat valóban zátonyra futott.
Mire érdemes figyelni egy válás folyamán? Elsősorban a gyerekekre természetesen, hogy minél kisebb sérüléssel ússzák meg a történteket. Igyekezzünk tisztelettel, sőt, szeretettel beszélni a gyermek másik szülőjéről, támogassuk a láthatásokat, és minél hamarabb alakítsuk ki az új rendet, amelyben biztonságban érzi magát. Biztosítsuk továbbá arról, hogy nem ő, nem ők a felelősek szüleik szétválásáért.
Fontos továbbá elgyászolni a kapcsolatot annak minden szépségével és nehézségeivel együtt. Igyekezzünk átélni az érzéseinket, és nem elfutni előlük – pótcselekvésekkel, elhamarkodott új kapcsolattal elfedni azokat. Nézzünk szembe saját felelősségünkkel is, hiszen így több esélyünk lesz a későbbiekben egy jobban működő kapcsolatot kialakítani.
Vegyük igénybe a minket körülvevő szociális hálót − barátok, hozzátartozók támogatását. Hasznos professzionális segítőt is igénybe venni, vagy a csoportos feldolgozást választani.
Az első kétségbeesett időszak elteltével − bár a fájdalom még továbbra is jelen van − kialakul az új élettér, felismerjük, hogy képesek vagyunk az önálló életre. Megérezzük saját erőnket, sőt, eddig ismeretlen erőforrásokat fedezünk fel magunkban. A krízisek további hozadéka, hogy érettebb személyiségekké válunk, olyan erő birtokába jutunk, amely életünk végéig birtokunkban marad.
Singer Magdolna
Válás és újjászületés szeminárium:www.juliavagyokesvalok.hu
A szeminárium vezetői trénereket is kiképeznek, akik önállóan vezethetnek VÚ szemináriumokat az ország különböző területein.
Singer Magdolna, 2011. május 05.
Babanet hozzászólások(11 hozzászólás)
Úgy gonolom, hogy a külvilágnak, a családnak, és a barátoknak is rengeteg szerep jut abban, hogy egy-egy ilyen esetet, könyebb legyen "átvészelni" a különváls előtt álló, vagy éppen azon átesett szeménynek!
Szóval ha ilyet látunk, néhány jó szóval is már rengeteget segíthet az ember!