Papinapló 54. – Hihetetlen, Mimó már egyéves

El sem hiszem, hogy holnapután Mimó egyéves lesz. A legérdekesebb ebben, hogy lépésről lépésre megvannak a fejlődési szakaszai, most mégis olyan, mintha mindig is ilyen lett volna.

Pár év múlva ezt a kijelentésem nem is fogom érteni, mert akkor meg majd olyan lesz, mintha mindig is olyan lett volna. Amikor pár hete a sógoromékhoz mentünk megcsodálni az újszülött uncsitesót, egészen fura volt egy igen csöpp gyermeket a kezemben tartani. Pedig tényleg nem sokkal korábban a kisfiam is pont ekkorka volt.

Most meg már ott tartunk, hogy egészen komolyan észrevehető a személyisége. Varázsütésre megváltozott például az esti procedúra. Fürdés után jön a vacsora, de ezzel még nincs vége a programnak. Mimm leül a kanapéra, és hancúrozik még pár kört, mert az neki fontos. Odabújik nevetve a mamájához, aztán átrobog hozzám, és hozzám is odabújik. És ezt többször. Aztán közös családi éneklésbe fogunk. Nevezzük így, bár igazából valami egészen fura közös hangoskodás. Az egész azzal kezdődött, hogy Baba úr elkezdte utánozni a robotgép zúgását. Aztán Viru becsatlakozott. A vége az lett, hogy ha Virág elkezdi kiadni a hangot, Mimó csatlakozik, én meg rákontrázom, nehogy már kimaradjak egy ilyen jó buliból. Oké, ez még nem családi kánonban éneklés, de alapnak azért nem rossz.

A babajelnyelv használat is egyre csak bővül. A lámpa és a szopizás után a labda is bekerült a jel-szókincsbe. Sőt, a labdázás már szintén családi program lett, mert ha hárman körbeülünk, majdnem szabályosan gurítgatjuk ide-oda a felfújt gumibogyót. Néha meg cicáztatjuk Mimmert. Nagyon jót mulat azon, hogy próbálja elkapnia zsákmányt.

És eljött a bújócskakorszak is! Egyik reggel azt vettem észre, hogy Mimmúr eltűnt a spájzban. Nem egy nagy hely, szóval furmányosnak kellett lennie. Persze láttam, hogy kilóg a lába, de nem rontottam el a poént. Vártam hát egy kicsit. A következő pillanatban Mimó kikukucskált az ajtófélfa mögül nagyon mosolyogva, hogy megnézze, mi van, és nagyon nevetett, amikor észrevette, hogy lebukott. Másnap Viru a kisasztalból és a takarómból épített egy csodálatos odút, ami tökéletesen alkalmas a bunkizásra. A kisfiam egyből befoglalta a területet, annak ellenére, hogy eddig utálta az ilyesmit. Persze a lába innen is kilógott, ami elképesztően cuki. 

 

gumikrumpli , 2016. február 29.
 
 
 
Címkék:  

apaság

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?