Akadálymentesítést a babakocsiknak!

Tudod-tudod neked semmi sem elég jó. Anyáink gyereknevelés mellett főztek, pelenkát mostak és takarítottak, alacsony padlós buszok híján magas lépcsős buszokra és lépcsőházak tetejére tornázták fel a babakocsikat és számos más szuper képességük volt, miközben zárójelben jegyezném meg, hogy idejük egymásra, önmagukra, és ránk (aki miatt otthon voltak) elegendő talán mégsem jutott.

Míg ma szinte mindenki az igény szerinti minél tovább tartó szoptatás híve, ami elég sok időt és energiát igényel az anyukáktól, viszont tudjuk, hogy cserébe ezzel az "áldozattal" legalább megalapozzuk gyermekünk immunitását, érzelmi és kognitív intelligenciáját, biztonságos kötődését, addig anyáinknak a sok egyéb teendőjük miatt érthető módon gyakran hamar el is apadt a tejük. 

Neked könnyű, hiszen rendelhetsz ebédet, nem kell mosnod a pelenkát (hacsak nem divatból és környezettudatosságból mégis ezt az opciót választod), és különben is apa is besegít, úgyhogy mégis mit akarsz még?! 

Esetleg egyszer végre kialudni magad éjszaka, beszélgetni egy nagyot a barátnőiddel mondjuk egy koktél vagy kávé mellett este nyolc után nem leböfizett, lepisilt, kifolyt anyatejes, hanem csinos ruhában, ami úgy áll rajtad, mint mikor még tíz kilóval könnyebb voltál. Moziba menni a pároddal és egyszer 10-ig aludni majd egész délelőtt ki se szállni az ágyból, mint rég. Asztalnál ebédelni nyugodtan, fél órán keresztül, nem pedig néhány falatot bekapni szoptatás közben lelkifurdalással, hogy megint leetted a gyereket. Emellett nagyon jó lenne még egyszer megtapasztalni, milyen az élet derék és hátfájás nélkül. Ezek azok a dolgok, amiket még néhány évig biztosan nem kapsz meg. Tudod, vállaltad, elfogadtad.

Félreértés ne essék, nem bánod, hogy anya vagy. Imádod! Ha kapsz apától fél órát magadban lenni, amíg ő játszik a picivel, hát majd meghalsz a pici nélkül! Fáj a derekad, hiszen állandóan cipeled, ha azt igényli, mert fáj a foga, pocakja, vagy csak mert veled akar lenni. Fáj a hátad, hiszen görnyedve szoptatsz, pelenkázol, amikor csak kell. Magadra kötöd, vagy a kezedben tartod, ringatod, táncolsz vele, mondókázol, énekelsz neki és élvezed. Imádod, hogy szeret, hogy ragaszkodik, hogy nem bír meglenni sokáig nélküled. Rohansz, ha nyikkan eggyet, és elszáll a fáradságod, ha hajnalban kipattan a szeme, meglát és rád mosolyog. Akkor is, ha előző éjjel 5x keltél fel hozzá. Élvezed, hogy te lehetsz az, aki kinyitja neki a világot, aki biztatja, vigasztalja, megnevetteti és megtanítja mindenre. Vele kelsz, vele fekszel,csak vele érzed magad teljesnek. 

Apa sokat segít. Az első hetekben, hónapokban meg se lennél nélküle. Mászkál drogériákba, bababoltokba, gyógyszertárba, abc-be és leszállítja, ami kell. Kezdetben friss gátsebbel és nulla hasizommal és megszámlálhatatlan sok fájdalommal csak önszorgalomból tolod a babakocsit. Azért, mert. Mert túlteng benned az anyaságérzet és mindegy hova, de tolod. Igaz, a járókeretes néni is szebben vánszorog nálad, de ez nem nagyon izgat ott és akkor. 

Aztán eltelik pár hónap, kialakul a napirendetek, kezdesz megerősödni, a pici türelmesebb, ritkábban kér enni, és bár apa továbbra is szívesen intézi a bevásárlást, előtörnek belőled a luxus elvárásaid, vagyis, hogy újra felnőtt nőként viselkedhess, aki ha meglátja, hogy fogyóban a tej vagy megkíván egy kis csokit, vagy találkozna a nem újonnan szerzett környéken lakó anyuka ismerőseivel, hanem a régi, nem kisgyerekes barátaival, akik picit messzebb laknak... Esetleg újítanál a ruhatáradon, hiszen a régi még nem, a kismama rucik már nem jók, és lehet, hogy otthonra praktikus a tréning nadrág, de talán már megjött az igény arra is, hogy ne csak a gyereked nézzen ki jól, hanem te is hasonlíts régi önmagadra. Esetleg kivizsgáltatnád magad, vagy elintéznél valami hivatalosat, vagy ne adj isten a babódnak van szüksége kivizsgálásra, fejlesztésre. Esetleg vettél vagy eladtál valamit az anyukás csoportokban, és találkoznotok kéne az átadás-átvétel miatt, hogy megspóroljátok a postaköltséget. 

Miután feltornáztad a babakocsit az életveszélyesen magas dőlésszögű rámpán gyakran azzal szembesülsz, hogy nem férsz be, vagy el a babakocsival. Választhatod azt, hogy hagyod aludni a picit, akit végre és nagy nehezen fogfájósan, nehéz éjszaka után elnyomott a jó levegő, és kint hagyod felelőtlenül a bejárat előtt. Vagy felkeltheted, és egy üvöltő gyerekkel a válladon okozhatsz kellemes vásárlást mindenkinek. Esetleg megpróbálod a lehetetlent, mégis betolod, közben pedig még te szégyenkezel, hogy itt-ott arrébb tolsz vagy leversz ezt-azt, amivel telepakolták az amúgy is szűk folyosókat. Ezek után kedves kiszolgálásra és előzékenységre ne is számíts. 

Előfordulhat, hogy annyira nyughatatlan és elégedetlen vagy, hogy picit messzebb mennél a lakás- játszótér- abc szentháromságtól valahova, ahova járműre kell szállni. Miután családod idősebb nőtagjaitól meghallgattad, hogy minden rossz és veszély forrása a tömegközlekedés (nem az orvosi rendelő, ahova az egészségest hordod oltásra, vagy a védőnő várója, vagy ők maguk utcáról látogatóba jőve), azzal szembesülsz, hogy babakocsival ráadásul még lehetetlen vállalkozás is. Igaz, járnak alacsony padlós járművek, és van itt-ott lift is, de előfordulhat, hogy te valahogy másfele mennél, de nem tudsz. Ez van, szokj hozzá. Nemhogy nehéz, de tilos is. (Lsd. BKK mozgólépcsői)

Ha mégis akadálymentesen megközelíthető célpontot néztél ki, akkor már csak az utasok állhatnak az utadba. Köztudott, hogy minden jármű mindig tele van. Aztán ugyebár az átlag állampolgár nem túl figyelmes, lássuk be. Ha az elsőbbségi, babakocsinak és kerekesszéknek kialakított helyen ő kényelmesen elhelyezkedett, te megállhatsz az ajtóban jó esetben, mert még ha észre is vesz, csak azután böffent oda egy "leteccikülni-t", miután már elindult a jármű, és te inkább köszönöd, nem tetszel leülni.

Akármilyen rátermett anyuka vagy, sajnos rámpákat, lifteket, széles folyosókat és figyelmes embereket aligha tudsz teremteni abban a legalább két évben (vagy ha kis tesó is lesz, akkor többen), amíg babakocsival jársz.

Ugyebár itt jön az egyik megoldás, hogy akkor legyél kedves a fenekeden maradni, nézzed szépen az otthonod falait és a gyermeked boldog arcocskáját, rendeljél be mindent és várd a látogatókat. Örüljél, hogy otthon lehetsz, aztán hipp-hopp álld meg a helyed újra a felnőtt társadalomban és a munka világában, miután bezártad magad úgy 2-3 vagy több évre, és "csak" babáztál.

A másik megoldás a hordozókendő. Na nem ám akármilyen. Merthogy ma már nem csak szoptatási, de hordozási tanácsadókkal is összefuthatunk, sőt, nagyon is ajánlott összefutnunk. Facebook-on pedig még segítő csoport is van, illetve klubok és videók, amik mind arra hivatottak, hogy neked segítsenek a kendőválasztásban és a kötési technikák elsajátításában. Na ez szuper, gondolod te! Így aztán kinyílik a világ, van szabad két kezed, miközben a pici nyugodtan alszik vagy nézelődik rajtad, és innentől fogva bárhova mehetsz. Valóban, a lehetőséged megvan rá, csak bírd derékkal. Ősanyáinknak biztosan ment volna, sőt, ők 2 nagy szatyrot is megpakoltak volna, de te azért 1-2 órányi cipeléstől kivagy, mint a vadliba, viszont ennél azért minden tovább tart, így 1-1 ilyen kiruccanástól két napig fáj a derekad és hasad egyszerre, miközben éjszaka ugyan úgy kelni kell, és a picúrt ugyan úgy el kell látnod. Ettől függetlenül azért van, amikor még így is megéri. 

Közben pedig Y-anyuka lévén szembejön veled az interneten mindenféle külföldi példa. Cikkek, amik leírják, hogy ne zárkózz be, hogy légy fitt anyuka, hogy szoptass bárhol és bármikor, járj babaúszásra, baba-mama tornára, képezd magad, légy csinos... Ezekkel motiválni akarnak, csak akik írják épp nincsenek a helyzetedben, és hogy-hogy nem, ők is csak külföldi példákat tudnak hozni. Bár ma már bárki, aki útközben megéhezik, megszomjazik vagy nassolna ehet valamit járművön, utcán, gyorsétteremben, kávézóban, te azért zavarban vagy, és csúnyán is néznek rád, ha enni adsz a csöppségnek, aki megéhezik és megszomjazik, miközben vársz az orvosnál, vagy sorban állsz, vagy beültél valahová. Igaz, a kis csöppség a melledből eszik, amit eddig te is másra használtál és legszívesebben te se mutogatnád, de hát mit tudsz tenni ilyenkor?! (Milyen jól jönnének a baba-mama szobák) Jól öltözött, fitt, tájékozott és független modern anyuka is akkor lehetsz, ha eljutsz akár csak egy ruhaboltig, ahol próbálni is tudsz (ehhez kell a babakocsi), de közben a peluscsere és szopizás is megoldható. Lehet, hogy túl sokat vársz, de tiszteled annyira a gyermeked, hogy ne a wc-n ülve etesd meg vagy letakard a fejét.Tényleg veled van a baj? 

 

 

Csercsa-Kincses Anita , 2016. június 06.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
XGyerünk, anyukám! - Teakiadó