Papinapló 48. – Egy újabb korszak vége, búcsúzik a kiskád

Döbbenetes változást hozott az új hét. Jó, oké, azért annyira nem döbbenetes, mindenesetre jó nagy. 

Hétfőn kitalálta Mimzi, hogy elege van a kiskádjában a babáknak szánt adapterből. Ez a kis betét arra való, hogy ne kelljen a szülőnek a kezében tartania gyermekét, hanem egy viszonylag kényelmes, fotelszerű, és legfőbbképp biztonságos tartóban feküdhessen az ifjú fürdőző.  Ezt unta meg a kisfiam. Ficorgott, forgolódni próbált, és láthatóan nagyon nem akart benne maradni. Kivettem gyorsan, lesz, ami lesz, nagy baja a kis műanyag kádban nem lehet. Csakhogy ez a megoldás sem tetszett neki túlzottan.

Mielőtt egyből a mély vízbe dobtam volna (haha), vagyis a nagy kádba tettem volna Mimmert, elmondtam szülő ismerőseimnek a reformtervem. Ők azt javasolták, hogy az első néhány alkalommal fürödjünk együtt, hogy szokja az új helyzetet. Ez jogosnak tűnt, de aztán eszembe jutott, hogy hosszú hónapok óta járunk babaúszásra, na nehogy már ne szeresse a vizet. Virág vett egy csúszásgátló gumiszőnyeget, aztán zsupsz, irány a habok közé. Akkor lepődtem volna meg, ha Baba úr kiakadt volna. De persze, hogy egyből lubickolni kezdett. Nem túlzás azt állítani, hogy megfordult minden pár nap alatt. Már nem kimászni akar a kádból, hanem a fürdés végén problémázik, mert nem akar kijönni a tutiságból. Ezt amúgy tökre megértem. A kiskádat meg majd nyáron erkélyi babajakuzziként hasznosítjuk.

A hét másik nagy élménye a medveotthon meglátogatása volt Veresegyházon. Azt nem mondanám, hogy túl sok mackót láttunk, hiszen kettő kivételével mind aludt. Január van, haló. Láttunk viszont farkasokat, ráadásul, épp etetés közben. Az a helyzet, hogy így, hogy rács volt köztünk, nagyon aranyosnak tűntek. De eszembe nem lenne akár csak simogatás miatt a közelükbe menni. Nekem már a kutyák is olyanok, akiket messziről szeretek, de ha közel jönnek, félek tőlük. Nagyon kevés időt töltettem együtt velük életem során, és akkor is igyekeztem elkerülni a kontaktust. Ennek az az oka, hogy egyszer egy általános isis kiránduláson megharapott egy blöki, és a fizika tanárom vitt be Trabanttal az ügyeletre. Ott egy csini nővérke akkora tűt szúrt a fenekembe, hogy egy életre elment a kedvem a kutyázástól. Tudom, az én hibám. Így jártam.

gumikrumpli , 2016. január 18.
 
 
 
Címkék:  

apaság

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
XGyerünk, anyukám! - Teakiadó