Hálóruha-mizéria

A gyereknek születésétől kezdve volt egy furcsa becsípődése: gyűlölte, ha betakartam a lábait. Nem a rugdalózóval volt gond – mikor ő született, cuki nadrágokat csak a már járni tudók méretében lehetett kapni -, hanem azzal, ha valami úgy borította a lábfejét, hogy akadályozta a rúgkapálásban. Mondjuk, mire erre rájöttem, kaptam én hideget-meleget: a gyerek rákvörös fejjel tudatta velem, hova menjek, nyilván csúnya szavak nélkül, mert akkoriban még képtelen volt magyar nyelven artikulálni.

Csak az tűnt fel, hogy ha sikerült letornáznia a lábfejéről a takarót, vagy ha én raktam rá kevésbé gondosan, akkor simán elalszik. Igen ám, de az anyák általános parássága belőlem sem hiányzott, ezért aztán rendesen belelovaltam magam abba a gondolatba, hogy a gyerek így biztosan meg fog fázni, főleg télen, mikor bár odakint tombolnak a mínuszok, azért a lakásban fűtöttünk rendesen.


Persze, takaró helyett is létezik alternatíva: nosza, kipróbáltuk a hálózsákot. Abban biztosan nem fázik meg a gyerek, és még mozgástere is van. Gondoltam én, meglehetősen naivan. Mert a gyerek nem értett velem egyet. Így aztán pár próbálkozás után vágtam a sarokba a fránya hálózsákot, és törtem az agyam, mi lehet a megoldás.

A rugdalózó alá húzott zokni valahogy mindig lekerült a lábfejéről, és a hóna alatt kötött ki. Ha pedig fölé húztam, fix, hogy a kiságy végében landolt egy laza balettos láblengetéssel. A harisnyával is problémánk volt – ezt is sikerült félig lecibálnia magáról, majd alaposan összegyűrni maga alatt, így aztán gyakorlatilag kényszerzubbonyba kötözte a teste alfelét. Aminek mi volt az eredménye? Naná, hogy üvöltés.

Végül egy barátnőm szállította a megoldást, tőle kaptam az első vatelinnel bélelt rugdalózót. Létezett belőle lábfejjel ellátott és lábfej nélküli változat is, mindkettőt használtuk. A lábfejes esetében már nem volt gond a mozgástér, szabadon rúghatott benne, amerre csak akart. A lábfej nélkülinél meg persze a biztonság kedvéért mindig feladtam rá egy zoknit, de ha lekerült róla, akkor sem estem pánikba: a rugdalózó annyira jó melegen tartotta a gyereket, hogy a lábfeje akkor sem hűlt ki, ha netán mezítláb aludt.

És szerencsére egészen nagy méretekben is találtam utánpótlást. Már rég óvodás volt a gyerek, mikor még mindig a vastag rugdalózók szolgáltak nála pizsama gyanánt. Aztán eljött a perc, mikor már nem kaptam még egy számmal nagyobbat. Akkor próbálkoztunk ismét a takaróval.

Ám a gyerek álmában is remek szabaduló művésznek bizonyult, és a takaró rendre a padlón landolt. És akkor ismét jött a para – hát nem elég, hogy az oviban nonstop kimunkált dögökkel találkozik, otthon erre még rá is fázik éjjel? Sürgősen tenni kellett valamit: irány egy áruház, ott is az ágyneműk. Felnőtt méretű kacsapaplant ide!

Azóta nincs gond. A felnőtt méretű paplan tökéletesen ellenáll a gyerek rúgkapálásának, a legritkább esetben sikerül legyűrnie magáról. A parám is megszűnt, legalábbis ez ügyben, számtalan más aspektusból viszont képes a felszínre törni.

Nálatok mi a helyzet? Hálózsák, takaró, paplan vagy rugdalózó?

Szilágyi Diána , 2011. február 04.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(10 hozzászólás) 

2011 06 29. 17:16
Én zoknit húztam a nagyobbik lábára, de reggelre mindig a kezeire került. Fogalmam sincs, hogy hogyan. Az anyukám egyszer délután jött vigyázni rá egy órácskát és röhögő görcsöt kapott, amikor meglátta a gyerek kezein a zoknit. Azért megkérdezte, hogy én húztam-e fel rá. Mondtam, hogy nem vagyok ennyire pihent agyú. Azóta eltelt egy-két év, a nagyfiam (négy éves) még mindig a kezeire húzza éjjel a zoknikat, vagy az alvócimborájára, ami egy rongynyúl. A kicsire most kezdtem rendes pizsit is adni a rugipizsik után, zoknit nem adok rá, de ő egyáltalán nem tűri a meleget. Takaró helyett is csak egy frotír törölközővel takarom be a derekát. Reggelre a feje alatt van.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem vagyunk egyformák, ezt el kell fogadni és nem görcsösen erőlködni azon, hogy a gyereknek szerintünk nagyon kényelmes legyen, de ő meg nem tud úgy pihenni.
→ válasz erre
2011 08 17. 21:17
Mi is kipróbáltunk minden lehetséges variációt! Aztán rá kellett jöjjek, ha fázik úgysem rúgja le magáról a takarót! Én is ha éjszaka többször felébredek, akkor mindig betakarom, de egy mozdulat és már rajta sincs a takaró! De ha fázik, nem landol semerre a takaró!:D
A hálózsákot gyűlölte, túl meleg volt neki!
→ válasz erre
2011 08 18. 19:49
Nálunk a 9 hónaposom nem tűri a takarót.Az első 2 hónapban imádta amikor belebugyoláltam a bambuszpólyába,de mióta azt kinőtte + átkerült a mózeskosárból a kiságyba,állandóan kimászik a takaró alól.Úgy vettem észre elég "meleges" gyerek,ha kicsit hüvi van és adok rá egy vékony rugit,akkor is minden baja van.A zoknival viszont úgy vagyok,hogy egyik gyerekem sem visel éjszaka amióta az eszemet tudom.Mondjuk én sem viselem el éjszaka a lábamon,elég ha nappal be van szegény "zoknizva" . :-)
→ válasz erre
Összes hozzászólás (10) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?