Koppi-napló - Családom és a meggájvör gyerek

Csumpi anya eldumálta a reggelt, ahogy több reggelt is mostanában, így nagyon gyorsan belehúzok a napló megírásába. Pörögnek a napok nagyon gyorsan, szerencsére mostanában nem kórház- vagy orvoslátogatás miatt. Hanem rokonlátogatás, csajos bulik, barátok miatt és amiatt, hogy Koppányt lassan semmi nem tartja vissza sehonnan.

Hú, annyi minden történt. A húsvét családilag telt, nem tipikus húsvétosan. Nálunk sosincsen tipikus húsvét, én kérem, idén elhervadok, de úgy érzem, belefér az életembe, illetve örülök is a locsoló-mentességnek. Nagynénémék - aki egyben a keresztanyum - hazajöttek Németországból, így majdnem teljes családi körben töltöttük a húsvét vasárnapot - a nagyszüleim betegek, így nem tudtak velük lejönni Pestről. Koppány élvezte, hogy körülbelül 2 percet nem töltött egyedül. Járt kézről kézre. Még uncsitesóm is meg merte fogni, pedig legutóbb még félt tőle.

Jó, egy fiú nem olyan egyszerűen kap kézbe 14-15 évesen egy babát, mint egy ugyanilyen idős lány. Öcsém, Koppi leendő keresztapuja is inkább a nézegetős részlegbe tehető, de már volt repülőzés is. Koppány odavan az általunk kőbaltás szeretetnek titulált dolgokért: repülőzés, dögönyözés, dobálás, csikizés, „harapdálás”… Ezeken hangosan, gurgulázva nevet. Jelenleg a lapockájánál a legcsikisebb!

De visszatérve: Kerim elképesztően örült a babázásnak, jó volt rájuk nézni. Koppi élvezte a törődést és nem tudom lehetséges-e, mintha ismerősek lettek volna neki a 4 hónapja nem látott arcok. Ilyenkor annyira jó az eseményeket kívülről szemlélni. Nem vagyok az a beleszólós anyuka, szeretem látni, ahogy Koppánnyal más foglalkozik, mindegy, hogy azt hogy teszi. Nem ronthatja el, aki ekkora szeretettel nyúl egy gyerekhez, mint a családom tagjai, nem tudnak rosszat tenni vele. Ilyenkor csak szemlélem és így utólag végiggondolva még pityergek is.

Hiányoznak az ilyen alkalmak és jó lenne, ha Koppánynak még sok ilyet adhatnék. Szétköltözünk a világban ezer fele, mivel így hozza az élet, de azért jó tudni, hogy a kilométerek és az időhiány sem akadálya a szeretetnek, ami nem csökken, sőt az évekkel gyarapszik. A keresztgyerekeimet-unokatesóimat is imádom, nem tudtam mindent megadni nekik, amit én megkaptam nagynénémtől, de nem is a tárgyak a fontosak, hiszen az erős kötődés így is megvan.

Család… Egyre kevesebben tudják mit jelent. Egy családot nem a pénz tart össze, ha baj van, nem kell eldobni, mindent meg lehet oldani vagy beszélni. A család olyan, amilyennek, egy párkapcsolatnak is lennie kellene. Nem mindig a legszebb, nem mindig a legjobb, de a miénk és építeni, erősíteni kell.

Koppi nagy lépések előtt áll. Megmutattam a Dévényes gyógytornásznak a mozgását, mivel kellett a kontroll és szerinte minden rendben, sőt a térden állva előre hátra rugózás még kicsit korai is, de mindent szépen csinál. Megvolt az első mászás, két „lépésnyi” volt, de végre előre és célirányosan. Azóta nincs pihenés.

Ha az ágyamon fekszik, általában fel akarja fedezni az ágy melletti számítógépet. Összeszereli egy kupacba a fülhallgatóm, az erővel megszerzett telefonom és a távirányítókat is. Ha más nem, „meggájvör” lesz a gyermekből. Ha a földön van, nagyon érdekes a lufi, de a mellette lévő szösz sokkal hasznosabb és finomabb - még jó, hogy van cumi!

Amúgy látva az újabb terhesnapló felhívást: gyerünk kismamák, irány jelentkezni! És azért titkon remélem, hogy pár év múlva újra írhatok olyat!

Csumpi

Csumpi , 2014. április 29.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?