Csongor naplója - Kicsik és nagy

Annyi feszültség van bennem, hogy komolyan lámpát lehetne gyújtani vele. Igazából nem is tudom, miért... K. külföldön, mint mostanában sokszor, Csongornak extrém nyűgös napja volt ma, és Regőt annyira, de annyira nehéz lefektetni délután is, este is. Kiabálni nem akarok, kérek ezerszer, ameddig bírom türelemmel. Ja és valami összefogta zöldre az összes mosott ruhát.

Igazából az esti szeánsz után csak le akartam rogyni a kanapéra, enni valamit és bámulni a Jóbarátokat. Ehelyett elmentem futni, és most amíg sül a vacsorám, megírom az e heti naplót. Hm, most, hogy ezt leírtam, már enyhül is a feszültség, virtuálisan vállon veregetem magam, milyen jó fej voltam, hogy futottam. Akkor talán rá is térhetnénk arra, amiről – akiről – ez a napló szól.

Csakhogy az elmúlt hetekben nem Csongor állt a középpontban. Marci iskolát és zeneiskolát kezdett, Regő óvodát, szegény legkisebbnek pedig annyi jutott ebből, hogy alkalmazkodik a változásokhoz. Reggel hatkor kelünk, ő ugyan alhatna még egy kicsit, de arra, hogy felkelek mellőle és a készülődésre felébred ő is

Fél nyolckor kapun kívül vagyunk három menetkész gyerekkel, először Marci megy az iskolába, ő már önálló, csak a kapuig megyünk együtt. Tavaly már teljesen egyedül járt, tulajdonképpen most is csak Regő miatt megyünk együtt, szerintem mindenkinek jó, hogy nem külön-külön, több turnusban indulunk el. Aztán a két kicsivel bemegyek az oviba, Regőt még nem olyan egyszerű átadni, még beszokós fázisban vagyunk, bár a mai nap nagyon biztató volt: hétvége után voltunk, és mégse sírt, olyan kis ügyes-hősies! El is vittük a hétvégén kirándulni, hadd töltsünk együtt egy kicsit több időt!

Amíg Regőt öltöztetem-bekísérem, addig Csongor az előtérben vár, ő is ügyes, elnézelődik, cumizgat, aztán megyünk vele boltba, postára, mikor mit kell intézni. Mire hazaérünk, jól elfárad, csak egy kicsit játszik még, és kilenc óra felé már teljesen álmos, és itt jön számára az ovis nagytesó előnye: mióta csend honol idehaza délelőttönként, hatalmasakat alszik, mégpedig az ágyában. Bizony, eljött az idő, hogy legalább az egyik nappali alvását a kiságyban teljesítse, ideje is volt már! A másik még mindig esetleges: főleg a hintában, néha a mama ágyán, és az időpont sem fix.

Regőért eddig mindig egyedül mentem, neki is jár az, hogy legalább a nap egy kis részében kettesben legyen velem. Amikor érte megyek, akkor már általában vidám és lelkes, örül az óvodának, jól érzi magát ott, már mesél is, és mindig mondja, hogy holnap is jön. Enni nem nagyon eszik ott, de ez nem lepett meg, még mindig bízom benne, hogy idővel megjön a kedve, ahogy a többieket látja.

Marcira pedig nagyon büszke vagyok: a tanítónője szerint is megkomolyodott, jót fog tenni neki a zeneiskola és az önállóság is, ugyanis egyedül buszozik be a városba klarinétra és szolfézsra, és egyedül is jön haza. Eddig ő is élvezi, remélem, nem is fogja megunni! Idén kezdett nyelvet is tanulni, még nagyon az elején tart, de eddig az is úgy tűnik, menni fog neki. Okos nagyfiam...

Könnyű is, nehéz is ilyen különböző korú gyerekekkel, és én hol így látom, hol úgy. Marci már sok mindenben tud segíteni, és örömmel foglalkozik is az öccseivel, de terhelni sem akarom, hiszen ő is gyerek. Ne pesztra legyen, csak egyszerűen nagytestvér! A nagy korkülönbségük miatt Regő talán nem annyira tipikus középső, remélem, hogy inkább az előnyeit érzi a helyzetének. Csongor viszont, mire óvodába megy, már abszolút ismerni fogja az ovit és a személyzet nagy részét is, rutinos, bátyja nyomdokain járó legkisebb királyfi lesz, így képzelem. Addig meg ő mindenki kedvence, és öröm látni, hogy imádják egymást mindenféle kombinációban.

Én meg őket. Akkor is, ha időnként feszültségnövelőként hatnak. Most viszont vár a kanapé és a vacsorám, a gyerekszobából már nem hallok hangokat, úgyhogy átadom magam az édes semmittevésnek és a feszültségoldásnak. Vagyis csak a mosogatás után…

Timi

Timi , 2012. szeptember 18.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?