Koppi-napló – Nem megy a csodagyerek nevelés

A napló írás folyamata nő, sőt extra hosszúra nő. Miközben írok, Koppi éppen szétbontja a számítógépet a lábam alatt, leszereli a hangszórót, megrágja az utolsó működő fülesemet - a többinek is ő adta meg az utolsó lökést, a halál felé. Lerángatja az egeremet és ha két másodpercre elfordulok, lerántja a billentyűzetet és gépel helyettem is. Ja igen, újabban sűrűn mentek munkamenetet, mert a kikapcsoló gomb is nagyon érdekes, ennél érdekesebb csak a netkábel lehet, és még érdekesebb a DvD író/olvasó, ami egy gombbal kijön, majd egy lökésre visszacsúszik.

Persze, ha leharcolt mindent, lekenyereztem többször is, akkor talán, jelzem talán, elindul játszani a több ezer játékkal. Vagy legalább annyi időre itt hagy, hogy a másik irányból a számítógép asztalt rángassa, vagy végig járja a szobát a bútorok mellett.

Mint mindenhol máshol ilyen idős picinél a puklik száma csak nő, ahogy ügyesedik és így persze a sírások aránya is – hol a fogzás miatt hogy még egy új fogacska!, hol az esés miatt. A megnyugtatásra kitaláltam, hogy bekapcsolok valami zenét és táncolunk együtt vagy őt felemelve csak én. Figyelemelterelés ezerrel és a lehető legtöbb zenei műfaj megismertetése - hip-hop, rap, jazz, rock, … minden, ami anyának bejön, jó lenne egy zenei vegyes ízlésű gyermek, mint én.

Nekem nem megy célirányosan a „csodagyermek nevelés”, de próbálom fejleszteni a képességeit. Elkezdtem olvasgatni lefekvéskor, Petőfi János Vitézét szeretném, ha jól ismerné, ahogy anyu miatt mi is megismertük. Illetve előszedtem egy magyar népmesékből álló mesekönyvet. Véletlenül sikerült egy zongora alakú zeneszőnyeget beszereznünk, egyelőre még jobban érdekli a zeneszőnyeg agya, de addig is én megtanulom egyszer a boci-boci tarkát, Koppi meg jókat szórakozik rajtam.

A hétvége mozgalmasan telt, mivel Koppánnyal Matkón repülőnapoztunk szombaton, majd sütögetés volt barátokkal, a vasárnap pedig ugyanígy társaságban telt. Barátnőm is átjött, majd este egy 10 éve nem látott ismerősöm látogatott meg, és míg Koppi egy interaktív plüss majommal gazdagabban aludt el, anya erős másnapra tett szert.

A repülőnapon azok a gépek foglalták le Koppit, amelyek szép lassan úsztak a levegőben és lehetőleg a föld közelében produkcióztak. A Kecskemétről látogatóba jött vadászrepülőtől rendesen megijedt, pedig befogtam a fülét és más babáknak meg sem kottyant. Nem baj, megnyugtattam a bemutató után és a következő nagy repnapra Kecskeméten már megedződünk, de mivel ott csak hangos repülők lesznek, így fülvédővel megyünk. A pocakos múlt évi kiképzés nem segített az első találkozáson, pedig reménykedtem, ha pocakban jól viselte, a születése után is hasonló lesz az eredmény.

Ha már legutóbb a dédszülőkről volt szó, Papám betöltötte a 80.-at, kis családunk összeverődve megünnepelte ezt. Annyira jó volt együtt látni mindenkit, együtt ünnepelni, összeülni. Látni, ahogy az unokatesóim Koppánnyal játszanak, látni a dédszülők boldog arcát és megtudni azt, hogy tovább gyarapszik kicsiny famíliánk.

"A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm." /Richard Bach/

Csumpi