Papinapló 39. – Mimó éjjel rájár a hűtőre

Az egyik kedvenc bölcsességem szerint a történelem legnagyobb tanulsága, hogy az emberek nem vonják le a történelem tanulságait. Ez alapvetően igaz, nehéz vele vitatkozni. Viszont jó szórakozás tanulmányozni a múltat, még akkor is, ha nem is olyan rég történt. 

Most például úgy indulnak a napjaink, hogy Papa régi naplóját olvasgatjuk. Mint az első magyar bloggerek egyike, már a kétezres évek elején is írt internetes naplót, ami akkor friss információforrás volt. Mostanra azonban egészen új funkcióval bír, ugyanis az a barátja, akivel anno közösen írták, minden nap kiteszi az aktuális napnak megfelelő archív posztot. Így követhetem a most 13 éves, ám akkor még csupán a kisfiammal éppen egyidős öcsém fejlődését. Mintha még élne Papa, és párhuzamosan nevelnénk a gyerekeinket.

Mama, aki Mimzinek Nagyi és a nevelőpapám, aki nyolc hónapja Papó, pont nem ilyenek. Ők sokkal inkább az offline valóságot kedvelik. Nagy szerencse, hogy Mama fotóriporter, így a kamaszkoromig dokumentálva van az életem, még digitalizálásra vágyó negatívokon és fotópapírokon. Ilyen a fenti képen látható ovális fotó is a falon, amin a húgomat tartom 19 évvel ezelőtt, pont úgy, mint mostanában Mimót. A tömérdek kép és Papa blogja együtt szórakoztató és rendkívül tanulságos emlékhalmaz. Tényleg minden ismétlődik. Ennyit a bölcsességekről.

Nem csak a nosztalicska robogott a héten, Mimó is tök jó új dolgokat talált ki. Eddig, ha bárhova (mindenhova) fölkapaszkodott, mindig bajba került, mert visszafelé már nem tudott menni. Mostanra javított a technikáján, simán eloldalazgat kapaszkodva a cél irányába. Ennek legkevésbé Pizsi örül, aki extraérdekes célpont, hiszen nem csak puha, de mozog is. Ha kell, Baba úr már a tárgyakért is lehajol, ha pedig úgy gondolja, visszaereszkedik térdelésbe és mászik tovább a dolgára. A legviccesebb, hogy éjjel, ha még közöttünk van és megéhezik, egyszerűen kiszolgálja magát. Akkor is, ha alszik a mamája. Olyan ez kicsiben, mint amikor valaki rájár nassolni a hűtőre.

Most csak Viru ment el a babajelnyelv-tanfolyamra, mert dolgoztam. Már próbálgatunk egy-két jelet bevezetni, de még nekünk is rá kell állítanunk az agyunk. Kicsit izgulok, hogy bejön-e, és ha igen, akkor mi lesz. Azért az nagy királyság lesz, ha jelelve beszélgetünk, akár később is, ha már nagy lesz Mimzi.

gumikrumpli , 2015. november 16.
 
 
 
Címkék:  

apaság

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?