Koppi-napló – Sziszegve szocializálódás

Koppi jó pár napja gyakorolgatja az „sz” betűt, mióta elég foga van rájött, hogy kell kiejteni ezt a hangot és először csak bizonytalankodva, majd már rendes sziszegéseket hajt végre. Egyszerűen imádom, ahogy csinálja. De még nem tudom, mit szeretne vele kifejezni.

Viszont tegnap észrevettem, hogy rengeteget mondom neki, hogy szeretem. Igen, szeretem mondani, ha már érzek valamit, ez ilyen rossz szokásom – legalábbis a világ ezt a képet adja vissza, hogy rossz szokás, pedig mennyivel egyszerűbb volna, ha kimondanánk, amit gondolunk. Pont ugyanúgy, ahogy valakinek őszintén megmondom, ha hiányzik. Legutóbb mikor mondtam Koppinak, hogy szeretem, elkezdett rám mosolyogni - a mosolyához is vannak különböző grimaszok - és sziszegni… Egyem pici szívét, nem tudom, értheti-e mire gondolok, de az anyai szív nagyon reménykedik.

Persze észrevettem, hogy a sziánál is sziszeg, de más arckifejezéssel és a sziszinél - cicinél, itt huncut a vigyor - is. Hiszen igazi pasi, bárkinek a mellét, bármilyen ruhából vagy melltartóból képes elővarázsolni. Mondtam neki, hogy még pár évig büntetlenül megteheti, de aztán le kell szoknia róla, hogy kérés nélkül, csak úgy.

Annyira megjegyez embereket és arcokat, hogy kivel, mit is játszott. Lassan nem is tudom kinek kéne bemutatni és kinek nem. Nehogy emberek, akik csak látogatást tesznek az életében párszor, nyomot vagy hiányt okozzanak! Lehet, hogy butaság, de észreveszem, ahogy vizsgál egy arcot, hogy gondolkodik, honnan is ismerheti. És ha összeáll a kép, akkor nagyon boldog és rájön, mi kapcsolódik az archoz. Gondolom az én érzelmeim is közre játszanak, hogy milyen kép alakul ki Koppiban valakiről.

Újra próbálunk társadalmi életet élni, Koppi nemcsak a felnőtteket, hanem a gyerekeket is megszokja, így nemrég részt vettünk a faluház szervezésében egy gombóc partin - több, mint 400 szilvás gombócot főztek és utána megnéztük az Indul a bakterház című filmet. És igen, így már Koppi is evett szilvás gombócot. De miközben „vérmes” szemekkel és kitátott szájjal, nagyon erőset harapó 7-8 foggal tartott a kezemben lévő gombóc felé, gyorsan végigpörgettem a hozzávalókat a fejemben és úgy ítéltem, ezek közül semmire nem lehet allergiás. De nem is tudom bevállaltam volna-e azt a küzdelmet, ami a nem-mel és nem adom a gombóccal jár.

Ennek a gyermeknek nagyobb akarata van, mint az anyukájának és néha úgy érzem még nálam is hisztisebb, ha nemet mondanak neki. Erős kis egyéniség. Múltkor egy adag egészbe sült csülökre csorgatta a nyálát és mivel már disznóhúst evett, így kapott a husiból, majd megszerezte a csülökcsontot is. Tényleg nem értem, minek költök gyerekjátékra és rágókára.

Csumpi

Csumpi , 2014. augusztus 06.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
XTeakiadó