Papinapló 28. – Aki külföldre megy, az onnantól rokon

Holnap féléves lesz Mimó (nyakunkon az érettségi – ahogy a drága, megboldogult ofőm mondta az első szülőin a gimiben). Lassan, de biztosan sikerült személyesen is bemutatni nagyon sok barátunknak. Persze, még közel sem járunk a végén, de mindennek eljön az ideje. Az elmúlt hónapokban olyan sokan jöttek bungyurgatni, hogy már egészen belejöttünk a vendéglátásba. 

Külön öröm, amikor olyan jön, akit mi is már nagyon régen láttunk, mert nem hogy külhonba, de egyenesen a világ másik végére költözött. Az elmúlt héten két ilyen világjáró barátunk is útba ejtette Kesziforniát, és ha már távolság, akkor tényleg a világ két különböző pontjáról: Ausztráliából és az Egyesült Államokból ugrottak haza. Régóta poénkodunk azzal, hogy „aki külföldre megy, az onnantól rokon”, de igazából csak arra jó ez a kis móka, hogy azt mondhassuk: „X nénikéd innen, Y bácsikád amonnan”. Kelet-európai ökörködés.

Nem túl gyors reakcióidővel, de két évvel azután, hogy Kesziforniába költöztem, a nyár legutolsó hétvégéjén végre kipróbáltuk, milyen a háztól nagyjából 150 méterre lévő Duna-parton henyélni. Korábban már sokat sétáltunk, sőt, bográcsoztunk is arrafelé, de strandnak még nem használtuk a folyót. Úgy éreztem magam, mint egy nagy gyerek, és a nyavalyámnak is jót tett a hűvös víz, mert kicsit mérséklődött az SM miatti végtagzsibbadásom. Jövőre az első meleg hétvégén leköltözünk, és őszig nem is jövünk föl, csak ha nagyon muszáj. Egyszerűen fantasztikus.

A héten Mimó fejlődésében főleg az eddigi jó dolgok hoztak újdonságot. Ez számunkra minden percben izgalom. Például, a nem sokkal korábban még nagy dolognak számító lovacskázás már teljesen alap, épp csak álmában nem csinálja. Rájött, hogy úgy haladhat előre, hogy ha négykézláb van, emelgeti a térdeit. Ezt meg is teszi, csak még az egymás után rakosgatás nem stimmel.  Az anyatejen kívüli kóstoltatásban is nagyot ugrottunk. A napi néhány kanálról emeltük a szintet, és almából negyedet, barackból pedig felet is megeszik Baba úr alkalmanként. Sőt, már nem hogy nem fintorog, hanem, ha meglátja a kanalat, nagy izgalomba jön és várja a fincsit.

Úszásban is látszik a fejlődés, mert egyre több a merülés. Már nem csak egy-, esetleg kétféle van a foglalkozáson, hanem a lapos, a delfin, a függőleges és a csúsztatott is játszik. A különböző kiegészítő játékok begyűjtése is egyre jobban megy. Az elején még nem érdekelték Mimzit a színes gumilények, most meg már célirányosan rámegy bármire. Kivéve a kedvencemet: az idióta gumipolipot. Hiába próbálom rávezetni, hogy azt halássza ki, csak nem érdekli.

gumikrumpli , 2015. augusztus 31.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?