Babanapló 1. - Kitört a nyár!

A szünet első hetét még hagytam szépen, lazán eltelni, nagy szabadsággal, késői keléssel, napokkal, amik szépen maguktól kicsordogálnak a kezeink közül. Fáról legelni a meggyet, bokorról a málnát, minél kevesebb ruhában rohangálni a kertben – ez csak a gyerekekre vonatkozik! - választani fű és homok, levegő és víz között, ez az élet. Legyen végtelen a nyár, a vakáció, egészséges, boldog és szabad a gyerekkor.

Azt hiszem, ez nagyjából meg is van nálunk, minden korosztálynak. Marcinak még két hétig lenne edzése, de hol más program van, hol egyszerűen elfelejtődik, annyira félbevágná a napot, ha délután fél ötkor ki kéne parancsolnom a medencéből, hogy öltözzön, megyünk edzésre. Úgyhogy ezekre az utolsó alkalmakra már nem jár, és bár nagyon szereti, év közben ki nem hagyná, most eszébe sem jut. A furulya is pihen egyelőre, rá is fér. Vannak a fentiek: a kert, a homok, a medence, ebéd után a meleg órákban egy kis filmnézés, olvasás, jobb időben biciklizés. Unatkozni eddig még nem sikerült.

Regő abszolút kiélvezi a nyarat, őt elnézve látom igazán gyerekkori önmagamat, és élem át újra azt, amit szerettem a nyárban. Hároméves fejjel három hónap felfoghatatlanul hosszú, és csak a ma van: süt a nap, kék az ég, és soha nem lesz olyan, hogy most hideg van, nem lehet kimenni a kertbe, vagy legalábbis nagyon fel kell öltözni. A világot egy kert jelenti, meg két testvér, egy bicikli és néhány vödör, egy kerti csap. Ő az édenkertben él, úgy is néz ki a szöszke fejével és a meztelen popsijával, ahogy szaladgál, pancsol, rikoltozik és nevet.

És Csongor? Ő a kis bölcs Buddha. Hatalmas kék szemeivel hol a babakocsiból, hol a fűbe terített takaróról figyeli a világot, a faleveleket, a bárányfelhőket vagy a mozgalmas látnivalót kínáló tesóit. Amikor féléves lett, hirtelen sok változás történt.

Először is, előző este, ahogy a szájába nyúltam az ínyét masszírozni, hoppá, egy fogacska áttört hegyét tapintottam. Érdekes, azt hittem, harmadszorra ez már nem lesz akkora esemény, hiszen ha semmit nem tesz érte, akkor is kibújnak a fogai – és mégis, olyan büszke voltam rá, mintha legalábbis a Mount Everestet mászta volna meg oxigénpalack nélkül. Sokan kérdezik, hogy megviselték az első fogak? Ja, merthogy rögtön másnap megjelent mellette a párja is!

Két foggal mosolyog az én kisbabám, és hogy megviselte, azt inkább visszamenőleg látom. Pár nappal az áttörést megelőzően volt egy kis hasmenés, piros popsi, ezeket már a fognak tudtam be. Nagyon sokszor keltünk éjszaka, de ez akármitől lehet – utólag viszont a fogakra kenem, mert mióta megvannak, csak két-három ébredés van. És nappal is nyugodtabb, jobb kedvű.

Megkóstolta az első almát és az első barackot is. Fintorog, érdekes arcokat vág, de azért tátja a száját és cuppogja a kanálról a gyümölcsöt. Szoptatás után kapja délelőtt, először pár kanál almalét, másnap már pépet, harmadnap annyit, amennyit kért, ez nagyjából egynyolcad reszelt alma volt. Ma már egy egész őszibarackból és egy negyed almából készült püré felét megette, komoly mennyiség!

Valószínűleg titokban naptárat olvasni is megtanult, mert féléves korára forog, mintha tudta volna, hogy aggódom, meg hogy ezt most kell. Most sem gurul – még – végig a szobán, de takaróra fektetni már szinte felesleges, mert így vagy úgy úgyis a padlószőnyegen, főleg a kanapé alatt köt ki. Szóval ő a tökéletes, tankönyvi féléves, bár rég olvastam már tankönyveket, de nekem biztosan az.

Apa este növeli csak tovább a férfifölényt a családban, például tegnap a gyerekek lefektetése után még egy órát medencéztünk kettesben, nagyon jólesett! Viszont anyósom, a Mama egész nap erősíti velem a női tábort. Nem vagyunk együtt folyamatosan, más a napirendünk is, ő hajnalban kel és dolgozik a kertben, én meg a többször szoptatásos éjjelek után halogatom a felkelést, amikor tudom. De ha egyeztetünk, ha jól érzi magát és ráér ott lenni, ahol az unokák, akkor abszolút kiveszi a részét. Imádja őket.

Viszonylag későn lett nagymama, többször emlegeti, hogy magában már majdnem le is mondott róla, és akkor mégis megadatott. Tudom, hogy sokan nehezen jönnek ki az anyósukkal, nálunk is vannak összezördülések, egyet-nem-értések, de azok a legjobb kapcsolatban is vannak. Viszont végtelenül hálás vagyok neki egyrészt azért, mert ilyen fiút nevelt, amilyet – bár velem kapcsolatban is így érezne majd egy kislány egyszer, az már az álmok netovábbja, hogy három is –, meg azért, hogy van, hogy itt van, hogy jól van. Nagyon sokat jelentenek az apró dolgok is, hogy amíg csak kiszaladok a postáshoz, addig is van benn valaki, ha csak hallgatja, hogy alszanak, az is. Vagy az, hogy eljátszik Csongorral, amíg megiszom a délutáni kávémat, és van magamra nyugodt tíz percem.

Holnap lesz 75 éves. Ilyen csak egyszer van az életben, és szerencsés az, aki eljut idáig. Az őszibarackos joghurttorta a hűtőben dermed, Marcival együtt sütöttük. Holnap még megyünk titkos beszerzőkörútra, ajándékot csomagolunk, aztán meglepjük. Marci furulyázni fog, Regő puszit ad, Csongor biztos mosolyog egy szép kétfogút. Aztán vannak még hétvégi terveink is meglepetésül a Mamának, remélem, jól sülnek el. És remélem, hosszú élete lesz, még legalább annyira, hogy a gyerekeim ne csak a mi elmondásunkból emlékezzenek rá. Boldog nagymamákat mindenkinek!

Timi

Timi , 2012. június 26.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(11 hozzászólás) 

2012 06 26. 16:25
"Marci furulyázni fog, Regő puszit ad, Csongor biztos mosolyog egy szép kétfogút" Timi, bőőőőőgök!!!! Ahogyan a nagymama és te is, az tuti! :-) Ez olyan szép, idilli!!!
→ válasz erre
2012 06 26. 21:37
Csongor egyszerűen zabálnivaló! Én csak álmodozom ilyen kapcsolatról az anyósommal, de majd a következő életemben, mert a mostaniban már ő marad és a rossz viszony.
A nagyobbik fiamnál mi is csak így vettük észre a fogakat, de a kicsivel szenvedtünk, legalábbis ő meg én a sok éjszaka miatt.
Jó ötlet a kiskád az udvaron, én is ki fogom próbálni.
→ válasz erre
2012 06 27. 12:10
Kedves Timi! Biztosan nagyon jól sikerül a nagymamának a meglepetés! Örülj ennek a nagyon jó kapcsolatnak! Kérlek írd le az eseményt, hogy milyen is volt. Biztosan azon is bőgni fogunk, ugye manguszta?
mobilbea - egy cipőben járunk anyós (v)iszonyban, az enyém 2 év alatt max 10 alkalommal nézett a kisfiamra. Talán 1x sikerült felvenni. Áprilisban nem volt hajlandó ránézni, azóta nem látogattuk meg, s nem is érdeklődik .... A gyerek nem is ismeri.
→ válasz erre
2012 06 27. 16:08
Naggyon jó fej a Csongor, akinek meg már két foga van, az meg már igazán nagyfiú :D Jó lett az írás, öröm volt olvasni. :)
Mi úgy vagyunk anyósommal, hogy nem szólunk bele egymás dolgába, és így viszonylag jó a kapcsolat is. Szeretem, ha együtt van a gyerekekkel, mindannyiuknak élmény :)
→ válasz erre
2012 06 27. 16:58
dia
Hogy én mennyire utálok moderálni... gwendee, ez neked szólt! nem ez az első gerillamarketinges próbálkozásod, de jelezném, hogy ez volt az utolsó. köszönöm a figyelmet!
→ válasz erre
2012 06 28. 14:48
Ahhoz képest elég jól megy a bekopizott szöveggel.
→ válasz erre
2012 06 28. 14:51
dia
memara, de csak azzal szemben, aki megérdemli.:)
→ válasz erre
2012 06 28. 16:30
Biztosan!Mindenesetre elég furcsa,hogy csak a nyali-fali hozzászólások mennek,csak azok mehetnek...egy szabad világban...Ennél már csak az a jobb,akik itt nap,mint nap 200 hozzászólást tesznek,a spanyol viasz effektust használva,rendkívül tutiknak tartják magukat...Nevetséges!
De kár,hogy ezért nem kapnak Nobel-díjat sok-sok pénzzel...
→ válasz erre
2012 06 28. 16:43
(az a furcsa, hogy te egyáltalán még itt vagy)
→ válasz erre
2012 06 28. 22:58
Memara, kérlek, ezt a stílust mellőzd a kisbabám képei alatt. Nem igazán fér össze. Köszönöm.

Timi
→ válasz erre
2012 06 29. 11:31
dia
memara, akkor most van itt a perc, hogy búcsút veszünk tőled. köszönjük eddigi megtisztelő figyelmed.
→ válasz erre
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?