Mielőtt megszülettél...

Végül rátaláltam Dr. Raffai Jenő babaanalízisről szóló cikkére, könyvére, telefonszámára, majd ő magára is.
Mindazt a boldogságot, amit a következő három hónapban átéltem, szívből kívánom mindenkinek és hirdetem is, mint egy messiás. Ezért szeretném megosztani ízelítőül az egyik óra „álomképeit”.

Az első terhességem császármetszéssel végződött. Akkor ezt nem fogtam fel túl tragikusan, főleg a 10 órás, eredménytelen vajúdás miatt.

Másodszor valami mást szerettem volna. Sosem voltam olyan „mindent megérzős” anyuka, aki tudja, melyik percben fogant a babája, az első naptól fogva ismeri, a kis cicus hol tartja kezét, lábát és a nap melyik szakában szopja a kisujját.

Így második terhességem idején újra keresgélni kezdtem, szülősuliba jártam, hátha ott megtanulható ez a fajta szoros kapcsolat a babával.

Végül rátaláltam Dr. Raffai Jenő babaanalízisről szóló cikkére, könyvére, telefonszámára, majd ő magára is.

Mindazt a boldogságot, amit a következő három hónapban átéltem, szívből kívánom mindenkinek és hirdetem is, mint egy messiás. Ezért szeretném megosztani ízelítőül az egyik óra „álomképeit”.

A 36. héttől kezdődően fel kell készíteni a babust a születésre. Ennek keretében három dologra kellett felhívnom a figyelmét:

    1.    Hamarosan elő fog bújni a kuckóból és megszületik.
    2.    Ez nem azért történik, mert Ő feleslegessé vált volna odabent
    3.    És nem is azért, mert valami rossz fát tett a tűzre.

A továbbiakban idézek a kislányom számára írt naplómból.

„Az óra elején próbáltam felvenni veled a kapcsolatot. Eleinte olyan gyorsan váltották egymást a képek, hogy nem is emlékeztem rájuk, de végül, mint mikor egy madár kiszabadul a kalitkából, elkezdtem repülni a világűr felé.

Átlépve minden határt és korlátot, a repülés sebessége hirtelen lelassult, mikor a sötét égbolton szikrázó milliónyi csillag közé értem.

Te drága, Te ott vártál már, az űrben lebegve.

Elmondtam neked belülről a három tudnivalót, amire szomorúan reagáltál. Nyújtottad felém a két kis csöpp kezed kétségbeesetten, mint aki nem akar elszakadni tőlem. A szívemben csordultig buggyanó szeretettel nem csak a kezedhez repültem, hanem mivel pici voltál, a tenyerembe vettelek, mint egy pihegő kismadarat.

Ahogy mondtam-mondtam közben vigasztalón a három fontos dolgot, a két összecsukott tenyerem fehér virágkehellyé vált, amiben Te, mint egy kicsi mag vagy csíra, ott lapultál alul.

Az volt a feladatod, hogy mikor a virágszirmok kibomlanak, szállj felfelé a légbe (=szülessél meg...). De Te csak kapaszkodtál a virágkehely alján, reszketve.

Én odatoltam egy tükröt és mutattam neked: nézd, milyen gyönyörű és tökéletes vagy (=nem tettél semmi rosszat), bár most csak egy pici csíra vagy, de benned él a virágzás egész csodája. Nézd csak meg, a két pici lábodból lesz majd a virágocska szára, a popsidon és a buksidon pedig már látszanak a hófehér kicsi szirmok, ne félj elmenni a kehelyből.

Te óvatosan kidugtad a fejecskédet, körbe néztél, én pedig odavarázsoltam neked a világűr kellős közepébe egy gyönyörű rétet. Hétágra sütött a nap, a rét tele volt olyan virágokkal, mint mi vagyunk, csipogtak a madarak, minden virág fölött egy méhecske zümmögött és a virágokból repültek ki a pici babák, virágszirom sapkában és szirom bugyiban (= nem vagy felesleges, ez a dolgok rendje mindenkinél).  Mindegyik baba felült egy méhecskére és boldogan röpködtek ide-oda, nagy kacagás közepette.

Így Te is nekibátorodtál, megpróbáltad és vígan repdestél a méhecskéden.

Közben az óra utolsó 5 percéhez értünk, mikor el kell búcsúznom Tőled.

Így hát eltűnt a rét körülöttünk, Te boldogan szálltál vissza a nagy virág békét adó alsó részére, a virágból ismét tenyér lett (=mert hát még csak gyakoroltuk a megszületést).

Nem tudtam a világűrben elbúcsúzni Tőled, bár a találkozás ott történt. A tenyeremet óvatosan összezártam, visszaszálltam a földre, egy olyan rétre, amit fennt láttunk, és mikor megérkeztem, széttártam a tenyerem. Te pedig, mint egy kismadár, elrepültél a nap felé.”

Csilla

2002. február 11.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
XBabázz lazán! - Teakiadó